Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-25 / 72. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAQYARORSZÁG SZERDA, 1992. MÁRC. 25. Mezővesztés százalék 500 Nyereség összege 'Nyereségesek 1 Veszteség Veszteségesek száma Összege száma (1990= 100 százalék) Nyeretlenek futama A mezőgazdasági szövetkezetek '9l-es gazdálkodását összesítő mérlegadatok még nem véglegesek, de a tendenciák szemléltetésére alkalmasak. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségétől és a megyei szervezetüktől kapott adatokból összeállított diagramunkról leolvasható, hogy az eredménytelenség országos és helyi mutatói nagy hasonlóságot mutatnak. Az itt nem szereplő állami szektorban sem jobb a helyzet, sőt a kistermelőknek is kemény tanulóév volt az elmúlt esztendő. Utóbbiaknak a kertészeti- és állati termékek termelésében meghatározó a részarányuk. A feldolgozóipar jelentős részének fizetésképtelensége, az alacsonyan tartott felvásárlási árak emberek ezreit kényszerítette döntésre: folytassák, vagy abbahagyják azt, amit évekig, évtizedekig csináltak. Az állatállomány drasztikus csökkenése konkrét válasznak tekinthető. Mindez erősíti az érzést, a mezőgazdaság mostani válsága korántsem szerkezeti, annál inkább ágazati. Korábban nem egy olyan év volt, amikor a veszteség országos összesítésben sem volt több egymilliárd forintnál. A keményen aszályos '90-ben is „csak" 4,7 milliárd forintra rúgott. Ugyanakkor 12,5 milliárd forint nyereség állt szemben ezzel az értékkel. Az idei, nem végleges összesítés vacogtató, mínusz 19-es értéket mutat, méghozzá milliárdban. A várható nyereség ennek csak negyedét kompenzálja. Mivel az elégtelent a gazdaságok kétharmada megkapta, a sikertelenség nphezen magyarázható egyedi hibákkal, késziiletlenséggel. Megyénkben tavaly ötven szövetkezet zárt mínusszal, 893 millió forintos értékben. A felszínen maradt húsz gazdaság összesen csak 130 millió forintot tudott „összekuporgatni". Az élelmiszeripar több ágának gondjai közismertek, ennek ellenére ott összességében akkumulálódott annyi eredmény, hogy a helyi élelmiszergazdaság nullszaldóval zárjon. A mezőgazdaságra hirtelen rászabadított, nem működő piac könyörtelen munkát végzett. T. Sz. I. Nem alszik meg a tej? A Szegedi Tejipari Vállalatban már idejekorán megvolt a jószándék az átalakulásra. Privatizációs menetrendjét 1991ben elküldte az Állami Vagyonügynökségnek, de jóváhagyó választ még nem kapott. Biztató jel, hogy a Földművelésügyi Hivatal 1991 decemberében áldását adta a tervezetre, aminek dokumentuma egy elvi állásfoglalást tartalmazó levél. Ebben többek között leírják: az FM nem emel szakmai kifogást a tejipari vállalat két lépcsőben történő átalakulására. A tervek szerint előbb rt. jönne létre, s ez az úgynevezett egy az egyben részvénytársasággá alakulás megteremti a valós tulajdonviszonyok kialakulásának feltételeit. Azért is kedvező elképzelés az rt.-forma, mert az eddigi jelentkezők a vállalat egésze iránt mutattak érdeklődést. így a vállalati egységek (feldolgozó üzemek) kisebb gazdasági társaságokká való átalakításának nincs reális lehetősége. Az FM támogatja a dolgozók részvényvásárlási szándékát tudtuk meg Schopper Jánostól, a Szegedi Tejipari Vállalat igazgatójától. Mégpedig az érvényes jogszabályban megengedett maximális mértékig, kedvezményes vásárlási feltételek mellett. A minisztérium ugyanakkor indokoltnak tartja, hogy - a tervezett második lépcső, a tényleges privatizáció érdekében - versenytárgyaláson dőljön el: ki a legmegfelelőbb partner az ajánlattevők között. F. K. Munkahelyteremtés, átképzés Tízmilliók támogatásra Nem tudom honnan tanulhatták, mindenesetre a Csongrád Megyei Munkaügyi Tanács napirend előtti napirenddel kezdte tegnap délelőtti tanácskozását. A külföldiek csoportos munkavállalásáról volt szó, a keretengedélyek kiadása előtt ugyanis a munkaügyi központnak ki kell