Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28 / 75. szám

8 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. MÁRC. 28. A szegedi és a szentesi pólósok is nyerni akarnak A vendégek Egyiptomban készültek... - Sajnos a „szokásos", mondhatnám hétről hétre visszatérő hibák a legutóbbi mérkőzésen taktikai fegyelmezetlenséggel párosultak, ezért kaptunk ki ilyen simán, egy meglátásom szerint nem kifejezetten erős ellenféltől. A meccs elején a fiúk háromszor is elpasszolták a labdát, a szolnokiak pedig remekül lefordultak, és könyörtelenül kihasználták előnyös helyzeteiket. A folytatásban már nem tudtak mit kezdeni a zónánkkal a vendégek, de be kell látnom, hogy mi sem jeleskedtünk támadásban. Bánt, hogy az igencsak „sebezhető" Bodrogi kapust csak ritkán tettük próbára, ugyanis a srácok rendre olyan helyről lövöldöztek, ahonnan (a megbeszéltek szerint) nem szabadott volna... - I[ven játékkal az utolsó két fordulóban, a Szentes és a Vasas-Plaket ellen sem számíthatnak sok jóra... - Ezt én is tudom. Néhány játékos hozzáállása számomra egyszerűen érthetetlen, hiszen akkor is lehet lelkesen vízilabdázni, ha nem fizetnek érte komoly összegeket. Egy profinak természetesen érdeke az eredményes játék, a győzelem VÍZILABDA OB I. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A fehér sapkás dr. Török, Török T. és Scsegyerkin kapus remélhetőleg a szentesi lövéseknek is útját állja inajd... Azt hiszem, az elmúlt néhány hónapban egyszer sem játszott olyan lélektelenül a Szeged SC pólócsapata, mint március harmadik szombatján, a szolnokiak ellen... - ezzel a nem túl < kedves mondattal „rohantam le" az egyik esti edzés előtt Kásás Zoltán edzőt, akinek a hangja és válasza inkább szomorúságról, semmint dühről árulkodott... kicsikarása, egy (majdnem) amatőrnek viszont azért kell akarnia és hajtania, mert vélhetően szereti ezt a sportágat. A csapat védelmében persze azt is el kell mondanom, hogy hiányoztak-hiányoznak a hazai és a „jugoszláviai" edzőmeccsek, egy (hangulatjavító) Potyagól? A dolog talán szót sem érdemelne, de mert a sok-sok „piciből" összeáll a nagy egész, mégis elmondom. Arról van szó, hogy a kapusokat meg illene védeni egynémely kérdésben. Ezt teszem most. A minap a Telcsport bemutatta a magyar-osztrák utánpótlás-válogatott mérkőzés góljait. A második osztrák gólnál egy beadást követően Shafferer úgy pörgetett a labda alá, hogy az cirka hat méteres csúcsmagasságot elérve hullott a hosszú oldal kapufájára, onnan pedig a hálóba. Szegény Tóth kapus elhűlve figyelte a labda iszonyatos ívét, s amikor az a kapufához ért, mozdult is volna, de csak egyetlen pillanatig tűnt úgy, van miért. A kapus mozdulata a következő pillanatban megtört. Meg is jegyezte a szpíker, hogy bizony ez egy „picit" kapushiba volt. Nem különösképpen fontos megjegyzés, mégis ingerlő. Mert annyi ilyen megjegyzés van. Tóthnak az adott szituációban éppen négy méter magasnak kellett volna lennie, valamint két méter helybeli súlypontcmclkcdéssel kellett volna rendelkeznie, igen, akkor éppen elcsíphette volna a labdát. Istenemre, nem beszélnék én erről, ha nem látnék a dologban tendenciát s valami hihetetlen és sokszor ismétlődő szakmai járatlanságot. Mert egészen elképesztő, lehetetlen gólokat varrnak a kapus nyakába. A rövidre élesen belőtt szögleteket például, amelyeknél, ha a berobbanó csatár jól csúsztatja meg a labdát, a kapusnak egyszerűen nincs, nem lehet esélye, mert hátrábbról indul, kisebb sebességgel, s többfelé kell figyelnie. Ez a szpíkerek szerint rendre kapushiba. Miként a fejesek többsége. Ahol mindig arról szól az indok, hogy ki kellett volna jönni a kapuból. Mármost egy-egy lassítás bizonyítaná, ha kijön a kapus, nem ér oda. Tehát, ha az alapvonalon ragad, az a hiba. Ha kijön, s elkésik, az a hiba. De a legnagyobb hiba mégsem ez. Tóth kapus akkor hibázott jóvátehetetlent, amikor nem nőtt négy méter magasra. És ezt ne is bocsássuk meg neki. Javaslatom a következő: keressünk hét és fél méter széles, három méter magas kapusokat, állítsuk őket az gólvonalra, adjunk nevet nekik, és izguljuk végig a meccset. DARVASI Ezt a labdát már egy három méter magas kapus is elérné! túráról nem is beszélve. A Szentes például idén már kétszer is járt külföldön, és biztos, hogy ez minden szempontból összehozta azt a társaságot. Én egyelőre annak is örülök, ha egy héten két alkalommal teljes létszámban gyakorolhatunk... - Tehát, mi lesz a hét végén? - Szombaton délután fél 5-kor a Szentesi SC-t minden gondunk ellenére meg akarjuk verni az újszegedi Sportuszodában, és vasárnap este a Va " sas-Plaket otthonában is igyekszünk tisztességgel helytállni. Szeretném, ha arról olvashatnának a szegedi szurkolók, hogy küzdött és akart a gárda... A megyei rangadó előtt természetesen dr. Tóth Gyulát, a Szentesi SC mesterét is rávettük egy rövid esélylatolgatásra. - Úgy érzem, szombaton minden eredmény elképzelhető Újszegeden. Számunkra sokat jelentett, hogy a hónap elején az egyiptomi válogatottal éles (olykor két és fél órán át tartó!) ( edzőmérkőzéseket játszhattunk a fáraók földjén. A Szeged SC-t egyébként nagyon jó csapatnak tartom, ennek ellenére* most is nyerni akarunk ellene. E pillanatban egyedül Orazalinov dobhártyarepedése okoz nekünk egy kis fejfájást, de bízom benne, hogy ez a „migrén" szombaton (egy jó eredménynek köszönhetően) végleg elmúlik... RÉTHI Esélyesebb vendéglátók TENISZ DK Március utolsó hétvégéjén újabb Davis Kupa-fordulót rendeznek. A megadott csapatnévsorok: Világcsoport, negyeddöntőik: Nimes (csarnokban): Franciaország-Svájc Franciaország: Guy Forget, Thierry Champion, Arnaud Boetsch, Henri Leconte, szövetségi kapitány: Yannick Noah. Svájc: Jákob Hlasek, Marc Rosset, Claudio Mezzadri, Ignace Rotman, szövetségi kapitány: Roland Stadler. Maceio (szabadban): Brazília-Olaszország Brazíla: Jaime Oncins, Luiz Mattar, Femando Roese, Cassio Motta, szövetségi kapitány: Paulo Cleto. Olaszország: Ontar Camporese, Stefano Pescosolido, Diego Nargiso, Paolo Cane, szövetségi kapitány: Adriano Panatta Lund (csarnokban): Svédország-Ausztrália Svédország: Stefan Edberg, Magnus Gustafsson, Christian Bergström, Anders Jarryd, szövetségi kapitány: JohnAnders Sjögren.Ausztrália: Wally Masur, Todd Woodbridge, Richárd Fromberg, John Fitzgerald, szövetségi kapitány: Neale Fraser Fort Myers (szabadban) Egyesült Államok-Csehszlovákia Egyesült Államok: Pete Sampras, Andrc Agassi, John McEnroe, Rick Leach, szövetségi kapitány: Tom Gorman. Csehszlovákia: Petr Korda, Karel Novacek, Marian Vajda, Cyril Suk, szövetségi kapitány: Tomas Smid. A 25. következik Tájékoztató a nemzetközi Tisza-túráról Az idén 25. alkalommal július 23-tól augusztus 4-ig rendezik meg a nemzetközi Tisza-túrát. A jubileum alkalmából a Csongrád Megyei Természetbarát Bizottság március 3l-én, kedden délután 5 órakor a szegedi városháza klubtermében tájékoztatót tart a vízi portyáról. Kállai György a kuriózumnak számító, mindössze három esztendeje hajózható kárpátaljai szakaszról, Berki László pedig a túra magyarországi programjáról tart előadást. A szervezők nyilvánvaló célja, hogy időben minél több hasznos információval lássák el a vízi turizmus iránt érdeklődőket, segítsék a felkészülésben a Tisza-túra résztvevőit. Ma, 16 órakor A Hunyadi téren játszik a női labdarúgó-válogatott A Szegedi TC NB I.-es női labdarúgócsapata szombaton 16 órakor a magyar válogatottal találkozik a Hunyadi téri Dózsa-pályán. A legjobb női focisták a hét végén egy rangos bulgáriai tornán vesznek részt, így a mai barátságos mérkőzés számukra afféle főpróbának tekinthető. A. /. P. S-kongresszus / Ujabb három millió! Április 28-án kezdődik meg Budapesten a Nemzetközi Sportújságírók Szövetségének (A.I.P.S) kongresszusa. A jeles esemény szervezése persze nem kevés pénzbe kerül. Eddig is sokan segítettek, de most igazán örülhet Boskovics Jenő, a budapesti szervező bizottság elnöke. - A magyar-osztrák futballmérkőzés lebonyolításásban is segédkezett az Austria-Lotto újságolta az MTI-nek a jeles sportújságíró, a szervezők első embere. - így döntött a mi eseményünkkel kapcsolatban is, jelezte, 3 millió forintot bocsát rendelkezésünkre. Lesz