Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-04 / 54. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. MÁRC. 4. Sorvég Valamikor január közepe táján láttam először sorban állókat a szegedi kaszinó bejáratánál. „Ötmárkások"- legyintettek a jólértesültek, s készségesen azonnal el is magyarázták a trük. Hit. Most pedig ezt bátran tovább adhatom, hiszen nem érhet már olyan vád. mint a feketebongó, vagy az OTP-féle pénzsé. táltatás titkának kikotyogása után, amikor többen a lapnak tulajdonították az aranybánya hirtelen kimerülését. A casinós „ösztöndíj-kiegészítés" - a végén jobbára a diákok. játszották - nagyon egyszerű volt, a belépőként váltott tízmárkás zseton ugyanis az asztalnál már tizenötöt ért. A .páros jqtékban egyet kellett tenni a feketére, egyet a pirosra egyet a páratlanra... - és húsz márkából azonnal lett harminc. Kivéye ha a nulla jött ki, ennek azonban mindössze 2.7 százalékos a matematikai esélye. Kezdetben, amikor még csak kevesen ismerték a „cég ajándékában rejlő lehetőségeket", egy .páros néhány perc alatt megkereste a maga tíz márkáját. Csak zakó és nyakkendő kellett hozzá, s a hölgyeknél még ilyen kitéptél, sem volt. A rossznyelvek egyébként a színház zenészeit tartják'a felfedezőknek, akik két felvonás között bőven összehozhatták ezt a fizetéskiegészítést. • A diákok igazából januárban kaptak rá az ötmárkázásra, ami egy párosnak feketepiaci árfolyamon egyébként elméletileg tizenötezer forintot jelentett havonta. Elméletileg, mert az utóbbi hetekben már másfél-kétórás sorban állásba is belekerült egy-egy ilyen tranzakció, azaz a haszon gyakran megközelítette a „határköltséget". A sor valamikor február közepén tetőzött, ekkor - a pletykák szerint - volt olyan este. hogy több mint hétszázan fordultak meg a kaszinóban. (Ekkora számnál tulajdonképpen már az is mindegy, hányan ragasztottak álbajuszt valamelyik mellékutcában és próbálkoztak a „forgási sebesség" gyorsításával, azaz a második körrel egy estén belül.) Ebből, háromszáz „normál" vendéggel számolva legalább kétezer márkányi tiszta vesztesége keletkezhetett a kaszinónak. Az élelmesebbek az elképesztő ötletek alkalmazásától sem riadtak vissza, előszedték például az elfekvő - otthonról legutoljára ausztriai mélyhűtő vásárláskor kimozdított nagymamát is. akit arra a rövid időre egyszerűen letámasztottak az előtérben. Kezdetben a fiatalabb hölgyeknek is imponált, hogy ilyen előkelő helyen kezdik az estét, s csak később jöttek rá, hogy lényegében saját taxiszámlájukat és tonikjukat keresték meg, miközben a gavallér nullszaldóval zárhatta a napot. Mára eltűnt a sor, megváltoztak a játékszabályok. No nem nagyon, mindössze annyira, hogy a belépőzseton csak bizonyos szintű kockáztatáskor ér valóban tizenöt márkát. Különben, az egy a feketére, egy a pirosra - vagyis a régi - felállásban a nyerő zsetont „tizenöt márkáért visszavásárolja a tulajdonos", a másik pedig elveszik. Ez pedig már nem üzlet, sőt páronként öt márka mínusz Természetesen a lehetőség azért megmaradt, hiszen például öt belépőzsetonnal plussz tizenöt márkával lefedhető mind a harminchat szám. Ekkor már adott a szükséges szintű kockáztatás, ugyanakkor változatlanul bejön a fejenkénti ötmárkás nyereség. Ennyi csoporttárs még csak-csak akad, nagymama azonban már semmiképp... KOVÁCS ANDRÁS s Átmeneti kor átmeneti csirkefogói Félezer gazdasági bűncselekmény Az átmeneti kor átmeneti gazdaságának minden visszássága kiolvasható a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának aktáiból. A Btk. módosításra vár, ám amíg ez nem történik meg, él a régi terminológia, így még mindig gazdasági bűncselekménynek számít az üzérkedés, a tiltott külkereskedelmi tevékenység és az árdrágítás, holott ilyen ügyek ma már alig léteznek. Elvétve akad csak olyan eset, amit a régi skatulyákba be lehet gyömöszölni. A jövő gazdasági bűncselekménye föltehetően az adócsalás lesz (ennek kivizsgálása jelenleg a pénzügyőrség hatásköre). Az elkövetkező években az APEH-nek, a pénzügyőrségnek és a rendőrségnek együtt kell működnie, mivel a személyi bizonyítékok megszerzéséhez igazából a rendőrség ért. A múlt és a jövő között a jelen legtipikusabb gazdasági „vétségei" a vagyon elleni bűncselekmények. Csongrád megyében tavaly összesen 14 ezer bűncselekményt derítettek fel, közülük 3 ezer 66 számított köztulajdon elleninek. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztálya ötszázat dolgozott föl, s ebből a mennyiségből százhatvan olyan ügy volt, amit a vállalkozói igazolvány segítségével követtek el. Ennek oka, hogy ma a vállalkozás szabadsága azt jelenti, hogy kritika nélkül bárki lehet vállalkozó. Tőke, szakképzettség híján, illúziókra alapozva mindenki vállalkozhat, aki a polgármesteri hivataloktól a papírjait beszerzi. A zavarosban halászókat segíti az a gazdasági környezet, amelyben a leginkább eladni nehéz. R. Kálmánná szegedi „vállalkozó" (egy osztályt végzett, a nevét alig tudja leírni) például 1 millió 300 ezer forint értékű palackozott italt vett át a Badacsonyi Szőlősgazdák Hegyközség Szakszövetkezettől, csak éppen fizetni felejtett el. A gazdaságvédelmi osztály ügyei közül csak az egyik volt R. Kálmánnéé, de egymaga is több, mint I millió forinttal maradt adós. Az ötszáz ügy után mintegy 200 millió forint kár érte a sértetteket, s a rendőrség csak 40 milliót tudott természetben visszaadni. A tavalyi esztendő divatja különben egyrészt a több bankszámlával való visszaélés volt, másrészt olyan „vétségek", mint az önfelélő alapítványok szervezése, a lízingelés adta kedvezmények maximális kihasználása, a nagyvállalatok kft.-kre bontása, úgy, hogy a társaság a bevételt a központ a költségeket könyvelte el. Idén már számos jogszabály nehezíti ezeket a gazdasági bűncselekményeket. De a tettesekkel egy polgári rendhez igazodó Btk. híján - voltaképpen nem lehet mit kezdeni. Mint ahogy az előprivatizáció kapcsán sejtett visszaéléseknek is bottal ütheti a rendőrség a nyomát. Hisz nem volt nehéz rájönni, egy árverésre jelentkező hét pályázó közül miért lépett vissza hat az utolsó pillanatban, s csak becsülni lehet, mennyit vágtak zsebre a hatok azért, hogy a hetedik kikiáltási áron jusson hozzá az üzlethez. FEKETE KLÁRA Lehet-e jobb, ha rosszabb? (2.) Leépülés és felépülés - egyszerre 1. A 10 százalék körüli reálbércsökkenés ellenére a lakosság 170 milliárd forinttal növelte megtakarításait, ami az utóbbi időben kialakult megtakarítási rátának körülbelül a megduplázódását jelenti. A forintbetétek azonban csak a kamatoknak köszönhetően emelkedtek. A pénzek nagyobb részt (43 százalék) értékpapírokba vándoroltak, de nem részvényekbe. 62 milliárd forintos megtakarítási többlet pedig a devizabetétekből adódott. Ezek a számok egyrészt arra utalnak, hogy a lakosság nagyobb bizalommal volt az idegen valutákkal szemben - noha felhalmozásukkal kisebb jövedelem volt remélhető, mint a forintmegtakaritásnál -, másrészt pedig arra, hogy a reálberuházások helyett inkább a pénzfelhalmozást preferálta. Ám a devizatartalékok felduzzadása - más oldalról - az ország bruttó adósságállományának növekedését jelenti. (A lakossági és vállalati dcvizafelhalmozás 1991. végén kb. 3 milliárd dollárt tett ki") 2. A idegenforgalmi mérleg kiemelkedő többletének az értékelésénél nem feledkezhetünk meg arról, hogy a lakossági valutavásárlások korlátozásának fenntartása mellett jön létre. A szabályok ez évre beharangozott oldása után szűrhetjük majd le azt, hogy normális körülmények közt milyen nagyKönnyebb az 199l-es esztendő sikereit górcső alá venni, mint a recesszió elmélyüléséből adódó jelenségek irányzatát minősíteni. Az elemzés mégsem elkerülhető, vegyük hát sorra a tényeket. ságrendű dolláraktívumot képes az idegenforgalmi ágazat kitermelni. 