Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-26 / 48. szám

^gedmenyes 1 l BUNDAVÁSAR 1 I A TECHNIKA HÁZÁBAN! I _(Kígyóutca^^J • 1992 - IdöPontok: I 1992. február 2* SUt°r,ok' 10-18 óráig, 1992. február 2o Pe,"ek' ,0-18 órá* I Juhnappy klJJ ^ Írhaka^tok, ' SOHA NEM V m ^"mok, poiók. b i nf-^ °LCSÓ-' I *jjgjj választékban. IJ^ ' '^"yfcanadrágok | PANNÓNIA-SZEGED SZŐRME ^ Koktélos esték M y d . M § Lmmábm. I W ^ M m Más légkör a megújult m j* törzshelyeden! M M M M m jvtatoi * M 173 koktél hárfa! M M M M M jj| Szeged, Híd u. 6. M T.: 11-426. M —— - Budapest, városháza, harmadik emelet. Eldugott iroda a folyosón. Itt dolgozik ma. Ajtaján kinn a tábla: Barna Sándor. De én láttam, hogy valaki golyóstollal odaírta, szépen, olvashatóan: elvtárs. - Ó, nem csak ennyi a történet. Belevésték azt a fába, hogy ÁVH-s. Számít az valamit, hogy amikor az Államvédelmi Hatóságot fölszámolták, én még csak tizennégy éves voltam? Nem számít... Nézze, ha én lehúzom, lefestem ezt az elvtárs szót, akkor az az idióta, aki odaírta, csak eléri a célját és odaírja megint ezt, vagy valami mást. Ez itt egy nyitott.városháza, az jön be, aki akar. Ez is a demokrácia: mindenki azt mond, azt ír, amit akar. - AmNior nyolcvankilenc november elsejével a főváros első rendőre lett, nem félt attól, hogy a budapesti rendőrök fölfalják a vidéki zsarut? - Félni nem volt okom, engem oda hívtak. A beosztottjaimtól minek féltem volna, hiszen a harag hatalom nélkül vajmi keveset ér. Rám a járőr hiába haragudott volna, legfönnebb ha én orrolok meg rá, annak veszélyesebb következményei lettek volna... A főnökeimtől sem féltem, talán jobban tettem volna, ha kicsit félek, mert akkor... Egyébként szabályos maffia-módszereket alkalmaztak egyesek. Beiktatásomkor - ott volt a miniszter kialudt a villany, töksötét volt percekig. Azóta sincs gazdája a biztosíték kiverőjének. Aláírásokat gyűjtöttek ellenem, beadni azonban már nem merték. mert tartottak attól, hogy nyerek és kipasszírozom őket az utcára... Nem ez volt a baj. Hanem az, hogy a rendszerváltás idején én a működőképes rendőrséget akartam átmenteni, lehetőleg távol a politikától. A legfőbb rendőri vezetés - ma is sokan a helyükön ülnek viszont a saját székén, sarzsiján, beosztásán kívül mást nem akart megtartani. Görcsösen kapaszkodtak a székükbe. Engem pedig minden lehető eszközzel akadályoztak abban, hogy szervezeti és személyi változásokat hajtsak végre. Áz néhány hónap után kiderült, bizony vannak bőven magas beosztásban, akik sem szakmailag, sem emberileg nem alkalmasak a tennivalókra. Bizonyos erők azonban lefogták a kezem. - Bizonyos erőket mondott... - Neveket nem mondok, már mindegy, ők pedig pontosan tudják, kikről is beszélek. Akkori fölötteseim között kell őket keresni, na...! Később jöttek a személyes ellentétek, törvényszerűen. Én nagyon másként képzeltem el a rendőrség jövőjét, mint sokan. Volt bajom éppen elég és akkor jött a taxisblokád. Olyan hangulat alakult ki körülöttem mindenféle félreértések után, hogy a rendőrség nevében én voltam A tisztességre esküdtem Barna Sándorral beszélget Hortobágyi Zoltán Lám, már a taxisblokád is történelem. Igaz, a benzin ára már lényegesen