helye a pénznek... Hétfői, 8 oldalas (!) mellékletünkben, a Dél Sportjában az ünnepelt is megszólal Illés elbúcsúzott A Szeged SC Etelka sori súlyemelőtermében a tegnap kezdődött Pick Kupa területi verseny előtt ünnepélyes keretek között búcsúztatták el az aktív sportpályafutásást befejező Illés Jánost. A négyszeres magyar bajnoknak a szakosztály nevében Farkas István (képünkön), a Szeged SC elnöksége részéről pedig Bodó Antal adott át értékes ajándékot. Ördögh István, Illés volt edzője meleg szavakkal köszönte meg versenyzőjének eredményes pályafutását. Az ünnepelttel készült interjúnkat hétfői számunk mellékletében, az immáron 8 oldalon megjelenő (!) Dél Sportjában olvashatják. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Menedzsertanfolyam indul 1992 őszén a Magyar Testnevelési Egyetem Továbbképző Központ kétéves levelező edző-sportszervező (menedzser) szaktanfolyamot indít 37 sportágban. A jelentkezési lapot és a tájékoztatót a Csongrád Megyei Sportigazgatóságon lehet beszerezni. (Szeged, Tanácsköztársaság útja 6. Tel.: 22-707) Kalsruhe, te csodás... Tudósítóink figyelmébe! Felhívjuk a hét végi megyei I. és II. osztályú labdarúgómérkőzésekről tudósító sporttársak figyelmét, hogy kollégáink vasárnap 16 óra után várják jelentkezésüket a szokásos telefonszámokon: megyei I. osztály: 12-825, megyei II. osztály: 12-836. A sportszerető olvasóban bizonyára rögtön felmerül a kérdés: mi szükséges egy kellemes utazáshoz és egy eredményes szerepléshez? íme a recept. Elsőként „végy" egy méltán világhírű terméket, jelesül a magyar gépipar remekbeszabott buszát, az IKARUS-t. Ez az a csoda, amely után még a finnyás németek is megfordulnak. Másodsorban kell a hangulat, mert anélkül az egész semmit nem ér. Végül, de nem utolsósorban — ahogy azt már Minarik Ede is megmondta - kell egy CSAPAT. Ez szintén adott volt, merthogy ennyi „aranylábú" ügyészt még eddig egyetlen más ország sem volt képes kitermelni soha. Mikor mindez együtt van, az „emberfia" elmegy Kalsruhéba, ahol nem tisztel sem hagyományt, sem vendéglátót és elviszi a kupát. Azt a kupát, amelyet tizenegy bőrfocin és profiszemléleten nevelkedett német csapat igyekezett megszerezni győzelem utáni pezsgőivásra Kölntől, Münchenig. S, hogy miért nem nekik és miért pont nekünk, hcrcig amatőr magyaroknak sikerült? Német ügyészek meghívására egy héttel ezelőtt négynapos látogatást tett a Magyar Ügyészi Egylet egy csoportja Kalsruhéban, a Szövetségi Legfőbb Ügyészség székhelyén. A meghívás célja kettős volt: egyrészt a német jogrendszer tanulmányozása és bizonyos szakmai kérdések megvitatása, másrészt és elsősorban - egy tizennégy éve megrendezésre kerülő, hagyományosan csupán nagy német városok között lezajló „gigantikus" labdarúgótornán (egyetlen külföldiként) való részvétel. Talán azért, mert a CSAPAT szíve mindig ott dobogott a pályán és a focin kívül nem érdekelte semmi. Megértő jó szándékkal kísérték figyelemmel azt is, hogy a németek a Moninger sörgyár reprezentatív sörpincéjében miként isszák a számukra felszolgált alkoholmentes sört, bizonyára nem tudván, miszerint attól csupán elnehezülni lehet, de energiát nyerni nem. Azután az sem mindegy, hogy a focit JÁTSSZAK-e vagy „püfölik". Mindenesetre vendégszeretetből, sportszerűségből spe jelesre vizsgáztak. Mi sem jellemzőbb erre, minthogy a magyar csapat győzelmét az 1954-es világbajnoki döntő revansának tekintették, s felruházták tagiait az akkori „aranycsapat ' játékosainak neveivel. A magyarok eg játékosára torna legjobbja - a Zakariás nevet ragasztották... A végig meghitt, baráti hangulatú találkozó nem csupán egyetlen tanulsága volt, hogy fociban minden lenetséges, még a németek is legyőzhetok. Az már csak ráadás, hogy a sporton keresztül kicsit (talán nem is kicsit?) közelebb kerültünk a német emberekhez, megalapoztuk egy széles körű kapcsolatrendszer jövőjét - s a visszajelzésekből lemérhetően megemeltük a magyar ügyészek, s talán nem túlzás, de egy csöppnyit rajtuk keresztül egész Magyarország „presztízsét". Valahol még a győzelemnél is fontosabb... PIGNICZKY JÓZSEF