Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-13 / 62. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. MÁRC. 13. Kétéves a Kiáltvány Esély a győzelemre Egyszer csak megszületett. Mármint a Temesvári Kiáltvány. Kik a szerzői, kevésbé érdekes. A Timisoara Társaság és az általa kiadott újság körül kialakult szellemi pezsgés tette lehetővé. De igazi életre hívója az akkori politika. Mert alig két hónappal a véres temesvári decemberi események után mind nyilvánvalóbbá vált, hogy valakik, ügyesen és rutinosan, átvették annak a folyamatnak az irányítását, amely Temesvárt kezdődött és fővárosi áldozatok élete árán folytatódott. 1990 februárjában már látnivaló volt, csak úgynevezett forradalomról szólhatunk, sem hatalom-, sem igazi rendszerváltás nem következett be. Csak előrelépett a korábbi második sor. És mindinkább közeledtek az országos választások. tenni kellett valamit. Ez volt a Kiáltvány. A híres 8-as ponttal, amely szövegszerűen azt javasolja, hogy az akkor még csak terx'ezet formájában megszövegezett általános választási törvény tiltsa meg a kommunista párt aktivistáinak, a volt securitatetiszteknek, vagyis a hatalom koriibbi, közvetlen gyakorlóinak, hogy egymást követő három választáson indulhassanak. Ez a jelenlegi bukaresti parlament jó részét elzárta volna attól, hogy törvényhozóként ténykedhessen, de magát Iliescu elnököt is kizárta volna a köztársasági elnökjelöltek listájáról. Veszélyes vonulat indult el Temesvárt az ideiglenes hatalom számára. Hogy a marosvásárhelyi vérengzés válasz volt-e erre, vagy sem, erről még lesz történészi-politikusi vita. Tény, hogy vásárhellyel megszakadt egy folyamat, az ideiglenes hatalom bekeményített - bekeményíthetett. Ezután hiába próbálták a Kiáltvány körül felsorakozott erők olyan országos platform létrehozását, amely esélyt kínálhatott volna a nómenklatúra-vonal ellen, temesvári és bukaresti tanácskozásaik nem hoztak eredményt. Lehetett volna másként? Aligha. A Front - nem a nemzetmentő, hanem magát átmentő - tudta, mi kell a népnek. Szabadság helyett szabadosság. Munkahelyéről bárki lóghatott, a fizu ment, a határokon szabadon hordták ki a központi ártámogatással olcsó árut, s befelé vámmentesen kerülhetett be minden. Ezen tények ellen vajmi keveset tehetett a politikai érx'elés. Figyelemre méltó, hogy az ellenzéki konvenció csak akkor törhetett előre, egyáltalán, akkor jött létre - mert idevágó kísérlet kettő is volt előtte -, amikor az ország eléggé megszenvedte a posztkommunizmus politikáját, amikor világossá .„»., „ti.. .. '<_j\""•'iáiga.x.asttg, pt..un,út to lsux jzis*.uvux, reális tartalom mögöttük nincs. A Demokrata Konvenció helyhatósági győzelmét amennyiben annak mondható - megszenvedte a nép. Tagadhatatlan, hogy ennek legkorábbi csírája a Temesvári Kiáltvány, illetve a jegyében született országos szövetség, amely kimúlt, még mielőtt valójában megszületett volna. Esély a Kiáltványban foglaltak megvalósítására most kínálkozik. Ezért kell odafigyelni az eseményre, ezért nem csupán jelkép a két évvel korábbi. 1990. március 11-én közreadott Kiáltvány, hanem azon viszonyítási pont, amihez rendre vissza lehet és kell térni. Ismét általános választások előtt áll Románia, májusban-júniusban, talán kora ősszel. Ismét „helyzet" van... BODÓ BARNA Bush két hónapig mérlegelt AZ AMERIKAI KORMÁNY várhatóan április elején egyidejűleg ismeri el Horvátországot, Szlovéniát, BoszniaHercegovinát és Macedóniát. A The New York Times csütörtöki jelentése szerint George Bush elnök két hónapig tartó mérlegelés után a múlt héten hozta meg a döntést. ESZÉK KÖZELÉBEN az elmúlt huszonnégy órában három személy meghalt és öten megsebesültek a jugoszláv szövetségi hadsereg támadásai következtében. A horvát rádió csütörtöki jelentése szerint általános riadó volt az Adriaitenger partján lévő Sibenik térségében. Több napi nyugalom után fegyveres incidensek voltak éjszaka a károlyvárosi fronton is. A BOSZNIAI SZERB PARLAMENT csütörtökre virradóra elutasította az Európai Közösségek rendezési tervét, amely a szerb álláspont szerint föderalisztikus elképzeléseket tartalmaz. A boszniai szerbek eredetileg teljesen el akartak szakadni Boszniától és csatlakozni kívántak a maradék Jugoszláviához^ Akkor csak a nyugati álláspont hatására módosítottak elképzelésükön, ám továbbra is csaknem teljesen független és önálló boszniai szerb nemzeti egységet szorgalmaznak, amely állami funkciókat is gyakorolna. TŐKÉS LÁSZLÓ BIZTONSÁGÁVAL kapcsolatban - a román külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője szerint - nincs ok aggodalomra; az illetékes hatóságok átal végzett vizsgálatok nem erősítették meg, hogy bármiféle összeesküvés készülne a püspök élete ellen. Kijelentését azzal kapcsolatban tette, hogy Tőkés László németországi látogatása során utalást tett az őt ért fenyegetésekre. A román külügyi hivatalnok ugyanakkor úgy vélte, hogy „Tőkés László beszédei hozzájárulhatnak az etnikumközi kapcsolatok megromlásához és negatív külföldi reakciókat válthatnak ki." ••••••• MMNRMMMMMM Az EK „szigorúan semleges" Bős ügyében A bizottság ezzel kapcsolatos magatartását körvonalazva jól tájékozott közösségi forrásokból megerősítették az MTI tudósítójának, hogy a Delorsral folytatott megbeszélés során a csehszlovák külügyminiszter röviden említést tett arról, hogy a Bős-Nagymaros kérdésével kapcsolatos vita hátrányosan hathat a két ország kapcsolataira, és szólt arról, hogy a közösség hasznos szerepet játszhatna megoldásában. A bizottság véleménye az, mondották az MTI-t tájékoztató források, hogy a közösség semmiképpen sem avatkozhat be két ország közötti vitába, de meghallgatja, mit mondanak az érintettek. Elsősorban a két országra tartozik, hogy kifejtsék véleményüket, jelezzék, mit MHMMHNHMMMNMMMraMMMMMMMMMNMMMMMMMNNNMMHMMMNMNMNNMi Az Európai Közösség „szigorúan semleges" a Bős-Nagymarossal kapcsolatos vitában, amelynek megoldásához Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter a szlovák sajtó értesülése szerint - a közösség segítségét kérte, nevezetesen egy független szakértői bizottság felállításának támogatása révén, amikor mostani brüsszeli tartózkodása során látogatást tett Jacques l)clors-nál, az Európai Közösségek Bizottságának elnökénél. várnak a közösségtől. Ennek alapján fontolhatja meg a bizottság, milyen módon reagáljon a kérésekre, hogyan járjon el. Az MTI-t tájékoztató források nem határozták meg pontosan, hogy sor kerülhet-e független szakértők kiküldésére a közösség támogatásával, mint ahogy azt szlovákiai lapok írták Dienstbier látogatása kapcsán, illetve hogy ehhez a két fél közös kérése szükséges-e, vagy esetleg elég, ha mindkét fél külön-külön kéri ezt. Az erre vonatkozó kérdésekre a források ismételten azzal válaszoltak, hogy a közösség bizottsága elsősorban azt várja, hogy az érdekeltek fejtsék ki elképzelésüket, mielőtt maga kialakítaná álláspontját az esetleges cselekvés módjára vonatkozólag. Tavaly januárban - az Európai Közösség környezetvédelmi illetékesének prágai látogatása előtt - a közösség bizottsága már jelezte, hogy felkészült tudományos szakértői vélemény nyújtására arra vonatkozólag, hogy milyen következményekkel járna a