Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-28 / 50. szám

PÉNTEK, 1992. FEBR. 28. HETEDHÉT HATÁRON 7 Kiszombor-Óscsanád: a lehetőség „Bátyám, könyörgöm: lépjetek!" Hét végén „megközelíteni" Nagylakot, a határátkelőhelyet: kétes vállalkozás. A rokon- vagy hazalátogató végig kell nézze a térségünkben egyelőre elkerülhetetlen jeleneteket, a csomagheggyel küszködő autóbuszlakókat, amint várakozás közben ki-kisurrannak a mezőre; mindkét nagylaki állomásról a hangyatömegként hömpölygőket; beállván a sorba, jobb hátra sem tekinteni, csak előre, előre... Hátha erőre kapnak a túlterhelt vámosok, a nagy európai összeborulás kékesszürke ruhás áldozatai. Valóban elkerülhetetlen jelenetekről van szó? Nagylakon - egyelőre - igen. Az áteresztőképesség adott, a gyorsítást fékezik a régióban jelentkező, a bűnüldöző szervek hatáskörébe tartozó jelenségek. Tavaly októberben, Szent Gellértre emlékezvén, három napra ideiglenesen megnyitották a Kiszombor-Oscsanád átkelőhelyet; ennek az örvendetes jelenségnek egyik romániai előmozdítója dr. Bárányi Ferenc temesvári képviselő volt, aki, nagyszentmiklósi születésű lévén, most is igyekszik napirenden tartani a Nagylakot mentesítő, az emberi, gazdasági és kulturális kapcsolatokat mindenképpen föllendítő átkelőhely ügyét. Temesváron járva, nem halasztottam el az alkalmat, hogy ne érdeklődjek Kiszombor-Oscsanádról - a parlamenti képviselő a rá jellemző természetességgel és közvetlenséggel „ragadta" meg a lehetőséget: - Bátyám, könyörgöm: lépjetek! - Közhírré teszem: mit lépjünk? - Románia gazdasági helyzetének elemzésébe nem bonyolódom. Tudom: Magyarország számára milyen tehertételt jelentenek a zöld határon átsuhanok. Tudom, hallottam, 124 millió forintot szánt az Országgyűlés az átkelő építésére. Javaslom, okvetlenül így jegyezd, javaslom... -Jegyzem, hogyne jegyezném... - Tehát javaslom: Magyarország a rendelkezésre álló pénzből kezdeményezze a vámház megépítését a kiszombori oldalon, amit közösen használhatnánk. Sokkal olcsóbban „ültethetnénk" be a román-magyar határt ezzel a megoldással; a következő alkalommal, egy másik átkelő esetében, a román fél vállalná magára a vámház fölhúzását és üzemeltetését. - Kiszombor önkormányzata és lakossága csak a nyolc kilométeres bekötőút megépítése esetén egyezik bele a határátkelő átadásába. - Illik méltányolni óhajukat. Jelzem: előrelátók a kiszomboriak. A mai forgalom is meghaladná a tűréshatárt, lásd Nagylak, a közeljövő viszont csak annak kedvez, aki nyit és áldoz. Mi, a szórványokban élők - a kisebbségszórványában élők! - különösen figyelemreméltó lépésként vennénk tudomásul a kiszombori „csodát". Reméljük, várakozásunkban nem csalódunk. Bátyám! Jegyezd: könyörgöm, lépjetek! PATAKI SÁNDOR Csengele n Őrszemek a tanyákon Aligha akad immár olyan falu Szeged környékén, ahol ne segítenék polgárőrök a helyi körzeti megbízott tevékenységét. Tudvalevőleg nő a bűnözés, egyre több betörés, lopás fordul elő a községekben is. Azaz, a rendőr egymagában, rendszeresen szolgálatra kész, önkéntes segítőtársak nélkül nemigen boldogulhat. Csengelén Kucsora Péter irányításával szervezték meg a harminctagú önvédelmi egyesületet, amelynek tagjai folyamatosan tartják a kapcsolatot a település rendőrével, Molnár Mihály törzsőrmesterrel. A falut nagy kiterjedésű tanyavilág övezi, és ez sajátos körülmény alaposan megnehezíti, próbára teszi az éjszakánként portyára indulók járőrözését. A község képviselő-testülete az elmúlt évben havi kétezer forint támogatást szavazott meg az önkéntes gárda kiadásaira. Természetesen elsősorban benzin vásárlására adták a juttatást, hiszen a polgárőrök saját autójukat használják a „terepszemléhez". Tavaly, ahogyan a polgármesteri hivatalban megtudtuk, nekik köszönhetően hiúsult meg több betörés. A falubelieknek tehát érdeke, hogy fennmaradjon és tovább működjön ez az egyesület, hiszen nyugalmukra, biztonságukra, értékeikre ügyelnek. Ezért szinte bizonyos: az idei költségvetés elfogadásakor sem lesznek szűkmarkúak a képviselők, amikor az egyesületnek juttatandó forintokról döntenek. G. E. Új lap Sándorfalván Az egykori Így élünk mi Sándorfalván című lap nyomdokain a napokban újság jelent meg: a Sándorfalvi Hírek. Szerkesztőbizottsága közéleti fórumnak szánja, mely a településsel foglalkozik. Kónya József polgármester beköszöntőjében a havonta megjelenő lap információs, hírközlő szerepét hangsúlyozza. Az első számból azonban ennél gazdagabb tematika sejlik. Az önkormányzati hírek, a helyi közbiztonságról (azazhogy közbizonytalanságról) szóló írások mellett olvashatnak a kiadványból a sándorfalviak a helyi focicsapatról, a családi eseményekről. Dr. Nagymihály Sándor magas vérnyomásról írott cikke nyitja az orvosi rovatot, Kerepesi Ferencnéé pedig a jeles napokról, s azok hagyományairól szólót. Február egyházi intelmeit Máté evangéliumával idézik, dr. Tatár János plébános pedig az elmúlás nagy titkáról ír. Az élet titkairól aforizmasor gondolkodtatja el az olvasókat, s töprenghetnek kínai bölcsességeken is. „Hétköznapibb" tudnivalókat - az orvosi ügyeletet, a művelődési ház programját, a moziműsort, a tavaszi futballsorsolást, vásárnaptárt, hirdetéseket - is közöl a Gyimesi Zoltán által szerkesztett Sándorfalvi Hírek, s van benne házi fortély, praktika és gyógynövényekről szóló házipatika is. A szerkesztőség felhívása is olvasható a lapban, melyben arra kérik a nagyközség lakóit, segítsék javaslataikkal, véleményükkel, írásaikkal az újságot, keressék fel minél többen szerdánként 16 és 18 óra között a polgármesteri hivatal ügyvédi irodájában a fogadóórát tartó lapkészítőket. Rúzsai egyenleg Júliustól kommunális adót fizetnek Rúzsa községben a lakók, illetve vállalkozók. Ez már ugyanolyan bizonyosságnak mutatkozik a helyi adó kérdéskörében, mint ahogyan véglegesség vált az idei év költségvetése a kidolgozott és írásban előterjesztett tervezet nyilvános, közmeghallgatásos vitáján. Összességében 70 millió 823 ezer forintból gazdálkodik idén a község: a bevétel és kiadás egyenlege valójában az intézmények működésének szinten tartására ad módot, az alapellátásra elegendő, ám erre is csak igen takarékosan és körültekintően. A jelzett bevétel a társadalombiztosítási igazgatóságtól származó előirányzatot nem tartalmazza, ennek összege az előzetes számítások szerint 8 millió 515 ezer forint, s természetszerűleg az egészségügyi ellátásra szolgál a községben. Az adóbevételek változása, a megszűnt adófajták következtében az önkormányzat bevétele kevesebb, ugyanakkor a normatív állami támogatás valamelyest magasabb összege bizonyos mértékben kompenzálja a kieső bevételi forrást. Uj momentum és természetszerűen az erdős település jellemzője: a vadászterületek haszonbérbe adásából származó, korábban állami bevétel az önkormányzatot illeti meg. így a tavalyról elmaradt és az idei bérleti díj egészében 240 ezer forintot jelent az erdők övezte Rúzsa községnek. Fejlesztésre igen csekély mértékben lehet számítani a községben. A céltámogatással is segített iskolabővítés az egyetlen igazán jelentős beruházás. Fölmerült igényként a lakosságtól a közvilágítás fejlesztése, valamint a pormentes utak építése. A közvilágításra előreláthatólag tudnak fordítani az