kérnie a tanács véleményét. Ezt az előzetes jóváhagyást minden olyan pályázónak be kell szerezni - legyen az magyar vagy külföldi vállalkozás - amelyik versenytárgyaláson kíván részt venni és az elnyert megbízás teljesítése során külföldi munkavállalókat szeretne foglalkoztatni. Az adminisztratívnak tűnő korlátozás a belföldi munkanélküliek érdekét hivatott védeni, miközben a versenytárgyalás árajánlata nagyban függ a munkaerő költségétől. Az pedig már magától értetődő, hogy az tud alacsonyabb áron vállalkozni, aki a kisebb költségű külföldi munkást alkalmazza, s meglehetősen nehéz rátukmálni a végzettséget tekintve megfelelőnek látszó magyar munkanélkülit. A megnyugtató megoldás kontúrjai még korántsem körvonalazódtak. A második, napirend szerinti napirenden belül a korábban meghirdetett munkahelyteremtés támogatására beérkezett pályázatok elbírálásával foglalkozott a - véleményezési joggal rendelkező - munkaügyi tanács. A végső szót várhatóan pénteken mondja ki a döntésre jogosult munkaügyi központ. A felhívásra egyébként ötven pályázat érkezett - 135 milliós támogatási igény mellett nyolcszáz munkanélkülinek ígértek tartós foglalkoztatást -, közülük az első körben 19-et találtak támogatásra érdemesnek. A tervezett húszmillió forint előreláthatóan 150 új munkahely megteremtéséhez elegendő. (Bővebben a döntés után, a jövő hét elején tájékoztatjuk az olvasókat.) Döntés született viszont a képzési programok támogatására beérkezett 132 pályázatról. Ezekből tizenegy csoportos és kilenc egyéni képzési formát nyújtó program kapott „zöld utat", azaz pénzt az elképzelések megvalósításához. Az egy hallgatóra jutó képzési költség húsz és százöt ezer forint között váltakozik, a legdrágább az érettségizettek számára indított tízhónapos, nyelvtanfolyammal kombinált felsőfokú vámügyintézői képzés. Támogatást érdemelt többek között a környezetvédelmi, a szociális munkás, a szoftver-üzemeltető, a biztosítási szakértő, az általános iskolai végzettségűeknek szánt gombatermesztő-, hentes-, süteménykészítő-, és pékképzés. KOVÁCS ANDRÁS A lakosság megtakarítása és ami mögötte van Takarékforintok titkai Ha belenézünk a lakosság zsbébe, olyan csinos összegeket találunk felhalmozva, hogy kétségeink támadnak a sokat hallott panaszok jogosságát illetően. Mert mit mutatnak a nagy számok? Azt például, hogy az elmúlt év végén minden egyes magyarországi lakosra 65 ezer 800 forintos megtakarítás jutott, eltekintve a pénztárcákban, ruhásszekrényekben, kredencfiókokban lapuló készpénzektől. Az átlagos családszámmal számítva ez annyit tesz, hogy minden család 220 ezer forintos, értékpapírokban, devizában és forintban felhalmozott vagyonnal rendelkezett. Isuzu kisteherkocsik Ez is General Motors Immár sokadik kislehergépkocsi-bemutatóját rendezte tegnap délelőtt a szegedi Autócenter Kft., amelynek partnere ezúttal az Autóker volt. A dolog érdekessége, hogy a tóbb évtizede működő, korábban monpolhelyzetben levő cég eddig nem sok ilyen bemutatót tartott vidéken. Szép summa, ráadásul bármikor mobilizálható tulajdon. Az elmúlt évi nettó 12 ezer 270 forintos havi átlagfizetést figyelembe véve annyit jelent, hogy mintegy másfél évi bérét tudja felhalmozva maga mögött az átlag magyar család. De ha a havi családi minimális kiadási szükségleteket vesszük, akkor is legalább 7 hónapi költségeket fedezne ez az összeg, ha minden törik és szakad. Az átlag magyarról szóló iménti eszmefuttatás azonban fabatkát sem ér, legfeljebb nemzetközi összehasonlításban mondana valamit, ebből pedig elegünk van. Hiszen körülbelül másfél évtizede azzal a relatív előnnyel kellene beérnünk, hogy „nálunk azért még mindig a legjobb." Az igazság az, hogy a 628,5 milliárd forintos lakossági tartós pénzmegtakarítás igen egyenetlenül oszlik el. Becsülhetően háromnegyed része a lakosság egyharmadának képezi a tulajdonát. A többség osztozik a maradékon úgy, hogy 2-3 milliónak semmije sincs. Nekik is meg kell azonban hallgatniuk azokat a győzelmi jelentéseket, amelyek az elmúlt évi teljesítményekről szólva többek közt kiemelik a lakossági megtakarítások gyors szaporodását. S valóban, a 37,2 százalékos növekedés feltűnő, különösen a 35 százalékos fogyasztói árdrágulás és a reálbérek kb. 8-9 százalékos csökkenése mellett. Ebből akár a forint iránti fokozódó bizalmat is kiolvashatnánk - mint ahogy ezt egyesek meg is teszik -, ha a számok nem lennének kétértelműek. A 137,2 milliárd forintos megtakarítási többletből ugyanis 74 milliárd az értékpapírok gyarapodása, 61,6 milliárd a devizában elhelyezett pénzeké és a forinttartalékok kizárólag csak kamatjóváírásoknak köszönhetően emelkedtek. Az 56,8 milliárd forintos kamattöbblet nélkül ugyanis 22,8 milliárd forinttal mérséklődött 1991-ben a hazai valuta felhalmozása. Ezek a forintok 21,7 százalékot veszítettek értékükből az infláció következtében. Nem csoda, hogy a lakosság a takarékbetéteknél magasabb bruttó kamattal kecsegtető és meglehetősen likvid értékpapírokhoz pártolt, ezek állománya majdnem megduplázódott. Ennél is meglepőbb azonban a lakossági devizatartalék 85,2 százalékos emelkedése, s az, hogy ennek hatására jelentős arányátrendeződés történt a lakossági pénzbefektetéseken belül a deviza javára. Annak ellenére, hogy mint híresztelték - nem volt érdemes konvertibilis valutában tartalékolni. E pénzek mögött egyes vélekedések szerint vállalkozói jövedelmek, és Magyarországra jött külföldiek megtakarításai húzódnak meg. A beruházások körülbelül 10 százalékos visszaeséséből, a lakásépítések 25 százalékos, az üdülőépítések 33,4 százalékos csökkenéséből arra következtethetünk, hogy a szabadon felhasználható nagypénzek inkább a devizát és az értékpapírt választották, mintsem a befektetéseket, illetve a személyes felhalmozást. E jövedelemtulajdonosok tehát kivárnak. De a kispénzek felhalmozása is megjelent, feltehetően nagyobb arányban, mint korábban, amit a bizonytalan jövőtől való félelem késztetett a tartalék szerepébe. Aki teheti spórol, ezt mutatja a kiskereskedelmi forgalom soha nem tapasztalt nominális visszaesése is. S végül nem kerülhető meg a kérdés: ki használta ezt a pénzt, aminek elköltésétől a lakosság tartózkodott? Bár a pénznek nincs szaga, a makroszámok azt mutatják, hogy jobbára az. állami költségvetés. A kincstár ebből finanszírozta 37 milliárd forintos terven felüli deficitjét. A költségvetési újraelosztás pedig — mint annyiszor igazolódott a legkevésbé hatékony. A nagykalapban eltűnt a pénz anélkül, hogy a konjunktúra-beindulás akár távoli csírái is felsejlettek volna. PETSCHNIG MÁRIA ZITA Most a Magyarországon kevéssé ismert Isuzut mutatták be a szakembereknek, s a japán cégről talán azt is jó tudni, hogy 38 százalékban a General Motors tulajdona, 1990-ben több mint félmillió kisterepjárót, valamint különböző kategóriájú tehergépkocsit gyártott a japánamerikai vállalat. Az autókat 3,5 tonnáig a GM, 5-16 tonna között a Rába forgalmazza. Miután az 5 tonna alatti tehergépkocsik vámtétele tíz százalékról tizennyolcra emelkedett, a képen is látható Isuzu NKR 55L a hátsó kerekek megduplázásának köszönhetően 5,2 tonnás autóként kerül a forgalomba. A négyhengeres, 2,8 literes. hetvenhét lóerős, dízelüzemű, többcélú kisteherkocsira tizenkét hónapos garanciát adnak, a futásteljesítmény megkötése nélkül. Az alkatrészellátás természetesen biztosított, bár a távol-keleti partnerek szeme a téma taglalásánál valamelyest „egyenesedett", mondván, ez nem az az alkatrészigényes típus. Az ár egyébként a felépítménytől függően 1,4-1,8 millió forint. Az első autókkal megrakott hajót március végére várják az egyik német kikötőbe, így áprilisban már ki tudják szolgálni a vevőket. K. A. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Garancia, futásteljesítmény megkötése nélkül