Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-10 / 59. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG Kedd, 1992. MÁRC. 10. Ha kedd van, A akkor ez Belgium. Ahol van kiút! Van, mert mondják. Plakátra teszik, meghívóba nyomják. Lennie kell tehát, ha úttévesztés úttévesztést eszik is. El is andalodhatnánk e kiúttal történő játszadozás lágy dallamain, he is érhetnénk ennyivel. Mégis, • mielőtt rátérnénk eme fényes ösvényre, vizsgáljuk meg tüzetesebben, hogy milyenek is a kiúton történő haladás menettulajdonságai. Természetes, hogy a kiút, az valahonnan valahová vezet. Ha jól értem a belga kiúttörténet e századi üzenetét, akkor az sem lehet kétséges, hogy a rosszból, a kilátástalanból, a lentbői vezet utunk a jóba, a beláthatóba, a magosba. S bolond, ki bejárni ilyent nem akar. Aztán ott van az is. hogy vannak, akik tudják a járást, s vannak olyanok is, akik egy istennek se. Ez utóbbiak a balgák vagy, ami még rosszabb, az ellenségek. Mi tehát a dolga egy jó kiútmutatónak ezekkel? A balgáknak élére kell, hogy álljon, s vezesse őket, az ellenségre pedig rá kell világítania, hogy ők azok, s ki kell közösítenie őket azok közül, kik vezetve vannak ugyan, de megmentve is, hiszen a kiút végén várja őket a szépségnek és bőségnek hona, ahová persze mondanunk sem kell - élcsapatjuk nélkül soha de soha nem jutottak volna el. A nagy menetelés közben is akadhat azért gondja a nép kiútmutatásra fölkent fiának, hiszen akadhatnak a magukat vonszolók között olyanok is, kik megelégelvén történelmi kóválygásukat, hagynák már a fenébe az egész kánaánt, s megpróbálnának ottan letelepedni, ahol éppen vannak. Vizet fakasztani, sátrat verni, lepihenni, s úgy nézni, hogyan poroszkál tovább az üdvözültek serege. Tovább, tovább! Résen kell lennie ilyenkor a karizmatikus kalauznak, s tovább kell fokoznia a kiút előnyeit ecsetelő munkáját, nehogy az egyhelyben toporgás rémsége tegye be a lábát hősünk langy ideológiáktól terhes mosdótáljáha. Nem is beszélve a kétely elhintett magvainak gyors cseperedéséről, hogy esetleg, netalán, mitadisten, létezne más út is. más utak, nem ki, csak sétára, szemlélődésre valók, s tudni, hogy ott is mennek, hogy másoknak az van, meg azabb. s tovább is számtalan, keresztül, át- meg átszőve mindent, úgy, hogy a találkozás ne bűn is megvetést maga után vonó esemény legyen ott. hanem alkalom, ünnep, beszélgetés. Aki kiutat mond, az egyet mond. Aki kiutat ír, az a kiválasztottak engedelmes bambaságára építi politikai légvárait. Aki kiúttal csábít, az könnyen a história kerítőinek szerepében találhatja magát. Aki a kiút szivárx'ánykapuja felé szalad, az éppen a valóság elől menekül. Térképeket gyárt szavakból, beszédekbe feledkezik és összetéveszti helyeslő hallgatóságát a néppel, akiért éjt nappallá téve robotol. Aki a kiút hűvös képét föstegeti, az bizony nem is tanult és nem is felejtett semmit. A kiútnak van ugyanis egy nagyon kellemetlen tulajdonsága. Hogy láthatatlan. Ez persze ideig-óráig erénye is, hiszen ellenőrizhetetlen egy egyszerű, mezei kiútonjáró számára, hogy aztat tapossa-e egyáltalán vagy csak átverték, mint már annyiszor. Később ugyanis már látni is szeretne valamit. Valami többet annál, mint amit odahagyott. Csakhogy ilyenkor döbben rá - egyedül van. Nagyhangú vezetői már leléceltek. Új kiúton vezetnek, új kiválasztottakat. Ennyit tudnak. Nem többet, összekeverni a jelenidő szereplőit az üdvtörténetek alakjaival. Ócska belga buli ez. Egyszer sem jött be eddig. Ideje volna végét vetni. Az lehetne az egyetlen, az utolsó kiút. BALOG JÓZSEF Irodalmi versenyek Az Arany János Általános Iskola városi balladamondó versenyének győztesei: 1. Ördögh Ibolya, Hunyadi János Általános Iskola, 2. Sólya Krisztina, Móricz Zsigmond Általános Iskola, Süki Gyöngyi, Tabán Általános Iskola, 3. Molnár Andrea, Felsővárosi Általános Iskola. IV. osztályosok városi szavalóversenye: 1. Zámbó Krisztina, Rókus I.Sz. Általános Iskola, 2. Landler