Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám

SZOMBAT, 1992. MÁRC. 14/ A HELYZET 5 Akar még egy Hamiltont? FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Amit lefoglaltak, már nem kerülhet piacra Csongrád me­gye bűnügyi tör­ténetében eddig példátlan esetet leplezett le a fő­kapitányság gaz­daságvédelmi osz­tálya. Szegetlen. Szőregen. Rösz­kén. Mórahalmon és még több településen bukkantak a Hamil­lon konyak és a Moszkva vodka előállítási helyeire. A magyar szeszhamisítók a jugoszláv szeszcsempészekkel összejátsz­va szerezték be az eredeti italok szörnyűséges utánzatainak kellékeit. A „jugók" hordták a címkéket (darabját 5 forintért), a zárókupakokat (8 forintjáért), tiszta szeszt, s ameddig bírták, az üres üvegpalackokat is. A vodkához való desztillált vizet benzinkutaknál szerezték be a „gyártók". A konyak előállí­tásához megfelelt a jó magyar víz is. A recept: 60 liter tiszta szeszhez 90 liter víz, egy kis Csak semmi flanc, megteszi nekem a jó öreg, magyar Budafok brandy is. Mert itt, Szegeden, jó időre elvesztette hitelét a patinás nevű itóka. Legalábbis az a Haniilton, ami déli szomszédaink receptje szerint készül - nálunk. esszencia, illetve ételszínező ­kész is a vodka, a konyak. Igazan senkit sem akarok elkeseríteni, de akik a szegedi boltok elé telepedett alkalmi árusoktól vettek italt, szinte biztos, hogy ilyen összetételűért adtak 24ÍF260 forintot. A szeszhamisítók kilétéről közelebbit nem mondtak a rendőrök, hisz a nyomozás még javában tart. Eddig öt gyanú­sítottat találtak, de sorra tartják a házkutatásokat. Lefoglaltak már számlát, 25 ezerről szólót: a guberálók, csempészek ugyan­is nem bírták a tempót, ezért az orosházi üveggyártól vettek nagy tételben vermoutos palac­kokat a „szesz­gyártók". 470 liter tiszta szeszt, 270 liter palac­kozott „konya­kot", 2245 üres üveget is lefog­,„ „„ laltak. Előfor­dult, hogy disz­nóólból pakoltak ki, ott volt a raktár... A hamisítók nem voltak szívbajosak: mikor elterjedt a városban, hogy a kék címkés Hamiltonok gyanúsak, átálltak aranycímkésre. Aki ezek ismeretében mégis vesz ilyen kotyvalékot, egészen biztos, túl fogja élni. Aki válo­gatósabb, nézze meg például, van-e a kupak tetején Hamil­ton-embléma. (Az eredetin van.) Célszerű fizetés előtt fejre állítani a konyakospalackot: az orosházi üveggyár rövidítéssel jelöli meg termékeit. Száz méter kokárda Talán a rendszeres kereslet hiánya teszi. A városban ke­resve sem találni nemzetiszín zászlót, pedig e portékát, ha csak szezonálisan is, de most sokan megvennék, ha tudnák, hol keressék. Az Ezermester és Úttörő Bolt két éve profilt váltott, ma már csak az ezermesterkedéshez valókat árusítja. (Hej, azok az átkos idők, amikor nem ün­nepelhettük szabadon március 15-ét, akkor még lehetett zászlót kapni!) A régi telefonkönyvben meg­találtam a Delta Kereskedelmi Vállalat dekorációs részlegének számát. - A részleg megszűnt, zász­lót nem tartunk, de ne kesered­jen, ma már ön a tizedik, aki ugyanezen a számon érdeklődik, piros-fehér-zöld zászló után kutatva - vigasztal a vonal má­sik végén jelentkező hölgy. A Centrumban se zászlóval, se vékony, kokárdának való szalaggaj nem szolgálhatnak, de maradt még a szélesebb, 5-7 centiméteresből. A Szeged Nagy­áruházban úgyszintén nem kapni zászlót, vékony szalagból a déli órákban azonban még volt 100 méterük. Bízom benne, hogy nemzeti ün­nepünkön a megszokott módon feltűnnek majd a kokárda­árusok, akik talán jobb kapcso­lataik, leleményességük révén beszereztek néhány zászlót is. A kérdés csupán az, milyen ha­szonkulcssal számolnak majd. Eladó az egész világ! S ne feledjük, korunk hőse a vállal­kozó! Talán még megérjük, hogy a szegedi Kárász utcán le­leplezik a következő emlék­táblát: „Ezen a helyen árulta 1992. március 15-én kokárdáit Maj­lassovsky Eugén." VARGA IVÁN Helyi adók 2. A