Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-26 / 48. szám

SZERDA, 1992. FEBR. 26. A képviselők egoizmusa VISSZHANG 11 Nehezen barátkozom meg annak a mérhetetlen egoizmusnak a létével, mely az egyéni képviselőket jellemzi, de lassan belátom, hogy ez így működik, a „minden szentnek maga felé hajlik a keze" elv alapján. Életszerűnek fogom fel, és nem küszködök ellene, de nem tudom elfogadni, ha a polgármesteri hivatal is felül ennek a hullámnak a hátára és mint „hordaléka" sodródik vele. Működésünk kezdete óta várom és talán többen várjuk a város működését és rövidebb, hosszabb távú fejlődésének irányát meghatározó tervet, terveket. Ennek hiányában költségvetést készíteni lehet, csak éppen számomra értelmetlen, hisz nem kell mást tenni, csak a tavalyi adatokat az infláció mértékévei módosítani. A számoszlopok maradványösszegét, ha van, az egyéni képviselők között valamilyen matematikai módszerrel szét kell osztani. Ez történt tavaly és ez készül az idén is. Tudom, hogy ezt követeli a képviselők többsége, párthovatartozástól függetlenül. Nem is tehet mást, hisz nincs alternatíva felsorakoztatva, tehát nincs választási lehetőség sem. Arra hivatkozni, hogy nincs pénz nagyvonalú tervekre, számomra elfogadhatatlan, hiszen ezen tervek körvonalakban sem láthatók. Már tavaly is igyekeztem elérni, hogy azt a keveset, mely rendelkezésünkre áll, ne húzzuk szét, mert csak elforgácsolódik, hanem tartsuk egyben és üljünk össze, a hivatal szakembereivel közösen határozzuk meg a feladatokat, azok sorrendiségét, hiszen ezeken lehet vitatkozni, és csak kimunkált koncepciót vigyünk a testület elé. Ezzel szemben nagy marakodások között széttéptük a pénzkeretet, vele együtt a lehetőségeinket is, és a végeredmény az lett, hogy az egyik városrész tovább süllyed a sárba és a szennyvizes posványba, míg a másikban csicsás szeméttartók készülnek meg kábeltévé rendszerek. A saját pénzük, mondják a bölcsek. Talán az, de ha belegondolunk, hogy a külvárosok lakói milyen mértékben járultak hozzá a körtöltésen belüli területek aszfaltútjaihoz, rendezett parkjaihoz, csatornahálózatának kiépítéséhez, a készen kapott jóléthez. Nézzük meg, fordítva hogyan áll a mérleg, magyarul mit kaptak a várostól, talán nem is biztos, hogy csak a saját pénzükből gazdálkodnak. Már említettem, elfogadom a képviselők egoizmusát, talán én is közéjük tartozom, de nem tudom elfogadni a hivatal és a szakma tehetetlenségét, azért, mert a város csak szerves egységben működtethető, és bármely része beteg, ettől beteg az egész. A városnak nincs pénze, szól a fáma és a kormányzat nem is akar adni. Ez lehet igaz, talán tény is, de kérdem én, a városnak melyek azok a vagyontárgyai és jogosítványai, melyek működtetésével valami bevételre tesz szert? Minden működtethető vagyonra meg kell keresni a leghatékonyabb működési formát és haladéktalanul rendszerbe kell állítani. Ennek a gondnak egyik gazdája a privatizációs bizottság. Kérdem én, mit produkált eddig? Az érték csak akkor érték, ha megfelelően működtetik és elfogadható hasznot termel. Hangsúlyoznom kell, nem a hivatal dolga a vagyon működtetése, feladata az alkalmas vállalkozók megtalálása és a megfelelő szerződések megkötése. Ebbe az irányba kell a városnak haladéktalanul elindulni, hisz az idő nem nekünk dolgozik. Ágoston József önkormányzati képviselő A tanyasi emberek szolgálatában „Ráérősen" volt annak a rövid nyilatkozatnak a címe, amelyet február 10-én, Borbély József, Csengele jegyzője adott a Délmagyarországnak. Ennek a cikknek egyetlen mondatához - mely megdöbbentő, felületes és alaptalan - szeretném az alábbiakat hozzáfűzni, mint a legjobban érintett fél. Én vagyok az az orvosnő, akinek a most épülő új rendelőjéről a jegyző úr - mintegy mellékesen - megjegyzi, hogy talán majd nem lesz „létjogosultsága" az új egészségügyi törvények értelmében. Elfelejti (vagy nem tudja?), hogy ezek a - még csak készülőben lévő - változások éppen az alapellátást és vele együtt az egész egészségügyi ellátást hivatottak jobbá tenni, és ráadásul a szabad orvosválasztáson alapulnak. Nem túl hihető tehát, ha végre sikerül megreformálni az egészségügyi ellátást, egy jobb, emberibb rendszer érdekében, akkor éppen jól működő orvosi rendelők létjogosultságának megkérdőjelezésével foglalkoznak. A józan gondolkodás visszautasítja még a feltételezését is annak, hogy egy hatalmas tanyavilággal, nagy távolságokkal és viszonylag elidősödött lakossággal rendelkező, községben, ahol a körzetek lélekszáma ugyan kisebb az átlagnál, de az előbb említett körülmények ezt jól ellensúlyozzák, egy körzet megfelelő forgalommal történő, a lakosság igényeit követő működése mellett ez a kérdés felmerüljön. (Éppen ez ad lehetőséget arra, hogy lelkiismeretes, minden igényt kielégítő háziorvosi szolgálat alakuljon ki!) Végezetül, tájékoztatásul közlöm a következőket. Ezeket az információkat, adatokat a jegyző úrnak is bármikor szívesen elmondtam volna, ha akár egyszer is megkérdezte volna... Az új körzetben - amelyet az önkormányzat kellő megfontolás, és bizonyára nyomós indokok alapján 1990 őszén létrehozott - már a jövő koncepciójához igazodni kívánó háziorvosi munka folyik, az elvárásoknak minden tekintetben megfelelő betegforgalommal, a lakosság, a tanyai emberek szolgálatában. „Létjogosultságát" tehát nem fenyegetheti semmi, sem most, sem a jövőben. Rényiné dr. Torontáli Renáta orvos Párbeszéd az olvasóval Két, egyszerűségében is, vagy tán éppen azzal szívderítő történetet szeretnék elbeszélni az Olvasónak. Csak úgy adom elő, ahogy megadatott átélnünk, nem magyarázgatom. Bő két hete, hogy a hét végét az EK 12 csillagos zászlaja alatt „élte meg" Szeged: a közösség budapesti képviseletének vezetője a várossal, gazdasági szakembereivel, építészeivel, s lakóival ismerkedett. Volt koncerten, kiállításnyitón, fórumon, ült „kerekasztal" és vacsoraasztal mellett végül interjút adott lapunk munkatársának. Abban emlegetett bizonyos, siklósi baracklekvárt, melyhez fogható jót sehol a világon nem evett, kereste is utána a boltokban kapható ízek, dzsemek, lekvárok közt ugyanazt a csodálatos ízt - rémisztői hogy milyen ehetetlen kotyvalékokra lelt csak. Példabeszéd volt ez, a javából, címbe is kívánkozott Hans Beck interjúja fölé. A beszélgetés megjelent, s még aznap este beállított a szerkesztőségbe egy idősebb úr. Baracklekvárt hozott, azzal a szándékkal, hogy bizonyítsa: Szegeden is van jóízű nassolni való. Múzeumi barátaink jóvoltából eljuttattuk az üveg dzsemet a nagykövet úrnak. A másik történet egy rövid, informatív céllal született DM-írás nyomán kerekedett ki: a városba látogató turistáknak szánt, kereskedelmi-idegenforgalmi kalauz születéséről adtunk hírt, megemlítve benne, hogy nincs városismertetőnk sem. Másnap bejött a Sajtóházba Lakner Károly tanár úr, akit már nem is mondhatnánk amatőrnek helytörténészeink közül, a várost minden porcikájával szolgálni kívánók táborából. S hozta „Szeged, Belvárosi séta" című kéziratos művét, mely 51 nevezetes, figyelemre méltó ponton kíséri végig a városnéző gyaloglót, persze a legfontosabb információk közlésével. Jó volna kiadni, hogy jobban boldoguljon nálunk a vendég - valami ilyesmit mondott Károly bácsi, s már ment is, szinte meg sem várva, hogy köszönjünk, s megköszönjük neki... Az önkormányzat nem elégedetlen A Délmagyarország hétfői számából úgy tűnt, mintha a Szegedi Önkormányzat egésze elégedetlen lenne a Délmagyarország városházi tudósítójával. Én csak a magam nevében kívánok nyilatkozni (bár ismerem MDF-s képviselőtársaim hasonló véleményét is), miszerint Ódor Józsefet korrekt, lényeglátó újságírónak tartom. Becsülöm, hogy minden esetben valamennyi érintett véleményére kíváncsi. Esetenként másként látunk dolgokat (például a bizottságok ügye), de ez természetes. A meglepő viszont az, hogy a liberális városvezetés kétségbe vonja az újságíró tudósítói szabadságát. Balogh László önkormányzati képviselő Felhívás Kiszombor község Önkormányzatának Képviselő-testülete kéri azon állampolgárok jelentkezését a községházán (Nagyszentmiklósi utca 8.) 