Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-18 / 66. szám

6 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. MÁRC. 18. A művészi tehetség nem válogat: igyekszik mindenképp felszínre kerülni, testet ölteni, lettlégyen az alkotó egészséges vagy mozgásában korlátozott ember. A MEOSz, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége fesztivált szervez az idén júniusban mozgássérült művészek és barátaik részvételével. Az ART'92 elnevezésű rendezvény helyi elődöntőjét március 20-án, pénteken délután 4 órakor tartják meg Szegeden, a Deák Ferenc gimnáziumban. A képzőművészeti kiállításon festményeket, szobrokat, bőrdíszműveket és kézimunkákat tekinthetnek meg az érdeklődők. Az előadóművészetek képviselői különböző hangszereken játszanak, énekszámokból, szavalatokból állították össze műsorukat, amelyben egészséges gyerekek is táncolnak majd. A művészeti vetélkedő végeztével a tejipari vállalat, a szalámigyár, a kenyérgyár és az Agora, a volt Zöldért vendégül látja a versnyzőket és a nézőket egyaránt. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Ordasi Péter karnagy űr, a tegnap este újjáéledt Collegium Artium hangversenyének házigazdája ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek tagjai hallgató korukban eljártak Gruber Laci bácsit meghallgatni (micsoda filmeket lehetett akkoriban nézni!) a vetítések előtt. Nagy Istvánt a koncertek előtt... A később legendáriumokba burkolt hatvanas évek azóta sokféle jelzővel ellátott nemzedéke most, javakorában, talán ismét alkalmasnak látja az időt hagyományt éleszteni, az értékeket összekapcsolni. Ki más? Folyamatosság nélkül nincs kultúra. A Pál Tamás vezette Salieri Kamarazenekar tegnap esti koncertje az aulában azt is mutatta: van folyamatosság. Az Opel Rupesky Kft. bélyegzője március 16-án ELVESZETT. Rupesky Kft., Szeged, Fonógyári út 2-6. Adószám: 10566422-2-06. Használata ÉRVÉNYTELEN. Külföldi tulajdonú kft. németül jól beszélő és gépelő titkárnőt keres. Címet, a kapcsolatfelvétel módjának megjelölését a Sajtóházba kérjük „Dinamikus 9439" jeligére. Az AGRIKA szaküzlet SÁNDORFALVÁN az ALKOTMÁNY KRT. 9/A sz. alatt kibővített árukészlettel növényvédő szerekkel, műtrágyával, vetőmagvakkal és háztartási- vegyi áru vat várja kedves vásárlóit. SZOMBATONKÉNT növényvédelmi szaktanácsadás 1 Szeged Korunk-est Szegeden Mozgássérültek művészeti fesztiválja Megjelent a Szeged Magazin 2. száma. A várostörténeti, kulturális és közéleti havilap 24 oldalon tartalmas olvasnivalókat kínál. Kóstoló Új film Addams family, a gálád család, avagy: törjön ki téged a frász! Főszereplők: Raul Júlia, Anjelica Muston, Christopher Lloyd Zene: Marc Shaiman, MC. Hammer írta: Charles Addams eredeti figurái alapján Caroline Thompson és Larry Wilson Rendezte: Barrv Sonnenfeld A műholdas adásokból már jól ismert az Addams család rajzfilmes változata, melynek figurái Charles Addams piorbid agyában születtek meg. O egyik interjújában bevallotta, hogy mát kora gyermekkorában nagy figyelemmel fordult a morbid dolgok iránt. Még tízéves sem volt, amikor egyedül maradt westfieldi otthonukban és szülei legnagyobb örömére távollétükben telerajzolta démonokkal és csontvázakkal a nappali falát. Később ezek a figurák keltek életre a képregényekben. Ami a filmes változatot illeti: nagyon jól előjön a képregényeredet, sőt sokszor a darabosság. Itt is minden megtörténhet, de erre szükség is van, elvégre az egész Addams család alakjai képtelen figurák. Nem gonoszok, hanem