Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21 / 69. szám

10 GYEREKEKNEK DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1991. MÁRC. 21. Utólagos előzetes Valaha a híres, tíz nyelven beszélő Rőt professzortól hallottam: - Az Osztrák-Magyar Monarchiában születtem. Később a Cseh Köztársaság állampolgára voltam két évtizedig. Pár évet éltem a Magyar Királyságban. 1945 óta a Szovjetunió állampolgára vagyok. Közben ki se mozdultam Ungvárról. Nem ő volt nyughatatlan, a határok ugráltak oda vissza a feje fölött oly annyira rapszodikusan, Iiogy kifelejtette a felsorolásból a Magyar Köztársaságot, a Magyar Tanácsköztársaságot, de ez mindegy, akik vele együtt mindezt átélték és túlélték, azok most az egyre függetlenebb Ukrajna polgárai. Mindez arról jutott eszembe, hogy közeledik az az idő, amikor a Kincskereső folyóirat visszakerül Szegedre. Hogy a szerkesztőség sohasem távozott innen, azt sokan tudják. De éveken át a Móra Kiadó volt a kitűnő gyermekfolyóirat gazdája, innen sodorják vissza most a gazdasági élet kemény viharai a Délmagyarország felé, ahol révbe érhet, ha sikerül megegyezni a további fennmaradás eléggé sok anyagi és szellemi erőfeszítést igénylő feltételeiben. A várakozás pillanatait közeiebi) hozva idéznénk fel Fekete István szép tavaszi novelláját, amely az. elmúlt évek valamelyik Kincskeresőjéből került át a nemsokára kapható áprilisi számba. Kérünk benneteket, hogy majd írjátok meg, melyik írás tetszett nektek legjobban ebből a számból, és indokolhatjátok néhány szóval, Iiogy miért. Válaszotokat május 1-jéig küldjétek be. A legjobb válaszokból közlünk néhányat. Akik pedig eltalálták a legtöbb szavazatot kapott írást, azok közül kisorsolunk valakit. O, mint játékunk győztese, ingyen vehet részt egy Kincskereső nyári táborban. (Víz mellett!) Válaszotokat várjuk, kedves olvasók! írjatok, olvassatok! R. B. - C-K " 5 A Kincskereső márciusi száma ..Déli szellők, fújjatok csuk, / játsszatok a hajamon. / Olvassz havat melengető/ márciusi szép napom. " - Szécsi Margit tavaszköszöntő versével nyit a Kincskereső márciusi száma. Ezután két Petőfi-költemény következik: az első (A tavaszhoz) 1848 forradalmas márciusát idézi, a második (Megint beszélünk s csak beszélünk) egyszerre szól a kortársakhoz és napjaink egymással viszálykodó hazafiaihoz. A szám versválogatásában kiemelkedő helyet foglal el Szepesi Attila újabb Hermán Ottó-legendája, amely a kiváló természettudós és a Halkirály találkozását meséli el. Utassy József madárverseit (Hattyúetető, Habakuk) Hermán Ottó is szívesen olvasta volna. Egy fiatal költő, Antal Attila verseit ajánlhatjuk még az olvasók figyelmébe. Az áprilisi szám más műfajú írásaiban is megkü lönböztetett helye van a humornak. Lázár Ervin meséjét (Szörnyeteg Lajos jaj de álmos) és Simái Mihály folytatásosának újabb fejezeteit említhetjük, vagy Karinthy Frigyes Ott ki beszél című jelenetét, amelyből kiderül, hogy a telefonnal már ötven-hatvan évvel ezelőtt is bajok voltak... A VILÁGVÉGE AZ ÚJVILÁGBAN sorozat Amerika meghódításának krónikája - Z. Kosidowski regényrészlete (Hitszegő merénylet) Pizarro cselvetését meséli el, amellyel a spanyol konkvisztádor foglyul ejtette az inkák királyát. Mira Lobé novellája (Ez női munka, mondja a papám) arról szól, mihez kezdhet egy tízéves kisfiú, ha anyuka balesete miatt néhány órára egyedül marad csecsemőkorú kistestvérével - a történet végén már a papa is tanulhat tőle... Ismét jelentkezik a SZÍVHANGOK, a Kincskereső levelezési rovata - Ági bölcs tanácsait Mohás Lívia A szerelemről is írhatsz című írása egészíti ki. Van a számban ÍGY ÍRUNK MI - a budapesti Nagy Zsuzsa versét mutatja be, és MI ÚJSÁG, SULIÚJSÁG? is, amelyben egy kisújszállási iskolalap szerepel. Az ÉDES ANYANYELVÜNK Deme László Nyelvünkben élünk sorozatának első cikkét közli. A márciusi számot Papp György, Gaál Éva, Berta Róbert, Csala Károly, Magyar Mihály és Szyksznian Wanda illusztrálta. A Jókai nyomán készült képregény Vass Mihály munkája. A borítókon Papp György tűzzománcai láthatók. Sárkány-nap a Százszorszép Gyermekházban Ma. március 21-én délelőtt 9-12 óráig érdekes elfoglaltsá gokat találtok magatoknak a Kálvin tér 6. szám alatt, a Százszorszép Gyermekházban. Könyvjelzőkészítő verseny indul: a legjobb munkákat elküldik a Sárkány Magazin pályázati felhívására. Montázsokat, kollázsokat lehet készíteni, a legszebbeket ki is állítják. Ehhez a munkához régi. színes újságokat hozzatok magatokkal. Oslényszobrászat is lesz, ennek anyaga a papír. Vikingjátékkal mulathattok, és vendégetek lesz Süsü, a sárkány! A videóvetítést élőképes játék egészíti ki, amelynek ti is szereplői lehettek! S ha már a sárkányoknál tartunk: reptethető sárkányt is ragaszthatnak a legügyesebbek, s jó időben mindjárt ki is próbálhatják őket. Március 29-én, vasárnap reggel 7-kor Szentendrére indul kirándulócsoport, s még aznap este 7 órára haza is érkezik. Jelentkezni március 25-éig a Gyermekházban lehet. Jó utat! Fekete István A part télen meglazult. Valami turkálhatott benne, mert most egyszer csak elindult egy öklömnyi darabkája, és begurult a vízbe. A víz azt mondta: loccs - és elnyelte. De nem nyomtalanul. A göröngy ugyan eltűnt, és a folyó is hamar széthintázta a hullámkarikákat, de odanézett egy szarka, és oda is repült, mert hátha valami beteg béka vergődik ott, amit ki lehet emelni. A szarka éhes volt (mikor nem éhes egy szarka?); erőszakos volt, mert annak a békának ott kell valahol lennie, és leszállt egészen a víz fölé, szitálva, mint a vércse. És lám, jó, ha egy szarka megtartja faji szokásait, mert a víz felett átsuhanó nagy héja csak későn vette észre, s amíg megfordult - ámbár ez a fordulás villámgyors volt. a szarka felfigyelt, és béka nélkül iszkolt be a tüzes bokrai közé. Igy azután a szarka nem reggelizett békát, a héja nem reggelizett szarkát. A héja egy könnyed mozdulattal folytatta útját, mintha csak annyit mondott volna: pardon, tévedtem - és ugyanezen fordulattal már oda is vágott egy fecskeszárnyú halás/cscrhcz, aki kis küszhalakra vadászott. Nem. a héjának a legkisebb reménye sem lehetett a csért megfogni, dc ha már útba esett, miért ne szerezzen egy kis kellemetlenséget? A hegyes szárnyú repülőművész mérgesen vijjogott. - Sznmáár! Talán kifagyott a szemed a télen? Engem akarsz megfogni? Engem? Tece? A héja eltűnt az. öreg fűzfák között, a halás/madar elment halászni, s nekem olyan érzés, i volt. hogy valami néz. Hátrafordul ai:,. Senki. Csak a csend. A füzek közön _\an bujkált a szél, a víz ment, ment s/V ' 1, a szememet egy kőre húzta va, kövön nagy. barna béka ült. És in lehetett tévedés: engem nézett. Ki cinében kíváncsiság volt, !nem rosszindulat, te béka, eredj innen, kicsit lilái' \ .