Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

HÉTFŐ, 1992. MÁRC. 16. Bál a Forrásban és a megyeházán Péntek esti láz Amikor Várnai Szilárd, a Melody Combo lelke beszámolt arról az ötletükről, hogy az együttes tizenötödik születésnapján, március 13-án bált rendeznek, azonnal figyelmeztettem, hogy e napon szerveződik egy másik, nagyszabású bál a Partiscum kebelében. Mire ő: „Ez a város négy nagy murit is elbír egy éjjelen." Igaza lett. A Forrásban már délután ötkor átköltözött a feszültség a hangerősítőkből a levegőbe. A Partiscum Kft. manökenhallgatói életük első bevetésére készültek, túl a vizsgán, de még innen az igazi mesterdarabon. Este hétkor következett a második forduló, elegáns közönség előtt a zsúfolásig megtelt előcsarnokban. Idáig jutva, egy vallomás következik: nehezemre esik megkülönböztetni a bézst a barackvirág színétől, mégis olykor tátva maradt a szám. Jól kitalált színpadképek, frissen mozgó, lendületes manökenek, csodaszép kosztümök, öltönyök, ékszerek, sportruhák, ízléssel adagolt érzékiség és humor: ha tizenéves lennék, biztosan kicsúszna a számon egy tök jó. Érettebb lévén így minősítek: hót profi. * A megyeházán eközben - míg a Tisza túlpartján a polgári demokrácián eluralkodó királykék hódít - tálalják a vacsorát. Ott, ahol egyébiránt a csongrádi és regionális illetőségű adminisztráció jár-kél, most vidám emberek tömege falatoz. Megemlítendő, hogy még keceli chardonnay is kapható, ami igazán jó ízlésre vall. Az ételhez Melody Combot is tálalnak - zenei fűszer gyanánt. Egy pár csak a kölcsönös névmást ismeri: egész vacsora alatt egymásba feledkezve ringatóznak. A Forrásban a díszletek lebontása után nagy erőkkel vonulnak föl a székrakodók. Következik a betelepedés, amely némi izgalommal és arcpírral gazdagítja a kétkezieket, mivel ennyi vacsorázó vendége - több mint hatszáz - még nem volt egyszerre e népszerű szállónak. Az ajtóban Sándor Péter kokárdába és szivarfüstbe öltözve figyeli a munkát, a tőle megszokott direktori tartással. A Partiscum Kft. vezetői, szervezői sokszínű gratulációcsokrokat vesznek át, s olykor már hitetlenkedve fogadják a fölhalmozott elismerést. Magyar László menedzsert is győzködnöm kell, hogy valóban nagyon inspiratív volt a divatbemutató. Azt mondja, nagyon boldog, de talán még ennél jobbat is lehet csinálni. Mindenesetre a lényeget mindegyik manöken megtanulta: nem önmagukat, hanem a kollekciót helyezték előtérbe. * A megyeházán áll a bál. Aki csak odafér, lelkesen ropja. Várnai Szilárd is beszáll zenésztársai közé, aztán szalad tovább intézkedni. Meséli, klubot szeretnének indítani, mert aki igazán szeret táncolni, és már kinőtt a Sing Singből, most nem talál megfelelő helyet és csapatot Szegeden. És íme, a bizonyíték: a Forrás dolgozói, főnökkel, helyettessel az élen megjelennek és elindul a tombolás. Kivilágos kivirradtig. Ahogy illik. Köztársaság - új hetilap A Köztársaság című lap első száma április 17-én jelenik meg. Az új hetilap színes, 132 oldalas, a tényektől és az olvasóktól „függő" újság lesz - tájékoztatta az MTI-t Thurzó Tibor, a lap főszerkesztője kedden. A Köztársaság kiadóinak célja: olyan hetilapot megjelentetni, amely pontosan, tárgyilagosan, tisztességesen és hitelesen, a pártoktól egyenlő távolságot tartva szolgálja ki az olvasót. A lap mintájának a tekintélyes hamburgi Der Spiegelt tekinti. A szerkesztőség tervei szerint: a Köztársaság a mindig időszerű belföldi események mélyebb összefüggéseinek megértéséhez, az ezzel kapcsolatos vélemény kialakításához ad majd bőséges információt. A „tényképes", péntekenként megjelenő magazinban a fotók és illusztrációk nem csupán az írott információ kísérőjeként jelennek meg, hanem önálló tartalommal, mondanivalóval tájékoztatják majd az olvasókat. MUK A szombaton megalakult Magyar