Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-23 / 70. szám

6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. MÁRC. 23. Kicsi koruktól megszokták a tanyát, a mezőgazdasági munka közelségében könnyen hozzáidomulnak a tennivalókhoz. Ámbár most, az általános iskola vége felé nem irányulnak ilyesmi pálya felé. Egyébként azért nem kell arra gondolni, itt az összes munka reánk, vagy reám hárul. A. férjem a pincegazdaságban dolgozva is elvégezte mindazt, ami a reggeli csirkeetetéstói kezdve csak kemény munkával közösen valósítható meg. Keltünk hajnali négykor, s mire munkába indult, kész voltunk az éppen aznapi kezdéssel. - Úgy hallom, most még újabb vállalkozásba fogtak. Vagy a borsótermesztés nem a maguk gondja ? - Lehet mondani, közös a gond. Arrój van S7-ó: egy szegedi vállalkozóember bérbe vesz területet, azután adja az őszi borsó vetőmagot, kifizeti a művelés költségeit és gondoskodik az értékesítésről. A termelés rizikója közös, mivel a nettó bevételből részesülünk mi is, felerészben. így van most a férjem öccsének területét értve négy hold föld bevetve borsóval. Hogy mit hoz majd, nem tudom. Egyelőre még úgy-ahogy kikelt, azután majd látjuk. Az oldalt írta: BECSEI PÉTER Fotó: GYENES KÁLMÁN A megélhetés próbái Munkanélküliség Például Berkóék Az ezerkétszáz főt számláló kistelepülés Pusztamérges, földrajzi helyzeténél fogva és a megélhetést biztosító lehetőségek híjával egyre nehezebb helyzetbe kerül. Tavaly szeptemberben a munkaügyi szolgáltató iroda 17 munkanélkülit tartott nyilván, s ez a létszám az év végére 94-rc emelkedett. A legutóbbi, februári adatok szerint a kisközség munkanélküli lakóinak száma 136 volt, a munkaképes korú lakosság megközelítőleg húsz százaléka tehát biztos jövedelem, perspektívában megnyugtató jövő nélkül élte napjait. Valamelyest csökkent ez az arány, lévén hogy a mezőgazdasági szövetkezet újból foglalkoztatja a dolgozókat ámbár ez nem jelent egyúttal és főleg nem azonnal jövedelmet is. Kiutat keresni lehet és kell is, ahogyan a polgármesteri hivatal kötelességének érzi a közmunkavégzéssel kapcsolatos pályázat kihasználásával. De sokaknak reményt ez sem adhat. Mivel a statisztikák, átlagok és összegzések közepette elsikkad gyakorta az ember, lássunk példát. A „példa" ez esetben a Berkó család, azaz a családon belül is Berkó Zsuzsa. Májusban lesz két éve, hogy folyamatos munka híján a családi kiskertben igyekszik mindösszesen hasznosítani magát. Első ízben még akkor lett munkanélküli, amikor talán maga a fogalom sem volt létjogosult. Elvégezte Szegeden az élelmiszeripari szakközépiskolát, s az érettségi után, szakmával a kezében munkát kapott a Tabán ABC-ben. Mintegy nyolc hónapig, amikor az új üzletvezető racionalizált, s ilymódon először a vidéki dolgozótól szabadult. Zsuzsa ezután 1990 októberében a Szervo kisvállalatnál számítógépes anyagkiíró munkakört tudott kiküzdeni magának, egészen egy remek hónapig birtokolva az állást. Ekkor az autójavító kisvállalat egyműszakra redukált, munkaerőfölösleget nem tartván. Ekkortól Zsuzsa munkátlan lett. Mivel a munkaviszony időtartama lehetővé tette, így majd félévnyi késedelemmel 91 májusában sikerült hivatalosan is munkanélkülivé lennie. így legalább némi aprópénzzel segíthetett önnön megélhetésén, s családján. Nem bírná a nyomda festékkel sorolni, mi minden helyen, miféle hirdetésekre ment azóta, hátha alkalmas álláshoz