Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-13 / 62. szám

PÉNTEK, 1992. MÁRC. 13. f Ötéves a drogambulancia SFÓ HANGSÚLY 5 A szegedi drogambulancia hajdani alapító tagja, dr. Grezsa Ferenc pszichiáter - aki ma országgyűlési képviselő - beszélt az eltelt fél évtizedben elért eredményekről. Mindenekelőtt emlékezett a közelmúltban elhunyt dr. Farkasinszky Terézre, az ambulancia megálmodójára és életrehívójára. Farkasinszky doktornő már akkor - a hetvenes évek elején -, amikor még tabu volt a kábítószer-élvezetről beszélni, az ifjúsági ideggondozóban fogadta és gondjaiba vette a drogos fiatalokat. Az ő érdeme, hogy az országban először Szegeden nyílt drogambulancia, amely kezdettől fogva mentálhigiénés központként működött, és a kábítószer probléma komplex kezelésére törekedett. A kábítószertől szabadulni vágyó fiatalok otthonává lett „intézmény" fő ereje sokszínűségében rejlik. A tanácsadó szolAz ország valamennyi drogközpontjának képviselői eljöttek tegnap előtt a szegedi drogambulanciára, ahol a magyarországi droghálózat megszerveződésének ötéves évfordulóját ünnepelték szűk szakmai körben. gálát, a drogtelefon mellett a fő hangsúlyt a terápiás és szociális munkára, illetve a drogbetegség megelőzésére fektették. Ez utóbbi megvalósításának érdekében vállalják pedagógus csoportok felkészítését a kábítószer probléma lehetséges megelőzésére. A értékelést tartó dr. Grezsa Ferenc a jövő mentálhigiénés munkájáról szólva ismertette azokat az eredményeket, amelyeket az utóbbi időben sikerült elérni a tövényhozás és költségvetés terén. A többi között elmondta, hogy a társadalombiztosítás költségvetéséből 150 millió forintot különítettek el mentálhigiénés feladatokra. Jelentős előrelépésnek értékelte, hogy az ez évi állami költségvetés napi 300 forintot biztosít a harminc évnél fiatalabb betegekkel foglalkozó egyházi intézményeknek. A narkológiai szakma intézményrendszerének megszervezése, a nemzeti drogstratégia kialakítása, a finanszírozás megoldása a közeli jövő sürgető feladata. Az országgyűlési képviselő elképzelése szerint évente szükséges összesíteni a droggal foglalkozó intézmények, szervezetek költségvetési igényét, amelyről egy - már megalakult tárcaközi bizottság döntené el, az intézmények szakembereinek javaslatát figyelembe véve, hogy az egyes tárcák milyen mértékben vegyenek részt a finanszírozásban. A társadalombiztosítás fedezné továbbra is e munka döntő részének költségeit, de a kiadásokba be kell szállnia a művelődési, a népjóléti, valamint a belügyi tárcának is. K. K Szoborállítás A Polgármesteri Tanácsadó Testület legutóbbi ülésén szoborállító bizottság megalakítását javasolta a Széchenyi tér megüresedett helyeinek betöltésére, illetve egyéb új, köztéri szobrok felállítására. E bizottság feladata a téma megjelölése és a helyszín kiválasztása is. A testület szerint a szegedi emléktáblákat is haladéktalanul fel kellene kutatni, véleményezni, szükség esetén pedig eltávolítani. A Második Világháború Hősi Halottai Emlékbizottság kezdeményezésére a testület javasolja, hogy az önkormányzat bízza meg a levéltárat a hősi halottak lehetőség szerinti teljes névstyának összeállításával, kiadványban történő méltó megjelentetésével. A szegedi temetőkben fellelhető síremlékek, szobrok, emléktáblák felmérésére - temetőkataszter elkészítésére - a testület Csongor Győzőt