Újságírók KozTíss^get (MUK) gyakorlatilag a Sajtószabadság Klub alapító tagjai hozták letre, egy alapszabály elfogadásával. Az újságírótársadalom bármelyik tagja csatlakozhat ezen szövetséghez, amennyiben elfogadja az említett alapszabály kitételeit. A Földművelésügyi Minisztériumban megtartott ajakuló ülésen kiderült, mely erővonalak mentén szerveződik a közösség. Egy pluralista társadalomban nem képezheti vita tárgyát lcét, szellemiségében egymástól eltérő szakmai szervezet léte. A MUK alapállása szerint egy újságíró 1990 előtti tevékenysége az illető lelkiismereti ügye kell legyen - amennyiben nem terheli múltját gyilkosság, hazaárulás, az emberi jogok megsértése. A sajtószabadság körülményei között, 1990 utan viszont a tisztességes tájékoztatás ismérve igenis számon kérhető, mint első számú szakmai tétéi. Kézzelfog1 ható példával indokolható ezen önelvárás. Aki kétségbe vonja a magyarországi demokrácia, ennek keretében a sajto^ szabaaság létét: az, amellett, hogy megkérdőjelezi az első szabad választások eredményét, az országot és népét léjáratók hadába szegődik egy sohanemvolt, valós megtisztulást kínáló történelmi helyzetben. Az ellentmondás feloldása, miszerint ahol nincs demokrácia és sajtószabadság, mégi^, miként születnek és látnak napvilágot ilyenszerű irományod nem a MUK feladata. A MUK önmeghatározása szerint a közösség célja a demokrácián alapuló társadalmi és regionális békét, összefogást és megértést szolgáló, a sajtószabadság elvén alapuló, kprr szerű nemzeti szellemű, az egyetemes magyar, jllftvc magyarországi újságírás művelőinek ék irtteznjeriyeinck tömörítése. Elő akarja segíteni az fcgyetemes magyar nyilvánosság minél jobb körülmények között való működését Erről van szó - nem másról. «n * Bencsik Gábor a MUOSZ főtitkára nem tudja elképzelni azt a lehetőséget, hogy a MUOSZ hozzájárulása nélkül, a szervezet altal birtokolt területen bárki más is megkezdje tevékenységét hétfőn. Annak kapcsán mondta az MTl-nek, hogy a Magyar Újságírók Közösségének szombaati közgyűlésén a hírek szerint elhangzott: A MUK március 16.-an a MUOSZ Andrássy úti székházában szeretné megkezdeni működését. PATAKI SÁNDOR Havonta 20 milliós veszteség DAC-közgyűlés repülőtér forgalmát a libalcgelő szintjére jósolták - '91-ben 781 leszállást hajtottak végre idegen, motoros gépek - ebben természetesen nincs benne a szegedi és más klubok sportrepülései. 117 alkalommal landoltak mentő repülőgépek, s a tényekhez hozzátartozik, hogy - az óriási propaganda ellenére - az Aerocaritas 26-szor fordult meg a repülőtéren. Mint a számok is mutatják nem egyszerű sportklubról van szó - még ha sokaknak is így él a tudatában -, hanem a város légikikötőjéről.' Egy hozzászóló, figyelmeztetett a készülő országos. légügyi koncepcióra, mondván, az ügy Kikerülhet a szegcdiek kezéből. Podolcsák András; a repülőtér parancsnoka válásában kifejtette, hogy többször tárgyaltak már a minisztériummal, mely terveire az első időszakban 25 millió forintot számolt. Ezzel szemben ők a várostól csak 5 millió forint támogatást kérnének. A szembetűnő Különbség oka, hogy Pesten a nemzetközi repülőtér fogalmára, azonnal „Ferihegyben * gpníteHöodnák: Ar Városi közgyűlés Ezt szögezte le Ványai egyént Jegutóbbi-ülésSn 2,3 rövid hozzászólásában, s meg- m.lhójprintpt szavazott meg jegyezte, a képviselő-testületben kevesen állnak ki a repülés mellett, jobban kellene propagálni a közhasznú repülést. Úgy tekintik, egy klub a sok közül, pedig Szeged jövőjének kulcsa a repülőtér, s ezzel sajnos nincs tisztában a testület. reptérfeilesztés címén. Ványai Éva újabb hozzászólásában elmondta, hogy 20 millió forint egy középiskolának az éves költségvetése, s lehet, hogy havonta 20 millió forintot veszít a város, mert nincs nemzetközi repülőtere. T. V. Nyitótánc a megyebálon