Péter, Hunyadi János Általános Iskola, 3. Németh Zoltán, JGYTF II.sz. Gyakorló Általános Iskola. Irodalmi Kávéház: " Próza: 1. Rung András, Petőfi Sándor Általános Iskola, 2. Tanács Gábor, Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskola, 3. Juhász Csaba, Odessza II. Sz. Általános Iskola. Veri: 1. Csikós Ildikó, Hunyadi János Általános Iskola, 2. Pál Melinda, Tabán Általános Iskola, 3. Tokodi Ildikó, Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium és Általános Iskola, Pató Timea, Tarján IV. Sz. Általános Iskola. A hangok világa „Ha már nincs menekvés" - Milyen szempontokat vettél figyelembe, miből indultál ki, hogy József Attila verseihez zene szülessen? - Először is kivártam. Verseket megzenésíteni nagyon veszélyes. Hogyan merjek hozzányúlni egy költőhöz, egy vershez? Rengeteget el lehet venni belőle. - Egészen más műfaj maga a vers és annak megzenésített változata. - Ez az, veszélyes játék. Zeneszerzést végeztem a főiskolán, tehát van egyfajta rutinom ebben a műfajban. Szerencsére egzisztenciálisan olyan az életem, hogy ha nem muszáj, akkor nem írok zenét. Csak akkor nyúlok a hangok világához, ha úgy érzem, hogy nincs más lehetőségem, csak ezen tudok valamit elmondani. Itt most olyan konstelláció állt elő, amiről azt gondoltam, ebben már érdemes dolgozni. Nagyon sokat törtem a fejemet, hogy „honnan" és egyáltalán „miért"? És akkor nagyon érdekes dolog történt. Az én életem is Hoboéhoz hasonlóan alakult: a Nemzeti Színház zenei vezetőjeként felmondtam, pedig minden lehetőséget megkaptam volna az új érától, csak nem értettem egyet ezzel a politikai húzással. És ekkor engem is átsegített József Attila. Ez az egyetlen sor: „Verset írok, hogy szórakozz", olyan zenei asszociációs sorozatot indított el, hogy ezzel már könnyebben jött az egész. De erre háromnegyed évet kellett várnom. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy meg tudom csinálni. József Attilának rengeteg olyan „színe" van, ami adja magát ahhoz, hogy különféle zenei stílusokat A múlt héten hétfőn este az ifjúsági házban megrendezett Légy ostoba! című, József Attila verseiből összeállított Hobo-est zeneszerzője Márta István volt. A különös hangzású zenével nem csak egyszerűen aláfestette az énekelt és mondott verseket, hanem akusztikus aurájával tovább nyitotta, megélhetőbbé tette azokat. Márta Istvánnal az előadás után beszélgettünk - a zenéről. használjak. Engem különösebben egyik irányzat sem vonz, de ha egyszer úgy érzem, hogy itt egy kupiénak van helye, akkor annak kell lennie. Ebben a műsorban sikerült leküzdenem minden gátlásomat. - Már az elején play back technikára készültél? - Eredetileg egy szál zongorára írtam volna a zenét, de olyan sokszínűek a versek, hogy a zongora csontszárazzá tenné. Ha viszont meghangszerelem, a nagy apparátust senki nem tudná megfizetni. Ékkor jött segítségemre a tecnika egy olyan csodálatos gépezettel, amellyel teljes szimfonikus zenekart imitálhattam. Ez egy másik nagy kihívást jelentett, hogy képes vagyok-e az élettelen gépi zenét élővé varázsolni - mert itt nem csupán kísérő zenéről van szó. - Mennyiben különbözik ez a zeneszerzés attól, amikor a végső határokon már csak zenében tudsz beszélni? - Ez ugyanaz. Itt nem zongoraversenyben mondtam el a dolgaimat, hanem dalokban. Ha nem hakniban gondolkodik az ember, a hangok világához felelősen csak akkor nyúlhat, ha másként nem tudja kifejezni magát. Most egy operán dolgozom Belgiumban, és baletten is. Minden határidőn túllépvén állandóan noszogatnak, de tán' megértik és ismernek annyira, hogy tényleg csak akkor ülök le, ha már „nincs más menekvés". - Az előadásban számomra különös volt, hogy Hobo mellett te is részt vettél, mint színpadi szereplő. -"Én nagyon nem akartam, úgy éreztem, hogy ez esetben Hobo elég lenne egyedül; bár imádok színpadon szerepelni. Á csapatmunka alatt olyan elementáris erővel tört fel az, hogy én is a színpadon szerepeljek, olyan színházértők mondták, hogy