és Bátyai Jenőt kérte fel. Morzsák a Bibliából „...Bőjtölésedet ne az emberek lássák..." (Mávé ev. 6:18) A demonstrációk világát éljük. Valami szükséget, hiányt, változtatni valót igyekszünk kifejezésre juttatni, és az ügyben vagy dologban illetékes elé tárni. Ez a békés demonstráció. Ilyet szerveztek az egészségünkért felelősséget érzők, hogy az ellátás színvonala, értéke és annak díjazása is mindenki számára megfelelőbb legyen. Kifejezték készségüket, hogy akarják jobban végezni ezt a feladatot, és kérik hozzá a véghezvitel nem náluk lévő erőforrásainak megnyitását. Sejtették az ered. ményt, mint a szegediek is, akik ezért nem mentek. Nem tudhatnék ennél közelebb álló példát előhozni a böjt értelmének, céljának és a hozzáállásnak bemutatására. Manapság demonstrációkba kapcsolódunk vagy kimaradunk belőle - évezredeken át ezt az akciót a böjt fogalma és gyakorlati tartalma jelentette. Sőt abban sokkal több lehetőséget és eredményt is, mint amit demonstrációinkkal most elérhetünk, úgy, ahogy azt gyökerétől elszakítva, a szertefoszló ideológia ingoványos talaján szeretnénk gyümölcstermésre nevelni. A hamvazó szerda után kezdődik az egyházi évben a nagyböjt időszaka, melyben olyan nagy jelentőség esett étkezési szabályok megtartására, hogy Jézus Krisztus megváltó szenvedésének, halált legyőző, üdvözítő feltámadásának ünneplésére a végre már hús-ehetés: húsvét megnevezés honosodott meg ,JSzűz Mária országában". Szent István király keresztyénséget és alkotmányos országot örökölt népe húsvéti sonkával és egyéb ünnepi eledel elfogyasztásával megünnepeltnek minősítjük a „feltámadás napját". Mivel a „vastagnyakú kálvinista"-ságnak is található olyan téves értelmezése, hogy mindent szabad, ne akarjon korlátozni, de még befolyásolni se, senki - a közös alapja hitünknek, a Biblia adja meg egyformán számunkra a böjt értelmét, sőt ajándékát is. Mindenféle Biblián kívüli vallásban is van szerepe vallásos, rituális, szertartásos étkezéseknek és étkezéstől való tartózkodásnak, aminek megtartása egészségvédő, gyógyító hatást is tud eredményezni. Ezért kezdenek a keleti misztikák erős böjttel, minek hatására a szervezetből eltávoznak káros hatású anyagok, megváltozik az érzékelés és gondolkodás. A Bibliában található böjttel kapcsolatos fogalmak és események mindig az Isten hatalmának és szentségének megtapasztalásához vezető UTAT jelentik, a kapcsolódni, eredményesebben együttmunkálkodni akarásnak a kifejezését. A Biblia Istene mindenkor elsőnek tett valami nagyot, jót az emberrel, népével, és a még szorosabb együttmunkálkodás, még mélyebb közösség elérése útjául jelölte meg a böjtöt, amiben az ember ne önmagához forduljon vissza, hanem kapcsolódjék Hozzá, akitől még sokkal több és nagyobb jót nyerhet. Mózes 40 napig volt a Sinai hegyen, böjtölve, annak demonstrálására, hogy átveszi népe számára az Isten szövetségét és az O ígéretére nézve vezeti új hazát kereső útján. Jézus 40 napos böjtje megváltó munkájának kezdetén az Újszövetségbe kapcsolását mutatja az előbbinek, és demonstrálását annak, hogy vállalja az emberért a harcot a kísértővel szemben és a megváltás küldetését. Az Ószövetség népe számára rendelt böjtök az Isten bocsánatára, szabadítására való hálás emlékezések voltak azzal a rendeltetéssel, hogy tovább ebből a szabadító és éltető forrásból táplálkozzék. Amikor a nép