Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-07 / 32. szám

PÉNTEK, 1992. FEBR. 7. SPORT 17 Az önmenedzselést is tanulni kell... Kajak-kenuban ma már nem elég világbajnoknak lenni Amerikaiak, ausztrálok, új-zélandiak és dél-afrikaiak is a Dunapack Kupán (?) MNMNNMNN Fignár András önfenntartó klubot irányíthat A mindjárt az elejcn „kötetlen" jelzővel minősített összejövetelen először a házigazda, a Napfény Szálloda és Üdülőközpont vezetője, Vass György kért szót. A Szegedi Olajbányász SE és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökségi tagja - az elmúlt két-három év „hűvösebb" viszonya után az új (szemléletű) vezetés egyik legfontosabb törekvésének a sajtóval való kapcsolattartást és -ápolást nevezte. Mint elmondta, az Olajbányásznál a minőségi sport mellett ezentúl a szabadidősport is nagy szerepet játszhat, ugyanis a jövőben a nagyközönséget is szívesen látnák a vízitelepen. Az 1992-es esztendő nagy talányának Vass György a magyar kajakosok, kenusok olimpiai szereplését tartja, hiszen véleménye szerint a barcelonai eredményeken múlik a szponzorok megtartása. Örömmel hallottuk, hogy májusban ismét megrendezik városunkban a Dunapack Kupa nemzetközi regattát, amely akár előolimpiaként és az idei év legnagyobb szegedi sporteseményeként is felfogható. Fignár András (az NKFV főkönyvelője), aki december óta elnöke a Szegedi Olajbányász SE-nek, büszkén hangoztatta, hogy klubja valóban Gál Ferenc és Füleky András is azt szeretné, lia a kajak-kenu nagyobb népszerűséget kapna Ez a sport inárcsak ilyen... Egy-egy magyar kajak-kenu szakosztályt (hála az elődök és a mai menők éremtermésének) legtöbben kizárólag a világbajnoki és olimpiai aranyak, ezüstök és bronzok száma alapján ítélnek meg. A Szegedi Olajbányász SE sportolói közül a Petrovics-fivérek, Szabó, Kajner és még néhány Tiszán nevelkedett fiú nevét nagyon sokan ismerik, ám az utóbbi időben mégis mintha kicsit ritkábban szerepeltek volna az „olajosok" a lapok hasábjain. Ezt az állapotot „megelégelve" az egyesület vezetői tegnap délután ebéddel egybekötött . sajtótájékoztatóra hívták a médiák képviselőit. HMHHMHB önfenntartó és adósság nélküli (!) egyesület. A legfőbb bázis, az olajipari tröszt látszólag széthullott (önálló vállalatokra szakadt), de a szegedi kőolajkutató vállalat változatlanul támogatja majd a (jó üzletnek tűnő) szegedi kajak-kenu sportot. (Az „olajosok" egyébként Siófokon a labdarúgást, Szolnokon pedig a kosárlabdát karolják fel.) Az új elnökség célja - jelentette ki Fignár András -, hogy ne csak élversenyzőket, hanem egészséges fiatalokat is neveljenek a vízitelepen. Ezért a klub szívesen működne együtt olyan tömegsportszervezőkkel, akik a Tisza partjára csábítják a sportolni, kikapcsolódni vágyó embereket. Sokat remélünk a nyitástól, és az igazán tehetséges versenyzőinket igyekszünk majd az önmenedzselés tudományára is megtanítani... A Szegedi Olajbányász SE ügyvezető igazgatója, Gál Ferenc arról beszélt, hogy hazánkban a kajak-kenu egyelőre még „csak" a legeredményesebb (de nem a legnépszerűbb) sportág. Ma már nem elég világbajnoknak lenni, hanem egy igazán sikeres sportolónak keresnie kell a nyilatkozási lehetőséget is, hogy minél komolyabb reklámértéke legyen. Mint megtudtuk, az Olajbányász SE 1991-ben harmadik lett a kajak-kenu szakosztályok rangsorában és 300 versenyzője közül 12-en válogatottsággal, 15-15-en pedig aranyjelvényes, illetve elsőosztályú minősítéssel büszkélkednek. Ha a szabadidősport révén emelkedik a taglétszám jelentette ki Gál Ferenc -, gond nélkül el tudjuk tartani a profi kajakozókat. Az MKKSZ főtitkára, Füleky András is a sportág népszerűsítésének fontosságát hangsúlyozta és úgy vélte: végleg le kell zárni a „múltbeli ügyeket és ellentéteket". A szövetségben nincs Szeged-ellenesség - állította a főtitkár sőt most is a hagyományos nemzetközi verseny minél jobb megszervezésén fáradozunk. A híres „szegedi iskolától" pedig a jövőben is jó eredményeket várunk. A Dunapack Kupával kapcsolatban Füleky András új információkkal is szolgált. A május utolsó hétvégéjén rendezendő Világ Kupa-viadalon legalább 23-25 ország (köztük az USA, Új-Zéland, Ausztrália és talán Dél-Afrika) sportolói állnak majd rajthoz és az olimpiai számokon kívül 150 méteres sprint-, valamint hosszútávú versenyeket is programba iktatnak. A magyar válogatott (amely most Floridában és Spanyolországban edzőtáborozik) Barcelonában teljes csapattal képviselteti magát és legbelül valamennyi versenyzőnktől döntős, sőt dobogós helyezést várunk - fejezte be a sajtótájékoztatót a főtitkár. R. J. A. Mi lesz a tollaslabdázókkal? A nevezéshez háromezer forint hiányzott... Először azt hittem, hogy tréfál... Tary Gábor, a JATE SC OB l-es tollaslabdacsapatának edzője a minap kényszeredett mosollyal jelentette be: januárban visszaléptek a bajnokságtól, mert nem tudták kifizetni a háromezer forintos nevezési díjat... Röhej (?) Szégyen (?). Inkább keserű valóság. Tény. Aminek persze magyarázata van... - Evek óta az 5-6. helyen zártuk az első osztályú pontvadászatot - kezdte beszélgetésünket a nem túl vidám tréner -. azaz stabil középcsapatnak számítottunk. Huszonnyolcharminc rendszeresen edző játékossal hetente kétszer ingyen gyakorolhat(t)unk a Ságvári Endre Altalános Iskola és Gyakorló Gimnázium tornacsarnokában, de a Rókus II-ben egy óra teremhasználatért már ötszáz forintot kell(ett) fizetnünk. Az egyetem, amelynek nevét viseljük ezeket a „számlákat" rendezte ugyan, de egyéb támogatást nem adott. - Ezt a háromezer forintot nem lehetett volna „összedobni"? - Közel két éve saját költségen vesznek részt a versenyeken tollaslabdázóim, vagyis a szemtelenség csúcsa lett volna még ezt a terhet is a nyakukba sózni... - A szövetségben mit szóltak a JATE SC visszalépéséhez? - Finoman fogalmazva megdöbbentek. Én egyébként az MTSSZ elnökhelyettese is vagyok, így nem kérhettem azt, hogy tegyenek velünk kivételt és tekintsenek el a díj befizetésétől. Edzőként pedig nagyon is megértettem a felnőtt sportolókat, Szabó Zsuzsát, Kovács Zsoltot, Patik Angélát, amikor úgy határoztak: nem vállalják a CSB-n való indulást... - Akkor most mindennek vége? - Remélem nem. A játékosok egyéni viadalokon változatlanul pályára lépnek, és a fiatalokkal a jövőben is foglalkozni szeretnék. Tizenöt éve gyakorlatilag társadalmi munkában (havi 400 forintért) edzősködöm, így talán érthető a szomorúságom. 1991-ben a szakosztály még össze tudott kaparni 130 ezer forintot (a várostól, szponzoroktól és egy pályázat elnyerésével), de idén még egyetlen fillérünk sincs. Ha azt mondom, hogy egy normális (bár igencsak rövid élettartamú) labda 120 Ft-ba kerül, és néhányan tíz éves „szovjet" ütőkkel játszanak, talán érzékeltettem, hogy nem luxuskiadásokra kellene a pénz... - Lehet, hogy kegyetlen a kérdés, mégis felteszem: szüksége van Szegednek OB l-es tollaslabdázókra ? - Hiszem, hogy igen. Sajnos ebben a városban és megyében korábban olyan emberek mondtak „ítéletet" erről a sportról, akiknek fogalmuk sem volt a játék lényegéről. Tehetségek pedig itt is élnek, hiszen a 15 esztendős Szombati Szilvia május elején a svédországi ifjúásági Eb-re is elutazhatna ha találna támogatót... A JATE SC tollaslabdázóira egy év alatt csupán 200 ezer forintot kellene áldoznia egy (leendő) szponzornak, és akkor már nyugodt körülmények között dolgozhatnánk, hozhatnánk az eredményeket. A „nagy sportok" árnyékában egyébként Magyarországon valahogy soha nem kapott elég pénzt és figyelmet (csak ígéreteket...) ez a remek sportág, amelynek Barcelonában már olimpiai bajnoka is lesz... RÉTHI Taroltak a szegediek Meghívásos tornaversenyt rendeztek a minap Szegváron. A Szegedi Madách 1. Általános Iskola lány versenyzői, Bélteki Pál edző tanítványai, taroltak a nagyszabású eseményen, mondhatni, kibérelték a dobogót. (Szegedről.húszan vettek részt, a szülők nyolc.autóval vitték őket a helyszínre!) Eredmények. I. korcsoport. Csapat (5 egyesület, illetve iskola): I. Madách I. Ált. Isk. „A" (Bulla M.. Holok P., Czibere M., Haraszti, Bélteki N., Tandari É.) 88 pont, 2. Szegvári Ált. Isk. 81.7, 3. Madáchi. Ált. Isk. „B". Egyéni (30 induló): 1. Bélteki Natália 18. 15, 2. Tandari Éva 18.10, 3. Haraszti Erzsébet 17.55 (valamennyien Madách I.). II.—III. korcsoport. Csapat (7 iskola): 1. Madách Ált. Isk. (Keresztes N., Kmetykó M., Dobó A., Farkas P., Laszk Á., Megyeri A.) 139.3, 2. Csongrádi Klauzál Ált. Isk. „A" 131, 3. Szegvári Ált. Isk. 130.4. Egyéni (45 induló): 1.Farkas Petra 28.35, 2-3. Dobó Andrea, Laszk Ágnes 28.25 (valamennyien Madách I.). I.1924, Chamonix Sportágak: síelés, gyors- és műkorcsolyázás, négyes bob, jégkorong. Az első hivatalos téli játékok kiemelkedő síelőegyénisége a norvég Tliorleif Haug volt. aki a 18 és az 50 km-es sífutás aranyérme mellett síugrásban bronzot vehetett át. A hosszúkorcsolyások között a finn Clas Thunberg még Haugon is túltett, hiszen három arany-, egyegy ezüst- és bron/.medált „csúszkált össze" a tengerszint felett 1050 méterre fekvő francia üdülőhelyen. II. 1928, St. Moritz Sportágak: a chamonix-i műsorhoz csatlakozott a szánkó. A rendkívüli időjárás, nevezetesen a főn szinte lehetetlen körülményeket teremtett a sportolóknak. A sífutóknál például előfordult olyan eset. hogy a fagypont körüli időben rajtoló mezőny 25 fokos melegben ért célba. A gyorskorcsolyázó Thunberg folytatta az aranyhalmozást, újabb két bajnoki címet szerzett. III. 1932, Laké Piacid Sportágak: a szánkó ezúttal kimaradt, viszont felkerült a programba a kettes bob. Amíg a síversenyzők a hóhiánytól szenvedtek, a gyorskorcsolyázóknak az amerikai szervezők különleges ötletével kellett szembenézniük. Kellemetlen meglepetésre ugyanis a Egy kis olimpia-történet nagyobb látványosság érdekében a tengerentúli rendezők úgy döntöttek, hogy a versenyzőket nem páros időfutamban, hanem tömeges rajttal indítják. Az ötlet érthetően nagy felháborodást okozott, többen, köztük jó néhány esélyes is, emiatt visszalépett a versenyektől. IV. 1936, GarmischPartenkirchen Sportág: a Laké Placid-i műsor az alpesi síeléssel bővült. Az érdeklődésre jellemző, hogy a fizető nézők száma már meghaladta a félmilliót. Nagyot lendített a játékok népszerűségén, hogy - igaz, csak a kombinációs sfcámmal - felkerült a programba az alpesi síelés is. Sokoldalúságával tűnt ki a mindössze 16 éves norvég leány, Laila Schou-Nilsen, aki a gyorskorcsolyázás mellett alpesi síelésben is rajthoz állt (érdekesség, hogy emellett egész jó teniszező is volt). A játékok hősének honfitársa, Ivar Ballangrud bizonyult, aki a gyorskorcsolyázó pályán „aratott": három arany- és egy ezüstérem birtokosa lett. V. 1948, St. Moritz Sportágak: visszakerült a szánkózás. A világháború miatti 12 éves kihagyás nem látszott meg az érdeklődésen. A 636 férfi és 77 A XVI. téli olimpiai játékok szombati rajtja előtt érdemes röviden áttekinteni az ötkarikás versenyek 1924 óta íródó történetét. női sportoló részvétele rekordként került be az évkönyvekbe. A jégkorongban a sportág addigi „tanítómesterei", a kanadaiak csak 0:0-át játszottak Csehszlovákiával, így bajnoki aranyérmüket annak köszönhették, hogy a többiekkel szemben eredményesebbek voltak. A havas lejtőkön egy francia versenyző, Henri Oreiller tűnt ki, a lesiklásban és a kombinációban is győzött. Tizennégy évvel később hobbija, az autóversenyzés áldozatává vált: egy Párizs környéki gyorsasági futamon életét vesztette. VI. 1952, Osló Sportágak: sífutás, síugrás, alpesi síelés, gyors- és műkorcsolya, jégkorong, bob. Először fordult elő, hogy egy főváros adott otthont a téli játékoknak. A vészes hóhiány miatt csak a katonaság segítségével tudták a versenyeket megrendezni. A híres Bislet-stadion nézőközönsége hazai diadalnak tapsolhatott, a gyorskorcsolyázó Hjalmar Andersen háromszor is a dobogó tetejére állhatott. A férfi műkorcsolyázásban az amerikai Richárd Button már második olimpiai bajnokságát nyerte. A bobosok mindkét száma német győzelmet hozott, igaz, némi leleménnyel. Rájöttek ugyanis, hogy testsúlyuk növelésével a sebességet is fokozni tudják, így például kettesük össztestsúlya 236 kilót tett ki. VII. 1956, Cortina d'Ampezzo Sportágak: 1952-höz képest nem volt változás. Sporttörténelmi „jelenésnek" számított a szovjet versenyzők, valamint a közös német csapat fellépése. A szovjetek az azóta már megszokott sikersorozattal kezdtek, amely a sífutásban elsősorban a skandinávokat érintette érzékenyen. Hasonló volt a helyzet a gyorskorcsolyázóknál is, ahol a 10 000 méter kivételével minden számban a szovjeteké lett az első hely. A jégkorongban bajnoki címük egy páratlan diadalsorozat nyitányát jelentette. Az alpesi számokban egy osztrák fiatalember tarolt, Toni Sailer a lesiklást, a műlesiklást és az óriás műlesiklást is megnyerte. Hozzá hasonló triplázásra azóta is csak egyetlen alpesi versenyző volt képes (Jean-Claude Killy, 196.8). VIII. 1960, Squaw Valley Sportágak: északi és alpesi síelés, gyors- és műkorcsolya, jégkorong, biatlon. A Sierra Nevada völgyében szinte a semmiből nőtt ki az ideális feltételeket biztosító sportcentrum, igaz ugyan, hogy a bobversenyek - pálya hiányában - elmaradtak. Az első alkalommal szereplő biatlon történelmi aranyát a svéd Klas Lestander nyerte úgy, hogy húsz lövése közül egyet sem hibázott el. A szovjetek legendás gyorskorcsolyázónője, Ligyija Szkoblikova itt kezdte páratlan sorozatát: két aranyérmét négy év múlva további néggyel egészítette ki, amellyel azóta is vezeti a téli sportolók olimpiai örökranglistáját. A hazai pálya előnyét kihasználva első ízben jutott bajnoki címhez az Egyesült Államok jégkorong válogatottja. (Folytatjuk.) GYÜRKI ERNŐ