- -,-iit, nem is pislantott. II ul vágjak valamit? Csak ült, csak nézett; s nekem eszembe jutott, hogy ez a szegény béka a folyó fenekének hideg iszapjában kucorgott egész télen, most kiült a kőre egy kicsit meleVíz mellett TILDY KATALIN RAJZA gedni, és én hozzá akarok vágni valamit... Mi jogon? - Kedves Békula, nem bánom, melegedj, de nézz másfelé. A békát úgy látszik, meghatotta ez a békülékeny hang, mert megszólalt: - Mit vuarsz. mit vuarsz?... - Nem varrok én semmit. Békula, reggel akartam egy inggombot felvarrni, de a tű a körmöm alá ment... Egyszóval: köszönöm szíves kérésedet, nem varrok. Közben kisütött a nap, s a béka szeme olyan lett, mint az arany. Most, hogy megbékéltünk. már nem is idegesített. A túlsó parton két ember ment. Csendesen beszéltek, de a szavak átszálltak a vízen. - A kukoricát majd megkapálja az asszony meg a gyerek... - A gyerek? - Az hát! Úgy kapál az már, mint akárki... - Eljár az idő... Azután már nem értettem, mit beszéltek: a hangok távolodó, puha hullámzása elúszott a vízen. „Eljár az idő." Minden loccsanás: egy másodperc, minden áradás: egy tavasz, jég: tél, álmos gólyák a vízparton: nyár. Eljár az idő, mind gyorsabban, mind gyorsabban, azután már csak egy perc az év. Mi is volt ekkor ebben az évben? Ejnye, mi is volt? És nem emlékszünk. Milyen szomorú. De hol a békám? Üres a kő. Különben sem érdekel a béka, mert egy csapat vadgalamb szárnyal észak felé. Csattan a szárnyuk néha, és látszik, hogy komolyan utaznak. Vár az odú valahol a nagy, csendes, öreg erdőben, vár a táj, várnak a virágzó sombokrok a köves hegyoldalon. Szép, sárga virága van a somnak, mint a kén. O a második a hóvirág fehér kis virága után. Első szín a fehér, azután a sárga, aztán jön a kék, a piros, a többi a nyár dús'tobzódásában. Az ősz színe már lila, mint a kikerics, aztán nincs semmi. Az első szín a fehér, az utolsó a fekete. S a víz, s az idő jön egyre-egyre végtelenül. Süt a nap, mégis hűvös lett egyszerre, de azután megint melegedni kezd. Valami búg. Eresebben, gyengébben, de búg. Csépelnek valahol? Ilyenkor? Vagy valaki lenyomta valahol egy öreg orgona legmélyebb billentyűjét, és úgy maradt? A bársonyos zengés olyan, mint a meleg lehelet. Olyan, mint a méhesek viaszszagú álma. Hát te vagy az. méhecske? Felettem nyílik már a kökény, s egy kis méh kering a fehér bársony virágok felett. Szárnya csillog, s a meleg dongás fonalát gombolyítja a napsugárban. - Nem szállnál a kezemre, méhecske? Miért nem szállna? Szárnyát rezegtette és mintha az orrát fintorgatná. - Igen, bagószagú, méhecske, de meleg... Ülünk a vízparton. Én a földön, a kis méh a kezemen. A víz megy, az idő megy... Na és? Hát menjenek! Nyilván az a dolguk, s ezek a dolgok szóra sem érdemesek. Ülünk a méhecskével a vízparton, tavasz van a