nem tudtam ellenállni. Viszont nekem kellett kitalálni, hogy hogyan. így jutott nekem az a feladat, hogy finoman és meghúzódva lereagáljam a színpadon folyó őrületet. A Katona József színházi bemutatónál a zongora mögötti takarásba betetcttem egy ágyat és onnan fekve néztem a műsor elejét. Tehát egy álomvilágból érkeztem, egy álomvilágba léptem be és oda is tértem vissza. Ez az álom-állapot egész életemen végigkísért, sőt, tudatosan így is alakítottam az életemet. Még nem ébredtem föl. Nekem a politika is egy különös, néha jó, néha rossz álomvilág. Azért történhetett így, mert soha nem konfrontálódtam. PODMANICZKY SZILÁRD Csonka műhely Ma még nem minden iskola mondhatja el magáról, hogy az oktatáshoz szükséges tantermei megvannak, azok felszereltsége kielégítő. A szakiskolákról nem is beszélve, ahol korszerű tanulóműhelyek kellenek. A Csonka János Gimnázium és Szakközépiskolában már hoszszú évek óta részmegoldásokkal próbálnak enyhíteni műhelygondjaikon; fa- és salakbarakkokkal, illetve az iskola alatti volt könyvtár- és ifjúsági szobát alakították át. De ha egy, netán több motor beindul odalent, kérdés, fölötte hogy' lehet teljes erőből koncentrálva megírni egy „matek dogát"? A maszekok, autószervizek, kft.-k csak ritkán, esetleg nyáron tudják alkalmazni a tanulókat. Nincs más hátra, műhely kell. Mint dr. Korányi Mátyás, az iskola igazgatója elmondta, szakképzési támogatásra tavaly 2 millió forintot kaptak, amelyből elkészültek a műhely tervének dokumentumai, és megkapták az érvényes építési engedélyt. A tervek szerint az épület egy része a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet területére is átnyúlna. A telekhasználati engedélyt megkapták, de a szerződés mára érvényét veszítette. A műhely felépítésének teljes költsége mintegy 39 millió forint, ami nem szerepel az önkormányzat költségvetésében. Helyette az iskola 25 millió forintot kap a régi Ady Endre kollégium felújítására, hogy ott műhelyt és tantermeket rendezzenek be. P. Sz. Play Strindberg 9 jr r 1. Marosvásárhelyi végzős színművészeti akadémisták látogattak Szegedre a hét végén. A Szent-Györgyi István színész tagozat hallgatói szombat este a JATE-klubban Dürenmatt Play Strindberg című darabját mutatták be.Vasárnap este a JGYTF dísztermében, hétfőn pedig a Kisszínházban játszotta Dürenmatt darabját Póka Csilla, Demeter András és Hadházi András. Néprajzi gyűjtőpályázat Lezajlott az 1992. évi Csongrád Megyei Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat eredményhirdetése. A felnőtt tagozat nyertesei: 1. díj: Szigeti György (Budapest) - Apátfalva népi jogélete III.; 2. díj: Dr. Nagy László (Szeged) - Az újszegedi őstermelők emlékére; 3. díj: Gergely Katalin (Gyergyószentmiklós) - Húsvéti határkerülés a Gyergyói medencében, és Somogyiné Utasy Ibolya (Baks) Ragadványnevek Bakson. Az ifjúsági tagozaton első díjat nem osztottak. Második díj: Bácskai Andrea (Szeged) és Borsos Ildikó (Felgyő) - Szerb kulturális hagyományok, szokások Deszken; 3. díj: Sípos Bernadett (Makó) - Mosolyogva könnyebb az élet. Vass Vilmos, zákányszéki iskolaigazgatótól a törekvés érdemi magyarázatát kapjuk. - Az oktatási törvénytervezet olyan tendenciát sejtet, amely a magára maradó falusi iskolát sorvadásra (téli. Kapcsolódnunk kell tehát a továbbtanulást biztosító lehetőségekhez, hogy a tehetséges gyerekeink ne romló, hanem inkább javuló esélyekkel juthassanak a középfokhoz. Ugyanakkor ez a megoldás a kevésbé jó képességű, de korántsem értéktelen tanulóink számára is előnyös. Többet tudunk velük az adott szaktárgyakból a nékik megfelelő, fclzárkóztató-fejlesztő szinten foglalkozni. - Milyen feltételekkel kapcsolódhatnak kisközségi iskolaként a kísérlethez ? - Nem fogalmazódott meg különösebb speciális igény. Tájékoztatást kaptak pedagógusaink a gimnázium képzés, illetve a kapcsolódó, előkészítő hetedik-nyolcadik osztály tantervéről. Árról tehát, hogy milyen elvek és tantervi keretek, Zákányszék