Kinek is ígértem a következő táncot? Szombaton gyűltek össze a Délvidéki Aero Club tagjai éves közgyűlésükre, melyen részt vett Ványai Éva alpolgármester, s az önkormányzati képviselők közül Borvendég Béla, Simor Ferenc és Horpácsy András (egyébként klubtag is). Rácz Tamás klubtitkári beszámolóját a vendégekre való tekintettel a repülőklub rövid bemutatásával kezdte. Majd a legfontosabb célkitűzések között megemlítette a repülőtér tulajdonjogának megszerzését - mely jelenleg állami tulajdon, HM-kezelésbcn. Erről a Parlament fog dönteni, remélhetőleg még etrben az évben - hangzott el. Ha nem lehetséges a tulajdonjog megszerzése, akkor mindent elkövetnek, hogy az az önkormányzaté legyen. A repülőtér és a szakosztályokéin un kajáról és eredményeiről szólva elmondta, hogy ellentétben azokkal, akik a Ki darabolta fel Jónás Mátyást? (4.) Hondával kezdődött Soha nem tudhatod, hogy az, akivel éppen beszélsz, nem gyilkos-e. Nincs senkire ráírva, miféle ember. Azt azonban tudom, hogy Kiss Mihály életét senki nem ilyennek ismerte. Ma is azt mondják a barátai, ismerősei, egykori munkatársai, hogy ilyen szörnyűséget, de még ennél szerényebb méretűt sem tételeztek volna föl róla roha. Mintha létezne kicsi, meg nagy szörnyűség...! Nem találni a legnagyob gondosság mellett sem semmiféle szeplőt, semmi utaló jelet ennek az embernek az életében arra, hogy valami nincsen rendben nála. Elvégzi az általános iskolát, el a szakmunkásképzőt. Nincs egyetlen olyan folt az évek alatt, amiből erőszak rajzolódna ki. Dühből kiabálni sohasem hallja senki. Nem verekszik. Néha még akkor sem, amikor pedig oda kéne már fiúgyereknek ütnie, bármennyire is ura az akaratának. O nem. Nem szereti a bandázást, de ki sem marad belőle. Soha nem viszi a prímet semmiben, mindig a csoport szélén vagy mögött áll. Nem akarja, hogy rá figyeljenek, nem kívánkozik a középpontba, dicsőségben sütkérezni. Vagy ez csak a látszat? Igenis szeretne kétméteres, széles vállú fickó lenni, irdatlan muszklikkal? Szeretné, ha igazán különleges képességei lennének, és azokkal tűnhetne ki? Meglehet. Nem beszél ilyesfajta gondolatokról senkinek. Hogy mi zajlik benne, talán senki sem tudja. Az bizonyos, hogy amibe belefog, abban nagyon precíz. Néha túlzottan is. Iskolásként imádja a galambokat, piacozik, keltet, nevel. Számon tartja az Ág utcai ház padlásának lakóit, akár a bélyeggyűjtő. Később a motor lép elő főszereplővé. Ennek a korszaknak is megvan a maga álma. Egy hétszázötven köbcentiméteres betonfü stölő: egy Honda. Amikor esztendőkkel ezelőtt megszerzi, még saját testvére is értetlenül áll az eset előtt. Hisz akkoriban nemrég vette meg a vadonatúj Lada ezerötszázast. És tessék! Fölmegy Pestre a kocsival, és a Hondával tér vissza! Egyszerűen elcserélte! Később eladta a motort. Ha autóhoz jutott, azt takarította, fölszerelte, csinosította örökösen. Talán nincs ebben semmi rendkívüli, legfönnebb ha a mindennel zsúfolt műszerfalat nézi valaki csodálkozva... meg a dudákat, tülköket, biztonsági berendezéseket. Mindünknek van valami mániája. Kinek erősebb, kinek szelídebb. Harminchárom éves most Kiss Mihály. Ifjabb korában még megfordultak vele lányok utcán, szórakozóhelyen - nagyon ritkán. Hosszabb ideje azonban csak férfiak társaságában érezte jól magát. Nem nősült meg. Ebben sincs semmi. Vannak agglegény típusok. Maguknak való férfiak. Kiss Mihályról azonban suttogni kezdték, hogy homoszexuális. Tudni persze nem tudta senki, csak sutyorogtak róla. A mintarendőrről. Aki képes volt az este tízkor véget ért szolgálat után még két-három órát a papírok rendezgetésével tölteni, aki önkéntes őrjáratba indult a nyugtalan városi éjszakában. Négy évvel ezelőtt, augusztusban Kiss Mihály a szolgálati autóval Szajol környékén összeütközött egy Trabanttal. A Trabant vezetője