egyszerűen roszszak, mint egy gyerek. Örömüket lelik a szenvedésben, a kínban, és remekül érzik magukat, ha mások boldogtalanok. A morbiditás végső határait leginkább a képen látható két gyermekszereplő súrolja: bátyus játékból a villamosszékben; kedvenc játékuk a házi temetőben a hálottébresztés; az ételben mocorgó félelcven állatokkal játszanak stb. A történet középpontjában persze itt is a rengeteg kincs, a pénz áll. A család galádsága főként kifelé mutatkozik meg, egymást a gyűlölet, a kegyetlenség szavaival, de szeretik. A szereplők között látható Izé nevű kar nélküli kézfej szintén családtag. Az viszont már koránt sem egyértelmű, hogy MC. Hammer egy klip erejéig hogyan keveredik ebbe az agyrém históriába, amelynek legfőbb koncepciója: törjön ki téged a frász! Mindazonáltal - a szó nem morbid értelmében - valami rettenetesen sántít ebben a filmben. Nem „üt" és nem „ül" igazán, igazából nem tör ki a frász, hányinger se fog el, se félelem. Á poénok többsége lerágott csont, és többször gondolhat a néző arra, mintsem kellene, hogy mikor lesz már vége. A mesebeli, agyrém és olykor szép képek mellett, mintha a szöveggel, a szinkronnal lenne baj. Van valami vissza- és elfojtottság ebben a magyar változatban - bár az eredetit nem láthattam — mintha azt kéne gondolnia az embernek, hogy az eredeti szöveggel jobban kitörné a frász. PODMANICZKY Sztl.ÁRD „A legfontosabb kérdésekben szükség van az egységes fellépésre. A látszategység ugyanakkor rombolhat a sorainkban. Az RMDSZ sajátos, sőt kényes helyzetben lévő párt, amelynek egyszerre kell modern, európai ellenzéki pártként föllépnie a haladás oldalán, s teljesítenie alapvető kötelességét és érdekeinek védelmét. Ami az egységet illeti, szerintem az egység nem állapot, hanem folyamat." (Interjú Tőkés László református püspökkel) „Úgy kezdődött, hogy háború után gimnáziumba jártam, s nem volt elég szén. Tizenegy órakor már befejeződött a tanítás, s én tizenegy óra hat perckor már benn voltam a szegedi színház nézőterén. Elbújtam és néztem a próbákat. Majd egy évet töltöttem Budapesten a Színművészeti Főiskolán, mikor jeles eredménnyel Hont Ferenc kirúgott az iskolából, és azt sem tudtam, miért. Akkoriban az ilyesmit nem lehetett tudni, nem kellett magyarázni. Később hallottam, hogy másokat is kirúgtak, mert polgári származásúak. Visszakerültem Szegedre. Segédrendezőnek szegődtem el a Vaszy Viktor igazgatta színházhoz. (Beszélgetés Dési Vilmos színháztulajdonosigazgatóval) Meg jelent a Szeged Magazin 2. száma. Keresse az újságárusoknál! Rendelje meg! A Szeged Európa a Tisza partján Collegium Artium - a Salierivel A DM szerkesztőségében Ilia Mihály, Salat Levente, Visky András, Kántor Lajos és lapunk főmunkatársa, Sulyok Erzsébet A nagymúltú, s megújulását az idei év első tesét. Salat Leventét, s Visky András költőt. A számától külsejével, tipográfiájával is jelző ko- JATE Móra Kollégiumában szervezett estjük, lozsvári folyóirat, a Korunk szerkesztőségének szegedi olvasóközönségükkel való találkozójuk vezetőit láthattuk vendégül tegnap: a friss Pulit- előtt jártak a Tiszatáj és a Délmagyarország zer-díjas főszerkesztőt. Kántor Lajost, a helyet- szerkesztőségében (itt készült róluk a fénykép). Szerelmi játékok A „Theater Wien '90" vendégjátéka Szegeden A naturalizmus és impreszszionizmus bécsi szárnya legjellegzetesebb írójának, Arthur Schnitzlernek nem a Körtánc (Reigen) az egyetlen darabja, amelyet a Theater Wien '90 társulata bemutat, de mindenképpen