vállalkozók kommunális adója Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése 1991. december 19-én rendeletet alkotott a vállalkozók kommunális adójának bevezetéséről. Az 1992. január l-jén hatályba lépett rendeletet az érintettek tájékoztatására ismertetjük. Az adókötelezettséget az önkormányzat illetékességi terű -létén történő munkaerő-fog­lalkoztatás, alkalmazott tartása alapozza meg. Adófizetésre kötelezett az a magánszemély, aki belföldön saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából üzletszerű gazdasági tevékenységet végez és vállal­kozói igazolvánnyal rendel­kezik, akinek a tevékenységét e rendelet vagy más adótörvény vállalkozásnak minősít, vala­mint az a jogi személy, szer­vezet, amely üzletszerű gaz­dasági tevékenységet folytat. 40 százalékosan vagy azt meg­haladóan csökkent munka­képességű alkalmazott után nem kell kommunális adót fizetni. Az adó alapja az önkormány­zat illetékességi területén működő adóalany által helyben foglalkoztatott személyek (tu­lajdonos, alkalmazott, tag stb.) átlagos statisztikai állományi létszáma. Az adó évi mértéke a 25 millió forintot meg nem haladó nettó árbevétel esetén 1000 forint/fő, ennél nagyobb árbevétel esetén 2000 forinVfő. Ha az adókötelezettség nem áll fenn a teljes évben, az adó évi mértékének időarányos részét kell számításba venni úgy, hogy minden megkezdett hónap egésznek számít. A vállalkozó az adófizetési kötelezettségének teljesítése érdekében adóelőleget köteles fizetni. Ha a vállalkozó tevé­kenysége az adóévet közvetle­nül megelőző évben részben szünetelt, az adóelőleg alapját a tényleges működés időtartama alatt foglalkoztatott átlagos statisztikai létszám figyelem­bevételével kell megállapítani. Ha a 'vállalkozónak az adóévet közvetlenül megelőző évben nem volt adóalapja, a tevékeny­ség kezdésétől számított 60 nap alatt képződött adóalap figye­lembevételével kell az adóelő­leg alapját megállapítani. Nem terheli adóelőleg-fizetési köte­lezettség azt a vállalkozót, aki tevékenységét az év második felében kezdi meg. Az adózó az adókötelezettséget, illetve az adóköteles bevételszerző tevé­kenységet annak keletkezésétől számított 15 napon belül az önkormányzati adóhatóságnál köteles bejelenteni. Az adóelő­leget az első félévben március 15-ig, a második félévben szep­tember 15-ig kell befizetni. Soron kívüli adóbevallást kell tennie a vállalkozónak a változást követő 30 napon be­lül, ha felszámolás nélkül megszűnik, adóköteles tevé­kenységét megszünteti, elren­delik a felszámolását vagy átalakul. A magánszemély kérelme alapján az adót az önkor­mányzati adóhatóság mérsé­kelheti, elengedheti, ha meg­fizetése az adózó és a vele együtt­élő közeli hozzátartozók meg­élhetését súlyosan veszélyezteti. KG Zöld turizmus ­pályázat Nyaralás falun, tanyán címmel pályázatot hirdet fiataloknak a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége. A zöld turizmus népszerűsítése érdekében meghirdetett versengés 6-18 éves fiatalokat mozgat meg, de áttételesen minden generációnak figyelmébe ajánlja a fejlődő és komfortosodó magyar falusi-tanvai üdülési lehetőségeket. A pályamüveket a behatárolt ifjúsági korosztálytól két kategóriában várják. Az „A" kategória témája: Várlak a falunkba, tanyánkba nyaralni. Ezt elsősorban a falun, tanyán élő gyerekek számára hirdeti meg a szövetség. Egy elképzelt, vagy valóságosan lé­tező barátnak kell levelet fo­galmazni, amelyben a pályázó gyerekek leírják, hogy miért érdemes náluk tölteni a vaká­ciót, vagy a hétvégét. A tanyán, a faluban, a kertben milyen virágok, fák, növények találha­tók, milyen háziállatok vannak. A pályázók megírhatják a ki­rándulási lehetőségeket, séta­utakat, kerékpártúrákat, milyen népi szokások fedezhetők fel a lakókörnyezetükben, s miféle mesterségekkel ismerkedhetnek meg az odalátogatók. Pályáz­hatnak