magasabb, mint amit akkoriban a kormányzat kitalált, s nem tudok újabb taxisblokádról, de az is igaz, hogy akkoriban ijesztőnek tűnt az üzemanyagok elképesztően nagy áremelése. Azoknak a történelmi napoknak fontos, ha nem a legfontosabb szereplője volt Barna Sándor tábornok, Budapest akkori rendőrfőkapitánya. Sokak számára ismerős a neve, hiszen hosszú éveken át dolgozott Csongrád megyében. Volt Szeged rendőrkapitánya, majd ő lett a legfőbb rendőr a megyében hat éven át. Huszonnyolc évvel ezelőtt végzett Szegeden, az egyetem jogtudományi karán, s mert ügyészségi fogalmazóként nem alkalmazták, a szük ügyvédi körbe nem férhetett be, bíró viszont ő nem akart lenni, hát jelentkezett - némi sugallatra a megyei főkapitányságon. Anekdotája szerint a kapus rendőr foglalkozását tudakolta a fiatalembernek. Barna csöndeskén válaszolta, hogy éppen most doktorált a jogon. „Hát, valami rendes szakma jobb lett volna" - felelte a kapus... Fokról fokra ballagott följebb a rang és a beosztás grádicsain. „Sokszor volt szerencsém" - utal erre, de azt sem tagadja, hogy „mindenütt igyekeztem a legjobbat nyújtani és ez, azt hiszem, sikerült". Pártmúltjáról: a városi kapitány a városi pártbizottságnak, a megyei főkapitány a megyei pártbizottságnak volt hivatalból tagja. Semmilyen funkciót nem töltött be, de „akkoriban a rendőr úgy volt párttag, amint illett nyakkendőt viselni". Három esztendeje, már a rendszerváltás előszelében Budapest rendőrfőkapitányává nevezték ki, hiszen szakmailag semmi kifogás nem merülhetett föl ellene. Pedig éppen ez lett idő előtti nyugdíjazásának első lépése. A második - ezt sokan állítják - a taxisblokád alatti korrekt viselkedése. Ezt mások parancsmegtagadásként értékelték. A blokád elültével jöttek a pályáztatások. Barna Sándor nem nyerte el a főkapitányi széket. Ma nyugdíjas, Demszky főpolgármester szűkebb tanácsadói körébe tartozik. az, aki megtagadta volna a parancsot... - Igen. A parancs. Makacsul tartja magát egy legenda: az akkori belügyminiszteren, Horváth Balázson keresztül a kormány tulajdonképpen tűzparancsot adott. Lövetni akartak az elkeseredett tömegre. - Ilyen parancsot, így, senki nem adott ki ebben az országban, következésképpen tehát nem tagadhattam meg a tűzparancsot. - Arra utasítás, hogy a Kossuth teret, a hidakat, szerte az országban az utakat eltorlaszoló taxisokra, kamionosokra lőjenek a rendőrök - nem született? - Mondom: sem a kormány, sem a belügyminiszter ilyen parancsot nem adott. - Arra viszont igen, hogy az országot megbénító járműveket erőszakkal is távolítsák el! Ilyen döntés viszont született? -Én is mondtam ilyet, a belügyminiszter úr is, hiszen a törvényes rend fönntartása a mi kötelességünk volt és a blokád nem volt törvényes rendnek mondható. Nos, a rend fönntartásának dolgában már voltak vitáink a belügyminiszter úrral. Én azt mondtam, hogy a történések elején még tehettünk volna valamit határozott intézkedésekkel, ám később már erre nem volt módunk. Csak azért, mert nem jelentették be a demonstrációt, a tömeget föl nem oszlathattuk volna, ez ütközött a törvény betűivel. Amikor pedig a tömeg már valódi tömeggé vált, akkor az volt az álláspontom, hogy az erőszaknak