Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-03 / 53. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. MÁRC. 3. Ha kedd van, akkor ez Belgium. Ahol hajdanában - még az én kamaszidőmben - az én kisvárosomnak volt egy mozija. Olyan mozi volt. hogy szerdán például szünnap volt. Meg olyan volt, hogy kényelmetlen székek voltak benne fából, de például erkély is volt, szinte, hogy páholyok. A tizehetedik, meg a tizennyolcadik, meg a tizenkilencedik sor székei pedig egy dobogón álltak, magasan, a kivételezett nézők nagy-nagy örömére. Egy kivételezett jegy ára akkoriban még a tizennégy forintot is elérhette. Aztán ebben a moziban filmek is voltak, sőt ami talán ma már furcsán hangzik, még nézők is. Voltak benne a nézők, és nézték a filmeket, hetente legalább kettőt, de volt, hogy hármat is. Matiné is volt, vasárnap délután három órakor. Zártkörű filmklub is volt, csütörtök esténként, nyolc órakor a bérlettel rendelkező kedves, fdmszerető közönség számára. Mindez volt, s mi még! S mindez csak volt. Álldogáltam, lődörögtem, bóklásztam az egyik februári szombat délutánon az én mozimnál. A vasredőnyök lehúzva. A MOZI-felirat betűi eltűntek. Hiába megyek közelebb, árnyéka sincs. Sötét, nem látok be a bejárat üvegablakain. Vakok. Vaksötétek. Sötét. A büfében videotéka. Most az is zárva van. - Kérem szépen! - súgom be egy ajtórésen. - Kérem szépen, hol van a Nagypapám, akivel mindig a film után és mindig véletlenül találkoztunk, és sohasem beszéltünk egyetlen filmről sem, és sohasem tudtuk, hogy a másikónk is ott üldögél, a kihunyó lámpák alatt, a filmsugárban. és annyi filmet láttam vele együtt, azaz külön, mint talán senki mással sem? Azóta sem. Megfordulok. Széttörtek a plakáttartók. A vasak. Nem is, hogy törtek. Inkább fölmorzsolódtak. Rozsda. Körbefogták a fát. Négy oldal. Négy plakát. Csöndben meghalt a vas. A betűk belefolytak a földbe. Belemosta őket az eső. A címeket. A szép színésznőket. Fellinit. A trafikosnőt. - Kérem szépen! - visszafordulok. - Odabenn nézegetik egymást a hetvenes évek moziüzemivállalat színészportrék. Nem. valaki elvitte őket. Vagy befelé fordultak. Falfelé. - Kérem szépen - én itten csókolóztam először. Úgy értem a szánk összeért. Majdnem meghaltam. De. meg is haltam én itt, én már nem élek azóta, én már akkor befejeztem, nem is tudom mi ment, nem a Spartacus volt, mert arra emlékeznék, ahogy arra a meleg, puha szájra, amibe belehaltam. - Kérem szépen - én nem élek. A fogát. A Misi leejtette a fogát. Egy metsző zuhant lefelé az erkélyről. Állva nézik. A Vadnyugatot. Volt egyszer. Annyian vannak, hogy állva nézik. Ezt nem szabad. A Tűzoltó is mondta, de most ő is annyira néz - tűz - mondja - a rohadt életbe lőjémá' -, akkor esik el a Henry Fonda. - Kérem szépen! Mintha zene szólna odabenn. Mocorog a cigánypáholy. Röhögés. - Aggyá neki! - Ki kiabál? Zúg. Üresen pörög a gép, az zúg. Vetítő. Valaki bennmaradt a vetítőben. Dübörög. Át kellene suttogni ezeken. - Kérem szépen... Ekkora csöndet nem tudok átkiabálni. Zseblámpa? A helyemre akar kísérni? Jegyem? Nincs. Akkor is? És, mi lesz? Még? Még csönd? Leülök. - Kérem szépen - ez itt. ez a fickó, igen. ez itt, aki téblábol. ez a fiú. odabenn, igen, ott felejtett, vissza, valamiért viszsza szeretne... A fehér vásznon finoman pereg, szálldos, lebeg, nő a könnyű por. A feketéig, s tovább. BALOG JÓZSEF Beiktatták a rádió és a tévé alelnökeit Göncz Árpád a kinevezettekhez szólva - mintegy útravalóul szánva mondatait reményét fejezte ki, hogy a kiélezett politikai helyzetben feladatot vállaló két vezető tevékenysége a nemzeti médiumokban a színvonal-emelkedést fogja elősegíteni. Abbéli bizodalmának is hangot adott, hogy a két intézmény az új tisztségviselők segítségével a magyar népet szolgálja, s működésük hozzájárul majd az alkotóműhelyekben tapasztalható nyugtalanság megszüntetéséhez. Göncz Árpád utalt arra is, hogy a most kinevezettek elősegítik intézményeik működési és szervezeti szabályzatának konszenzusos megalkotását. A köztársasági elnök kifejezte, hogy a médiavezetők új feladata nem csupán a szakmai rátermettség, hanem az emberi minőség próbája is lesz. Göncz Árpád a kinevezési procedúrát követően azt hangsúlyozta: a közszolgálati tájékoztatási eszközök vezetőinek kinevezési rendjéről szóló törvény a vezetők kinevezését a köztársasági elnök feladataként határozta meg, annak érdePál Tamás sikere Marseilles-ben Pál Tamás vezényletével mutatta be a marseilles-i operaház Janacek Katja Kabanova című operáját. Az előadás nagy sikert hozott és a helyi lapok egyöntetűen igen nagy elismeréssel írnak a vendégkarmesterről. A La Marseilles című lap kritikusa például úgy látja, hogy a műhöz „álmodni sem lehetett volna jobb karmestert". A La Meridional véleménye az, hogy a sikerben része volt Pál Tamás „intelligens, világos, átérzett és nagy tekintélyű" munkájának. Az Arany iskola hírei Tavasz van és 175 éve született Arany János. Tavasz van és tegnap az ő tiszteletére kezdődött egész héten át tartó ünnepi rendezvénysorozat a rókusi Arany János Általános Iskolában. Reggel nyolc órakor fölcsendültek a Himnusz hangjai: a szép és tágas aulában alant a kisebbek álldogáltak, fent pedig a fölső tagozatosok. Révész István igazgató nem csak a hetet, de két kiállítást is megnyitott ebből az alkalomból. Az iskola alapító, dicsérő okleveleit és érmét Fűz Vera tervezte. A képzőművész indult azon a pályázaton is, amelyet a magyar pénzérmék megújulása érdekében hirdettek még az elmúlt évben, s melyen végül nem születtett első díj; a zsűri akkor túl soknak ítélte a magyaros motívumokat. Fűz Vera elhozta az iskolába versenymunkáit, fémpénzeinek gipszöntvényeit. S nem csak azokat. Ezüstözött bronz vert érmeit is megnézhetik a gyerekek, miképpen Frízt Mihály gyönyörű érmeit, aki ugyancsak kiállította néhány munkáját. Az érmék felett pedig rajzok, festmények sorakoznak, de ezek már a gyerekek kezei közül kerültek ki, s Arany János egy-egy művéből merítettek témát. Hát persze, hogy sztártörténet A walesi bárdok! S hogy ki lesz a győztes? Dönt a közönségszavazat. Kónya Lászlóné igazgató-helyettes majdhogynem elégedett. De mindenképpen meghatott. Bárkihez fordultak segítségért, a legnagyobb jó szándékot tapasztalták. Mint például a rendőrség részéről, akik a pénteki bemutatókkal kapcsolódnak a rendezvények színvonalas sorába. Jön majd helyszínelő és trafipaxos kocsi, jönnek, ereszkednek kommandósok, s remélhetően, látványos meglepetés is. Dal Csúcs László Nahlik Gábor Göncz Árpád köztársasági elnök - a miniszterelnök javaslatára - dr. Csúcs Lászlót a Magyar Rádió, dr. Nahlik Gábort a Magyar Televízió alelnökévé kinevezte. Az eielnökök hétfőn a Parlament Nándorfehérvár-termében átvették a kinevezési okmányokat és letették a hivatali esküt. kében, hogy a sajtószabadság alkotmányban meghatározott elve mind teljesebben megvalósuljon, továbbá, hogy a törvényben meghatározott intézmények tekintetében a pártatlanság társadalmi igénye méltó helyet