vétkezett, elhagyta Istenét, bálványokat imádott és Isten hagyta ezek következményeibe jutni; megtérésének, a bocsánatkérésnek az útja, a beismerés kifejezése a böjt volt, ami kifejezte az erőtlenséget, az elfogadást, a rászorultságot és az engedelmesség készségét. Az újszövetségi ősegyház életében is ugyanezek a motívumok találhatók a böjttel kapcsolatosan, még inkább hangsúlyozva a döntéseket megelőző böjtölést és imádkozást és a szenvedések elhordozásához, leküzdéséhez szükséges erő és segítség kérését, elfogadását attól, akinek adatott minden tilalom mennyen és földön. A mi demonstrációinkat azért tesszük, hogy emberek lássák, esetleg csatlakozzanak változtatást igénylésünkhöz. A címben Jézus szavát idéztem: „böjtölésedet ne az emberek lássák!" Miért? Mert az emberek előtt lehet egy kicsit nem őszintének is lenni. Isten előtt nem. Böjtöljünk, demonstráljunk előtte, hogy nem elég, amink van, nem tud segíteni más sem; és kérünk az örökkévaló forrásokból, hogy jobban és Vele összefogva élhessünk és munkálkodhassunk. Papp László református lelkész Ki darabolta fel Jónás Mátyást? (2.) Lesújt a bárd Kép-zavar TANDI LAJOS Egyszer volt, hol nem volt, az Alpokon innen, a Kárpátokon túl élt egyszer egy szegény ember. Volt néki három fia. A legidősebb indult először szerencsét próbálni. A forradalom utáni zavaros hónapokban odacsapódott egy nyugatra lopakodó társasághoz. Jósorsa az idegen légióhoz sodorta, lehúzott vagy tíz esztendőt, de a szerencse-csillaga sehogyan sem akart fényesedni fölötte. Megjárta a sivatagi aknamezőket, kivette részét a kuplerájok lepedőcsatájából, végül feleségül vett egy hasonlóan kalandvágyó albán lányt, s a leszerelés után Marseille kikötőjéből áthajóztak Amerikába. A nagy lehetőségek kontinensén is elkerülte Fortunának még csak a szelleme is. Végül is kikötött Torontó egyik külvárosában, munkát kapott egy autószerelő műhelyben. No, nem szakmunkát, nem holmi félretevős állást, nem. Olajos rongyokat égetett, fölsöpörte az udvart, át-átszökött a sarki kocsmába, ahol szinte az összes dollárja Whiskyre vátozott. Bele is halt a felesége, az utána maradt spórolt pénzből el is temettette tisztességesen, ő nem volt kíváncsi a szertartás szépségeire. Egy ideig tengődött egyedül, mígnem egy ismerős - ha igaz - olasz asszony vetett szemet - a házra. Nem sok idő kellett, a szegény ember legidősebb fia egy lágervárosban taláta magát. Néha hazagondolt, s azt is hallotta, a Duna-tájon nagyot lépett a világ. Hogy 56 beérett. S már nincsenek komcsik, meg az oroszok is hazatakarodtak. Sírt egy sort, miért kellett ezzel annyit várni. Akkor talán... Utolsó centjeiből jól berúgott, s azt kiáltotta a kanadai éjszakába: Szegény magyar! De kár hogy ilyen szegény. A második fiú a hatvanas évek közepén szökött a zöld határon fivére után. Sírt-rítt az öregember meg a felesége, mi lesz most már ővelük, ezzel a kicsit kelekótya legkisebbikkel. De hiába. A középső legény letöltötte a kötelező lágeréletet, aztán dolgozott égy gyárban, meg éttermekben, amolyan mindenesként. De sehol sem tudott megmelegedni. Ahogy szokta mondani - hajtotta a vére. Egyik országból a másikba, egyik helyről a másikra, egyik nőtől a másikhoz. Amit szerzett felélte, s elszálltak fölötte az évek. Ha hiszik, ha nem. kedden este találkoztam vele Montpellier-ben. Éppen vackolt sorstársával egy kapualjban. Osz volt a szakálla és mocskos, alumíniumlábasát nyalogatta s igyekezett minél kisebbre összehúzódni a hideg tengeri éjszakában. Az első horkantás előtt megeresztett egy sójt: Aludj, szegény magyar. A harmadik legény - itt találkozhat a mese és a valóság! itthon maradt. Olvasott egyszer egy falra mázolt üzenetet: Jelentkezz bányásznak Összecsomagolt, s a föld alatt töltötte féljletét. A másik felet a kocsmában. Csoda-e. ha felesége meg a négy gyerek megelégelte. Pest - munkásszállás, munkakönyv, aluljáró... Folytassam? Mindehhez csak annyi köze van a képnek, hogy mesét indukált, viszont tény, hogy az 57 éves Strumpeyer István 1979 óta tengeti életét a Duna partján, Paks és Dunaföldvár között. Még egy viskót sem épített magának, a szabad ég alatt éjszakázik télen-nyáron. Üvegpalackokat gyűjt, fémhulladékot csen, néha kéreget. Nincs nyugdíja, nem kell neki a segély. Hagyják őt békén! Neki így jó! Boldog ember! Korunk hőse. „Az egész nem igaz. Álom. Fekszem és kitalálom, hogy valami fájjon." A szolnoki Új Néplap február huszadiki számában így ír a továbbiakban Nagy Tibor újságíró, aki meg nem nevezett hírforrásból elsőként adott közre tényszerű részleteket a különös gyilkosságról: „Ezután a holttestet betuszkolta a kocsiba, hazahozta Szolnokra, és beállt vele a Molnár Anna úti garázsába. Másnap aztán mintha mi sem történt volna, elment dolgozni, miközben a hulla a kocsiban volt. Két nap múlva, vagyis tavaly november 13-án este Kiss újból lement a garázsba. Kivette a holttestet, kitolatott a BMW-vel, belülről magára zárta az ajtót és nekiállt... Először lemeztelenítette a halott fiatalembert, majd pedig egy bárddal a végtagjait és a fejét is levágta. Alapos munkát végzett, mivel dróttal minden egyes megcsonkított testrészre B-30-as téglát kötözött, a ruhákat pedig becsomagolta. S úgy, ahogy volt, az egészet berakta az egyik barátjától kölcsönkért Lada Samarába, és szörnyű terhével elindult Tószeg felé. De nem ment ki a városból, hisz a cukorgyár üzemi víztározójához érve megállt. Jól ismerte a terepet, hisz odajárt lövöldözni, mivel önvédelmi fegyvere is volt. Ott aztán a fiatalamber szétdarabolt holttestét bedobálta a tóba... " A Molnár Anna úti garázs olyan szűk, hogy abban még az autóból kiszállni is nehéz, az meg végképp lehetetlen, hogy a benn álló BMW mögé kerülve Kiss Mihály kiemelje a százkilencven centire nőtt, akkor már merev hullát - gondolom magamban a cikk újraolvastán. Beleborzongok. Mintha nem is egy gyilkosság részleteit tették volna papírra, hanem valamiféle közömbös történetet, amiben logikai buktatókat hintettek el az ügyes szerzők. A lapos tetejű, rusnya bérházakon kószál a szemem, a ronda lakótelepen, ahol Kiss Mihály az életét élte. A garázs. Fölötte lakások, ahol akkor éjszaka, amikor a bárd csapkodni kezdte a kihűlt izmokat, csontokat reccsentett, bizony vacsoráztak, ettek-ittak, televíziót néztek vagy éppen erkölcsi prédikációt tartottak valamelyik lakótelep-rossza kölyöknek. Élt az élet odafönn, miközben odalent egy már bevégeztetett életnek a nyomait igyekezett eltüntetni valaki. Senki semmit nem vett észre a történtekből. Akkor éjszaka még nem látták a garázs előtt álló BMW-t, de ha valaki látta is, szeget nem ütött a fejében, hiszen tele már az ország jobb és rosszabb autókkal, széles a világmárkák kínálata. Nem jutott el a bárdcsapások zaja sem a garázs fölötti lakásokba, vagy ha igen, ki gondolhatta volna a rengeteg zajok egyikéről azt a szörnyűséget? Senki. Az agyuk nem ilyesmire jár. Nincs az az ember, aki bármiféle furcsa zajra rendőrért futna. Minden este, sötétben, titokban zajlott akkor novemberben. De semmi nem volt már titok később. Ami az autót illeti... Kiss Mihály ugyanis, bár a mentőknél volt gépkocsivezető, korábban közlekedési rendőrként meglehetősen ismertté vált a városban. És nem azért, mert igaztalan, gonosz zsaru lett volna. Sőt! Bármiyen intézkedését tanítani lehetett volna - vallják ma is egykori munkatársai. Hangos szavát nem vették, soha nem volt pökhendi, nem élt vissza rendőri hatalmával. Mióta Kiss vallott, magára vette a legszörnyűbb bűnt, azóta persze sokan sokfélét mondanak Szolnok rendőreiről. Hogy tudniillik november elejétől az idén január hetedikéig az a vadonatúj, 318-as, zöldmetál BMW itt furikázott ebben a városban, ezen a lakótelepen. A rendőrök szeme előtt! Tavaly novemberben drámai fölhívást tett közzé a Jónás család, megadva annak az ismeretlen férfinak a fantomképét is, akit beszállni láttak a Király utcai parkolóban a gyönyörű autóba. Kürtölte televízió, megírta a Mai Nap. Reménykedtek, hátha nincs nagyobb baj. Nem tudhatták... Az a fantomkép a legkevésbé sem hasonlít Kiss Mihályra. Lehet, rossz megfigyelők az emberek, de az is lehet, hogy Kiss elváltoztatta az arcát, amikor az autóért jelentkezett. Erről nem beszélt azóta sem. Egyszóval, két hónapon át meg-megjelent Kiss a szuperautóval. Megmutatta ismerőseinek, baráti körének, volt rendőrkollégáinak. Nem egy közülük be is ült Misi mellé - így hívja Kisst mindenki, aki ismeri. Meglehet, olyan rendőr is ült az autóban, akinek zsebében ott szerepelt a körözött járművek listáján a négykerekű. Csakhogy. Naponta több száz autót lopnak el, ezért a lista soha meg nem állapodik. Azután ennek a BMW-nek semmiféle rendszáma nem volt, az alapján tehát nem azonosíthatták. Megvolt ugyan a főváros nyilvántartásában az alvázés motorszám, ám azt meg egy számmal elhibázta valamelyik ügyintéző, minek okából ha valaki össze is veti a kocsi motorszámát a körözésben szereplővel, az bizony nem egyezett volna. Kisst ismerték a város rendőrei, közöttük szolgált tizenéven át. Kifogásuk ellene nem volt. Honnan merészelték volna legrosszabb álmukban is gondolni a legszörnyűbbet a mintazsaruról, a jó haverról, a segítőkész cimboráról? Bizony, rutinból élték meg Kissel a megélendőket. Zsaru volt a Misi, tehát tiszta. Egészen bizonyosan ilyen reflexek működtek, különben már hamarabb észrevették volna, hogy a vadonatúj autón messze nem vadonatúj a rendszám! Érdemes eszünkbe idézni, hogy Kiss Mihályt a szolnoki rendőrök tartóztatták le január hetedikén. Igaz, ehhez kellett egy bejelentés is, de az a bejelentés mégis megtörtént. A mentőállomásra mentek egyenesen a rendőrök, hogy volt kollégájuktól elkérjék a BMW papírjait. Rutin feladatnak ígérkezett. Csakhogy a régi haver, a jó cimbora nem tudott semmiféle papírt mutatni. Akkor kezdett több fejben valamiféle kép összeállni a sok apróságból. Hogy ennek a Kiss Miskának mi az ördögből telt volna két és félmilliós autóra? A rendőrfizetésből aligha spórolhatta meg, a mentősök között is kevés a milliomos... De még ekkor is csak az volt a gyanú, hogy Kiss legfönnebb orgazda. (Folytatjuk.) HORTOBÁGYI ZOLTÁN