év második felében, de a helyi adó sem lendít nagyot ez idén az útépítések ügyén. Ez ügyben csak a tervezés történhet 1992-ben. Apróság, de említést érdemel, hogy a költségvetési kiadás apró módosulása fölvetésre és közös elhatározásra: a sportkör ötvenezer forintot kap a pálya felújítására, füvesítésére és öntözésére, továbbá az egyházat és ezáltal értelemszerűen a vallásos lakosokat szolgálja a templom hangosítására megszavazott húszezer forint. B.P. Falugyűlés Forráskúton A Jerney János Szabadidő Centrum ad otthon március 3-án, kedden, 18 órakor a forráskúti falugyűlésnek, amelyen minden falubelit szívesen látnak a község elöljárói. A képviselők az elmúlt esztendőben végzett munkájukról adnak számot, majd az idei tervekről tájékoztatják az érdeklődőket. Eszerint tovább folytatják a járdaépítést, amelyre 350 ezer forintot „tesz félre" az önkormányzat. Ezt az összeget az utcatársulások pályázat útján nyerhetik el. Véleményt cserélnek az új telkek kialakításáról, szóba hozzák: közös össszefogásra lesz szükség, hogy tovább tudják növelni a szilárd burkolatú utak számát. Végezetül, bizonyára sokakat foglalkoztató témaként tűzik napirendre az önkormányzati segélyek elosztásának módját. • • Üzlet a Szeriben - Lesz-e elegendő vevője egy ekkora üzletháznak, amikor a település tanyavilágával együtt sem túl nagy. Legfeljebb a község átmenő forgalma növekedhet meg. Megél majd belőle? - faggatom a tulajdonost, aki nyomban tudtomra adja, családi vállalkozásként üzemeltetik ezt a centrumot, tehát semmiképpen se említsem őt az üzlet egyedüli gazdájaként. Hogy élelmes, találékony embernek nevezem, azt viszont bizonyára nem veszi zokon. Hiszen jómaga mesélte el, hogyan hozták tető alá az üzletközpontot. A történet a következő: Áruba bocsátották a dóci Magyar-Lengyei Tsz egykori marhaistállóját. Zsóter Ferenc, tudva mennyire költséges, nagy munka előtt áll, kapva kapott az alkalmon: megvette az istállót és az onnan kikerülő téglát, faanyagot, palát az építkezés helyszínére vitette. Mindebből persze nem épülhetett volna meg a mutatós ház, nyilvánvalóan kellettek új építőanyagok is, de hogy a lebontott marhaistálló tégláinak felhasználása olcsóbbá tette a beruházást, az kétségtelen. - Eredetileg nyolc kis butikot terveztek ide - magyarázza két vevő kiszolgálása közben Zsóter úr -, csakhogy nekünk nem volt ínyünkre az ilyenféle közösködés. Úgy gondoltuk, társak nélkül is boldogulunk. Nem jó az, ha egyetlen portán ennyi gazda van. Megmondom nyíltan, nem tartottam hosszú életű megoldásnak, hogy ki ekkor, ki akkor nyissa meg a Kisebb-nagyobb boltok sorra nyílnak a Szeged környéki falvakban. Olyan nagyméretű, privát üzletház ellenben nem sok akad, amilyen Zsóter Ferencéké Opusztaszeren. Három hónapja avatták fel a Kóti Lajos által tervezett és Nagy Ferenc kivitelezésében elkészült, tetszetős épületet, amely a község főutcájában várja a vásárlókat. boltját, majd folytonosan egymáshoz alkalmazkodjunk. Mert óhatatlanul ez következett volna be. A magunk urai akartunk lenni. Ezért döntött úgy a családi tanács - ha a helyhatóság engedélyezi, hogy egyedül építsük meg az üzletházat -, vállalkozunk rá. Új terv készült, nekivágtunk a munkának, és december elején, első lépésként, az élelmiszerárudát nyitottuk meg. - Látok itt azért mást is. - Amire igény van, azt beszerezzük. Hozattunk néhány reklámozott cikket. Vegyi, illatszer- és ajándékáruval bővítettük a profilt. Most éppen a félkilós, tört rizses csoki, meg a cékla a sláger. - Nem tartanak a konkurenciától, hiszen akad még egy-két élelmiszerbolt a faluban ? - Valóban, van itt egy jól menő áfész-üzlet, sőt egy másik bolt is, de szerintem, ha fellendül itt az idegenforgalom, nincs mitől tartanunk. Nem hiszem, hogy túl merészek lettünk volna. Egyébként máris nő a vevőkörünk, már sokan ideszoktak, felfedeztek bennünket. Próbálok minél olcsóbb portékákat beszerezni és a polcra tenni, kedvezményes vásárlási akciókat szervezni. - Körbejártam az épületet, az üvegportálok mögött láttam: fele még üres. - Már nem sokáig. Egy hónap múlva itt nyitjuk meg a vetőmagboltunkat. Úgy hiszem, nagy szükség van erre faluhelyen. Különösen most, hogy ennyire megemelték a benzin árát, szinte luxus lesz, hogy a parasztember a városba autózzon a vegyszerekért, a különböző, mezőgazdálkodáshoz szükséges eszközökért. Árulni fogunk műtrágyát, növényvédő szereket, sokféle vetőmagot. Drótért, szögért, kalapácsért és sok más egyéb dologért sem kell ezután Kistelekre vagy Szegedre menniük a falubelieknek. Nagyon fontosnak tartom, hogy helyben ki tudjuk szolgálni a kistermelőket. - Úgy hallottam, egy panziót is terveznek az üzletház háta mögé. - Nem titok, szeretnénk egy vendégfogadót építeni, de erről még korai lenne bármit is mondanom. Előbb ennek az üzletháznak a környékét kell rendbe hoznunk. Pár napja rendeltem meg a tujákat a parkosításhoz. Akik autóval jönnek, azoknak parkoló is kell. Akad itt munka bőven. GOMBOS ERZSÍBET „Fokozódtak az elvárások a közigazgatással szemben" - véli az új szatymazi jegyző Január 15-től új jegyzője van Szatymaznak: az államigazgatási főiskolát végzett Mákos Istvánné mostani állása előtt Szeged város polgármesteri hivatalában dolgozott, a jegyzői iroda önkormányzati csoportjának vezetőjeként. Mint elmondta, munkahely-változtatásának fő oka az önmagával szembeni megmérettetés volt: a városban klasszikus szervezői feladatokat látott el, új munkakörében mód nyílik erejének és tudásának kipróbálására. „Az önkormányzati jegyzői állásban az egész államigazgatási munkára rálátás van, illetve az egész közigazgatásiönkormányzati munkára rálátással kell bírni" fogalmazott. Az első másfél hónap tapasztalatairól szólva elmondta: apparátusbeli kollégái jól felkészült emberek, akik szeretik az államigazgatási munkát. Ezt másként nem is lehet végezni, tette hozzá, hiszen - Aránylag alacsony jövedelemért aránytalanul sok teher hárul rájuk. Ez persze mindenhol így van, falun és városon egyaránt: mindenki felfokozott igényeket támaszt az államigazgatási munkával szemben, a régihez képest legalább háromszorosára nőtt az elvárás. Ezért is nagyon jó lenne, ha végre megszületne a közigazgatási dolgozókkal kapcsolatos jogszabály, amely garanciát jelentene arra nézve, hogy egy új választáskor nem kerülünk az utcára. Meglepő volt egyébként számára, hogy Szatymazon ugyanazok a problémák megjelennek, amelyekkel a városban is találkozott. - De míg a városi önkormányzatban minden kérdéssel egy egész osztály foglalkozott, tehát lehetséges volt a speciaizálódás, a szakosodás, addig itt egy-egy ügyintézőnek sokoldalúan képzettnek kell lennie. Szatymaz rendkívül dinamikusan fejlődő község: a talajviszonyokból adódó, hagyományos őszibarack-kultúra, illetve Szeged közelsége, mint adottság, igen kedvező. Ennek megfelelően a szatymazi emberek joggal várják el, hogy az ő ügyeikkel is ugyanolyan szakértelemmel és odaadással foglalkozzunk, mintha a városban élnének. A képviselő-testület nagyon alaposan próbál előkészíttetni velünk minden javaslatot, s mi is mindent megteszünk azért, hogy ők azután a falu érdekeit szem előtt tartva a lehetőségek közül a legmegfelelőbbet választhassák - mondta beszélgetésünk végén Mákos Istvánné. P. L.