3. Az 199l-es esztendő legnagyobb teljesítménye, a tervezettnél kb. 1,6-1,7 milliárd dollárral jobb folyó fizetési mérlegegyenleg részben még azoknak az 1990-ben termelt, dollár százmillióknak köszönhető, amelyek a forint leértékelésére várakozva gördültek át 1991-re. Másik részében az úgynevezett viszonzatlan átutalások hozama, amely különféle vállalkozói és lakossági befizetéseket jelent, s aminek iránya bármikor megfordulhat. Nagy szerepe volt az eredményben a működő tőkével érkező pénzátutalásoknak. A kedvező fizetési mérleg kép tehát meglehetősen ideiglenes tényezőkből tevődik össze és a külső pénzátutalók bizalmának köszönhető, zömében. Rontja a külgazdasági eredményeket az a tény - s erről jóformán szó sem esik hogy gyakorlatilag három hónap alatt 250 millió rubeles aktívumot sikerült a külkereskedelmünkben kitermelni (szemben például az 1990. évi 36 millióval), ami minden bizonnyal e relációban behajthatatlan követeléseink állományát (több mint 2 milliárd rubel) növeli. 4. Az ugyancsak sikerként elkönyvelt devizatartalék-növekedés azt jelentette, hogy az év végére kb. 3,6 milliárd dollárral rendelkeztünk. Ez azonban csak alig valamivel több mint 3 hónap importját finanszírozza. (Igaz, az egy évvel korábbiból csak 2 hónapra futotta.) A tartalék elismerésre méltó szaporulata a konvertibilis valutatartalékaink bizalmának köszönhető. 5. A kormány sikerként értékeli az infláció ütemének tervezett keretek közt tartását, és azt, hogy az a második félévben mérsékeltebb volt az évkezdetinéi. A Kupa-programban előirányzott felső szinten azonban csak a fogyasztói árindex maradt. Az ipari értékesítés árszintje 4-5 százalékponttal meghaladta a tervezetet. A fogyasztói árak nagyobb mértékű növekedését szerencsére ellensúlyozta az olajáresés, a nyári jó időjárás és a jó zöldséggyümölcs kínálat, továbbá az árfolyamok mesterséges befolyásolása. A felsoroltakból leszűrhető tanulság: a felmutatott sikerek nem a magyar gazdaság belső megerősödéséből fakadtak, ami tartós jelleget kölcsönözhetne nekik, hanem főként külső és gazdaságon kívüli körülményekből. Az persze jó, ha ezekből kedvezőbb külföldi megítélésünk adódik, hisz ez hosszabb távon hozhat a konyhánkra. Más oldalról viszont - nem lebecsülve a gazdaság termelésben, forgalmazásban, beruházásban és fogyasztásban is megjelenő zsugorodását - megállapítható, hogy az öröklött termelési és piaci szerkezetben a recesszió aligha volt elkerülhető. Mértéke mérsékeltebb lett volna, ha az Antall-kormány kezdettől fogva a gazdasággal és nem az ehhez képest lényegtelen kérdésekkel foglalkozott volna. Ezt erősíti az is, hogy az adaptációra képes magyar gazdaságban nem csak leépülés, de felépülési folyamatok is vannak. Azt ma még nehéz megítélni, hogy mi és milyen sebességgel nő ki a romokon. Annyi viszont bizonyossá vált, hogy fejlett világ igen mérsékelten száll be ebbe az építkezésbe. Ez megsokszorozza annak felelősségét, hogy az ország energiái mire fordítódnak. PETSCHNIG MÁRIA ZJTA Expo '92, Fly '92 Dupla vásár A kelet-európai országok politikai és gazdasági átalakulásai különböző mértékű piaci orientáltságot váltottak ki és egyidejűleg felvetették az új, szinte korlátlan felvevőképességű piacokon való részvétel lehetőségét. Mindezek, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye sajátos földrajzi fekvésének figyelembevételével határozták el, hogy Nyíregyházán - három, nemzetközi kereskedelemre utalt ország szomszédságában - Kelet-Nyugat Expo névvel nemzetközi kiállítást és vásársorozatot indítsanak el. Az első Kelet-Nyugat Expót a nyíregyházi szabadidőcsarnokban és környékén rendezték meg múlt év júniusában, ahol a területi adottságok csak korlátozott részvételt engedtek. A 140 hazai vendég mellett megjelentek a külföldi kiállítók is, köztük 19 szovjet, 17 román, 2 német cég, a vegyes vállalatok közül pedig jelen voltak az olasz, a bolgár, a cseh és a szlovák, a svájci, az amerikai és a holland érdekeltségű vállalatok. A vállalkozás létjogosultságát messzemenően igazolta a kiállítás vártnál nagyobb sikere, mind a kiállítók, mind a 30 ezer