1992. február 27-én, délután 3 órakor, akik a helyi érdekegyeztető fórum tagjai szeretnének lenni. A fórum tagjává az választható, akinek kárpótlási igénye van termőföldre, helyben lakik, vagy nem kiszombori lakos, de kárpótlási jegyével a községben kíván földhöz jutni. Jelentkezzen továbbá az is, aki részarány-földtulajdonos és vállalná a képviseletüket az érdekegyeztető fórumban. Nyílt levél Orbán Viktorhoz Tisztelt Frakcióvezető Úr, Kedves Viktor! Szokatlan formája a párbeszédnek a nyílt levél, de hát a szó elszáll, az írás pedig megmarad. Szeretném a véleményedet megtudni és Szeged városával is tudatni. Látszólag semmi köze az alábbi szegedi ügyhöz a Fidesz parlarrtenti frakcióvezetőjének, de (pártelnök híján) a legtekintélyesebb képviselő véleménye mégis irányadó lehet. Itt most elmélet és gyakorlat viszonyáról van szó. A hatalom gyakorlásának elméletéről és mindennapjairól. Szegeden ugyanis a Fidesz kezében van a végrehajtói hatalom. Az ügy már több mint egy éves. Nem is ügy ez már, sokkal inkább jelenség. Tavaly koraősszel Szegeden a Fidesz színeiben induló dr. Lippai Pál lett a polgármester. Szinte minden nagyvárosban, így Szegeden is kormánypárti országgyűlési képviselőknek kell ellenzéki polgármesterrel együtt dolgoznia. Azok a - szegedi gyakorlatuk alapján nagyon gyakran határozottan álliberáis - pártok támogatják a mai napig a polgármestert, amelyek szóban ellene vannak mindenfajta kirekesztésnek. A Fidesz parlamenti frakciója bizonyára jól ismeri a szegedi önkormányzat problémáit, hiszen egyébként hogyan engedhette volna meg magának Deutsch Tamás, hogy nemrég az ülésen tett negyedórás látogatása után kimerítő részletességgel ítélje el az MDF-es városatyák munkáját. Ha pedig ez így van, akkor bizonyára arról is tud a frakció és annak vezetője, hogy a polgármester több mint egy éve nem biztosít szerény irodát a Szegeden megválasztott országgyűlési képviselőknek. Nem biztosít sehogyan sem. Se ingyen, se bérleti díjért. Se a városházán, se azon kívül. Tudjuk mindannyian, hogy a törvény nem kényszeríti erre. Nincs minden a törvényben leírva. De van egy demokratikus minimum. Lenni kéne egy politikai jóízlés minimumnak Szegeden is. Ez persze nem egy - legtöbbször vitatható - elvi kirekesztés. Ez vitathatatlan fizikai kirekesztés. Azt persze nem is kéne ideírnom, hogy például Baján a városházán MDF-es polgármester mellett SZDSZ-es képviselő, vagy Szentesen független polgármester mellett MDF-es képviselő dolgozik. Az első hónapokban persze még lehetett kifogást keresni, mindenfajta átszervezésre és helyhiányra hivatkozni, de több mint egy év után aligha. Kedves Viktor! Most már értheted, hogy Deutsch Tamás magabiztos megnyilatkozása után nekibátorodtam és úgy. döntöttem, hogy kikérem pártod véleményét. Elítéled-e ezt a politikai módszert, elhatárolódsz-e tőle? Igyekszel-e pártodon belül odahatni, hogy az általatok ma is támogatott polgármester végre demokratikusan gyakorolja hatalmát? Kedvenc szavaidat idézve ordenáré MDF támadásnak tekinted-e a számotokra fölöttébb kínos kérdéseket? Üdvözöl képviselőtársad: Póda Jenő AMIKOR 25 ÉVE MEGALAKULTUNK, AZ A CÉL VEZÉRELT MINKET, HOGY ÖNT KISZOLGÁLJUK, MA AZ, HOGY EZT A LEGJOBBAN TEGYÜK. BÁRHOL, BARMIKOR AZ ÖN RENDELKEZÉSÉRE ÁLLUNK, HA BÁRMILYEN ÁRUT KAP, VAGY KÜLD. Közúti szállítmányozó egység Telefon: 251-3000 fax:252-6164 Gyűjtő szállítmányozó egység Teleion: 157-3811 fax: 157-3011 Hungarocargo Teleion: 252-0450,252-0771 fax: 252-3163 BÁRKINEK, BARMIT AKÁR TÚLSÚLYOS VAGY TÚLMÉRETES SZÁLLÍTMÁNYÁT BIZTONSÁGGAL CÉLBA JUTTATJÁK FUVAROZÓINK Szárazárus fuvarozó egység Telefon: 157-4488,157-5111 fax: 157-3735 Hűtőárus fuvarozó egység Telefon: 157-0925 fax: 157-4016 Speciális fuvarozó egység Telefon: 157-3630,157-3327 fax: 157-4016 Hungarocamion Special Transport Telefon: 147-5091,177-8618 fax: 177-8808 BARHONNAN, BÁRHOVÁ ELSZÁLLÍTJUK EURÓPÁBA ÉS A KÖZEL-KELET 20 ORSZÁGÁBA KÜLDEMÉNYÉT, EBBEN KITERJEDT KÜLFÖLDI ÉS BELFÖLDI IRODAHÁLÓZATUNK IS SEGÍTSÉGÜNKRE VAN. Megtalál minket Bécsben, Antwerpenbe, Berlinben, Hamburgban, Párizsban, Londonban, Milánóban, Teheránban, Bagdadban, Hágában, Malmóben, Moszkvában, Isztambulban, Koperban és Rijekában Ml VALAMENNYIEN AZON DOLGOZUNK, HOGY ÖN ELÉGEDETT LEGYEN, AMIKOR SZÁLLÍTMÁNYA CÉLBA ERKEZIK. PÁLFY KATALIN HMMOIWOCftMIOW