reprezentáns darabja, hiszen e bemutatónak köszönhetően alakult színházi műhellyé a háromtagú csapat: Isabelle Gregol, Michael Gampe és a rendezőjük Bernd Jeschek. Munkájuk tükrözi azt a törekvésüket, hogy Schnitzler darabjainak bemutatásával a századforduló Bécsének hangulatát idézzék. Érzékeltessék annak a bágyadt-fülledt dekadenciában élő polgári társaságnak a belső, lelki életét, melyet a drámaíró oly pontosan és egzaktan ábrázol és elemez műveiben. Schnitzler a Körtánc társasági dialógusaiból is kicsendülő okos-kifinomult önelemzések mestere, akit nem véletlenül tartanak a freudi iskola szépirodalmi reprezentánsának. Ebben a rendkívül szellemes párbeszédsorozatban a szerelmi beteljesülést megelőző és azutáni pillanatokat követhetjük nyomon különféle társadalmi környezetekbe ágyazottan. Az egész darab egy örök körforgásban mutatja be az előző szerelmek kutatását, mely egyben a jövendő szerelmek előképe is, melyben a jelen egyetlen pillanat, egy pillanatnyi kielégülés csupán. Sodrás és felületesség a felszínen, emberi boldogságok, életek tönkremenetele és tragédiák a mélyben. Nem véletlen hát, hogy a realisztikus dialógsorozatnak és emberábrázolásnak impresszionisztikus elemekkel való összekapcsolódása többféleképpen ihletett meg rendezőket. Itt Szegeden Paál István rendezésében egy olyan adaptációját láthattuk e darabnak, mely a századvég melankólikus hangulatának a megjelenítésére tette a hangsúlyt: a költői árnyalatokra, a letompított átmenetekre. Nemrégiben Kornis Mihály drámaíró elkészítette a Körtánc sajátosan magyar változatát (a Szegedi Nemzeti Színház is bemutatta), a Körmagyart, mely nyers, profán módon, sarkítottan ábrázolta jelen századvég magyarországát. A Theater Wien '90 előadásában a rendező, Bernd Jesohek elsősorban Schnitzler realisztikus ábrázolóképességében rejlő lehetőségeket használta ki. A századvég sajátos auráját a karakterek minél pontosabb megrajzolásával igyekezett megteremteni. A színpadtérben hevenyészett összevisszaságban elhelyezett kellékek, a jelzésszerű jelmezek is egyértelműen e törekvések szolgálatában álltak. Figyelmünket a dialógusok kötötték le, a párbeszéd közvetítette belső történések, anélkül, hogy a színpadon ennek teátrális megjelenítése folyt volna. Az előadásnak külön érdekessége volt, hogy a tíz szerepet két színéíz alakította. A nő szerepében Isabelle Gregolt, a férfiéban Michael Gampe-ot láthattuk. Nehéz feladat volt ennyi arc, szín, érzelem ábrázolása, ám mindketten nagyon jó színészi teljesítményt nyújtottak. Megtorpanás nélkül, gördülékenyen sikerült megjeleníteniük más és más karaktereket. Ebben a szerelmi körjátékban a kör geometriáját követve az egyik szín átívelt a másikba, majd visszacsatolódott valahol, folyamatos áramlásban ennek a „rituális" körtáncnak. Néhol felvillant az előadásban egy-egy finom mozzanat, mint például a nőnek a férfi által történő színésznővé változtatása, amelyben a kissé érzelmes, de őszinte gesztus pontosabban és érzékletesebben varázsolta a színpadra a XIX. század végét, mint a játék egész folyama. Ugyanilyen pillanat volt az előadás végén a gróf búcsújelenete, melyben a gróf alakját övező enyhe mélabú idézte a schnitzleri világot. Én hiányát éreztem kissé az ilyen momentumoknak, melyektől még eredetibbé válhatott volna az előadás. Ezzel szemben óriási érdeme volt a produkciónak, hogy a játékot mindvégig jellemezte egy könnyű irónia, amely a színészek gesztusaiban is következetesen jelen volt. G. NAGY MÁRIA