levélként fogalmazott írásművel városi gyerekek is, akik esetleg falun, tanyán élő rokonaik környezetéről szólnak saját élményeik alapján. Azok az ifjú pályázók, akik a szóban forgó levelet valóban el is kül­dik barátjuknak, s a fénymá­solatot juttatják el a szövetség címére, külön jutalom portot kapnak. Az „A" pályázat bekül­dési határideje: 1992. május 15. „Falun, tanyán nyaraltam". Ez a „B" kategória pályamun­káinak témája. Ebben szemé­lyes élményeket vámak olyan gyerekektől, fiataloktól, akik idehaza vagy külföldön tanyán, farmon, falun nyaraltak. Szere­peljen az írásban az is, hogy milyen sajátos élményt adott a konkrét nyaralóhely, amiért szívesen menne más alkalom­mal a faluba. E pályázati kategóriában 1992. szeptember 15-ig várják az élménybeszá­molókat. Mindkét pályázati kategóriában jutalomponto­kat kapnak, ha az útikönyvekben nem szereplő érdekességekről tesznek említést. A leírásokhoz célszerű rajzot, fotót, újság­kivágást mellékelni. A legsikeresebb pályázatok szerzői közül az „A" kategó­riában az első helyezett két­személyes ötnapos franciaor­szági utat nyer. A második díj pedig négyszemélyes falusi tanyai pihenés ( két éjszaka ). A „B" kategóriában 4 szemé­lyes falusi, tanyai pihenést lehet nyerni, két éjszakai szállással. A pályázatokat a megadott ha­táridőig Magyar Falusi-Ta­nyai Vendégfogadók Szövet­sége címére várják, 1360 Bu­dapest Postafiók 9. A boríték­ra rá kell írni: ,. Nyaralás falun, tanyán. " (A Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetségének címe március 9-től egyébként megváltozott: a szervezet iro­dája Budapesten, a Szoboszlai u. 2. szám alatt van, telefon­számuk 1555-333.) Ki darabolta fel Jónás Mátyást? (3.) Megkerül a gyilkos Nincsenek velünk született ösztöneink, amik megvédenének a bűnözőktől. Olya­nok sincsenek, amelyek fölismertetni se­gítenének a gyanús körülményeket. Kiss Mihály ismerősei között nem akadt senki, aki - bár furcsállotta Misi gyors meg­gazdagodását - egy-egy fölvillant gon­dolatát végig is gondolta volna. Nem tette, mert „a Misi" egyszerűen jó ember volt. B. Sándorékhoz is gyakran fölugrott. Olykor csak azért, mert banánt kapott és B.-éknek föltétlenül akart adni belőle. A kicsi Sanyit ugyanis nagyon szerette, s tudta, a kisfiú boldog, ha banánt ehet. Ez a Misi pedig azt mondta, hogy nyeretlen lottószelvénnyel nyerte az autót a Neményi Rt.-tői. Ha pedig ezt mondta, akkor úgy is van. Igaz, másoknak meg azt hintette el, hogy tízezer márkáért jutott hozzá. Kéz alól. Óriási mázlid van - in­tézték el egyszerűen, s nem támadt bennük csak jóindulatú irigység. Szerencsés fickó - mondogatták maguk között. Akadt olyan, akinek gazdag külföldi rokont emlegetett, megint másnak pedig a főváros Nagykőrösi úti autópiacát mesélte, ahol is két vadide­gentől hatszázezer forintért - se szerződés, se vámpapír, semmi - villámsebesen megvette a csodálatos autót. Valahogy a hatszázezer forintos mese hihető volt. És különben is. Nem mindegy, hogy Misinek miből van autója? Mindig is volt neki. Igaz, Ladák. De milyenek?! A leg­utóbbi, ellopott ezerötszáz köbcentisben elektronikával szerelte föl még a magas­ságos fennvalót is. Távirányítós, elektro­nikus zárak, tucatnyi lámpa, dőlésmérő és a fene tudja még mi nem került az autóba. Misi ilyen volt. Imádta az autóit. Csak arra gondolhattak az ismerősök, ami természe­tesnek tűnt: Misinek valóra vált az álma. Mert Misi már régtől vágyott egy szuperautóra. Igaz, első szándékból mindig Opel Vectrát ajánlott magának, de hát Istenkém. A BMW se' rossz... Szóval, a rendőrökben a rutin nyomta el a gyanakvást, Kiss Mihály barátaiban pedig a szeretet. Hinni akarta mindenki talán a csodát? Meglehet. Furcsa, de Sárika néni, Kiss Mihály édesanyja volt talán az utolsó, aki tudomást szerzett fia szerencséjéről. Pedig együtt éltek a lakótelepi lakásban, kettesben. Az