Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám

SZERDA, 1992. MÁRC. 11. Majoros Tibor riportja: Semlyékszéli földindulás RIPORT 7 •MHMMHMMMi A mező gödrei céllal ásódnak. Ha csak nem az elhagyott bombatölcséreket növi be az enyészet bujasága, a gödröket használják. A legtöbbször locsolásra, de itatásra és az utóbbi időkben permetezésre is befogják a föld nagy természetes lavórjait. A tanyák közelében keletkezett mélyedések a vályogvető múltról árulkodnak, s ilyen láttán a gazda büszkén említi: ebből a gödörből épült a ház. A világtól elrugaszkodot emberek képesek elcsodálkozni e kijelentés furcsaságán: hát hogyan készülhet az otthon fala gödörből, hiszen a gödör az lényegében a semmi, a lyuk, a mélység. Következménye csupán a szorgos munkának. Nyilván, aki a környékén él, tudja: a gödör az egyik legfontosabb dolog az életben. Amint megtelik éltető vízzel, hamarabb adhatja reményét az életnek. A tanyák népe az ősi bölcselet felismerésében odáig jutott, hogy gödröt ásott magának, jóval nagyobbat, mint a kubikolás maradványa. Fölvette a harcot a természet mostohaságával, s egyáltalán nem gondolhatta, hogy a gödrök még a gondok özönét zúdítják a homoktenger hánykódó hajósaira. aRmmmmmmmmm Ha a politikai szándék színre lép Az ásotthalmi Ábrahám dűlőben, amely Kiss Ferenc - valamikori erdészházától ered, gyep szélén több gödröt ástak az ottani földparcellák használói. Ezeknek most gazdát kell cserélniük, mégpedig úgy, hogy Kószóék gödre Erdődiéké lesz, Garzóéké pedig Hebőkéké. Mindazért, hogy a földosztás a kívánt mederbe terelődjék. Annak már tanúi lehettünk néhányszor, ha a politikai szándék elhagyja kiötlői színterét, komoly nehézségekkel találja magát szemben. Az új földosztás mindennapi teendői a téeszek vezetőségeire testálódott. Két éve már, hogy hozzáfogtak ehhez a felelősségteljes munkához. Nagyon vigyáztak, nehogy a kipattant szikrából futótűz keletkezzék, s emiatt egyáltalán nem szorgalmazták a földek parcellázását. Sőt. akit lehetett, le is beszéltek ebbéli tervéről, ajánlván: nem látni tisztán a dologban, várjunk, hátha visszamondják az egészet. Az idő a politikában aranyat ér. Munkában a földvisszamérő gépezet Az átalakulás törvénye viszont munkába állította a földvisszamérő gépezetet. Rögtön az indulásnál baj lett belőle. - Tavaly október óta mérjük vissza a földeket - mondja Babarczi József, az Ásotthalmi Felszabadulás Tsz földnyilvántartó szakembere. - Azóta nem mondhatjuk, hogy unalmasak a napjaink. Volt idejük az embereknek. hogy meggondolják: mitévők legyenek. Bent hagyják e a földet a közösben, vagy sem? Egyik látja a másiktól melyik út a járható. Térképmásolatok, dokumentumok, friss kérelmek halmaza gyűlik ehhez a korszakalkotó a munkához. A földosztó nagy mappa a vezetőség összejövetelén is az asztalra önti a benne lévő papírokat. Aki nem ismeri annyira az ásotthalmi állapotokat, mint a földügyes fiatalember, az a vezetőségi ülésen néz, mint Jani a moziban. Melyik gödör kié is a semlyék szélén? - Öt embert hívattunk be, hogy lássák: nem a téesz a hülye, hanem a szabályok. Mert az egyiküknek már harmadszorra kell odébb menni pár lépéssel a többiek viszálykodása miatt. O hamar el is köszönt a testülettől, miután látta, hogy miről van szó. Szerencsés ember, ellentétben Garzó Imrével, Hebők MihálynévaX, annak Mihály fiával, hiszen nekik perlekedniük muszáj, hogy az igazság kiderüljék. Vitájuk még nem „égszakadás", csupán a földindulás jelzővel illethető. A felülről támadt rendszerváltás vad zivatarának kénköves cikázása. Semlyékbéli jelzés a politikai zengzetek lecsapódására. Szócsata, zsivaj a patkóasztal környékén Hebőkné hangja kemény a teremben: - Nem tartom igazságosnak, hogy a téesz olyannak adja oda az én földemet, aki nem volt soha tagja a közösnek, nem szenvedett a téesz miatt. Hát, hol itt az igazság? Erővel vették el az enyémet. Idős vagyok, ragaszkodók a földemhez. Kérdezem az elnök urat: használhatom ezután ? - Nyolc nap múlva írásos választ kap, mert még nem döntött a vezetőség - válaszol az elnök, majd a nagy zsivaj csitultáva igyekszik egyezségre bírni a gödrök miatt békétlenkedőket. - Csak akkor fizetünk - jelenti ki határozottan Mihály, a fia, - ha számlát hoznak, hogy szabályosan, a bányamérnökség engedélyével csináltatták a gödröt. jp. \ *4 t* Ekkor az idegenbe belehasíthat a felismerés: itt nem a gödörre megy a játék! Más miatt került gödörbe a gödörügy simának vélt útján az egyezség szekere. Ezeket í földteknőket mindenki a markológéppel ásatta ki, s azok a gödrök olyanok lettek, amilyennek a gépes elképzelte. Papír és terv nélkül. Aki mégis erre kíváncsi, nyilván, szándékkal teszi. Hebők Mihálynak is megvan a jó oka, amiért előjött a farbával: ugyanis semmiképpen sem áll szándékában fizetni az ősi birtok viszszaszerzéséért. A mama később hajlik az egyezségre, s három ezer forintot megajánl a kért tizenhárom helyett, mivel a végső szó őt illeti. Mihály különben nyugalmazott rendőr, ha gazdálkodott is otthon, nem tagja a téesznek, szava így nem lehet perdöntő - hivatalosan. Akárcsak Garzó Imréé, aki az erdőgazdaságban húzott le huszonhárom esztendőt, és most az anyósa révén került kapcsolatba a földosztással. Felesége örökségéért állt ki az egyezséghez. A gödröt ő ásatta Hebőkék valamikori birtokára, még a kommunistának nevezett időkben. Abból locsolta a téesztől tizenöt évre bérbe vett földet, arrfelyik a kerítésétől a semlyékig húzódott. Az összecsomósodott múlt hagyatéka - A mi eredeti földünket elvették a táblába. Amit helyébe adtak, hét kilométerre innét, az csak királydinnyét termett kesereg Garzó Imre. - A tanyával vettem földet még a téesz bejövetele előtt, éppen a Hebők családtól. Már nem írták a nevemre a téesz miatt, közben meghalt, akitől vettem, de az örökösökkel elrendeztem min-dent. A tanyát kipofoztuk, ahogy tudtuk, és a kerítéstől használhattam a földet, egészen a semlyék széléig, mindaddig, míg Abrahámék vissza nem FOTÓK: GYENES KÁLMÁN Garzó Imre a tanya kerítésénél: „Kár volt ezt megbolygatni.. w*** - í -: • < # Babarczi József, földügyes: „Hozzánk jönnek az emberek, nem a kárpótlási hivatalhoz... vették. Akkor kértem a téeszt: mérjék ki az út másik oldalán, ami nekünk jár, hogy ne kelljen hét-nyolc kilométerre eljárnom a tanyától. Itt a gödör is, tudok belőle locsolni ezután is. - így került Hebőkék ősi birtokára... - Amikor a mérnök kimérte, még a téeszé volt. Azután szaladtak be az irodára. Azt mondom, legyen az övéké, mert nekem a másé nem kell, de fizessék meg a gödörásást, a tárcsázást meg a földkiméretést. Döntsön a testület, a dolgozók gyülekezete - Már hogyan fizessük meg, Imre? - fakad ki Hebők mama az irodai sokadalom előtt. - A sajátomért adjam a pénzt. A fia helyesel, sőt, megpirongatja a téesz vezetőségét, hogy tudták, kinek adták oda és kiét, nincs joguk egyszer így, másszor meg úgy ítélkezni. Szerinte nem lehet indok, hogy az új vezetők már nem ismerhetik az ősi parcellákat. - Senki nem ígérte, hogy a régi földet adják vissza - szól közbe Babarczi az asztal sarkától - azonkívül a föld nem is Hebők néven szerepel. A jogi ügyek intézője kiegészíti, miután kiderül, hogy az ősöké: - A haszonélvező kérheti vissza! - Beadták egyáltalán a kérelmet? - hordja körbe tekintetét a jelenlévőkön Ábrahám Zoltán elnök. - Utólag rendezték - válaszol a földügyes, és a javaslata már bele is vész a zajongásba, mivel azonnyomban megbeszélik a jelenlevők a várható fejleményeket. Az asztaltársak kis csoportokra osztódnak s mindenki mondja a véleményét, ítélkezését a dolgok állásáról. Tájak, dűlők, gazdák nevei elegyednek a zsibongásba, amelyből az elnöknek muszáj kivágnia magát: - Döntünk az önök ügyében - jelenti be Ábrahám Zoltán a határozatot jegyzőkönyvbe vesszük és kiküldjük. Munkába lép a gödörbe került gödörpáros Ezen a csendes hétfői délelőttön a vezetőség nemcsak az Ábrahám-dűlői gödrök ügyében voksolt, hanem a töh.bi földvisszakérőnek is választ adott. Az esetek zömében Babarczi beolvasta a kérelmeket, és aki tudta hol, melyik csatorna, dűlő, tanya közelében van, annak