az iskolaszövetségben Az alap- és középfokú oktatást közelítő, s valójában a hatosztályos gimnáziumi képzés előhangjaként szolgáló kísérlet részese lesz a zákányszéki általános iskola. Mindeddig a szegedi Deák Ferenc Gimnáziummal három általános iskola került ilyetén módon szorosabb kapcsolatba, de a városon kívül még nem nyúltak ezek a szálak. Önmagában is figyelemreméltó a hír, mely szerint a közeli kisközség iskolája csatlakozni kíván a kísérlethez, a városon kívüli vidékekről elsőként. tanmenetek alapján folyik a képzés. Valószínűleg elősegítette az iskolaszövetséghez való csatlakozásunkat, hogy számos volt tanítványunk a Deák gimnáziumba jár és jól megállja a helyét. Összességében mondhatom, hogy évek óta minden továbbtanulásra jelentkezett tanulónk sikerrel vette az akadályt, bármely középfokú intézményben. Külön feltételek tehát kisközségi iskolának minősítve nincsenek a Deák gimnázium részéről. Úgy kell megfelelnünk az igényeknek, mint a Madách iskolától kezdve bármelyik részes iskolának. - Mindenképpen alapos próbája lehet a kísérlet a zákányszéki oktatómunkának. Miképpen viszonyulhatnak ehhez személyi és tárgyi-technikai szempontból ? - A nevelőtestület nagy tapasztalatú és igényes tanárokból áll, közülük négy szaktanár egyetemi diplomával rendelkezik. Technikai vonatkozásban sem tartozunk a „hátrányos helyzetűek" közé. A videolánctól kezdve a számítógépes rendszerig mindent igyekeztünk és igyekszünk kialakítani, okosan használni. Úgy gondolom, szakmai szempontból képesek leszünk megfelelni a követelményeknek. A gimnázium igazgatójának és vezető pedagógusainak tudomásom szerint nincsenek fenntartásaik a községi iskolával szemben, csakúgy a már partner általános iskolák se emeltek kifogást. Bízunk abban, hogy nem lesz a részvételnek akadálya a minisztérium részéről sem. - Hogy fogadják a szülők a kísérlethez kapcsolódás hírét ? - Pozitív hozzáállást tapasztaltunk, de a továbbiakban még részletesebb és pontos tájékoztatást kívánunk adni mindenkinek, akár javasolhatjuk a gyereküket a kísérleti hetedikbe, akár a hagyományos osztályban marad. Hangsúlyozom, szó nincs ezzel emberi megkülönböztetésről, s nem a kevésbé kiemelkedő tanulók diszkriminációja a megoldás. Egyrészt tehát meg kell érteni: aki most a kísérleti osztályba juthat a pillanatnyi állapot szerint, páholyban ne érezze magát, mert a követelmények magasak. Ugyanakkor nem zárhatjuk ki az átlépés lehetőségéből a most esetleg hagyományos osztályban maradt diákot se, ha erre a későbbiekben bizonysággal szolgál. - Helytálló-e, hogy a környező településekről is fogadnak tanulókat a „Deákos" kísérleti hetedikbe ? - Valóban fölkínáljuk a lehetőséget azoknak a településeknek, ahonnan megfelelő buszközlekedés van Zákányszékre. Ha tehát az induló osztályunkba a végzett hatodikosok közül valakit át szeretnének íratni, a maximálisan 25-ös osztálylétszám keretein belül, s a megfelelő felvételi vizsgával megszűrve fogadni tudjuk iskolánkban. BECSEI PÉTER Kispál és a Borz Nehéz a kezdő együtteseknek. A vidékieknek meg főleg. A pécsi Kispál és a Borznak némi garázsmesteri segítséggel - mégis sikerült beküzdenie magát a könnyűzenei köztudatba. '91-ben megjelent első lemezük, mely kissé csalóka, ugyanis a silány borítóban remek album rejtőzik. Azóta be is aranyozódott, igaz csak ötezer példány után kapták a goldot, dehát kis kiadó, kis példányszám, Kispál stb. - ahogy Nagy Feró mondta. Bár nem sztárok - egyéni stílusuk miatt, talán soha nem is lesznek azok, a szó hagyományos értelmében -, de már minden koncerthelyszínen várják őket a borzzenére éhező rajongók. S hogy milyen a borzzene? Nagyon kevés, három ember csinálja, egyszerű dallamok és kissé szürreális szövegek jellemzik. Sokan az alternatív skatulyába szeretnék őket begyömöszölni, pedig színtiszta rockzenét játszanak. Tavaly ősszel már jártak Szegeden, most újra jönnek - 12-én csütörtökön este 7 órakor az ifjúsági házban lépnek fel. T~\Ü