jutna. Mindhiába. A család munkaerőtérképe eképpen fest: az apa rokkantnyugdíjas, az édesanya az állami gazdaság helybéli kerületében dolgozott, munkahelyének felszámolásáig. Most betegállományban van, egészsége olymértékben károsodott, hogy a leszázalékolásra vonatkozó döntésre várnak. A három testvér közül csak a legidősebbnek van munkahelye a szegedi textilben lakatos. Zsuzsa öccse autófényezőként látja a korántsem fényes, munkanélküli jelent és ködbevesző jövendőt. Jóllehet a munkaügyi szolgáltató iroda átképzőjét is végezte. Valójában Zsuzsa is, mivel tisztes bizonyítványa mellett még gépírószámítógép-kezelő képzésen vett részt. Máig hasznavehetetlen papírral gazdagodott csupán. Annyi az, mint édesanyjának az állami gazdaságtól kapott végkielégítés. Két hold szőlő, amely csupán az ültetvény birtoklására vonatkozik, a termőföld nem lett tulajdona. A szőlővel művelési kötelezettség jár, az ültetvényt „kitermelni " nem szabad. Adalékul annyit: tavaly bérletben művelték a gazdaság két hold szőlejét. A garantált felvásárlás, a meghatározott művelési munkabér ezidáig csupán a tízezer forint előlegben realizálódott. A többi pénz várat magára. Berkóék így vannak a munkanélküliség térképién. Bezdányék példát jelentenek Pusztamérgesen. Jóllehet a feleség, Bezdány Zoltánné mint végzett szakmája szerinti női szabó és abból lett mezőgazdálkodó-csirketenyésztő másként mondja. Hogy aki nem igyekszik önmagától is kitalálni, mihez kezdjen, könnyen felkopik az álla. Férjével ketten találták ki, mivel is lehetne több pénzhez jutni, hogyan kellene hasznosítani a tanyát. - Még 87-88 táján fogtunk hozzá az ólépítéshez, miután kigondoltuk, legjobb lenne csirkézni. Egy fóliába neveltünk valamennyit, leszerződve a Barneválon keresztül. Következőleg, mikor láttuk, marad rajt valami haszon, akkor többet tartottunk, úgy hatezer körül. Hát így indultunk. - Áz ám, csak ha körülnézünk, bizonnyal volt valami alapjuk a gazdaság kialakításához. - Ténylegesen nehezebb lehet annak, aki most akar hozzáfogni, esetleg kölcsönt igényelve. Minekünk valamivel könnyebb volt. A tanyát még 83-ban vettük, hozzá fogtunk a tanya körül öt hold földet, azon gazdálkodunk még egyidejűleg. Rozsot vetettünk többnyire, azt föl lehet használni jól a disznóknak, a szalma pedig szükséges a csirkék miatt. Nem hiszem, hogy különlegesek lennénk amiatt, mert dolgoztunk a földdel, ami pedig haszonként jött, újra fölhasználtuk. így volt régebben és így azóta is, mitárcsa. Hogy szokta meg a váltást ? - Gyerekkoromtól elég sokat dolgoztam, s ha valakinek úgy hozza a sorsa, kevésbé finom munkát végezzen, nem esik pánikba. A két lányunk éppúgy fölül a traktorra, kezeli akármelyik gépet, mint az apjuk. Asszonyszállástól Pusztamérgesig Hiteles okmány Pusztamérges község eredetéről nincsen. Amilyen írások, összegzések, több-kevesebb támpontot feltételező vélekedések vannak, arról leginkább a község 1957-óta jelenlévő plébánosa, dr. Galambos Miklós tud beszámolni. Tőle kapunk áttekintést a messzi múltat körvonalazó tanulmányból, s a bő három évtized megélt idejéről. Tőmondatosan végigkövetve: A század első éveiben a mostani községtől három kilométernyire templomromokat találtak, amely a leletekkel együtt semmivé lett, védelem híján. A romok állítólag Asszonyszállás község templomának romjai voltak. Nevét onnan kapta, hogy IV. László király itt is megszállt mulatozni kun