Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-05 / 30. szám

SZERDA, 1992. FEBR. 5. Szegeden járt a nuncius Hangsúlyozta: az egyház szolgálni akar (Folytatás az 1. oldalról.) A szeged-csanádi megyés püspök és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége meghívásának eleget téve tegnap Szegedre látogatott Angelo Acerbi pápai nuncius. A diplomata időt szakított arra, hogy találkozzon a sajtó képviselőivel is. Kérdésre válaszolva szólt a vallási műsorok visszaszorításaként emlegetett gondunkról. Elmondta, az európai országok többsé­gében az újságokban, a rádió és a televízió műsoraiban megfelelő helyet és terjedelmet fordítanak az egyházi természetű adásoknak, beleértve a szertartások közvetítését is. Szolgáltatásról van szó, mondotta, a rezsim váltás egyik legkényesebb pontjáról. Föltétle­nül szükséges, hogy újra fölépítsük a társadalom morális érték­rendjét, hiszen ez szenvedte a legnagyobb károkat. Az elmúlt rendszerre visszatekintve - szintén kérdésre felelve ­azt hangoztatta, hogy vannak látható és láthatatlan vonalak törté­nelmünkben. Az a tény, hogy sokat szenvedtek a keresztények, a püspökök, papok, apácák, szerzetesek és egyházi tanítók is, vég­eredményben pozitív örökségünknek tekinthető. A látható vona­lakban biztosan volt egy csomó rombolás. Kiküszöbölni a gon­dokat, fölszámolni azok következményeit, természetesen időre van szükség. A szemináriumok lábon maradtak, a templomok nyitva voltak, és ez jó dolog. Legnagyobb kanyar lefelé: az ifjúság nevelésében történt rombolás. Két generáció nem kapott egyházi nevelést. Újabb, múltra vonatkozó kérdésre a Szentatya intésével válaszolt: ne hátra nézzünk, hanem előre. Az ifjúság nevelésében kell megtalálnunk a holnap lehetőségeit, és itt az egyháznak fokozott szerepe lehet, hiszen megélénkült a fiatalok érdeklődése az egyház dolgai és a hitélet lehetőségei iránt. A nevelés azonban - és ezt fontos megjegyeznünk - a családban kezdődhet. A szenvedélybetegségként előlépő és egyre nagyobb teret hódító drogfogyasztás Európa szinte minden országában igazi tragédia, az egyháznak fokozott föladatai vannak és lesznek nálunk is, a társadalom más erőivel összefogva. * A zsúfolt program, a hosszú nap végén, a késő esti órákban Gyulay Endre megyés püspök válaszolt a Délmagyarország kérdéseire. - Püspök úr miben jelöli meg e látogatás jelentőségét? - A nuncius a pápa képviselője egy-egy országban. így ha kö­rüljár, valamiről érdeklődik, bármiről meggyőződni akar, az min­dig egy kicsit a pápának is szól. A statisztikai adatok, jelentések helyett az életet magát látja, az emberekkel teremt kapcsolatot, ezen keresztül jobban összeköt bennünket a pápával. - Szeged milyen arcát mutatta? - A városlakók legkülönfélébb rétegeinek képviselőivel talál­kozott a nuncius. A kispapokkal beszélgetve tapasztalhatta a sze­minárium jellegzetességét: Jugoszláviából, Romániából jöttek, ferences szerzetesek vannak itt, mint növendékek, professzoraink mellett ferencesek és jezsuiták is tanítanak. A pápai nuncius örült, hogy látta e sokféle szellemiséget képviselő, nagy létszámú szemi­náriumot. Komolyan értékelte, hogy világiakat, fiatalokat tanítunk levelező és nappali tagozaton, akár hitoktatásra készülnek, akár másik egyetemről „áthallgatnak". Tapasztalhatta jó kapcsola­tunkat a többi szegedi felsőoktatási intézménnyel. A rektorokkal, főigazgatókkal való találkozás fő témája: milyen föltételek mellett léphetne be a hittudományi főiskola az Universitasba. Áttekintet­tük a főiskolák és egyetemek kapcsolatát az egyházzal. Azt hiszem, az adott körülmények között ez igen pozítív. A nuncius maga is érzékelhette: igen élénk a kapcsolat, de egyáltalán nem ideológiai természetű, s nagy nyitottság tapasztalható mindkét oldalon. - A papság mit hallhatott a nunciustól? - A szinódus után a pápa Rómába hívta az európai nunciusokat. Egységet képet kaptak arról, hogy a Szentatya milyennek látja a közös Európát, aminek kialakításában a maguk módján - diplo­mataként vagy a papsággal való kapcsolatuk alapján - a nunciu­sok is részt vállalnak. Beszámolt a nunciusok e gyűléséről. Buzdí­totta a papságot, hogy élen járjanak, Szegeden és környékén olyan pasztorális munkát végezzenek, hogy az újraevangelizálás meg­indulhasson. - A kívülálló számára közvetlen, humoros embernek tűnt a nuncius. Ön milyen portrét vázolna föl róla? - Többször találkoztunk már. Legfőbb benyomásom, hogy bár nem oly rég van Magyarországon, mégis csodálatosan ismeri a magyar egyházat. A Róma felé való közvetítés, az itteni intézke­dések, az eljövendő püspökök kinevezése szempontjából is na­gyon fontos, hogy lássa a gondokat, a megoldási lehetőségeket. - Úgy hallottam. Szegeden régi, személyes ismerősével, egy jezsuita atyával is találkozott a nuncius. - Igen. Dél-amerikai szolgálata idején ismerkedett meg Mustó Péterrel, akinek az ottani szegények közötti munkálkodásáról most is elismerően szólt. Azt hiszem, nagyon értékes embert kap­tunk, hogy őt a jezsuiták hazahozták, Szegedre hívták. - A hívők, s nemhívők szempontjából mi e találkozássorozat hozadéka? - A magyar társadalom helyzetéről szerezhetetett benyomáso­kat a nuncius. A pápa követével való találkozás bizonyára hatott a papság, a város, az egyetemek és főiskolák vezetőinek gondolko­dására. Látják az egyház jószándékát. A nuncius többször hangsú­lyozta: az egyház szolgálni akar. Tanításával, erkölcsi mintájával, iskoláival segíteni akar. H. D.-Ú. I. Kispapok társaságában Új telefonkönyv Az „albérletesek" is bekerülhetnek Amint arról nemrégiben szó esett, hamarosan megkezdődik az adatgyűjtés az új megyei telefonkönyv elkészítéséhez. A telefonregiszter ingyenes min­den vonaltulajdonos számára: reklámbevételekből tartja el magát, és természetesen a le­hető legpontosabb információ­szolgáltatásra törekszik. E követelménynek viszont csak akkor tud megfelelni, ha az előfizetők segítenek az elő­készítésben. A februári telefon­számlával együtt kapják meg azt az adatgyűjtő lapot, amely­nek visszaküldésével biztosít­hatják, hogy valóságos és he­lyes adatokkal kerüljenek be az új telefonkönyvbe. Nehézséget okozhat néhány telefonhasználónak az a külön­leges helyzet, hogy nem saját tulajdonú készülékről beszél. Ez akkor fordulhat elő, ha valaki például bérbe adja telefonos lakását, s a bérlő „névtelenül" telefonál, azaz nem szerepel a tudakozó nyilvántartásában, ezért ott hiába is kérnek róla információt. Ilyen esetben célszerű, ha a tényleges előfizető kéri az ál­lomás szüneteltetését, és a táv­közlési vállalat a valódi tele­fonhasználóval köt szerződést. Ekkor ki kell fizetni a beruhá­zási hozzájárulást (ez ikerállo­más esetében 8 ezer, főállomás­nál 12 ezer forint) és a 