egyetértő bólogatásával vagy éppen új szempontokat fölvető javaslatával besatírozták a visszaadandó területeket, a mindent eldöntő irodai térképen. Elhangzott nyomatékosan, hogy ez semmit sem ér, ha a földhivatal nem adja az áldását a jelölésre. Ha őnáluk is berajzolják majd az új parcellákat, csak azután lesz érvényes az ásotthalmi földosztás. Talán túlzó az egyik észrevételező megjegyzése, amellyel lehet, hogy „ennek az istennek az életében már nem lesz ebből semmi", de várniuk mindenképp szükséges. A határmenti gödörügyben elhatározta a vezetőség, hogy a Felszabadulás Tsz ásat egy új gödröt Garzó Imrének, ott, ahol a legeslegújabban kijelölt birtoka lesz. Hebőkék kifizetik a földkimérés díját, s ennek fejében Garzóék lemondanak a földművelés árának követeléséről. Mondhatnánk, szent a béke, mivel az elnök ígéretet tett: több, a szövetkezetet hátrányba hozó intézkedésbe nem Ábrahám Zoltán téeszelnök: „ Nekünk határoznunk muszáj..." megy bele. Ezt is csak azért tette: ne szaladjanak rögtön az emberek a bíróságra. A másik gödörbe került gödörpáros Garzó Imre veje Kószó Imre meg Erdődi János. Ok - állítólag - hamar átestek a témán. A tegnapi gödörhasználónak „odanyomott" egy komoly bankót a leendő ősi tulajdonos, megtérítve a gödörásás költségeit, s egyúttal Kószó Imrét is a „helyére rakta", mivelhogy ő az apósa közelében szeretett volna maradni. Nem tudni mennyire igaz a szóbeszéd, amely szerint Erdődi beígérte Garzó Imrének: eltöri a másik lábát is, ha nem egyezik bele az elképzelt földcserébe. Az ilyen beszéd mostmár nélkülöz minden alapot, hiszen a vezetőség előtt zajlott ügylettel a régi föld a rajta ásott idegen gödörrelkellő tiszteletdíjért - mostmár az eredeti tulajdonosé lett. Megkavart világunk haszonszedői Hogy közben mi történt, ma már nem lényeges. A felelőtlen handabandázás megtette hatását: azok kezébe került a hatalom, akik ácsingóztak érte. A föld népe meg ottmaradt a ki ne mondjuk, hogy miben. Megkavart világunk hasznaként mondhatnánk, hogy Hebőkék jól számítottak s akár úszhatnak is a boldogságban, de nem tehetjük, hiszen Garzó bácsi friss elhatározása, hogy a történtek ellenére bedúratja a locsológödröt. Az újat se engedi megásatni, mert olyan partos az a rész, hogy a kiszedett föld nem fér el a gödör környékén, annyira mélyre kellene lemenniük. Elhatározását a múltbéli dolgok idézésével érthetjük meg igazán: - Kár volt ezt az ügyet megbolygatni. Éppen most, mikor már nagy sokára belenyugodott a nép, hogy elvették, amije van. Amikor bejött a téesz, kizavartak az isten háta mögé, akkor kértem a tanács emberét: engedjen vissza a határon túlra, odaát, ahonnét származom, megélek, ahogy tudok. De megfenyegetett: örüljek, hogy nem csukat le, és menjek csak királydinnyét kapálni, mert ha nem, megtudom mi a magyarok istene. Akkor elhatároztam, hogy életet lehelek ebbe a romos tanyába, és lesz, ami lesz.. Az udvar rendje láttán elszorul az ember szíve bicegő embertársa igyekezetén. Takaros, majdhogynem egy keresztgazszálat sem találni rajta. Vajon mivé lett volna igyekezetével egy normális ország, normális észjárású uralkodásával? Mert mit kell tapasztalnia most is, ha új igazát keresi a harminc évvel ezelőtti régi bizonyítására? Olyan kacifántos hivatali javaslatot kapott, amellyel meg kellene kötnie megint a már megkötött szerződését. Akkor lehetne csak reménye, hogy az a föld, amelyet Hebőkéktől vásárolt, az valóban az övé. Más útja nem maradt, csak az irodai s ott azt kéri: változtassák meg a vezetőség döntését. Neki egy hektárnyi föld elég lenne, csak már az övé lenne. Nem csodálkozhatunk, ha Garzó bácsi elbizonytalanodik kicsikét az európai út hallatán. Ott, ahol a politika gödrei a megélhetés csúcsait jelentik, ne várjunk jobbat a balkáni kapitalizmusnál, amely szép terjengősen terít be bennünket. Talán kezdjük hinni a kavarodás tapasztalatával: valóban csak az új politikai kiskirályok trónra emelkedéséhez kellett a vidék népe. Bízzunk benne: mindez csak az ásotthalmi gödrök széléről látszik így...