főnyi látogató körében. A II. Kelet-Nyugat Expo megrendezésének színhelye már a nyíregyházi repülőtér, ahol több mint 3000 négyzetméter, tovább bővíthető fedett, és szinte korlátlan szabad terület áll rendelkezésre. A lehetőségeket kihasználva rendezik meg elsőként a Fly '92 Expót, amin lehetőséget kívánnak biztosítani a kis- és- középkategóriájú repülőgépek és helikopterek magyarországi bemutatásának, „melyek az üzleti életet, a kapcsolattartást akadályozó távolságok leküzdésének korszerű eszközei." A két kiállítást ez alkalommal egyidőben, 1992. június 3—7-ig rendezik meg, az előzetes becslések alapján mintegy 300-350 résztvevővel. A kiállítók igen széles nemzetközi mezőnyt képviselnek, várják a kelet-európai volt szocialista országok, köztársaságok, Finnország, Németország, Ausztria, Svájc, Franciaország, Olaszország, de Tajvan, Kína és Japán kiállítóit is. A szervezésben segítséget kapna a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumától is. Munkanélküliség - mint kihívás Az elrugaszkodás esélyei Nemrégiben új munkahelyeket teremtő vállalkozók tapasztalataiból merítve leírtam, hogy a számadatok szerint is ijesztően növekvő munkanélküliség ellenére sem tolonganak náluk a jelentkezők. A kiközvetítettek közül többen el is mondták, nem fogják a járadék s az itt elérhető fizetés pár ezer forintos különbözetéért lekötni magukat. Akkor nem esett szó róla, de a jelek szerint a sok szabadidő egyeseknek az árnyékgazdaságban jobban kamatozik. E mentalitás veszélyeiről Szügyi György, az Euromenedzser BT. igazgatója fejtette ki véleményét. A vállalkozókat és menedzsereket képző iskolájukban október óta 90 munkanélküli képzését végzik. Az ő motiváltságukat és hozzáállásukat ismerve, kétségbe vonható, hogy a munkahelyet most még nem akaróknak lenne igazuk. Érdemes számításba venni, hogy a munkanélküliek száma még növekedni fog, ami azzal az óriási kockázattal jár együtt, hogy egyáltalán nem fognak munkát találni, nemhogy épp a segély lejártakor. Ráadásul tudásuk értéke is csökkenhet idővel, s gyakorlottságuk is megkopik, így elhelyezkedési esélyük közelít a nullához. Az állam nem valószínű, hogy a megélhetés alsó szintjénél többre vállalkozna. Aki erre épít, s így rendezi be az életét saját jövőjéről mond le, talán végérvényesen. Ezért fontos, hogy a munkanélküli önképzéssel, netán szervezett képzéssel, de még szerencsésebb. ha olyan területre történő átképzéssel köti le az energiáját, mellyel esélyt nyújt önmagának. S ennek már valóban nem az a célja, hogy „elfáradjon". Az elkeseredett, sorsába beletörődő ember nem képes nagy tettekre. A fordulatot a helyes helyzetfelmérés hozhatja meg. Mikéntjéről Szügyi György „lelkészi" hevülettel szólt. - A menedzser sajátsága a pozitív gondolkodás. Elsősorban magamra számíthatok, s a váratlan kényszer tettekre sarkall. Érdekes megfigyelés, hogy az átlag alatti szintről nekirugaszkodók magasabbra jutnak, mivel több energiát kell magukban felszabadítani. Az új helyzeteket kihívásként kell értékelni, nem fenyegetésként. A vállalkozásnak jelentős feltétele a pénz, de nem a legfontosabb. Szakítsunk a sztereotípiákkal, egészen újat és eredetit kell kitalálni, s ez már nem a lángossütés. Az egészen új követelménye érvényes az Euromenedzser BT. átképzési vállalkozására is. A tanfolyamok beindítását piackutatás előzte meg. Eszerint három kiválasztott területre összpontosítanak: a marketing, az informatikai és az üzletkötő menedzser képzésre. Az épülő piacgazdaságban az a cég, amely a magasabb követelmény elől úgy menekül, hogy mondjuk felhagy az exporttal, korántsem ússza meg ennyivel. Az import áruk a hazai piacon is előbb-utóbb kiütik a nyeregből. A végzett hallgatók elhelyezkedési esélyeit idővel csak javulhatnak. Természetesen nem lehet mindenki menedzser, de arra célszerű ügyelni, hogy a váltásra kényszerülő olyan ember mögé álljon, akit képesnek tart saját sorsának, boldogulásának menedzselésére is. T. Sz. I.