soha többé nem ment haza. Belehalt sérüléseibe. Kiss Mihály alsó állkapcsa, szájpadlása leszakadt, arca összezúzódott. Rettenetesen összetörte magát. Talán segítette gyógyulását, hogy nem ő volt a hibás, nem kerülhette el a szabálytalankodó Trabantost. Ám nem szabadulhatott az érzéstől: részese halálának. Ekkortól még befelé fordulóbb, még zárkózottabb. Nem nyílik meg annyira sem, mint addig. Arcát hosszas műtétekkel, fájdalmas kezelésekkel, de igazán szépen helyrehozzák az orvosok. Arca korábbi kerekségét elveszti ugyan, ám csupán az állán látszik némi forradás, az is csak alaposabb kutatás után. Mégis. Szeme mélyebbre ült, tompább fényű lett, álla viszont előreugróbb, erőszakosabb. Vagy csak most gondolom így? Régebbi fényképeit nézve talán más is így vélné. De nem a baleset volt a legszörnyűbb Kiss Mihály életében. Nem. Hanem az a nap, amikor a városi rendőrkapitány magához rendelte őt és közvetlen parancsnokait. A beszélgetés nagyon rövid ideig tartott. Mindez két évvel ezelőtt, december elején történt. Az akkor már járőrszolgálatot teljesítő - korábban traffipaxos - Kiss két nappal az említett beszélgetés után letette az asztalra leszerelési kérelmét. Senki nem értette. Hiába kérdezte azonban bárki, csak annyit mondott: az egyik bank igazgatója hívta meg jó pénzért BMW-jük sofőrjének. A pénz pedig nagy úr. Lám, az első BMW. Mert abból nem lett semmi. Más kapta a sofőri állást. Molnár törzszászlós együtt is ellenőrizte a közutakat Kiss Mihállyal. - Egyszerűen érthetetlen volt a leszerelése. Jó rendőr volt, soha panasz ellene semmi, a kollégák szerették. És azon ritka fajta volt, aki nem ivott egyetlen korty alkoholt, nem szívott cigarettát egyetlen szálat sem, nem volt vele soha semmi baj. Jó kolléga. Igazán nem gondolkodott el senki Kiss Mihály döntésén, annak teljesen érthetetlen voltán. Hiszen imádta azt, amit csinált! Ez arra az érzelemre a leghelyesebb kifejezés, amit a szürke-kék egyenruha és a testület iránt érzett a magába fordult fiatalember. Ölbaum Zoltán főhadnagy ott ült azon az emlékezetes beszélgetésen, az akkori városi rendőrkapitány szobájában. A testes tiszt csak megerősíti az eddig hallottakat: - Túlzás nélkül mondhatom, hogy szuperlatívuszokat kell emlegetnem vele kapcsolatosan. Meggyőződésem, hogy a közlekedési alosztály forgalom-ellenőrző járőrei közül a legintelligensebb, legtalpraesettebb, legfolkészültebb volt. Pedáns, tiszta, udvarias. Jó rendőr volt. Nagyon jó. Soha nem élt vissza a hivatásával. - Volt egy decemberi, emlékezetes beszélgetés, ahol Kiss Mihállyal, a mintarendőrrel Rubos alezredes, akkori rendőrkapitány közölte: szereljen le, mert homoszexuális kapcsolata miatt nem maradhat tagja a testületnek! - Volt egy rövid beszélgetés, de az nem így zajlott. Valóban magához rendelt hármunkat a kapitány, de én és az alosztályvezető nem tudtuk, miről lesz szó. Körbeültünk egy asztalt. A kapitány csak annyit mondott Kissnek: nem akar-e valamit neki elmondani. Az az ember teljesen összeesve ült a fotelban. Nem is benne, csak valahol az egyik sarkában. Sokáig nem szólt, majd annyit mondott: nem, a kapitány úr úgyis tudja. Akkor gondold át az életedet - tanácsolta neki Rubos úr, majd elbocsátotta. Ennyi volt, és nem több. Homoszexualitásról egyetlen szó nem esett, ez bizonyos. Nekünk sem mondott többet. Két nappal később Kiss megírta a leszerelési kérelmét, amiben szó szerint ez állt: „A magánéletemben bekövetkezett változások miatt nem vállalom, nem vállalhatom tovább a hivatásos rendőri szolgálatot." - Természetes volt a viselkedése? - Semmit nem vettünk rajta észre. (Ölbaum főhadnagy nem igazán szerette a már nyugdíjas Rubos alezredest. Nyugodt szívvel állíthatta volna, hogy a volt kapitány erkölcsi revolverrel fenyegette Kisst. De nem.) (Folytatjuk.) HORTOBÁGYI ZOLTÁN