bármiféle alkalmazása rendkívül súlyos eseménysort válthat ki. A rendőrség pedig, ha egyszer elkezdi, már kénytelen befejezni az intézkedéseket. Azok az intézkedések pedig már nem érik meg! Rajtam maradt, mint maflán a lopott kabát, hogy én csináltam a balhét... - Belülről milyen volt a blokád? - Feszült. Soha meg nem élt helyzet. A négy nap alatt három órát aludtam összesen, bent a központban, persze. Más urak, természetesen, hazamentek aludni, én azonban nem tettem. Nem tehettem. A miniszter tárgyalt velem, pedig ott volt ugye az országos főkapitány, a helyettese, de hát a miniszter velem tárgyalt. Mindenki azt leste, hogy milyen parancsot adok ki, s persze azt is, hogy nyugodt vaj>yok-e, ura-e- a helyzetnek. Úgy kellett viselkednem, hogy pontosan érezzék, tudom, mit csinálok, van ahhoz kellő erőm. Minden utólag elmesélt történet ellenére én azt mondom: a parancsomat végrehajtotta volná az állomány. A törvényes parancsomat. Bár... azt hiszem, talán még a törvénytelen utasításra is elindult volna minden rendőr. Amikor én azt mondtam, hogy ez a kormány nem olyan, Jiogy tűzparancsot adjon ki, no meg az törvénytelen volna, tudtam, befejeztem a szakmámat. Ez nem személyes sorskérdés volt akkor sem. A blokád uján informális úton üzenték akkora embertől, hogy rtléjj!"-^ Horváth Balázs bejügyminiszter úr távozása után Barna úr sefti kívánatos tovább:.. '"",v' - Mégis beadta a pályázatot addigi posztjára. Tudta pedig,'h dolgok már eldőlték. - Éh profi rendőr vagyok. Megtanultam a1 sZíicm'áVh'af, értem is, tüdőm is! Eredményesen műveltem. Be kellett adrrórti a pályázatomat!'Másf-gsZf Viszont az volt az elgondolásom, hogy lépjenek ők!-Né1 nhtórtdhassák utóbb, hej, ha beadtad volna, te nyeredl "Nonvén nyertem, persze. A' htostani belügyminiszter nagyon- korrekten magas tisztséget'kínált'á minisztériumban, de é'rt riem vagyok az a fajta, aki most, öregkorára lesz hivatalnokká. Köszöntem szépen, és nem fogadtam ej. • •«•••" ••> - Most pedig nyugdíjas. - Éppen egy esztendeje. Le Í6 szereltem volna, de megvolt a huszonöt esztendei szplgájati viszonyom , nyugdíjazhattak. Most Demszky úr kabinetjében igyekszem a tapasztalataimat. tudásoiTta,t,a,rköz..javára fordítni és.másként.U.próbálkozom szellemi tőkémet, forintba fojtani... . T. Visszanézve, p lezártnak mondott rendőri pályára, mii lát? - Csongrád megye főkapitányi tisztéig sikereket. Jól ment a szekér. Minden tettemért, nyilatkozatomért vállalQm a felelősséget, amint minden szavamat vállalom. Az enyémek, én mondtam azokat. Munkám egyébként darabra mérhető, aki akarja, számoljon utána, úgy ítéljen. Néhány dolgot talán másként csinálnék, de alapvető hibát egyetlen egyet sem követtem el. Szerettem, amit csináltam. - De most egyszerű civil. - Egyszerű...? Nem egyszerű ez, de valóban, civil vagyok. S ha azért, mert akkor, a blokád idején egyetlen ember nem halt meg, hát azt mondom: megérte. Én a tisztességre esküdtem. - Azt mondta: megérte. A tisztesség minden áron? - Csak az éri meg. A tisztesség. Nyugodt vagyok. Keresse az üzletekben a PICK- emblémával jelölt termékeket! ÉS FIGYELJE A SZUPERIN FŐ JÖVŐ HETI SZÁMÁT! NYERHET! PICK Szeged SZERDA, 1992. FEBR. 26. INTERJÚ 7