özvegyasszony, meg agglegény fia. Kiss talán azt érezte, a mamát nem lehet be­csapni...? Vagy a gyerekkori szorongás tar­totta vissza? Az a szorongás, amit akkor éreztünk, amikor tudtuk, hogy bajt csinál­tunk, és mégis megtettük a tiltott dolgot? Azt a szorongást, ami annak a rossznak a bevallása jelentett...? Mindenesetre Kiss Mihály karácsony tájékán beültette elvált bátyja Szolnokon élő gyerekeit, a mamát abba az autóba, ame­lyiknek csomagtartójában alig egy hónapja fejbe lőtt hullát szállított! És elvitte karácsonyozni az édesanyját, meg a két gyereket a Dunántúlra. Végig bolondoztak az úton - emlékszik vissza Sárika néni, zsebkendőt gyűrögetve, szemét törölgetve. Nos, a rendőrök tehát megtalálták az elveszettnek hitt BMW-t. Kiss Mihályt orgazdának gondolták, bár, ami azt illeti, akkor már akadt olyan nyomozó, akinek megfordult a fejében: Kiss Mihály többet tud arról az autóról, meg a gazdájáról, mint amit elmondott. A dolgok rendje szerint kikérdezték a bajszos, alacsony, vézna Kiss Mihályt az autó felől. Maradt a mese a Nagykőrösi út neppereiről. Nem tűnt túl nagy bűnnek az sem, hogy egy egyébként totálkárosra összetört Zsiguli rendszámát akasztotta a szelíd hangú férfi a vadonatúj BMW-re. Nem helyénvaló, de hát majd felel érte a bíróságon. Sok mindent Szolnokon nem kezdhettek a gyanúsítottal, hiszen a jármű budapesti „illetőségű" volt. átadták hát Kiss Mihályt a Budapesti Rendőr-főkapitány­ság nyomozóinak, akik annak rendje és módja szerint fölszállították a Gyorskocsi utcába. Mondom még egyszer: tulajdon­képpen egy orgazdát véltek a markukban. Faggatták innen, faggatták onnan, de Kiss tartotta magát a meséjéhez. Más információk is elkerültek a rend­őrökhöz bizonyosan, hiszen házkutatást tartottak Kiss Mihály és édesanyja közös lakásán, Szolnokon, a Molnár Anna úton. Előbb elvitték önvédelmi fegyverét, majd ­anélkül, hogy a férfi szobájába léptek volna - a nappali egyik szekrényét nyittatták ki. Volt ott több is, de éppen ahhoz guggoltak oda, amelyiken a színes televízió trónolt. És éppen ahhoz a fiókhoz, ahol ékszereket találtak. Olyanokat, amelyeket azelőtt öz­vegy Kiss Mihályné sohasem látott. Arany nyaklánc lapult a fiókban, pecsétgyűrű Jónás Mátyás monogramjával. Ez már több volt a soknál. Amikor a garázs sorra került, ott meg az egyik doboz alatt személyi iga­zolvány árválkodott. Jónás Mátyásé. Tud­ták a rendőrök, hogy sokkal nagyobb a baj annál, mint amit gondoltak. Misi, a zöld BMW, újságkivágások a hirdetéssel, Jónás Mátyás ékszerei, személyi igazolványa... Kiss még próbálkozott. Azt mondta, hogy mindezt az autó kesztyűtartójában lelte. Es ehhez is tartotta magát darabideig. Aztán... aztán egyszer csak bejelentette: vallani akar. Hátborzongató történettel állt elő. Azzal, amit már ismerünk. Hogy ő volt. Hogy valóban agyonlőtte a fiatal Jó­nás Mátyást az autójáért. S hogy megmutatja, hol van a holttest. Pedig ha nincs holttest - krimikből közismert szituáció -, akkor nincs azo­nosjtható gyilkosság sem. Ám Kiss Mihály ettől a perctől már készséges. Kivitte a nyomozókat az Ecser környékén található elhagyott utacskához. (Tudomásom szerint azonban nem sikerült az ottani helyszínt azonosítani. Nincs vérnyom és nincs meg sem a hüvelye, sem magja annak a pisz­tolylövedéknek, amelyilc kioltotta Jónás Mátyás életét.) Megmutatta a víztárolót, ahonnan azután a búvárok kiemelték a megcsonkított holttestet. Jónás Mátyásét. Megvan hát a szerencsétlen áldozat és megvan a szörnyű bűntettet beismerő tettes. Vége az_ ügynek, már ami a legsür­gősebb teendőket illeti. De vajon vége van-e? Ki ez az ember, aki ilyen hideg­vérrel elkövet ilyen gyilkosságot? Milyen ember az a Kiss Mihály, aki azóta is egyfolytában az állítja: o tette, egyedül tette. (Folytatjuk.) HORTOBÁGYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents