Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-08 / 33. szám

SZOMBAT, 1992. FEBR. 8. A HELYZET 7 Jaspowa '92 - vadászati biennálé Bécsben Az elmúlt hét végén rendezték meg Bécsben a Jaspowa '92 vadász- és sportfegyver-kiállítást a Messepalastban. Lapunk munkatársát az osztrák Springer Waffen vadász- és sport­fegyver-kereskedés tulajdonosa, Margarete Weixelbraun hívta meg e vásárra, amelyen a 130 kiállító közül 96 képviselte Ausztriát, 7 Németországot, 5-5 Dél-Afrikát és Magyarországot. Közvetlen konkurenseink csak utánunk következtek. Magyar nyűgök - osztrák csillogás A célpont: a vadász •••••••••••••• Egykoron kies hazánkban az volt a gond, ki hol és mikor tud beszerezni egy jobb vadászfegyvert. Ma már minden kapható és beszerezhető. Legföljebb az a gond, miből fizeti a boldog delikvens a borsos számlát. A Jaspowa '92 (a Bécsben kétévenként megrendezett vadászati vásár idei kiállítása) csupa ragyogás. Mesés, ezüstberakású fegyverek és csodahíres márkák nemesen egyszerű példányai. Millió cég millió standján van itt minden, mi szemnek-szájnak ingere. (No meg, tán a legnagyobb választék a Springer Waffen hatalmas standján.) És az árak? A néhány ezer schillingtől a kétszázezret meghaladó számokig változnak. (Nem semmi látvány például egy vadászkés 12 ezer márkáért!) Természetesen a minőség is elképesztő. No meg, az is, amire hamar rájöhet a látogató: itt a vadász a célpont, nem a vad. Mert amíg az osztrák és a német cégek a legjobb fegyvermühelyek szupertermékeit kínálták, a japánok pedig négykerék-meghajtású autóikat, a valaha szocialistának nevezett országok cégei legföljebb egyben voltak versenyképesek a házigazda osztrák kiállítókkal: a vadászt próbálták leteríteni. Azaz mi, Kelet-Európából nem fegyvert, hanem vadat és vadászkalandot kínáltunk. Méghozzá hihetetlen versenyben. Az öt magyar kiállítót nem nehéz fölfedezni. Egyikük vadászati témájú festményeket kínál, a többi négy vadászati programokat. Azaz: vadászati irodák. Az Eurovad Kft. képviselője, dr. Adorján Akos egy szolid asztalnál ül, némi dekorációval a háta mögött. - Hogy megy az üzlet? - Még nem tudom, most nyitottunk! Aztán beszélgettünk egy kicsit. És megtudom, kemény versenyben vagyunk. A csehek, a bolgárok árban alánk kínálnak. Még jó, hogy Jugoszláviába most nem megy vadászni senki, bár az, hogy a valahai NDK területei megnyíltak, máris semlegesíti ezt a kiesett konkurenciát. És ott van Kanada, Alaszka, Ausztrália, Afri­ka. A vadászati licencek általában olcsók. Legföljebb a nagy járulékos költségek rettentik el a lehetséges vadászt. A volt Szovjetunió? Arrafelé egyelőre teljes a bizonytalanság. Csak a legkaland­vágyóbbak vágnak neki. A mi verseny­társaink: Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és Bulgária. -Árban? - Árban is, mert sokszor alánk kínálnak. Bár nem mindenben - teszi hozzá dr. Adorján Ákos. - Mert például a román kínálatban a szarvasagancs általában ugyan­annyi, mint a magyarországi ár, de például az őz messze olcsóbb. Mert a románok követték a világpiaci áresést. Mi nem. - Akkor mi mivel vagyunk versenyképesek? - Azzal, hogy áraink egyelőre csak néhány százalékkal térnek el a környező országokétól, de mi mondjuk közelebb vagyunk Ausztriához, mint Bulgária, no meg a kiszolgálás is profibb, mint mondjuk Romániában. A MAVAD standján Wagner Katalint két tárgyalás között sikerül egy pillanatra megszólaltatnom. - Nem zavarja önöket, hogy megjelent a konkurencia? Azaz van vagy ötven vadászati iroda Magyarországon ? - Minket ugyan nem. - De hát a verseny? - Az ötven-egynéhányból legföljebb tíz számít komoly versenytársnak. - Önök hány százalékát birtokolják a piacnak? - Nézze, ha tudnám sem biztos, hogy megmondanám. - Ön, mint a valaha egyetlen, s a ma is legnagyobb cég képviselője, hogy látja a magyarországi vadásztatás jövőjét? - Nálunk a trófeák minősége, a szerve­zés, a szállás és ellátás körülményei álta­lában kedvezőbbek, mint a konkurens kelet­európai országokban. Bár a precizitás, a pontosság nálunk is lehetne jobb. Tudja, 30 márkát el lehet kérni egy ebédért, de azért adni is kell valamit! - És ha például megváltozik a vadászati törvény? Ha a vad a föld tulajdonosáé lesz? Akkor? - Akkor nem tudom, mi lesz. Nézze meg Ausztriát vagy Németországot! Úgy gondolja, véletlen, hogy hozzánk jönnek vadászni? Lézer a pisztolyon Stukkermánia Amerika - a szabadság hona. Mint tudjuk. Azaz például az USA polgárainak elidegeníthetetlen joga a fegyvertartás (a legtöbb államban bármily fegyveré!) és a legtöbb államban bárki a számára szükséges fegyvert akár postán is megrendelheti. Bár némelyik államban nem. Mi, innen, Közép-Kelet-Európából mindig is értetlenül figyeltük ezt a fegyverszabadosságot. Körül­belül úgy, mint Horváth Balázs, amikor belügyér korában begyűjtette a stukkereket. Mígnem kezdünk rájönni arra, hogy manapság minálunk is minden piti gazember rendelkezik valamilyen fegyverrel, miért kellene hát eltiltani a stukkertől a polgárokat. Nem is tiltjuk, csak éppen nem is segítjük őket fegyverhez. Ami viszont a Jaspowa '92-őn egyértelműen kiderült, Európa amolyan stukkerreneszánsz felé halad. Mert ha a látogató érzései szerint a kiállítási terület (többezer négyzetméter) jó negyedét az „önvédelmi" fegyverek, magyarul a pisztolyok és revolverek foglalják el (a vadászfegyverek, vadászati irodák és horgászati eszközök mellett), akkor a stukker biz' alighanem nagyon is kelendő Európában. (Ami felé mi is igyekszünk, mellesleg.) Hogy mennyire, azt forgalmi adatokkal nem tudom alátá­masztani. Azzal viszont tán igen, hogy á pisztolyoknak, revol­vereknek akadt tán a legtöbb nézője. Hogy hihetetlen választék­ban várták e fegyverek nézőiket. És tán azzal is, hogy olyan sci­fibe illő kiegészítő berendezés, mint a lézeres célmegjelölő, a Bécsben kiállított fegyverek egy részének természetes tartozéka volt. Lehet, hogy mi, magyarok előbb-utóbb a 26-30 schillinges tiltott kávé helyett a 6—14 ezer schillinges pisztolyok behozatalára fogunk berendezkedni? Kié a vad? Jelenleg Magyarországon a vad és a vadászati jog az államé, amely az utóbbit bérbe adja. A vadásztársaságoknak. Melyeket egyúttal kötelez a vadállomány szintentartására, gondozására. A vadásztársaságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy területükön a megszabott mennyiségű vadállomány, populáció meglegyen. Ha például kevesebb fácánt nevelnek a szükségesnél, az állam emeli a bérleti díjat vagy betiltják szá­mukra a fácánvadászatot. Ebből a szempontból a magyar szabályozás hasonlít a svájcira, a rengeteg „társadalmi" munkát leszámítva, amit ott a vadászjegyekért fizetett pénzek pótolnak. Most Magyarországon szinte mindenki attól tart. hogy a Parlamentben teret kap az ötlet, és a föld tulajdonosára ruházzák a vad és a vadászat jogát. Ez pedig a magyar vadállomány és a mintegy 40 millió dollár bevétel végét jelent­hetné! ÍÚV ^ - f U'f rt I I Alkotmánybíróság és vadászok Több vadászati szervezet és érdekképviseleti egyesülés az Alkotmánybírósághoz fordult, sérelmezve azt, hogy minden vadásznak újra fegyverismereti vizsgát kell tennie. Ez körülbelül olyan szerintük, mintha mindenkinek újra meg kellene szereznie jogosítványát, érettségijét vagy diplomáját. Az egész inkább erkölcsi huzavonának tűnik. Ugyanis a vadászvizsgákat március végéig le kell tenni, míg az Alkotmánybíróság döntése ­amely a vadászok reményei szerint érvény­teleníteni fogja a megfelelő rendeleteket ­legföljebb kora nyáron születhet meg. Vagyis a vadászok mindenképpen újra vizsgáznak, az Alkotmánybíróság döntése pedig legföljebb csak némi leckét adhat a kormánynak. :•';?/!« / M {, ;/ Mi /Híj % m írni t.-y £ . -, I >f ui-b: ' § i >' - ? •• Ijíl? ' 4 ' I : • .,„:. •• ' m' * 4­M »r W.U X íü , lf fi tf M % jJL Aki dadog, ne lőjön M^MHHMi Amikor a Jaspowa '92-n dr. Adorján Ákossal, az Eurovad Kft. képviselőjével beszélgettünk, hirtelenjében vagy öt magyar vadász vett közre bennünket. - Halljuk, pénzről meg jogokról beszélnek. Jogok? Otthon nekünk jogunk már nincs. Mert itt vannak az új rendeletek. Mindenféle blőd előírással. Mondják meg, hogy adjuk vissza a fegyvereket, visszaadjuk! Vagy mondják meg: pénz kell az államnak, kifizetjük! De bohócot ne csináljanak belőlünk! Bohócot? Hogyan? Nézzünk utána! Kormányrendelet született tavaly fegvver-ügyben, amiről mindenki azt mondta: európai. Aztán megszülettek a végrehajtást szolgáló (belügyi és népjóléti) miniszteri rendeletek, amiről immár mindenki azt mondja: furcsák, legalábbis. A világon egyedülállóan szigorúan szabják meg ugyanis e rendeletek a fegyvertartás föltételeit. A megyeházán Marsovszky István vadászati felügyelő teszi elém a Magyar Közlönyt. A népjóléti miniszter 22/1991. sz. rendeletét, a kézi lőfegyverek, lőszerek, gáz- és riasztófegyverek megszerzésének és tartásának feltételeiről és vizsgálatáról. Ami például két kategóriára osztja a fegyverek birtokosait. A hivatásuk szerint polgári fegyvert birtoklókra (pl. mezőőrök), akiknek pszichológiai vizsgálaton is át kell esniök. Á második „civil" kategóriában (pl. vadászok) a fegyvertartási engedélyhez egész­ségügyi vizsgán kell átmennie mindenkinek, valamint újra vizsgáznia kell fegyverismeretből, bárhány éve vadászik is. És nézem a közlönyt. Az egészségügyi alkal­masság feltételei között kizáró okként szerepel például „a beszéd útján történő kommunikáció nehezített volta" (azaz, ha dadog valaki!), egy szem hiánya, színvakság, farkasvakság, szem­héjcsüngés, a „passzív és aktív mozgásrendszer minden fogáskészséget vagy a lőfegyver keze­lését gátló veleszületett vagy szerzett rendelle­nessége" és így tovább. - Marsovszky úr. Bécsben nekem azt mondták, hogy Ausztriából rengeteg rokkant vadász jön mihozzánk. Akik ilyen jogszabályok szerint nálunk ugyanúgy nem vadászhatnak, mint mondjuk a bólyi állami gazdaság szakmaszerte híres félkezű fővadásza. Merthogy nem felelnek meg a hazai jogszabályok támasztotta föltételeknek. - Nem hiszem, hogy a hazai vadászokra vonatkozó előírások a külföldi vadászokra is vonatkoznának. - Ne haragudjon, de egy ország területén érvényes jogszabályok érvényesek azokra a kül­földiekre is, akik az ország területén tar­tózkodnak. - Igen, lehet, de a jogszabály nem a vadászatot tiltja azok számára, akik nem felelnek meg az előírt föltételeknek, hanem a fegyver meg­szerzését, illetve tartását. Vagyis a külföldi va­dászhat. - Vagyis a dadogás magyar is vadászhat kölcsönfegyverrel? - Kölcsönfegyverrel nem, mert ahhoz, hogy vadásszon, fegyvervizsgával kell rendelkeznie. - Róka fogta csuka, csuka fogta róka? - Nézze! Már megkezdődtek a vizsgák. Úgy tudom, egészségügyi okokból még nem zártak ki senkit a megyében. A fegyverismeretből előírt új gyakorlati és elméleti vizsgán sem bukott meg egyetlen régi vadász sem. A bukási arány most is ugyanolyan körülbelül, mint a régi, állami vadászvizsgán, de csak az új jelentkezők közül buknak meg. A régiek nem. - Pedig állítólag szigorúbb a vizsga? - Fegyverismeretből ugyanolyan, mint régen. Egészségügyi szempontból szigorúbbnak tűnik, de eddig nem hallottam olyanról, hogy amiért dadog valaki, elutasították volna. - Pedig ez áll a rendeletben! - Erről szakértő orvost kellene megkérdeznie! - Pedig a vadászati üzletekben már arra számítanak, hogy szépszámú fegyvert fognak visszaadni. - Biztosan. Amiről én tudok: az idősebb, rosszabb anyagi helyzetű vadászok közül sokan neki se vágnak az új vizsgának. Nemcsak azért, mert nem bírják anyagilag, hanem mert egészen egyszerűen tartanak egy vizsgától. - Magyarul: az a néhány szegényebb, idős, egyszerű ember kénytelen elhagyni a vadász­mezőt, akikre senki nem haragszik? - Lehet. - Tudja miért kérdezem? Mert sokan azt mondják, a volt pártfunkcionáriusoktól akarják így megtisztítani a vadászközösséget és a fegy­vert birtoklók táborát. Mások szerint pedig csak újfent pénz kell a költségvetésnek. - Az előbbit nem hiszem, az utóbbiról nincsenek információim. Az OLDALT IRTA: SZÁVAY ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents