Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

SZOMBAT, 1992. FEBR. 1. HOLDUDVAR 5 // „Őrülten játszanak" Részletek tizenöt sándorfalvi szülő hozzám eljuttatott leveléből: Egyre gyakrabban családi viták vannak, mióta minden kocsmában a félkarú rablók vannak... A szerencsétlen gyerekektől, családoktól veszik el a pénzt, amit uzsonnára vagy éppen az iskolába adunk... Azonnal ott vannak reggel, délben és iskola után és őrülten játszanak abban a reményben, hogy nyernek. Szóltunk már az osztályfőnöki órán, már a tanácshoz akarunk fordulni... Kérem mély tisztelettel, ha ez engedélyezve van, akkor legyen este 8 óra után, akinek van pénze az szórakozzon, menjen, verje el a pénzét. De akkor, amikor ötödmagammal családi pótlékkal 22 ezer forintból éppen hogy tudom őket etetni és nehezen taníttatni, hogy mindenről lemondva zsebpénzt adok mert megköveteli, mert a barátok is csinálják.... Attól félek és van rá példa, hogy lopnak, rabolnak és netán ölni is képesek lesznek, ha így megy tovább...Tegyék az újságba, hogy ne csak Szegeden szüntessék be a félkarú rablókat, hanem Sándorfalván is... Higgyék el, már veszélyes szólni vagy meg­jegyezni a fiataloknak bármit. Még a rendőrség is tehetetlen, elnéző, olyan vandalizmus ural­kodik Sándorfalván, hogy éjszaka törnek-zúz­nak, felborogatnak, kitörnek mindent, ami útjukba esik. Nem szólva az italozásról, a csencsölésről.stb. Ettől féltjük a családokat, a gyerekeinket, mert vagányságból mindent utá­noznak, követnek. Ha Önöknek van beleszó­lásuk vagy tudnak az ügyben valamit tenni, kérjük segítsenek!" Kedves Sándorfalviak! Sajnos, nincs az ügybe „beleszólásom" érdemben, felvetni, tolmácsolni tudom a problémáikat, de megoldani nem. Pedig szívesen tenném. Mert azt én is szomorú, nemkívánatos jelenségnek tartom, hogy a fiatalok egy részével „nem lehet bírni" ebben a községben. A diszkók utáni randalírozás nyomait látom. Pedagógusoktól hallom, hogy a játékautomatákhoz a gyerekek az órákról is kiszöknek. Tudom, hogy csencsel­nek, lopnak is a faluban fiatalkorúak. Látom, hallom, tudom, megírom: de tenni ellene a sándorfalviak tudnak. A szülők azzal, hogy szigorúbban fogják a gyermekeiket. A pedagógusok több törődéssel, a rend őrei fokozott ellenőrzésekkel és fegyelmezéssel. Az önkormányzat tagjai pedig - akik korábban el­vi hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy a községben játékautomaták „üzemeljenek" ­talán azzal, hogy legközelebbi tanácskozásukon megvitatják a problémákat és megpróbálnak megoldást találni rájuk. S ha mégis lehet „beleszólásom" a dologba: szülők, tanárok, rendőrök, a község elöljárói ne egymás intézkedéseire várjanak, hanem fog­janak össze a gyerekekért, a negatív jelenségek megállításáért! SZABÓ MAGDOLNA Terveztek Mórahalmon A képviselőtestület közmeg­hallgatással egybekötött ülésére január 29-én szép számmal jöt­tek el a mórahalmiak a műve­lődési házba, hogy részesei legyenek a város idei tervei, költségvetése formálásának. A tanácskozáson - több hozzászó­lás, észrevétel után - elfogadták az önkormányzat idei munka­programját és költségvetését. A város 1992-ben 157 millió 751 ezer forinttal gazdálkodhat saját bevételei (26 millió 786 ezer forint) és állami támoga­tások alapján. Az állami hozzá­járulások - például a társada­lombiztosítás - teljes mértékét még nem ismerik, tehát „rátar­tással" kellett tervezni. így a város intézményeinek működ­tetésére 99 millió 268 ezer forintot irányoztak elő, fejlesz­tésekre pedig 54 millió 483 ezret. Az önkormányzat fejlesztésre szánt kiadásai közül legna­gyobb összegű (20 milliós ) az óvodabővítés, amihez a beér­kezett tervket a testület ezen az ülésén el is bírálta, és azt a megoldást fogadta el, amelyik a meglévő épülethez kapcsoló­dóan kívánja tágítani a kicsi­nyek életterét. Tízmilliót szán­nak szennyvízelvezetésre, 2 millió 838 ezret a közvilá­gításra, 1 millió 530 ezret a IV. számú kútra, 1 milliót járda­építésre. A fejlesztési kiadások­ban nagy összeget, hét és fél millió forintot ütemeztek új, közművesített telkek kialakí­tására, 1 millió 577 ezret pedig lakástámogatásokra. A rava­talozó építéséhez újabb félmil­lióval kívánnak hozzájárulni. Új orvosi műszerekre adnak 400 ezer forintot, a számí­tógépes betegnyilvántartás megvalósítására pedig 1 millió 200 ezret. A város bevételeinek növe­lése érdekében a képviselőtestü­let határozott arról is, hogy az általuk bérbeadott helyiségek díjait felemelik. A helyi áfész­szel pedig olyan megállapodást kötnek, hogy a magasabb bér­leti díj fizetése helyett a szö­vetkezet közérdekű kötelezett­ségeket vállal. A képviselők nem értettek egyet az átalakuló Délalföldi Pincegazdaság és a Csongrád megyei Sütőipari vállalat mórahalmi területeinek földértékelésével, mert úgy vélik, az alacsonyabb összegű, mint a település hasonló adottságú területeinek értéke. Sz. M. Kiskundorozsma Farkas Dezső emlékére „Istenben bízom, nem félek én" - ezzel a kánonnal fejezte be a mindenkori próbákat a kiskundorozsmai egyházi énekkar vezető karnagya negyed évszázadon keresztül... Most, hogy 63 esztendős korában eltávozott közülünk, tisztelői, barátai, sorstársai, magára hagyott énekkara érzi: a megpróbáltatásokat csak úgy vészelik át, ha Farkas Dezső munkabírását és szakmaszeretetét példának tekintve, tovább haladnak a kijelölt úton. Mindig többet szeretett volna megvalósítani - bár senki sem lehet próféta a saját hazájában, eredményeit egy emberként elismerte közvetlen és tágabb környezete. Búcsúztatásán Gyulay Endre püspök úr mondta a gyászmisét, az öregcserkészek részéről Kovács Mihály piarista tanár és egykori cserkészparancsnoka, Bakacsi László emlékezett, míg a községi részönkormányzat és Kiskundorozsma népe nevében Ács Géza szólt. A tetterekészség legyen a vezérlő elvünk - vallják a katolikus énekkar tagjai, és Farkas Dezső távlati terveit maguk akarják megvalósítani. Bárdos Lajos két művét (Missa Tertia és Magyar Magnifica) tanulják be, amit ­előreláthatólag - február 9-én délelőtt 9 órakor mutatnak be a kiskundorozsmai templomban. A szeretett karnagy emlékét így éltetik... Baksi Gazdakör Hisznek az összefogásban Harmincnégy alapító tag ­háztáji kertészek, mezőgaz­dasági vállalkozók, növény­termesztők és állattenyésztők ­nyilatkozatával döntött: meg­alakult a Baksi Gazdakör. Feb­ruár 29-ig bárki (ha az alap­szabályt elfogadja és megfelel követelményeinek) alapító tag­ként csatlakozhat; ezen időponton túl a közgyűlés dönt a jelöltek sorsáról. A szerdán megtartott alakuló gyűlésen a befogadásra és az érdek­azonosságra összpontosítottak; megfogalmazták: félre kell tenni a nézeteltéréseket, hisz a közösséget érintő, a mezőgaz­daságra jellemző gondok csak összefogással hidalhatok át. Az őszinte párbeszéd eredménye­képpen alkotó vita bontakozott ki; valamennyi vélemény, ja­vaslat, ötlet meghallgattatott; az életképesnek bizonyulókat a megválasztott elnökség kivizs­gálja és megvalósítja. A Baksi Gazdakör elnöke Fü­löp Zoltán mezőgazdasági vál­lalkozó, az elnökség tagjai: Szabó Oszkár, Herpai Mihály, Korom György és Dávid Sándor. A felügyelő bizottság elnöke Sebők István, tagjai: Mihály Menyhért és Csépé István. Kisgazdák egymás között Nem vették föl a kesztyűt Kibővített ülést tartott csütörtökön délután a Független Kisgazdapárt Csongrád Megyei Intézőbizottsága. Ezen az ülésen szó esett valamennyi olyan lényeges kérdésről, amelyek a parasztság