asszonyaival. Mátyás király 1462-ben kelt szabadalomlevelc megemlékezik Asszonyszállásról, mely szerint Szeged város lakóinak Asszonyszállásra és tartozékaira legeltetési jogot ad. A szegedi boszorkány pörökben 1721 szeptemberében tartott tárgyaláson felvett tanúvallomások jegyzőkönyvében fordul elő „Mérges", mivel az egyik vádlott asszony Mérgesen lakott. Vélemények szerint az 1562-1721 közötti időkben kapta ez a vidék Pusztamérges nevet, de erről semmiféle irat nincs. A török hódoltság megszűnése után Pusztamérges Jászberény város közbirtokosságának lakatlan pusztájaként szerepel és Kiskunmajsa községhez volt csatolva. Pusztamérges 1908-ban kiskunmajsa nemtörődömsége miatt önállósult és Öttömös kisközséggel együtt körjegyzőséggé alakult. Ami a község további sorsát illeti, igazából dióhéjnyi históriába nehezen fér. Tény, hogy 1930-ban e templomban a kiterjedt egyházközség területéről 300 gyereket kereszteltek, lévén igen nagy területen ez az egyetlen templom. Központi szerepkörét, élenjáró voltát később is igyekezett őrizni Mérges, de a legeslegújabbkor gyérítette a települést, megkezdődött az elvándorlás, a település elöregedett. Míg 1957-ben 360 gyerek járt az általános iskolába, most a tanulólétszám 150 körüli. Töredezetten állt a templomkertben a háborús mementó. Féligformán múlt időben mondva, mert még nem teljes az emlékmű. Korábban az I. világháború áldozatainak állíttatott, de a mostani kiegészítéskor, rendbehozatalkor a lakosság kérésére mindkét világégés szenvedőinek, halottainak sorsára figyelmeztet. Pótolták a töredezett címert, elkészült az áldozatok nevét tartalmazó márványtábla és nem kevés szerencsével, pénzzel visszakerülhet a turulmadár is. Mint ezt érzékletesen követni lehet immár, a turulmadár az egyetlen fennmaradt fotó alapján, arányaiban megfelelve az eredetinek újra készíttetett. Takács Viktória szobrászművész faragta újból mészkőből. A turulmadár összköltsége mintegy háromszázezer forint. Szükséges erről azért említést tenni, mert máig érthetetlen: 1956-ban miért pusztították nekihevültek e településen a háború áldozatainak emlékművét, darabokra zúzva a turulmadarat ? Most a mementó kiegészíttetett, készen az újbóli felavatásra. Erre az ünnepi eseményre előreláthatólag május közepén kerül sor. kortól csirkéket tartunk. Majd talán most annyival egyszerűbb lesz, hogy nem kell bérelnünk a tanya körüli földet mint korábban, mert családi alapon visszaigényeltük. - Mondanám, a varrógéptől eléggé távoli a traktor, meg a Pince Kft. A kisközség nevezetessége a Pusztamérgesi rizling. Védeni, vigyázni kell tehát a legfőbb értéket, amit a bor hímeve teremtett. A legutóbbi időkben viharfelhők gyülekeztek a mérgesi pince fölött. Mivel a Délalföldi Pincegazdaság ezt a bortárolót 1985-óta gyakorlatilag nem használta és a kiskőrösiek bérelték bor-tárolásra, félő volt, hogy a kiskőrösi gazdák megszerzik a vagyonügynökség által kiírt versenytárgyaláson. Az önkormányzat ösztönözte a helybélieket: fogjanak össze, s aki itteni, vagy Mérgeshez valójában kötődik, igyekezzék gazdasági társulásban megszerezni-megtartani a pincét. Öl magánszemély anyagi erejével és a megyei önkormányzat vállalkozási alapból biztosított hozzájárulásával így Pince Kft. alakult. A tulajdonos kft.-tagok írásban vállalták, hogy a bortermelő Pusztamérges nevét, nírét öregbítik, a helybéli szőlő feldolgozását előnyben részesítik. Múltröptető