Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-29 / 51. szám

8 KÖZÉLET DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. FEBR. 29. Az abortusz nem egyenlő a bűnnel" Drámai tiltás után felelőtlen engedékenység Dr. Tőkés Annával beszélget Chikán Ágnes Dr. Tőkés Anna civilben és beöltözve A Tőkés-família akkor ülte körbe a nagy családi asztalt utoljára, amikor decemberben közösen ünnepelték a szülők - a református lelkész és hitvese - 50. házassági évfordulóját. Ott volt mind a nyolc testvér, családostól: házastársával, s majd mindegyik három gyermekével. László felesége már akkor szíve alatt hordta a triász utolsó tagját, akinek érkezéséig még egy hónapot várniuk kell. Mi másról beszélgethettem hát a legendásan gyermekszerető család Szegedre látogatott sarjával, a szülész-nőgyógyász főorvossá lett dr. Tőkés Annával, mint hivatásáról. A SZOTE nőgyógyászati klinikáján kértem interjút tőle. Szegedi professzorok a MIK Tudományos Testületben A magyar innovációért A Magyar Innovációs Kamara Tudományos Testülete, mint a Kamara formális elemektől mentesen működő tanácsadó szervezete alakult meg február közepén. A testület alakuló ülésén állásfoglalást adott ki, amelyben kinyilvánította elkötelezettségét amellett, hogy a kutatás-fejlesztés és az oktatás új, összesített gazdasági ága a jövőben Magyarországon súlyának megfelelő képviseletet és támogatást kapjon. Az elfogadott dokumentum szerint az országban pillanatnyilag a kutatási, oktatási és innovációs szférában számos intézmény és érdekvédelmi szervezet törekszik - sokszor a közös érdekeket mellőzve partikuláris érdekek képviseletére. A Tudományos Testületnek ebben a helyzetben szándéka, hogy a különböző szempontok összehangolása útján az egész innovációs szféra működési koncepcióját kialakítsa. A testület állásfoglalását aláírók között szegedi kutatók is szerepelnek: dr. Barabás Zoltán akadémikus, a Gabonatermesztési Kutatóintézet igazgatója, dr. Bor Zsolt akadémikus, a JATE tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Dudits Dénes akadémikus, a Szegedi Biológiai Központ Növényélettani Intézetének igazgatója; dr. Keszthelyi Lajos akadémikus, az SZBK főigazgatója, dr. Kondorosi Ádám akadémikus, az SZBKI igazgatóhelyettese, valamint dr. Solymosi Frigyes akadémikus, a JATE tanszékvezető egyetemi tanára. Az állásfoglalás kapcsán dr. Dudits Dénes professzort a testület céljairól kérdeztük. - Úgy tekintem ezt a szervezetet, mint olyan szakmai testületet, amely fórumot teremt az akadémiai, felsőoktatási, ipari és mezőgazdasági szféra szakemberei számára, hogy innovációval kapcsolatos véleményekkel és szaktanáccsokkal lássák el a döntéshozó szerveket. A tudományos testület állásfoglalásában szerepel, hogy szükség volna egy tudományos és műszaki kabinet működésére a kormányon belül, a Parlamenten pedig helyes volna egy országgyűlési képviselőkből álló tudományos és felsőoktatási bizottság létrehozása - mindkettőre azért, hogy a döntéshozás megfelelő tájékozottsággal bírhasson a magyar kutatás, oktatás és fejlesztés együttes területén. Ezt most kell megtenni. Ha ezt a területet most elhanyagolják, akkor a jövőben nagyon nehéz lesz helyrehozni. Sokkal többet kell majd rá költeni, mint amennyit egyáltalán meg lehet rajta takarítani. Úgy tűnik, Magyarország előtt két alternatíva van. Vagy a külföldi fejlesztési koncepciók kerülnek előtérbe, ami elvileg helyes is lehetne, de hosszú távon sokkal több pénzt von el, mintha ugyanezeket a fejlesztéseket az itthoni alapkutatásra építenék. Vagy pedig pénzt kell áldozni arra, hogy az alapkutatásra eddig létesített intézményeket fenntartsák. S nem is óriási összegekről van szó. Az ország akadémiai kutatóintézeteinek 1992-es kutatási össztámogatása, mintegy 2,5 milliárd forint, nem sokkal több, mint egy vidéki egyetem költségvetése. Az országnak észre kell vennie, hogy az akadémiai kutató intézetek többsége olyan érték, amivel meg lehet alapozni a jövő innovációját. A cél tehát az, hogy a meglévő értékek ne vesszenek el, egyrészt, másrészt pedig, hogy a magyar fejlesztés tudjon olyan eredményeket felmutatni, amelyek - alkalmazva biztos versenyképességet jelentenek. - Úgy véli, hogy veszélyben vannak az akadémiai kutató intézetek? - Nehéz ezt megállapítani. Maradjunk annyiban, hogy ismerek olyan véleményeket, amelyek szerint az akadémiai intézethálózat teljes átszervezésére lenne szükség. Én úgy gondolom, hogy az átszervezésre csakis olyan mértékben van szükség, amennyire azt a teljesítményközpontú szakmai igények indokolják. Nagyon komoly szakmai potenciál halmozódott fel ezekben az intézményekben, s éppenséggel erre, vagyis az alapkutatásra kellene alapozni az innovációs fejlesztési láncot. Külön hangsúlyozom, hogy ami az alapkutatást illeti, abban nagyon fontos az egyetemek kapacitására is támaszkodni. És van a dolognak egy másik oldala is. Ezeknek a szakembereknek nem lenne gond külföldön dolgozni. Elképzelhető, hogy bármely elhamarkodott átszervezés olyan bizonytalanságot szülne, ami miatt sok kutató esetleg jobbnak látjná ezt a megoldást választani. Nos, én azért veszek részt az Innovációs Kamara tudományos testületében, mert meggyőződésem, hogy az akadémiai kutató intézetekben és az egyetemi tanszékeken létrejött szellemi értékeket a hazai fejlesztési program eredményessége érdekében ki kell használni. Ez a csoport talán alkalmas arra, hogy működési teret biztosítson e törekvésnek. S. P. S. A Szegedi Akadémiai Bizottság rendezvényei Kettős küldetéssel - Főorvos asszony, ön bizonyára tudja: e név viselője, ha bárhol megjelenik a világban, nem csupán önmagát, nem csak szakmáját képviseli. Mi szél hozta hozzánk, Szegedre? - Számomra megkapó: ha a szegedi egyetem történetéről olvasok, az a kolozsvári egyetemmel kezdődik. Annak idején az orvosi fakultást is ide menekítették. Aztán a szakirodalomból, a Magyar Nőorvosok Lapjából rendre nyomon követem az itteni klinikán folyó munkát, amely már rég fölkeltette az érdeklődésemet. Hogy első, magyarországi szakmai utam éppen ide vezetett, ezzel magyarázható. De, mivel tisztában vagyok azzal, amit kérdésében fölvetett: látogatásom alkalmával igyekeztem összekötni a kellemest a hasznossal. Igyekszem valamiképpen elősegíteni a román-magyar közeledést is, hiszen nálunk még a kolozsvári klinikán is igen ellenséges a politikai hangulat... Ezért mintegy az együttműködés lehetőségét demonstrálandó - intézetünk igazgatójával, a román származású dr.Pop Valérral együtt indultam útnak, aki maga is szükségesnek tartotta a közeledést, a tapasztalatcserét. - Engedjen meg egy személyesebb kérdést: mi késztette önt arra, hogy ezt a szakterületet válassza? Nálunk, Magyarországon lámpással is alig találni nemünkbeli nőgyógyászt, s • alighanem a nők többsége nem is fogadná őket bizalommal a rendelőkben vagy a szülőszobában. - Nálunk, Romániában nem tapasztaltam ezt a kedvezőtlen megkülönböztetést, sőt sokszor kifejezetten ragaszkodnak a betegek, a kismamák ahhoz, hogy nő vizsgálja őket. Engem tehát efféle előítéletek nent gátoltak abban, hogy ezt a hivatást válasszam: kedvesnek, szépnek találtam. A kórházi gyakorlatok hatására döntöttem el: a születés, a gyermekek világra segítése a temperamentumomhoz illik, rengeteg sikerélményt nyújt, megadja azt az érzést: valami nagyot tettem. A törvény halálos áldozatai - A műtőben azért nem csak csupa fölemelő esemény zajlik. Gondolok itt a művi terhességmegszakításokra. Most úgy tudom, megengedett Romániában az abortusz. - A drámai eltiltás után most a másik végletbe estünk. Újabban 30 lej ellenében bárkin elvégezték ezt a műtétet, most az összeget fölemelték 500 