Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám

KEDD, 1992. FEBR. 4. Szegedről, Szegeden, Szegednek Magán(y)rádiók, moratórium? TÁRSADALOM 7 1991. december 16-a után a Pest környékiek új állomást találtak az éterben: a Rádió 102-t, mely a Radio Bridge utódjaként sugároz műsort. Azonban a Frekvenciagazdálkodási Intézet visszavonta a - még RB-nek kiadott - sugárzási engedélyt, s mivel ez közvetlenül a Műsorszóró Vállalatot érintette, így a cég a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumhoz fordult. A fellebbezés halasztó hatályú: amíg nem születik meg a döntés, tovább működhet a Rádió 102. Azóta az ügy visszakerült az FGI hatáskörébe és megy a huzavona. Hiába a bürokrácia malmai lassan őrölnek, a rádió szól, s mire a határozat megszületik, addigra talán a médiatörvény is elkészül. Pesten szól a rádió. Szegeden azonban még nem működik magánrádió, de 1990. június 29-től július 28-ig - az ipari vásár ideje alatt - már működött, s a felélesztésére több kísérlet is történt '91 folyamán. Tóth Andrással, a Telekom Kft. ügyvezető igazgatójával, az egykori Vásár Rádió gazdájával ülök szemben, előtte nagy paksaméta: levelezése sugárzik engedély-ügyben. - Kezdeném az első kísérlettel, a Lila Rádióval. Először telefonon érdeklődtem, hogy a háromnapos városnak - a Vásár Rádió mintájára - szeretnénk egy rádiót. A válasz: igen, ilyen rövid távú engedély kiadása nem sérti az ér­vényben lévő moratóriumot. Ment a fax, megvolt a sugárzási szerződés a Műsorszóró Vállalattal, s az adó indítását megelőzően 12-14 órával szóltak, hogy minden sztorno, el kell utasítani a kérelmet. Én ebbe nem nyugodtam bele, miért differen­ciálnak, hiszen az országban máshol is mű­ködnek ideiglenes rádióadók. Erre jött Siklós Csabának a miniszteri állásfoglalása, miszerint az ilyen rövid távú engedélyek kiadhatók. De ekkorra már beadtam egy keményebb hangú fellebbezést is a miniszter úrnak, amit gyorsan visszavonattak velem, hogy csak így kaphatok engedélyt a Fesztivál Rádióra - mely augusztus­ban működött volna, az ünnepi hetek alatt. A sugárzási engedély meg is volt, csak épp a stúdióalapítási engedélyem járt le, amit szintén vitattam, hiszen ha egyszer egy stúdiót alapíthattam, felépítettem és működik, akkor most... mi van? Annyit mondtak rá, hogy semmi gond, menjek át a másik minisztériumba, ott majd meghosszabbítják. Csak az illetékes úr éppen a szabadságát töltötte, s mikor visszajött ­már jócskán benne voltunk az augusztusban ­kerekperec közölte, hogy ne haragudjak, de ő nem vállalja a felelősséget, nem írja alá. - Ahogy végignézem a papírokat, állandó levelezésben áll a Frekvenciagazdálkodási Intézettel. - Végül is az FGI végrehajtó hatalom, mely állandóan egy nemlétezőfekvenciamoratóriumra hivatkozik. A legfelsőbb ügyészséggel levelez­tem három fordulóban, hogy nevezzék már meg azt a törvényt, amelyik kimondja a frekvencia­moratóriumot. Az eredmény mindenféle mellé­beszélés volt, mindössze egy miniszteri rendelet létezik. S itt egy másolat, melynek eredetijében az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy nyújtsa be a frekvenciamoratóriumra vonatkozó törvénytervezetet. Ez mind a mai napig nem történt meg. - December is elmúlt, s már a médiatörvényt kellett volna megalkotni, ezután lehetőség nyílna a magánrádiók számára. Milyen rádiót szeretne létesíteni? - Alapvetően kereskedelmi, bizonyos vo­násaiban természetesen közszolgálati lenne. Szegedről, Szegeden, Szegednek, a nap legalább tizenkét órájában. Az adó sosem kapcsolna ki, az éjszakai órákban a Radio Luxemburg műsorát sugározná, már a szerződést is aláírtuk. Ez egyelőre csak remény, hiszen a média­törvény tervezete alapján pont a hozzáértő réte­get zárhatják ki a rádiózásból. Jön a mono­poltőke, vagy az „egy díszgomb a kabátomon,, című újmilliomosnak a passziója, aki elmondhatja, hogy most az én rádióm szól. Az nem zavarja, ha veszteséges - az adójából ugyanis leírhatja - és a kutya sem hallgatja, a frekvenciát viszont elfoglalja mások elől. TAKÁCS VIKTOR Magyarországi szabadegyházak Az Oskeresztyén Apostoli Egyház A Magyarországi Őskeresztycn Apostoli Egyház kialakulása az úgynevezett „szabadkai prófétálást mozgalomra" vezethető vissza. 1943-ban a szabadkai pünkösdista közösségben Rácz Ferenc és felesége - prófétálási karizmát felmutatva - egy új ébredési mozgalmat indított el. E mozgalomhoz csatlakozott Sárkány Győző, valamint Zoltán, Mihály és Lajos nevű testvére. 1946 végén ők követőikkel teológiai, valamint szervezeti szempontból egyaránt önálló csoportot hoztak létre, és így különváltak a pün­kösdista mozgalom más irányzataitól. Hitelveik rendszerbe foglalására igen nagy hatással volt a D. P. Williams által 1916-ban alapított Apostolié Church (Apostoli Egyház) tanrendszere. Az Oskeresztyén Apostoli Egyházhoz tartozók a Bibliát tekintik hitük kizárólagos alapjának. Vallják a Szentháromságot és azt, hogy „Jézus Krisztus a megváltónk, aki élete odaáldozásáva! és vére hullásával szerzett váltságot a mi bűneinkért". A többi pünkösdista irányzathoz hasonlóan központi szerepet tölt be hitrendsze­rükben a Szentlélek munkálkodása. A Szentlélek szerintük nemcsak az egész egyház vezérlője, hanem egyben Isten termé­szetfeletti lelki (azaz karizmatikus) adomá­nyainak közvetítője a hívők felé. Hirdetik, hogy minden embernek újjá kell születnie lelkileg a Szentlélek által ahhoz, hogy elnyerje az üd­vösséget. A lelki újjászületés fázisai: az egyén bűnösségének felismerése, a bűnök megbánása és megvallása. Ám mindezt csupán akkor tartják teljes értékűnek, ha a bűnvalló az elkövetett bűneit a lehetőségek határain belül jóváteszi. Csak mindezek megtörténte után keresztelik meg a felnőtt hívőt bemerítés formájában. Gyermek­keresztséget nem gyakorolnak. Hisznek a Szentlélek-keresztségben, és abban, hogy a lelkileg újjászületett hívők megszen­telődnek: „A megszentelődés munkáját Isten végzi el azokban a hívőkben, akik engedel­meskednek az Ő akaratának. " Még fokozot­tabban ragaszkodnak a karizmatikus jelekhez (pl. nyelveken szólás, ezek magyarázata, prófétálás, kézrátétel, imádsággal történő gyógyítás stb.), mint az egyéb pünkösdista közösségek. Várják Krisztus visszajövetelét, melyről azonban azt vallják, hogy annak idejét senki sem tudhatja. Hisznek Krisztus ezeréves békeor­szágában, amely után a végső ítélet lesz. A túlvilágról azt tanítják, hogy ott az elhunyt emberek lelke öntudatos állapotban várja a feltámadást, mikor is testet kapnak. Véleményük szerint van örök kárhozat és örök élet, s a halál után már nincs lehetőség a bűnök jóvátételére. Kihangsúlyozzák, hogy: „Isten Igéje tiltja a halottaktól való tudakozódást, a szellemidézést." Az erkölcsi magatartásukra vonatkozó szigorú előírásaik a szavak és a tettek egységét hangsúlyozzák. Nagy gondot fordítanak a mértékletes életmódra. Tiltják a szeszes italok fogyasztását, a dohányzást és más káros szenvedélyeket. A válást csak akkor engedik meg, ha az egyik fél paráznaságot követett el. Egyháztagjaiktól elvárják a társadalom és az egész emberiség legjobb képességeik szerinti szolgálatát. Etikai szabályaik betartását nagy szigorral követelik meg a hívőktől. Az általuk jelképként értelmezett úrvaesorában csak azok részesülhetnek, akik minden tekintetben ren­dezett hívő életet folytatnak, és békességben él­nek hittestvéreikkel, valamint embertársaikkal. Egyházszervezetük alapja a gyülekezet. Ennek élén a lelkipásztor áll. Mellette húsz tagonként egy-egy „gyülekezeti vén", illetve diakónus tevékenykedik. A diakónusok végzik a betegek és szegények gondozását. A „gyülekezeti vének" felügyelnek a közösség egységére és erkölcsi tisztaságára; szükség esetén helyettasítik a lelkipásztort. A hívők önkéntes formában, az ószövetségi mintára tizedfelajánlással gondos­kodnak az egyház anyagi fenntartásáról. A gyülekezetek egyházkörzeteket, azok pedig egyházkerületeket alkotnak. Az országos egyház legfőbb szerve a tanácskozó közgyűlés. A két közgyűlés közötti időszakban az egyháztanács és a központi tanács végzi az ügyek intézését. Az egyháztanács nevezi ki az egyház országos elnökségét, melynek élén az országos elnök áll. A Magyarországi Oskeresztyén Apostoli Egyház tagja az Apostoli Egyház Világtanácsának és az Apostoli Egyház Európai Tanácsának. Az 1980-as évek végén az Apostoli Egyház Világtanácsához tartozó egyházak hívőinek száma becslések szerint meghaladta a 100 ezer főt. Hazánkban napjainkban az Oskeresztyén Apostoli Egyház mintegy 2-3000 tagot számlál. Gtczi ZSOLT Azt gondolom, hogy a hely­zet egyáltalán nem ilyen egy­szerű. Az új rendszernek - mert azt máris elárulhatom: véle­ményem szerint valóban meg­változott a rendszer - kétség­telenül „van valami köze" a „polgári társadalomhoz", de lényege szerint nem az, mint ahogy nem is a nyugati társa­dalomfejlődési út állomása, hanem a sajátos kelet-európai fejlődés legújabb szakasza. Hogy ez az új szakasz (azaz az új rendszer) lényege szerint mit jelent, csak onnan nézve lehet megválaszolni, hogy miben is áll a megelőző, a szocializ­musnak nevezett „stádium" sajátossága? Érdekes lehet a mai magyar valóságot összevetni egy olyan elemzessel, amely ugyan csak­nem húsz évvel ezelőtt készült, de amelyet a most hatalmon levők ideológus élcsapata még 1985-ben Monoron is „Biblia­ként" idézett: Csurka István ugyanúgy forrásként használta, mint Kis János vagy Szabó Miklós. Konrád György és Szelényi Iván Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvéről van szó. De Konrád és Szelényi könyve agyon van hallgatva. Mert ha valaki nem is fogadná el elemzésük eredmé­nyét vagy egyáltalán az elemzés szempontjait, az éppenséggel még vitatkozhatna vele. Annyit biztosan megér. A gyanús tehát a csönd. Gyanítom, hogy e csöndnek nem a nevezett mű szakmai silánysága vagy ide­iétmúlt volta az oka. Éllen­kezőleg. A csönd oka, hogy ez a könyv a jelenlegi hatalom „elevenére tapint..." Konrád György és Szelényi Iván a kelet-európai államok kialaku­lásától kezdve elemzik azokat a történelmi folyamatokat, ame­lyek a jelen, illetve az akkori (1974-es) helyzet kialakulá­sához vezettek. Elemzésük alapján tömören azt mond­hatjuk, hogy a szocializmus a kelet-európai értelmiség törté­nelmi kísérlete arra, hogy - a nyugati mintához képest - a kapitalizmus fázisát atugorva DM- (szubjektív) kislexikon , Rendszerváltás A politikai publicisztika (és demagógia) egyik legtöbbet használt, „kedvenc" kategóriája a RENDSZERVÁLTÁS. Használják publicisták, amikor arról értekeznek, hogy valóban történt-e rendszerváltás, illetve hogy rendszerváltás volt-e, ami történt, és használják politikusok, amikor valamely pártot vagy annak magatartását minősítik (például ahogyan Torgyán József azt nyilatkozta, hogy az MDF a rendszerváltást „elszabotálta"). Annál kevesebb olyan írással vagy beszéddel lehet találkozni, amely azt is világosan megmondaná, hogy egyáltalán miben is állna ez a rendszerváltás, azaz: mely rendszert kellene itt melyiknek felváltania. A közkeletű vélemény, amit a megnyilatkozásokból is inkább csak sejteni lehet, valahogy úgy szól, hogy a „szocializmus" kb. 40 éves történelmi kitérője után visszataláltunk a nyugat-európai társadalmi fejlődés útjára, ami (ha valaki nem tudná) a kapitalizmust, vagy másképpen a polgári társadalmat jelenti. szerezze és szervezze meg a tár­sadalom feletti hatalmat mint saját osztályhatalmát. E kísérlet - legalábbis 1974-ig, amikor Konrád és Szelényi könyvüket megírták - nem járt az ér; telmiség számára kielégítő eredménnyel. A kapitalizmust ugyan sikerült „elkerülni", de a hatalom nem az értelmiség ke­zébe került, hanem az új osz­tály: a pártelit, illetve a pártbü­rokrácia kezébe. 1974-ben ugyan az „uralkodó rend" ki­fejezést használták, 1982-ben egy beszélgetés alkalmával Szelényi - felülbírálva ezt a terminust, s nyilván a tartalmat, ami mögötte van - úgy fogal­mazott, "hogy inkább Gyilasz­nak volt igaza: a pártbürok­rácia egy új osztály. A szo­cialista társadalmak történetét így érthető módon végigkíséri a pártelit és az értelmiség osz­tályharca. A harc (és a szo­cializmus) első szakasza a rend totális győzelmével végződött: ez a sztálinizmus. A dolgok természeténél fogva azonban a társadalom megszervezésében (és nem csak a gazdaság, hanem a hatalom és az ideológia megszervezésében is) a (szak-)tudást hordozó értelmiségnek egyre nagyobb szerepet kell játszania. így „az ötvenes évek végére, a hatvanas évek elejére mindkét oldalon megérlelődtek az egyszerre patetikus és cinikus kiegyezés előfeltételei. A posztsziálini korszak stabilitása a technok­rácia és az uralkodó rend kompromisszumos szövetségén alapul." Ez a „szövetség" csak ideiglenes lehet, hiszen „a technokrácia nem örül a rend hegemóniájának, csupán takti­kai megfontolások miatt törődik bele, hiszen alapvető érték­rendje - a teljesítményelvé ­elvileg ellentmond a rendi szerveződésnek." A technok­rácia folyamatosan kísérletezik is azzal, hogy hatáskörét - azaz az általa kívánatosnak tartott társadalom-szervező paradigma érvényességi körét - kiterjesz­sze, s ennek során a rendszer határaihoz érkezik, ami a rend ellenoffenzíváját váltja ki. „A hetvenes évek elején szinte minden kelet-európai országban az uralkodó rend ellenoffenzívújának vagyunk tanúi. A Szovjetunióban ez az ellenoffenzíva gyakorlatilag még a hatvanas évek közepén megkezdődött, Hruscsov le­váltása után, Csehszlovákiá­ban a Dubcek-renászer erősza­kos felszámolása után. 1969 táján, s a prágai liberalizáció letörése valamennyi kelet­európai ország számára útmu­tatás volt: kijelölte a technok­rácia előretörésének határait, jelezte, hogy ennek merészebb fordulatai keményebb retor­ziókat vonhatnak maguk után, és arra a felismerésre késztette a lengyel, a magyar és utóbb a jugoszláv vezetőket is, hogy reformpolitikájukat fokozatosan felszámolják és beilleszked­jenek az összkelet-európai rendi ellenoffenzívának a szovjet uralkodó rend által megszabott kereteibe... Az nem állapítható meg ma még, hogy ez az el­lenoffenzíva fel akarja-e borí­tani a kiegyezés korszakának mindenütt még ki sent alakult egyensúlyviszonyait, s hogy e sztálini korszak rendi mono­póliumának restaurációjaként egy új típusú rendi abszo­lutizmus, vagy ahogy mondani szokták, valamilyen fajta neo­sztálinizmus létrehozására törek­szik... vagy csupán a rendi hegemónia korróziójának meg­állítását célozza, s ennyiben a rendi ellenoffenzíva eredménye aligha lehet más, mint az ér­telmiségi osztályuralom bekö­vetkeztében évekre vagy akár évtizedekre szóló elodázása, mely időszak alatt a technok­rácia erőt gyűjthet ahhoz, hogy hegemonizálja az értelmiségi osztályt és reformok hosszú sorozatával mégis átvezesse a társadalmat az értelmiségi osztályuralom korszakába." (Folytatjuk.) ÖKRÖS TAMÁS Városházi sarok Finister Hazaérkezett Finisterből a sze­gedi önkormány­zati vezetőkből, tudományos kuta­tókból, agrár- és műszaki szakemberekből álló delegáció, zsebükben a hosszú távú együtt­működés terveivel. A koo­peráció francia Triade szö­vetséggel különösen a mező­gazdaság és az élelmiszeripar területein - termelés, csoma­golási eljárások, értékesítés, tudományos kutatás - tűnik ígéretesnek. / Óvodai kerekasztal Önkormányzati és óvodai vezetők részvételével óvodai kerekasztal alakult nemrégiben a városházán. Célja a szakmai és a vezetői információk rend­szeres cseréjének biztosítása; üléseiket kéthavonta a Deák Ferenc Gimnáziumban tartják, esetenként külső előadókat (pszichológus, fogorvos, stb.) is meghívnak. A fó­rumnak tagja a város valameny­nyi óvodája. A helyiadók Mint ismeretes, Szeged vá­rosa rendeletet alkotottba helyi adókról; a hatályba lépés napja: 1992. január 31. Az idegen­forgalmi adó mellett kom­munális és helyi iparűzési adót vetett ki a közgyűlés. Utóbbi két adónem alanyai, a vállal­kozók a polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint nem tolon­ganak a városházán, hogy kö­telezettségeiket teljesítsék ­vagy nem is tudnak arról, hogy e Kötelezettségejk fennállnak, magyarán, hogy ők vállalkozók. Felmerül tehát a kérdés, ki minősül vállakozónak? Minden vállalkozói igazolvánnyal ren­delkező személy, kiskereskedő, ügynök, kisiparos, önálló ker­tesz, ügyvéd, a közjegyzők stb. Nekik az adóhatósagnál kell bejelentkezniük, itt kapnak nyilvántartásba vételükhöz szükséges adószámot. IDF - kulturális gála Anyaországi szolidaritás Az Ifjúsági Demokrata Fórum az elmúlt esztendőben több alkalommal kezdeményezett akciót a határainkon túl élő ma­gyarság megsegítésére (például teljesen felszerelt mentőautókat küldtek Erdélybe), a menekültek segélyezésére. Az elmúlt hónap utolsó napján kulturális gálát szer\>ezett az IDF Caritas csoportja illetve Közép-Európa csoportja a fővárosi Pataki István Művelődési Házban. A több mint ötszáz résztvevő után mintegy 100 ezer forint bevételt könyvelhettek el, amelyet a szétesett Jugoszlávia területén élő magyarság anyanyelvű iskolarend­szerének és kultúrájának, sajtójának és egyházügyének támogatására szánnak. Reményeik szerint a budapesti gála egy országos mozgalom kezdete csupán: a példát követi a vidék is. Balogh László, az MDF szegedi elnöke, az IDF egyik országos vezető tisztségviselője úgy nyilatkozott, hogy városunkban a Délvidéki Magyarok Körével osztják meg a szervezés feladatait.

Next

/
Thumbnails
Contents