400 fo­rintos bekapcsolási díjat. Ha a bérlő elköltözik a telefonos la­kásból, akkor visszakapja ezt az összeget. Amennyiben közület használja a telefont, akkor a beruházási hozzájárulás 90 ezer forint (fővonalra), illetve 60 ezer forint (ikerállomásra). Ugyanezt az utat kellene kö­vetni akkor is, ha valaki végle­gesen elköltözik telefonos laká­sából, és nem kéri a vonal át­helyezését, egyszerűbben szólva lemond róla az új tulajdonos javára. Ha valaki többet szeret­ne megtudni az adatszolgál­tatás, illetve a vonalhasználat részleteiről, a távközlési vállalat ügyfélszolgálati irodájában érdeklődhet (Címe: Csongrádi sugárút 12. Telefon: 22-200). NY. P. Készpénzkímélés diák módra „A a JATE hallgatóinak kötelezővé tették, hogy betétszámla­könyvet nyissanak a Postabanknál, és most ott állnak hosszú sorokban a Toldi utcai JATE-klubban." Körülbelül ez volt a hír lényege, amellyel tegnap délután a Sajtóházban megkerestek. A kötelezőségben szinte azonnal kételkedni kezdtem, s inkább úgy tűnt, hogy valami hasonló készpénzkímélő fizetési mód beveze­téséről lehet szó, mint amilyet az Agrobank tervez a SZOTE-n. Pontosabb információért a JATE gazdasági igazgatóságához fordultam, ahol Kárpáti Ferencné főkönyvelő foglalta össze a hír lényegét. Ebből kiderült, hogy a hallgatói önkormányzat vezetése kezdeményezte az eddigi pénzfelvételi, ösztöndíjfizetési gyakorlat megváltoztatását. Egy-egy csoportvezető hatvan-százezer forintot is felvett alkalmanként a hónap végén, és ennyi pénzzel kezdett el szaladgálni. Az összeg a diákok bliccelésének, illetve pénzügyi helyzetének függvényében kopott, de néhány napot mindenkép­pen igénybe vett, amíg az utolsó hallgató is megkapta az appanázst. A Postabank együttműködésének köszönhetően ezután bár­melyik diák rendelkezhet - nem kötelező! - úgy, hogy ösztöndíját a pénzintézet által vezetett betétszámlára utalja az egyetem. A számlanyitásokkal kapcsolatos sorbanállás egyébként már hétfőn elkezdődött, és az alkalomra rendelkezésre bocsátott tíz bankal­kalmazott segítségével tegnapelőtt ötszáz hallgató vált a Posta­bank ügyfelévé. A sorbanállás tegnap is folytatódott és minden bizonnyal ma is lehet számítani valami hasonlóra, hiszen az egyetem arra kérte a pénzintézetet, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel hosszabbítsa meg renkívüli, kihelyezett nyitvatartását. (A témával - talán már a végeredmény ismeretében - a későb­biekben részletesebben is szeretnénk foglalkozni, hiszen a készpénkímélő fizetési kultúra kialakulásának első lépései mindenképpen figyelmet érdemelnek.) KOVÁCS A VÁROS 5 (Folytatás az 1. oldalról.) Hanem az új adótól. Hét éve vagyok a szakmában, mindegyikben variáltak vala­mit, az idei mindennek a netovábbja. Tud­tommal Csongrád megyében már 200fuva­ros leköszönt. Egyszerűen megfojtanak bennünket. Eddig 30-40 ezret fizettem az államnak havonta, most menjek el én is munkanélküli segélyre? Tartsam a mar­kom, ahelyett, hogy tisztességes mértékű adót fizetnék? A magyar fuvarosok szívfájdalma hi­degen hagyja a cseh pilótát. Egykedvűen szívja cigarettáját, szeretne már Skalica­ban lenni. Tört magyarsággal meséli, jugóba vitt cérnát, most itt dekkol Szeged kapujában. Péntek délután óta telexre vár, amiből megtudja, mit kell vinnie haza. - Jól fölhúzták a magyar tranzitot! - Ez a véleménye útadónkról. Rezignáltán elmo­solyintja magát, amikor emlékeztetem, a gevgelijai határállomáson magyarok, cse­hek egy cipőben járnak, vagyis állnak. A magyar fuvarosok kormányhoz intézett ultimátuma kifejezetten tetszik neki. Mikor elköszönünk - ha hiszik, ha nem apró kismalac kocog el mellettünk. Hon­nan került oda? Miért? Csak nem égi üzenet, az útadó közkeletű minősítésére? Egy fenét..., biztosan valamelyik házból csatangolt el. A kempingbe tart. Öt szegedi pilóta rekedt a görög hatá­ron, közölte Bogdán Csaba, a Tisza Volán nemzetközi üzletágigazgató helyettese. Pontosabban nem is a határon várakoznak, hanem hátrébb vonultak a legközelebbi tankállomásra. Régi, jó ismerősük a szege­dieknek e benzinkutas. Élelemhez hama­rabb juthatnak, telefonközelben vannak, úgyhogy valamivel jobb körülmények kö­zött töltik a kényszerű várakozási időt. Naponta beszélnek velük telefonon, termé­szetesen a hozzátartozók is friss hírekhez jutnak. A fuvarozók segélyszállítmányt já­rata már egészen biztosan átadta a kész­pénzsegélyt, amit a volán küldött nekik. Ennél többet nem tehetnek a sofőrökért. Az igazgatóhelyettes ugyan nem minősí­tette az útadó-rendelkezést - állítólag nyomdafestéket nem tűrne s tudomása szerint a Szegedi Volán nem csatlakozott a fuvarosok ultimátumához. MAG EDIT * Az MTI szófiai és athéni tudósítói a következő híreket közölték tegnap este: A bolgár-görög határnál lévő kulatai közúti átkelőhely forgalmának teljes meg­bénításával fenyegetőznek a csehszlovákiai és a magyar tranzitdíjak emelése miatt tiltakozó görög kamionsofőrök. A Duma, a Bolgár Szocialista Párt napilapja keddi szá­mában közölte, hogy a tiltakozók képvise­lői a bolgár oldal ügyeletes parancsnoka előtt kijelentették, hogy Kulatánál nem akadályozzák meg a Bulgáriának, Romá­niának és Lengyelországnak szánt külön­leges szállítmányok - gyorsan romlandó élelmiszerek, veszélyes vegyi anyagok, gyógyszerek - áthaladását, de a csehszlo­vák, a magyar és az EK-országok szállít­mányai továbbra sem léphetnek át ennél a határátkelőnél. A bolgár napilap úgy tudja, hogy a tiltakozó akció ebben a formában csütörtökig tart, majd azt követően a görög sofőrök teljesen megbéníthatják a forgal­mat Kulatánál. A kamionosok már belefá­radtak a többnapos várakozásba és remény­kednek, hogy a keddi magyar-görög kor­mányszintű tárgyalásokon eredmény szüle­tik. Abban is bíznak, hogy már csütörtökön feloldják a határzárat, hiszen egyes görög kamionosok megígérték, bármi legyen is a tárgyalások eredménye, csütörtökön sza­baddá teszik az utat. Mások viszont azzal fenyegetőznek, hogy kiterjesztik a blokádot az autóbuszokra is. A magyar kamionokon mintegy 100 millió forint értékű áru van. Több romlandó rakomány már kárba is veszett. Athénban 18.00 órakor szünetet tartottak a kamionüggyel kapcsolatos magyar­görög tárgyalásokon, s a görögök „időt kérlek" a magyar indítvány tanulmányozá­sára. A Martonyi János külügyi államtit­kár vezette tárgyalások ezután folyta­tódnak. Mint az athéni magyar nagykövetség szóvivője elmondta, a görög fuvarozók csak a hűtött terű magyar kamionok, azaz a hússzállítók útjából hárították el az akadályt, s engedélyezték átkelésüket a határon be és ki. A többi kamionnak vi­szont nem. Öt szegedi kamionos rekedt a görög határon - Martonyi lesz a szabadító? „Jól fölhúzták a magyar tranzitot!"

Next

/
Thumbnails
Contents