lejre... Mi ez a 100 forintnyi ár?! Meggondolatlanul, gátlástalanul jön hozzánk boldog-boldogtalan: naponta nimimum 20 abortuszt végzünk a klinikán. - Ezek szerint ön inkább a szigorú tiltás híve lenne? A református pap lányától, a püspök húgától senki nem venné ezt zokon. - Szó sincs róla! Isten őrizz, hogy még egyszer valaha is megismétlődjék az, ami nálunk történt. A szigorú abortuszlilalom miatt 20 éven át az volt maga a pokol. Rengeteg volt a halálos áldozat, a műtétek hihetetlenül megterhelték az orvosi kapacitást. - Gondolom, azok a műtétek okozták a pluszmunkát, amelyeket az illegális kaparások miatt életveszélybe került nőkön hajtottak végre. Egyáltalán, jutottak napvilágra adatok arról, hány áldozatot követelt ez a törvény? - A forradalom előtt 1-2 évvel hozták nyilvánosságra először egy esztendő állítólagos halálozási statisztikáját. E szerint 600-700-an haltak meg abortusz utáni gyermekágyi lázban. Mind megannyi tragikus eset: fiatal lányok, gyermekeiket árván hagyó anyák... Közben az orvosok több ezer nő életéért sikeresen küzdöttek, olykor gyógyszer nélkül, a szekuritátéval a hátuk mögött... - Bizonyára hallott róla: nálunk is latolgatják az abortusz megtiltását. Önnek, a szigorú abortusztörvény következményeinek tapasztalatával a háta mögött, mi a véleménye erről? - Óva intek minden országot ettől. Egy ilyen törvény hatása beláthatatlan, embertelen következményekkel járhat. Egyéni tragédiák lavináját indíthatja ei, megnyomoríthat családokat, de orvosokat is... Képzelje el, miféle félelemben kellett dolgoznunk nap mint nap. Állandóan résen kellett lennünk, nehogy bíróság elé kerüljünk. Fedeznünk kellett magunkat, hogy támadhatatlanok legyünk egy-egy műtét után. A tiltás azzal járt ugyanis, hogy az intézetekben elzárták a kaparást végző műszert. Csak különösen indokolt esetben vehettük elő, s akkor is pontos följegyzést kellett készíteni: hány óra hány perckor nyitottuk ki a zárat, meddig tartott a műtét, és a többi. Egy apró hiba elég volt, hogy az orvost megvádolják, hogy összejátszott a beteggel. Orvosok börtönben - A kolozsvári klinikán is volt erre példa? - Hogyne! Három kollégám börtönben is ült. Egy kiváló orvosnőt például onnan vittek a börtönbe, tiltott abortusz vádjával. Szegényt akkor engedték ki, amikor kiderült, hogy rákos. Elengedték - meghalni. Az ő helyére vettek föl engem... - Saját tapasztalataiból említene néhányat? - Magam is számtalan olyan műtétet végeztem el, amikor el kellett távolítanom a méhet, hogy „az áldozat" életben maradjon. Az orvos számára különösen lélekölő feladat, ha 1415 éves kislányból kell kioperálnia a méhét. És ezek után még oda kellett állni a szekuritáté elé, válaszolni a faggatózó kérdésekre... Az orvosokat kötelezték arra is, hogy kampányszerűen terhességi vizsgálatokat végezzenek. Háromévenként végigjártuk a gyárakat, és sorra megvizsgáltuk a dolgozó nőket, nem terhesek-e. Sokszor kesztyűnk se volt... - Szólni, tiltakozni, akár szakmai érvekkel, nem lehetett? - Ha kommentálta az orvos az eseményeket, ráfogták, hogy politizál. Azt várták tőlünk, jelentsük, ki a terhes, hogy szemmel tarthassák a szülésig. Felháborít az álszentség - Említette doktornő, hogy most meg a másik végletbe estek, túlságosan is engedékeny a törvény Romániában. Miután a politikai fenyegetettség enyhült, mit tehet az orvos, hogy némiképp helyreálljon az egyensúly? - Szakmai meggyőződésem, hogy ami most történik, az szintén elfogadhatatlan, egészségügyi szempontból rendkívül káros. Szabad uTat engednek a bekövetkezett terhesség megszakításának, ahelyett, hogy megteremtenék a családtervezés, a védekezés föltételeit, ahelyett, hogy a pedagógusok, a pszichiáterek, a papok nevelő munkájára támaszkodnának, kedvet teremtenének a gyerekek vállalásához. Mivel úgy érzem, a felelőtlen abortuszok sora ellentmond az orvosi eskünek, magam alaposan mérlegelem, elvégezzem-e a kaparást. Ha komoly indokot, magyarázatot találok, elvállalom, egyébként nem terhelem vele a saját lelkiismeretem. Helyettem esetleg elvégzi más a műtétet. - Ilyenkor latolgatja, mint hívő orvos, hogy bűnt követ el vagy sem, ha elvégzi a műtétet? - Van, amikor bűn, van, amikor nem tartom annak. Most például van egy páciensem, hamarosan szülni fog. Hatodik hónapos terhes volt, amikor meghalt a férje. Ha időben megszakítottam volna a terhességét! most nem lenne lelkiismeretfurdalásom. - Bűn, lelkiismeret-furdalás... vallásos ember mindkettőtől óvakodik. Márpedig ön szigorú valláserkölcsi elveken nevelkedett. - Vallásos, de nem abnormális családból származom. Csodálatosnak tartom a gyermekáldást - nekem három gyermekem van de nem tartom etikusnak, ha nem adjuk meg az anyának a jogot: maga döntse el, akar-e világra hozni gyereket vagy sem. A lelki, szellemi rábeszélésnek, meggyőzésnek híve vagyok, a testi kényszerítésnek nem. A pap érvekkel hasson rám, de ne ítéljen el! - Igen határozott a véleménye... - ...húsz év tapasztalata mondatja ezt velem. Annyi halálos esetet láttam, hogy fölháborít az álszentség. Márpedig egy embrióért egy asszonyt föláldozni, különösen, ha gyerekek várják odahaza, álszentség. S határozottan állítom: az abortusz nem egyenlő a bűnnel, noha utálom, miként a tiltást is. Mert az erőszak, s az erőszak a legsötétebb sztálinizmusba, fasizmusba vezet. Remény az együttműködésre - Evezzünk békésebb vizekre! Mi a véleménye a szegedi klinikáról? - Szenzációsnak tartom az itt folyó munkát, a kutatási programot, a humánus bánásmódot, a fölszereltséget. Számos nyugati intézményben jártam már, de a szegedi klinika, úgy hiszem, versenyképes ilyen összehasonlításban is. Váratlan meglepetésként ért mindaz, amit a genetika, az andrológia a férfiak meddőségével kapcsolatos vizsgálatok valamint a nagyfokú sterilitás terén tapasztaltam. A Kovács László professzorral folytatott megbeszélések reménytkeltőek: talán ezek az első lépések elvezetnek az intézeteink közötti együttműködéshez. - Végezetül ismét egy kérdés, amelyet nem kerülhetek meg, ha Tőkés Annával beszélgetek: mit tud Lászlóról? - Váradon utaztam keresztül idefelé jövet, de vele nem találkoztam: külföldön van. Ismerősei azonban arról számoltak be, tudomásuk van róla: rengeteg levél nem érkezik meg hozzá. Ezt a -itámasztotta a békési polgármester is, akinél délelőtt jártam: meghívta Lászlót Békéstarhosra, de eddig választ nem kapott. Nyilván, mert a levél meg sem érkezett. A levelezés akadozása alaptalan, becsületsértő föltételezésre adhat okot. - Milyen a család közérzete? - A harmadik gyermekét váró sógornőm panaszolta, olyan a légkör, hogy nem is tudja, most túlzottan aggódnak vagy nem eléggé... - Minden jót kívánok, és köszönöm a beszélgetést. A Neurobiológiai Munkabizottság az ezévi programjának megbeszélése céljából ülésezik kedden, 3-án délután 4-től a Somogyi utcai székház első emeleti előadójában. A többi között intenzívebb nemzetközi együttműködést szeretnének kialakítani, s országos bizottságuk szegedi látogatását is megtervezik. A Társadalmi Beilleszkedési Zavarok Munkacsoport szerdai, 4-i ülésén, amely déli 1 órakor kezdődik, áttekinti az alkoholbetegségekkei kapcsolatos morbiditás és mortalitás többszintű regisztrálásának rendszerét. Erre a régióban jelenleg is folyó vizsgálatok összehangolása céljából van szükség. Szóba kerül annak a lehetősége is, hogy a kutatócsoport a továbbiakban a WHO munkájához kapcsolódva tevékenykedjék. A Modern Filológiai Társaság Szegedi Tagozatát 5-én, csütörtökön alakítják meg a székházban. A délelőtt 10 órakor tartandó alakuló ülésen körvonalazzák a programjukat és más társaságokkal, tagozatokkal való együttműködésük lehetőségeit.