bős-nagymarosi komplexum felépítése a két ország számára. Egy közösségi szóvivő akkor azt mondotta, hogy a bizottság ehhez a magyar és a csehszlovák kormány közös felkérését várja, és a tanulmány költségeit a Phare-program keretében Csehszlovákiának biztosított környezetvédelmi keretből fedeznék. A témára azonban Brüsszel azóta nem tért vissza - a közös felkérés nem érkezett meg. Arab küldöttség a Parlamentben Néptanács Kárpátalján Szabad György, az Országgyűlés elnöke csütörtökön a Pariamentben fogadta az Álhabib Sinaser-nek, a Marokkói Parlament alelnökének vezetésével hazánkban tartózkodó arab parlamenti küldöttséget. A Házelnök köszöntőjében üdvözölte az arab parlamenti erők növekvő szerepét országuk fejlődésében és hazánk, valamint az arab országok parlamentjei közötti kapcsolatok erősödését. Alhabib Sinaser tájékoztatta Szabad Györgyöt az arab küldöttség látogatásának céljáról. Európai útjuk során a Biztonsági Tanács tagjait keresik fel, hogy kölcsönösen tájékoztassák egymást a bel- és külpolitikai kérdésekről. Ahmet Álsaid szíriai képviselő az Arab Parlamenti Szövetség szervezeti felépítéséről tájékoztatta a házelnököt. A megbeszélésen mindkét fél hangsúlyozta, hogy a parlamentek együttműködése, különösen-konkrét formában sokat segíthet a konfliktusok békés megoldásában, illetve a konfliktusok elkerülésében. A küldöttség örömét fejezte ki, hogy az egyiptomi, szíriai és jordániai parlamenti elnökök a közeljövőben Budapestre látógatnak. Ukrajnában várhatóan rövid időn belül új vezető kerül a területek élére - az elnök képviselője. A kárpátaljai ukrán demokratikus szervezetek - vagyis a RUH. az Ukrán Köztársasági Párt és az Ukrán Demokratikus Párt, az Ukrán Zöld Párt, az Ukrán Diákszövetség, az Ukrán Nők Szövetsége és más pártok és társadalmi képződmények képviselői tanácskozást tartottak avégett, hogy javaslatot tegyenek, ki legyen az elnöki megbízott Kárpátalján. A jelenlevők többsége Tivodar Mihajlo egyetemi docenst, a területi tanács képviselőjét javasolja e tisztség betöltésére. Válaszként arra, hogy Kárpátalján nemrég megalakult a nemzetiségek ligája, mely a magyar, szlovák, román, cigány és ruszin kulturális szövetséget fogja össze, a fentebb említett demokratikus pártok és szervezetek úgy döntöttek, hogy megalapítják a Kárpátaljai Ncptanácsot, melyet ezen szervezetek vezetői képviselnek. Elnököt nem választottak. ••••••••••• A szerdai, közel húszezres, éjszakába nyúló terázijei tüntetés - mellyel az egyetemisták és a középiskolások szintén a tavalyi ellenzéki megmozdulásokra emlékeztek - elsősorban a belgrádiakba sulykolt félelem oldódását jelzi. Sportnyelven szólva a pillanatnyi szerbiai belpolitikai helyzetet így értékelhetnénk: kormány - ellenzék '92 mind, az ellenzék pedig adogat. A „meccs" jelenlegi állása szerint senki nem beszélhet győzelemről, mégis mind a két fél a döntetlent győzelemként szeretné elkönyvelni. A kormányon lévő szocialisták, az elmúlt napok tüntetésein résztvevők számára hivatkozva, az ellenzék tömegbázisának csökkenését, az ellenzék pedig a félelem legyőzését ünnepli. Tárgyilagosan elemezve a történteket, csupán azt állapíthatjuk meg, hogy Vuk Draskovicsék betartották szavukat - ami a virágokra és gyertyákra vonatkozott -, a demonstrációk megőrizték békés jellegüket, tehát bebizonyították: kijelentéseik ez esetben hitelt érdemlőek voltak. Amenyiben a hatalom megszerzésére törekszenek, ezt újra és újra bizonyítaniuk kell majd; erősbíteniük kell szavahihetőségüket, és túl kell lépniük a kormány egyszerű bírálatán. A hallgatag többséget csakis egy megalapozott válságprogrammal