Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-09 / 58. szám

HÉTFŐ, 1992. MÁRC. 9. BELPOLITIKA 3 Elkelt a Pestvidéki Gépgyár A VEVŐ NEVÉT, amely a sajtóban már napvilágot látott mint Eldorádó Alapítvány, a Reorg, vagyis az egykori Szanáló Szervezet illetékese sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó, de az most már egészen bizonyos, hogy elkelt a Pestvidéki Gépgyár. A Magyar Honvédség repülőgépeit és helikoptereit javító gyárról az utóbbi időben elterjedt, hogy felszámolása a magyar légierő biztonságát veszélyezteti. Kovács Ferenc, a Reorg Rt. munkatársa tegnap cáfolta e feltételezést, mondván, hogy a gépgyár néhány napja megkötött szerződésében a vevő kötelezettséget vállalt a további javítási igények teljesítésére. Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága ugyancsak foglalkozott a témával, de nem emelt kifogást az ellen, hogy a felszámolás alatt lévő Pestvidéki Gépgyárat értékesítsék. A NEMZETI ALAPTANTERV harmadik változata a jelek Kónya kontra Kistelek Mint arról szombati számunk tudósításában beszámoltunk, vitaindító előadásában Kónya úr a rendszerváltozás lényegét a parlamenti demokrácia megteremtésében, a piacgazdaság kiépítésében láttatta. Ekkor a hallgatóság még csendben figyelte a „Pestről jött, tévéből ismert", szakállas, széles gesztusokkal magyarázó politikust. Az igazságtétel, a kárpótlás ügyének fölemlegetése, az MDF kiindulópontjának magyarázata azonban egyre több kistelekit irritált, egyre több közbeszólás akasztotta meg az előadó gondolatmenetét. A közönség egy része tapssal jutalmazta dr. Kónya Imre kijelentését: Alkotmányellenesnek találta az Alkotmánybíróság a Zétényi-Takács-fé\e törvényt, de az MDF-nek meggyőződése, hogy történelmi igazságtételre szükség van, mert a diktatúra bűnöseit felelősségre kell vonni, mert csak így állítható helyre az erkölcsi rend. Ezért ez a politikai erő megtalálja a céljait megvalósító jogi megoldást. Moraj, majd közbekiabálások, közbeszólások jelezték, hogy a hallgatóság nem osztja a képviselő azon véleményét, hogy: mivel negyven év után a volt tulajdonosoknak mindent visszaadni nem lehet, az ehhez közelítő legjobb megoldást kellett megkeresni, amit az MDF a részleges kárpótlásban talált meg. A kárpótlási jegy lehetőséget ad a tulajdonszerzésre, s benne foglaltatik az igazságtétel eleme is. „Becsapták a magyar parasztot!" - mondta valaki. „Nem ezt ígérték, Kónya úr!" hangzott a másik vélemény. „Az MDF rendszerváltást,tavaszi nagytakarítást, reprivatizációt ígért a választások előtt, de semmit nem valósított meg!" - állt föl, mondott véleményt Sisák János, a Kisgazdapárt tagja. „A rendszert igenis fokozatosan, törvényekkel változtatjuk. Ez hosszú folyamat. Igaz, élnek a régi struktúrák, összefonódások, melyek akadályozzák, hogy az egyes emberek aktivitása fölszabaduljon, a piacgazdaság áldás legyen." - válaszolt „az MDF zászlóvivője", ahogy Sisák úr az előadót nevezte. A Kisgazdapárt belső válságáról - kérdésre reagálva Kónya Imre kifejtette: „A kisgazdák ugyanarra vállalkoztak, mint mi", vagyis a nemzet iránti felelősséggel véghezvinni a rendszerváltást, de ők most máshol keresik politikai érdekeik érvényesülését, ellenzékbe vonultak. „Félúton kiszállni, hangzatos és mindenkinek tetsző, tehát demagóg jelszavakat hangoztatni nem az általam megismert Kisgazdapárt stílusa. A párt valódi stílusa az, amit a 35-ök gyűlésén például Vörös Vincétől hallottam. Ezekkel a kisgazdákkal változatlanul koalícióban vagyunk." A kárpótlás formáját két idős asszony, Kapásné és Korom Mártonné saját esetéből kiindulva kritizálta szenvedélyesen. Kapásné férje szüleinek belterületre eső földecskéjét kémé vissza, Koromné pedig a szegedi házat. A „kárpótlás tulajdonosi kárvallottjai" az elhangzottakkal ellentétes tapasztalataik miatt nem értették a képviselő érvelését: „Ennél igazságosabban nem lehetett megcsinálni a kárpótlást. Az ország anyagi erejéhez mérten valamit mégiscsak adunk a volt tulajdonosoknak cserébe azért cserébe, amit az előző rendszer urai vettek el. A kárpótlási jegy - igaz, licitálással, vagyis körmönfont jogi megoldással - lehetőséget ad a tulajdonszerzésre, hozzájárul a privatizációhoz..." Kicsit sértődötten jelentette ki Kónya úr: „A helyi igazságtalanságokért, jogtalan lépésekért ne a Magyar Demokrata Fórumot vagy a koalíciót tegyék felelőssé! Ne fölülről várják a vezetők elmozdítását!" Ne féljenek, hanem lépjenek! „Legalább kipanaszkodtuk magunkat!" - sóhajtott egy idős asszony a Kistelek kontra Kónya vita végén. „így van ez! tódított a másik. - A politikusok most sem értik, mi fáj a mifajtánknak..." U. I. Kérdések helyett vacsora Az újságíró az olvasó nevében kérdez. E szakmai aranyszabály szellemében interjút kémi a legnagyobb párt parlamenti frakciójának vezetőjétől, mondhatni, kötelesség. Lapunk munkatársa így is tett. A kisteleki lakossági fórum előtt találkozott, interjút kért, s a beszélgetésre ígéretet kapott dr. Kónya Imrétől. Két és fél óra múlva, a fórum végére a politikus meggondolta magát. Nenv vállalkozott arra, hogy válaszoljon a közvélemény nevében fogalmazott kérdésekre. Az ok? Talán ellenszenvessé vált a lap, s így a mögötte meghúzódó előfizetők „színe"? Talán a politikusi fáradtság, amire egyébként hivatkozott? Kérdések helyett vacsorát fogyasztott. Pedig ezek lettek volna a kérdéseink; „Az MDF vezetői járják a vidéket, a falvakat és kisvárosokat, de a mi „fővárosunkat", Szegedet mintha kerülnék. A becserkészés módszerével készülnek a választási küzdelemre?": „A kárpótlás módjával elégedetlenek az egykori tulajdonosok is, a többiek meg attól félnek, hogy nem lesz elegendő élelem. Ennek ismeretében is előterjesztené a kárpótlási törvényt?"; „Kudarcnak tekinti-e, hogy az Alkotmánybíróság a parlamenti többség által elfogadott Zétényi-Takács-féle törvényt minden ízében alkotmányellenesnek ítélte?"; „Igaz. hogy Antall József esetleges távozása után Ön, illetve Für Lajos esélyes a miniszterelnöki posztra?"; „Kónya úr is érzékeli: rosszkedvű az ország, félnek az emberek. A kormánypárt mit tesz azért, hogy ne így legypn?"... szerint talán megállja a helyét. A témáról tartott háromnapos székesfehérvári konferencián a résztvevők körében ezenkívül konszenzus született a NAT és a helyi tanszervek viszonyát illetően is. A Nemzeti Alaptantervet olyan keretként fogadták el, amelynek alapján elkészülhetnek a helyi iskolákra szabott, a pedagógusok önállóságát biztosító oktatási programok. A NAT azonban, mint hangsúlyozták, csak a szabályozás egyik eszköze, működőképes tantervre és tankönyvpiacra, továbbá egységes vizsgarendszerre is szükség van. A vasárnap délutáni záró sajtótájékoztatón elhangzott még: a bizottságok arra is felkészültek, hogy elkészítsék a NAT-3 továbbfejlesztett változatát. Várhatóan ezt már Nemzeti Tantervi Alapnak nevezik. KÖZÉLETI NAPLÓ MA JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ-ben 16-17 óráig (Földváry utca 3.). LAKOSSÁGI FÓRUMOT tart Katona Gyula (13. számú vk.), Kerekes Pál (12. számú vk.) és Vincze Tibor képviselő 17 órától a Kolozsvári Téri Általános Iskolában. Téma: a 3. számú villamos közlekedésének kérdése; az állatok tartásáról szóló közgyűlési rendelet-tervezet ismertetése és egyéb időszerű kérdések. AZ MDF Római körút 31. szám alatti székházában a mezőgazdasági átmeneti és szövetkezeti törvénnyel kapcsolatos tájékoztató kiadványok hétfőtől péntekig 13-17 óra között ingyen átvehetők: Az agrárprogramról, Az új szövetkezeti törvényről, A szövetkezeti átmenet szabályairól, A kárpótlási földárverésről, A földről. HOLNAP A MUNKÁSPÁRT Belváros 1. szervezete nyilvános politikai vitafórumot rendez 16 órakor a Csap utca 62. szám alatti pártházban. Téma: a mai világgazdaság néhány aktuális kérdése. Előadó: dr. Mayer László egyetemi docens. KATONA GYULA, a 13-as választókerület képviselője 16-18 óráig lakossági fogadóórát tart a vízművek Tisza Lajos körúti székházában." Öböl H

EGEDŰ. Magánlevélre illő volna hasonló keretek között válaszolni, ám most kivételt kell tennem, mert 1. Van olyan küldemény, amelynek olvashatatlan aláírás a vége, 2. a többi névtelen, 3. egyébiránt pedig közügyről van szó. Azt kérdezi például az egyik levélíró, hogy miért hoztuk le 5 sorban Torgyán doktor szegedi látogatásának hírét. Kideríteni nem tudom, hogy tiltakozása arra irányul-e, hogy egyáltalán hírt adtunk a kisgazda csúcseseményről, vagy arra. hogy csupán 5 sort áldoztunk beharangozóként. Mindenesetre megkérdi, hogy ki bérelt föl. Válaszom: Torgyánról bőségesen írtunk - az ügy természetéből adódóan ellentétes véleményeket közölve - mint ahogy írtunk a Fidesz és korábban az MDF országos értekezletéről, s írni fogunk a szocialisták szegedi kongresszusáról is. Pusztán azért, mert ezek tények. (Egyébként pedig nem vagyok bérlemény.) S tény az is, hogy a Torgyán József érkezéséi hozó hír fizetett hirdetés volt, ezt jelzi a közlemény alá biggyesztett „X". Nem néztem utána, de valószínűnek tartom, hogy kisgazdák adták fol. Lehet, hogy éppen azok a kisgazdák, akik szép levelezőlapokon bolsiznak engem, s azt ígérik, hogy Torgyán hegedűt küld majd nekem. A hegedű-metafora, megvallom, elgondolkodtatott. Ha arra akartak utalni, hogy cigány lennék, akkor tévedtek: magyar, német és kevéske francia vér csörgedez ereimben. Ha viszont úgy gondolták, hogy a hangszer elküldése azt jelenti, hogy a kisgazdák elhúzzák a nótámat, akkor fölhívnám a figyelmüket arra, hogy pontatlanul szerkesztették ezt a költői képet: a hegedűre ugyanis ez esetben nem nekem van szükségem, hanem aki a nótámat húzza. Mellesleg kamaszkorom óta a Kék nefelejcs a kedvencem. Mindazonáltal, ha rosszul értelmeztem a homályos célzásokat, várom a helyreigazítást. Pontos névvel és létező személyiséggel. Ahogy én is teszem. Drogpénzek Magyarországon? Suha György, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője egészében teljesen légből kapottnak minősítette a kábítószer-kereskedelem mozgásait figyelő párizsi magánszervezet - az Observatiore Geopolitique des Drogues - azon bejelentését, miszerint a magyar rendőrség nemrég nyomára bukkant annak, hogy latinamerikai kábítószer-kereskedők nagy összeget helyeztek el egy budapesti banknál. A szóvivő rámutatott: A magyar rendőrségnek nem volt, nincs és nem is lehet ilyen információja, következésképpen nem is tájékoztatott erről se magán-, se rendőri szerveket, se hazait, se külföldit. // VízlépCSOD: Harcos semmittevés (Folytatás az 1. oldalról.) - Túlságosan nagy volt a tét 1988-89-ben ahhoz, hogy a vízlépcsőt ellenző politikai csoportosulással szabadott volna vitatkozni, szakmai kétkedésekkel gyöngíteni a hangjukat - mondja dr. Hajtó Ödön. - Ezért a mérnök társadalomban már akkoriban megfogalmazódott aggályok köztünk maradtak. Most azonban, a rendszerváltás után tovább hallgatni, miközben látjuk a sehová sem vezető, halogató taktikázást, több mint hiba. - Ha jól értem, Ön vízlépcsőpárti? - Látja, ez itt a baj, amit a kérdése is tükröz. Ilyen párti, vagy olyan párti. Kérem, ez elsősorban szakmai kérdés, nem pedig politikai! Én növekvő aggodalommal látom, hogy ma Magyarországon egyetlen kompetens műszaki vagy ökológiai csoport sincs megbízva kutatással, elemzéssel, konstruktív javaslatok előkészítésével. Áz ügyben érintett szakmákat teljesen kikapcsolták egy olyan súlyos döntésnek a folyamatából, amitől többek között legnagyobb folyónk, ivóvízkészletünk vagy a szomszédos Szlovákiához fűződő viszonyunk függ. Mégpedig hoszszú távon. Én elfogadnám, ha tudományos igényű elemzésekkel alátámasztva születne meg az a döntés, hogy az erőművet semmi esetre se építsük fel a Dunán. De akkor mit? Hogyan tegyük hajózhatóvá a folyót, mi legyen a nagy értékű műtárgyak sorsa, mi garantálja környezeti biztonságunkat, ha szlovák oldalon az ismert 0 változat szerint mégis megépül a vízlépcső? - Vegyük szemügyre a felsoroltakat. Ismeretes, hogy Pozsony és Nagymaros között a Duna több helyütt nem felel meg a nagy európai víziút alapkövetelményeinek. - Az európai norma úgy szól, hogy legalább 12 méter széles és 2,70 mély víziút szükséges a biztonságos nemzetközi hajóforgalomhoz. Ezzel szemben Nagymarosnál, Gönyünél és még több helyütt a Duna mélysége általában nem haladja meg az 1,40 métert. Minden nap figyelmeztet a rádió, hogy hajóvonták találkozása tilos, vagyis a medren belüli sekélység miatt a szembejövő hajó el sem fér. Egyirányú a forgalom. Abszurdum, hogy a 3500 kilométer hosszú vízi úton legyen egy szakasz, nevezetesen Pozsony és Nagymaros között, amely alig használható forgalmi szempontból. Európában rég felismerték a vízi fuvarozás olcsóságát, és környezetkímélő jellegét. A DunaMajna-Rajna csatornába óriási pénzeket öltek, a fejlett országok korszerűsítik hajóflottájukat, mi pedig... Negyven évvel ezelőtt a folyó rendbetételének gondolata kezdte foglalkoztatni a szakembereket. Az ötlet továbbfejlesztése is ésszerűnek látszott: ha már duzzasztani kell a folyó vizét, miért ne épülhetne erőmű rajta, ami egyébként szintén környezetkímélő energiát ad... Visszatérve a mához, ha a fejünk tetejére állunk, a Duna hajózhatóságát akkor is meg kell oldanunk, mégpedig záros határidőn belül. - A vízlépcsővel szemben elsősorban visszafordíthatatlan környezetromboló hatását emlegetik ellenzői. Például, hogy az öntisztulás megakadályozásával a szennyező anyagok a talajt és édesvizeinket tönkreteszik. - Szennyes a Duna, ez kétségtelen. De miért nem arról tárgyalunk a szlovákokkal, hogy közös erővel megtisztítsuk a folyót, mielőtt a gátrendszert eléri?! A szennyvíztisztítás módszereit már föltalálták, rendkívül korszerű technológiák között válogathatnánk. Miért nem a vízminőségről állapodunk meg az északi szomszédokkal? S akkor konstruktív módon kijelenthetnénk, hogy amíg annak technikai feltételei nincsenek meg, nem szabad lépcsőztetni a Dunát! Ez az érv mindjárt másképp hangzik, mert valódi. - Annak idején, évekkel ezelőtt. sőt már a vízlépcső eredeti terveiben is szerepelt egy kiterjedt természetvédelmi megfigyelő rendszer létrehozása, a beruházással párhuzamosan. Erről ma nem hallani se a magyaroktól, se a szlovákoktól. - Pedig a megfigyelő hálózatnak már most működnie kellene, hogy legyen mihez mérni a későbbi adatokat. A Duna eredeti állapotát tükröző nulla-adatsor nélkül ugyanis az egész alig ér valamit. Ebben a kérdésben is a harcos semmittevést tapasztalom. - Azt talán csak elismeri, hogy hosszú távon óriási veszélyekkel járhat az erőműnek a vízszintet ingadoztató csúcsrajáratása? - Bizonnyal, ha Ön mondja. De hozzáteszem, az Ön kezében sincsenek értékelhető adatok ehhez. Nem is lehetnek, mert megszűnt a magyar és szlovák szakemberek közös előkészítő munkája. Itt ma parlamenti bizottságok, miniszterek, esetleg pártok tárgyalnak. Holott igazi, jó kompromisszumok a tervezőasztal mellett születhetnek csupán. Én a mérnöktársadalom jó része nevében nem az tartom felháborítónak, hogy ilyen vagy olyan elhatározásra jutnak a delegációk. Hanem azt, hogy tudom, nincs a döntésük mögött szakmai háttér. - Ha ezt ilyen világosan látja, miért nem ajánlják fel szolgálataikat a kormányzatnak? - Viccel? Ez egy akkora volumenű munka, hogy senki sem végezheti társadalmi alapon, szabad idejében, pusztán elhivatottságból. Megrendelés nélkül egyetlen team sem engedheti meg magának, hogy hozzákezdjen egy részfeladat kimunkálásához, mert felkopna az álla. - Jó, hogy szóba hozza a pénzt. Vajon miből telne folyószabályozásra, a Szigetköz akváriummá alakítására, víztisztításra, monitoring rendszerre, és minden másra ? - Nehéz kérdés, elismerem. De a vízlépcső már eddig is milliárdokat emésztett fel. Kilitinél elkészült a műtárgy, megbontva s átalakítva a környék képét. Ennek az eltüntetése, az eredetihez hasonlatos állapot visszaállítása is iszonyatos pénzt igényel. S akkor még tapodtat sem jutottunk előre az Ön által is összegzett feladatokkal, melyek a körmünkre égnek. Az idő ellenünk dolgozik, ha semmit sem teszünk, csak húzzukhalasztjuk a döntést. GAZSÓ L. FERENC