kapjon, a vezetők kinevezését a köztársasági elnök feladataként határozta meg. Emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés kulturális és sajtóügyekkel foglalkozó bizottsága nyilvánosan meghallgatta Csúcs Lászlót és Nahlik Gábort. Sajnálatát fejezte ki ugyanakkor, hogy az elnökök kinevezésében követett gyakorlattól eltérően a bizottság nem jutott egyetértésre, s a jelöltekre nem egyhangú, hanem csak többségi javaslatot tett, mivel a pártok egy része a médiatörvény elfogadása előtti időpont miatt a jelölést nem tartotta időszerűnek. Göncz Árpád utalt arra is, hogy a bizottság döntésének ismeretében a miniszterelnök tett javaslatot dr. Csúcs László és dr. Nahlik Gábor alelnökök kinevezésére. A köztársasági elnök annak a reményének adott hangot, hogy az alelnökök kinevezése sajátos szaktudásuk következtében - a médiatörvény hatályba lépéséig is hasznára válik a két tájékoztatási eszköznek, tevékenységükkel hozzájárulnak a közszolgálati médium problémáinak megoldásához, a médiatörvény létrehozásához. Nagyon remélem, hogy a sajtószabadság alkotmányban meghatározott elvének a médiatörvény hűséges kifejezője lesz, és sikerül e téren a kormánykoalíciónak és az ellenzéki pártoknak megegyezésre jutniuk - hangoztatta Göncz Árpád, megfogalmazva azt a bizodalmát is, hogy a két új alelnök tevékenysége eredményesen szolgálja a közszolgálati tájékoztatási eszközök pártatlanságát. Idió: Somogyi Kárólyné Koszorúk a névadónak Nyitány az aulában Egyik első, még öntudatlan komolyzenei élményem Beethoven Egmont-nyitánya volt 1956 októberében napokig szinte csak ezt lehetett hallani a rádióban a kétségbeesett fegyverIetételi felhívások kísérőzenéjeként; csak ez az egy lemez volt kéznél a Parlamentben berendezett tartalékstúdióban... Akkor nyolcéves voltam, a zenéből éppúgy nem értettem semmit, mint az eseményekből, de hat évvel később, amikor elkezdtem zenét hallgatni, talán a feldolgozatlanul-elfojtott élmény hatására sokáig Beethoven hatott ránt a legjobban. Az Egmont-nyitányt - ezt a tömör, drámai muzsikát, amelynek komor fensége olyan tökéletesen kifejezte azokat az emelkedetten-tragikus napokat - ma is nagyon szeretem, örömmel hallgattam meg „élőben" a Szegedi Szimfonikus Zenekar február 28-i hangversenyén, a JATE aulájában, ahol tudomásom szerint először rendeztek zenekari koncertet. A zenekar új karmestere, Acél Ervin hitelesen tolmácsolta Beethoven egyik legnépszerűbb művét, és a lemezfelvételek sterilen tökéletes (bár olykor kattogással, sercegéssel kísért) hangzásához szokott fülem a terem akusztikájában sem talált kivetnivalót ezt a darabot és a következőt, Csajkovszkij Hegedűversenyét jól viselte, igaz, a szünet után felhangzó Dvorak-szimfónia már nem nagyon „fért el" benne. A Csajkovszkij-koncert szólistájaként Kosztándi István mutatkozott be - szerintem káprázatosan -, azért van ez a „szerintem", mert én csak szeretem a zenét, érteni nem értek hozzá, „zenekritikusi szinten" semmiképpen... (Egyébként a karmester és a szólista egyaránt Erdélyből származik - nekünk nagy nyereség mindkettő, ott, sajnos, a veszteséglistát gyarapítják.) Bevallom, egyes agyonfavorizált népszerű muzsikák a könyökömön jönnek ki, ezek közé tartozhatnak Csajkovszkij D-dúr koncertje is, de ez a behízelgő, édességgel telített középső tételét fűszeres és szeszes szélsőkkel keretező darab mindig levesz a lábamról (igaz, én a mélabús orosz románcokat is szeretem, míg a hasonló lelkületű magyar nótáktól borsódzik a