vízparton, szeretjük egymást, május van a s/ívünkben. Czimbor Lili versei Olyan pöttyös az arcom Nem lehet bejönni hozzám, Csak anyu nézi a lázam, s nézi, hogyan veszem be evés eló'tt és helyett az. orvosságot. Etetne is. Nem érti. hogy most nem tudok enni, hát csöpögő kanállal kézben munkába indul. Tudóin, hogy visszajön még néhányszor, míg a párnáin megigazítja, töpreng, mit felejtett megint el. Én nyúzom, hogy maradjon, ő meg azt magyarázza, hogy szóltak már, vigyázzon, mert tál sokat hiányzik miattunk és a munka marad a többiekre, akik már zúgolódnak. Igy most a körmét rágja ott bent, szokása, sajnos örököltem is tőle, S óránként hívja Sári nénit az emeletről, hogy csöngessen be hozzám (mikor elalszok éppen), mondja meg feltétlenül, hogy próbáljak meg aludni. Uram, segíts már rajtunk. Járt itt a doktor néni megvizsgált, orvosságot írt fel... ő is azt mondta igazán Te segíthetsz. Hát szépen kérlek én is, szedd le a pöttyöket rólam, nyomd le a lázam estig. Hadd lássa anyu, hogy nincsen semmi baj és ha elalszik visszaragaszthatjuk mindet. * Add vissza az apámat. Atyám. Sose beszéltem vele annyit, mint veled, hiába ültem a térdén. Gondolatban akkor se volt ott. Könyörgök! Add vissza az apámat, Atyám! Jobban fogom szeretni, megígérem. Az öcsém száját befogom és én sem csattogok majd a papucsommal, amikor alszik, s ha veszekednek anyával, eltűnünk hazulról. Add vissza! Vagy legalább én, én legyek okosabb, hogy értsem mért ment el! Mért nem jön vissza?! Anya csak sír, ha bármit kérdezek. Apa hallgat. Ha újra szólok, ott is hagy, menekül előlem. Ilyenkor hetekig nem látom. Add vissza az apámat, Atyám! Te találtad ki ágy a világot, hogy nélküle csonka lenne. Neked is van fiad! O is messze nőtt fel, idegenek közt. Tanultuk. Szenvedett is. Láttam az arcán, amikor Tehozzád kiáltott. Add vissza az apámat. Atyám! Mit kérünk Istentől? Két hete, hogy amerikai gyerekek Istenhez írott leveleit közöltük, és nagyon örültünk a beküldött fordításoknak. Még ezen a héten is kaptunk leveleket. Szabó Renáta (Szőreg. Makai út 136.), Peregi Éva és Gabi (Szeged, Agyagos u. 8/B.) munkáját - a többiekével együtt köszönjük. Olvassátok el Czimbor Lili két versét: ezek is Istenhez íródtak, csak másképpen, mint az angol nyelvű levelek. Az egyikben egy beteg kisgyerek gyógyulását kéri. A másik még szomorúbb: aki elmondja, elvált szülei után vágyakozik. Mindketten Istentől remélnek segítséget. Bizonyára ti is készülődtök már húsvétra, s talán az is eszetekbe jut, hogy ez a keresztények legnagyobb ünnepe, hiszen a Megváltó, Jézus Krisztus feltámadásáról szól. Ezért most mi is arra buzdítunk benneteket, írjatok ti is az Istennek, és kérjetek tőle valamit. Persze most ne a karácsonyi kívánságokra gondoljatok, játékokra, szép ruhára, édességre... Ezek is fontosak, de inkább olyasmit kérjetek, ami igazán fontos nektek magatoknak, vagy szüleiteknek, családotoknak - és minden embernek. Valami igazán nagyot, mint ebben a két versben is: hiszen egészségre, vagy a család boldogságára egyformán vágyik mindenki. Várjuk leveleiteket, s a legjobbakat, legszebbeket közöljük is majd. A címzés alá írjátok oda: Mit kérek Istentől? NYILAS PÉTER