életét közvetve vagy közvetlenül érintheti. így valamennyi a 33-as képviselőcsoport által kezdeményezett törvényről és lehetőségről, az adó- és a szövetkezeti törvényről, valamint azokról az úgynevezett reorganizációs hitelekről, melyekel a Földművelésügyi Minisztérium kívánja a magyar mezőgazdaság újjászervezését támogatni. Az ülésen Hatvani Zoltán szegedi és Szigeti Ferenc apátfalvi kisgazda vezetők torgyáni hangnemben próbáltak vitát provokálni a megyei elnök személyével kapcsolatban. A vezetőség döntő többsége azonban nem vette fel az elédobott kesztyűt, s beléjük fojtotta a szót, ugyanis a vezetőség szerint a dolguk nem az, hogy valakinek az alkalmassága fölött vitát nyissanak, vagy tért adjanak a személyeskedéseknek, hanem az, hogy képviseljék a tagságot, s megfelelő iránymutatással segítsék valamennyi kisgazda életét. Tisztelet a műemléknek A képünkön látható, meglehetősen elhanyagolt épület a Makó melletti nagyközség, szép fekvésű, tágas főterén található. Szembetűnő a kontraszt a Gabonakutató kastély-eleganciájával, ám a nyárra remélhetően eltűnik a kiáltó ellentét. A földeáki Wéber & Wéber Kft. ugyanis - amely megnyerte a helyi polgármesteri hivatal pályázatát az építmény hasznosítására - május és augusztus között szeretné megnyitni új üzletét az egykori műszaki boltban. A kft. csak bérleti, s nem tulajdonjogot szerzett, s őt terheli az előreláthatóan ötmillióra rúgó átépítési költség is - ezt az összeget azonban a bérlő öt év alatt „lelakja". (Magyarul: az áfával együtt évi egymillió forintos bérleti díjat öt évre „előre kifizeti" a kft. azzal, hogy saját költségén újítja föl a nem a tulajdonában lévő épületet.) És most néhány szó a leendő boltról, melynek nagyjából háromszáz négyzetméteres alapterü­letéből százat az üzlet, kétszázat pedig a raktár foglal majd el. Wéber Mátyástól, a kft. társtu­lajdonosától kapott információink szerint élel­miszereket, háztartási és vegyi árut, műszaki cik­keket, illetve mindazokat az apró cikkeket szeretnék forgalmazni, amelyek hozzátartoznak a lakosság napi ellátásához, az épület túlsó oldalán pedig fagylaltozót nyitnak. A kivitelezési tervet most készíti Makó város főépítésze, Bruttyó Endre. A szabályok értelmében ugyanis műemléki környezetben ­mint amilyen a kiszombori főtér - lévő épületet csak vezető tervező tervezhet meg. „Maximálisan igyekszünk tiszteletben tartani a műemléki környezetet, mert nekem mint ü zletembernek is fontos az a megjelenés, kép, ami kialakul a főtéren" - fogalmazta meg beszél­getésünk végén Wéber Mátyás. POZSIK KOROM Gumi Araszol az ember a pénztár felé, a gép persze körülrakva mindenféle csábító csecsebe­csével, a legtöbbje teljesen fölösleges, nélkülözhető, mond­hatnánk: luxus. Viszont színe­sek, izgalmasak. A „na, ha már ide rakták az orrom elé, csak megkóstolom, milyen lehet" reflexre építettek a boltosok, már ami a csokikat illeti. Persze a drágább, de könnyen lopható apróságokat is ide teszik: borotvapenge - arra szerencsére nincs szükségem, bár egy tizenéves hölgyis­merősöm szabadszájúlag „jól szituált -ősembernek" titulált nemrégiben -, aztán ceruza­elem (elemelni így nehezebb), pillanatragasztó (bárcsak a múlt idő széttört pillanatait is összerakhatnánk vele!). Újabban viszont itt-ott lát­ható egy kis doboz is, olyan négyszögletes forma, a tetején messziről kivehetetlen, színes képpel. Először valami egészen másnak gondolnánk, amiről viszont a legtöbben- különösen az urak - tudják, hogy micsoda. Arra a kis segédletre gondolok, amit csak pirulva vásárol a szégyenlősebb férfifajta, kü­lönösen, ha a kelleténél csino­sabb és fiatalabb a pénztáros, aki előtt ő mostan lebukott akkor. Az, hogy a dobozon ismeret­len a rajz és a szöveg, még nem jelent semmit, hiszen már annyiféle kapható, miért ne lehetne ez itt éppen ilyen tréfás és mulatságos, hiszen ezek a dolgok sem idegenek a fölhasz­nálási területtől. De aki elhamarkodottan a kosarába dobja, csak hogy már túl legyen az egész vásárlási macerán, meglepődhet, ha a megfelelő pillanatban kibontja a dobozkát. Mert ez nem az. Ezt itt édesítették, és szopogatni kell, és maradéktalanul elolvad a szájban - ami ugyancsak élvezetes lehet, de keserű csaló­dás annak, aki akkor éppen valami másra számított. Úgyhogy nem árt az óvatos­ság, Czeizel doktor is folyton erre figyelmeztet. NYILAS Testületi ülés Szatymazon Még mindig a közművagyonról A két napirendi pont elhagyásával is majd ötórásra nyúlt szatymazi képviselő-testületi ülésnek két legfontosabb napirendi pontja a közművagyon kérdése, illetve az 1992. évi munkarend megállapítása volt. Mint ahogy az összes településen, Szatymazon is nagy gondban van a helyi vezetés a megyei közüzemi vállalatok megszűnéséről szóló törvény végrehajtásával kapcsolatban. A vízmű problémája ismert: a helyben lévő vagyontárgyak átmennek a község tulajdonába, ám hogy mi legyen az úgynevezett működtető vagyonrésszel... Szóval egyelőre még csak annyi biztos, hogy semmi nem biztos. Szatymaz mindenesetre a vállalatnak a községre eső nem-közművagyonára is igényt tart, a többi érintett község önkormányzatával a későbbiekben kialakítandó módon. Hasonlóan döntöttek a temetkezési vállalattal kapcsolatban: kérik a vállalat vagyonától műszakilag elválasztható vagyontár­gyak tulajdonba adását, valamint a községre eső részt a működtető vagyonból. Lemondtak ellenben a Kiskunmajsai Vízgazdálkodási Társaság tulajdonát képező közművagyonról: belvízelvezető csatornákról, hidakról stb. van itt szó, amelyeknek a fenntartása túlságosan nagy terheket róna a költségvetésre. A testület kéri tehát a Csongrád Megyei Vagyonátadó Bizottságot, hogy ezzel a vagyonnal a törvénynek megfelelően rendelkezzen. A legnagyobb vita a mozi kérdésében robbant ki. Három lehetőség merült föl: megszüntetni, s helyette videóprojektorral tartani vetítéseket, meghagyni a moziüzemi vállalat tulajdonában, illetve vállalkozásba adni. Mindhárom lehetőség mellett s ellen hangzottak el érvek, ám mindig az volt az utolsó kérdés: akkor most hogyan is lesz az éves viszonylatban durván 100 ezres veszteséggel? (Itt jegyezzük meg: általános gondról van szó, minden kis-, vagy közepes település, de még a nagyobb városok is küzdenek vele. A szomorú helyzet az, hogy még egy Szatymaz nagyságú településen is átlagban csak 30-40 embert vonz egy-egy mozielőadás, így a mostani jegyárak mellett egyszerűen nem lehet gazdaságos a mozi. Valakinek tehát állnia kell a számlát. Eddig a megyei vállalat „lenyelte" a veszteséget, de a „piaci viszonyok" a kultúrában is működnek... Más kérdés, hogy - amint azt az egyik felszólaló helybeli lakos mondta - egy dolog az, ha a csatornára nincs pénz, a kultúra azonban teljesen más megközelítést kíván.) A testület végül azzal a feltétellel mondott le vagyonhányadáról a megyei önkormányzat javára, ha a heti kétszeri mozielőadás továbbra is biztosított lesz. Az éves munkatervjavaslatot a jegyzőasszony, Mákos Istvánná előterjesztésében vitatták meg a képviselők: sokat nem tehetünk hozzá, a maga idejében úgyis beszámolunk majd az egyes ülésekről. Még két határozatról, csak mutatóba: az új egészségügyi törvény megjelenéséig elhalasztották a vitát a gyermekgyógyász működtetéséről, és megszavaztak egy elvi támogatást három falubéli vállalkozónak az idegenforgalmi alaphoz „a falusi turizmus támogatására" benyújtandó pályázata számára. P.L.

Next

/
Thumbnails
Contents