nyerhetik meg. Be nem tartott ígéretekkel a kormány is bőven szolgálhat. Milosevity, aki tudvalevőleg kitűnő taktikus, egyelőre megőrizte hatalmi pozícióit. Bár eleinte - március negyedikéig - a tüntetés betiltása mellett kardoskodtak a szocialista képviselők, végül minden felelősséget a szervezőkre hárítva, mégis engedményeket tettek: a belügyminisztérium az egész országból odavezényelt egységeit teljes készültségben, de háttérben tartotta. - Ha most mi ezt elszúrjuk, akkor elmehetünk «... - ez volt az a fél mondat, mely március 9-én délelőtt a legképletesebbcn érzékeltelte a helyzetet. Nem tartottam szükségesnek megkérdezni az újságárussal vitatkozó középkorú hölgyet, kikre gondol, amikor a királyi többest használja. Végül is aznap senki nem szúrt el semmit. így utólag érdemes megemlíteni mindazt, ami nem férhetett be a helyszíni tudósítások kereteibe. Délelőtt tíz órakor még csak alig pár Szerbiában valami készül A döntetlen FOTÓ: CSORBA GÁBOR Irány a Belváros ezren gyűltek össze a székesegyház előtti parkban. A megrémítettek, akik előbb a háztetőket vették szemügyre, megnyugodhattak: a teret a Szerb Megújhodási Mozgalom fegyvertelen (?) távcsöves gárdistái vigyázták. A kételkedők - „ ha a harangszóig nem telik meg a tér, nem maradunk" - a fűre heveredve, vagy a környékbeli kávéházakba zsúfolódva ütötték el a várakozás feszült óráit. A tavalyi tüntetéseken és a frontokon életüket vesztett fiatalok, a „hősök emlékét idéző" pravoszláv misén a többség a maradás mellett döntött. Mint minden újságíró, magam is a közelgő vész előjeleit keresve, néhány „balhés" fiatalból és „rosszarcú" városi vagányból verbuválódott csoportot is felfedeztem, ők azonban a kabátjuk alá rejtett vascsövek ellenére a későbbiek során nem jutottak szerephez. A szépszámú rendezőgárda a belvárosba vonuláskor kordában tartotta őket. Maga a tüntetés az „Isten tégy igazságot" himnusszal kezdődött, majd Vuk Draskovics szónokolt. („A jelenlegi hatalom azzal dicsekszik, hogy megnyerte a háborút! Megnyerte? Szerbia menekülttáborrá vált. miközben mások éppen innen menekülnek. Nincs saját hadserege, mindenki hátat fordított neki... Szerbiának nem a halál, hanem az élet országává kell válnia. Ezért ne űzzük el őket erőszakkal: álljanak le a gyárak, a tanulók ne járjanak iskolába, a színházak ne tartsák meg előadásaikat!") A gordiuszi csomó kettévágását a maga részéről - hívei éljenzése közepette - az alkotmányos monarchiától várja. „Királyt akarunk!" - skandálta kitartóan a 40 ezres tömeg fele. Túl sok szónok jutott utána szóhoz, ezért három óra előtt ismét Vuk, és a Demokrata Párt elnöke, Dragoljub Mityunovity lépett a mikrofon elé, hogy tűzbe hozza, majd higgadtságra intse a tüntetőket. A hangzatos szlogenek és a már ismert követelések mellett - a kormány magatartásához hasonlóan ők is - elsősorban bizalmat és türelmet kértek. „Legközelebb, ha háromszor ennyien... egymillióan leszünk, akkor majd..." - ígérték az összegyűlteknek. Hogy akkor mi lesz? Nos, azt ma még talán maguk sem tudják. A királyon, a hazán és Isten segítségén túl konkrétan szó sem esett például a nemzetiségekről, a menekültek visszatérésének lehetőségeiről. A tüntetők hazafelé menet, mintegy tízezren a belvárosba vonultak, de a rendőrség ott sem állta útjukat. Ott aztán a világ minden tájáról odasereglett újságírókkal addig várták, hogy még valami történjék, míg rájuk nem esteledett. Aznap csak kevesen késtek el politikai okok miatt a vacsoráról. (Folytatjuk.) VARGA IVÁN A tudósítás elkészítését az A(GJR©1B ArTIK Mtt, (Szeged, Tisza Lajos krt. 56.) tette lehetővé.