hátam); most is elandalodtam rajta, szégyen, nem szégyen, - bár az a sisakfrizurás lány, aki a legszebb részek mint egy-egy csók - alatt behunyta a szemét, bizonyára még több és frissebb élményt lelt benne... Dvorak IX. (Újvilág) szimfóniája, amellyel a cseh mester niirftegy mellékesen megteremtette az amerikai zenét, minden koncert fénypontja, különösen a himnikus pátoszú zárótétel miatt habár nekem most úgy tetszett, hogy kicsit sok benne a csinnadratta: valahogy úgy vonul fel a zenekar, mint az agyonfegyverzett, légkondicionált amerikai hadsereg a kicsi, pimasz Irak ellen... de talán csak saját (élet- és történelmi) koromat vetítem vissza ebbe a valóban szép és hatásos muzsikába, melynek élvezetét csak egyes fúvósgikszerek és a már említett, túlterhelt teremakusztika zavarta. Jó volna, ha a szegedi szimfónikusok ezután gyakori vendégek lennének az aulában, és nemcsak ott: bizonyára még sok „bejátszható" terem van, a maga helyhez kötődő közönségével, Szeged lassan pusztuló művelődési házaiban és feléledő, zeneszomjas akusztikájú templomaiban. A zalaegerszegi színház, amíg nem készült el saját épülete, így játszotta be a várost - össze is gyűjtötte közönségét az ünnepélyes megnyitóig. Igaz, a jó zene - lemezen, rádióból házhoz megy, de - s erre most döbbentem rá - az élő zene és a közös élmény közvetlenségét nem pótolhatja. BAKA ISTVÁN Kardos Pál születésnapján Kórushangverseny Szegeden Takaros kamarakórus telne ki azokból, akik baráti körből távoztak az élők sorából Kardos Pál Liszt-díjas karnagy halála óta, és biztosra vesszük, meg is szólalgat odafönt ez a mennyei énekkar. Eleven ember, aki őt ismerte, nem tudja elképzelni holtában se, hogy ne vezényelne. Mozdulatai, intései, csuklócsavarásai, kétkaros, muzsikáló beütései valóságosan is élnek tanítványai mozdulataiban, intéseiben, csuklócsavarásaiban, és kétkaros, muzsikáló beütéseiben. Ha még élne mint ahogy élhetne - , vérátömlesztésnek mondhatnánk azt a csodát, amit tanítványai sokaságával vitt véghez, de talán közelebb járunk az igazsághoz, ha inkább hangulatátömlesztésről beszélünk. Egész este áradt mindig kedves hangulata a születése 65. évfordulóján rendezett szegedi kórushangversenyen. Nagy-nagy csoda a muzsikában, hogy azok is érzik intéseit, még ha közvetítők útján is, akik testi valójában már nem ismerhették. A pedagógus örök jutalma, hogy tovább él tanítványaiban. Hajdani diákjai, akiknek karvezetést tanított a szegedi főiskolán, szinte kivétel nélkül kórust vezetnek. Az egyetemi aulában rendezett szombat esti hangversenyen föllépett a róla elnevezett főiskolai női kar, a tanítvány Ordasi Péter vezénylésével (zongorán kísért Maczelka Noémi); kétszer is szerepelt a Sárospataki Művelődési Ház Kamarakórusa az ugyancsak tanítvány Csehi Ferenc vezényletével; énekelt a Szolnoki Tisza-parti Gimnázium Leánykara a harmadik tanítvány Bartáné Góhér Edit keze alatt (zongorán kísért Mucsi Orsolya, szólót énekelt Szurdok Ildikó ); a Szegedi Zenekonzervatórium leánykara, valamint az általa alapított Szegedi Bartók Kórus, a művét folytató Rozgonyi Éva nagyszerű dirigálásával. Legkevesebben ugyan a hagyományosan monumentális , és mindig nagyszerű művet - a Kodály-Bezsenyi A magyarokhoz zárótételt - tapsolták meg, de ennek igen egyszerű oka volt: a jelenlévők többsége értekelt az egyesített kórusban énekelt. A legeslegvégén azonban az egymásba kapaszkodó négy karnagy tiszteletére - és az örök karmester emlékére már téljes erővel dörgött a taps. H~D