Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. FEBR. 25. Március 9. Ahogyan közeledik a gyászos évforduló, úgy növekszik a feszültség Szerbiában. S ez egyre nyilvánvalóbb formában jelentkezik, mégpedig nemcsak a lakosság körében, hanem - és elsősorban - az uralkodó, a hatalmat gyakorló párt soraiban is. (Tavaly március 9-én Belgrádban hatalmas ellenzéki tüntetésre került sor, amelyet a Szerbiai Szocialista Párt erőszakkal - vízágyúkkal, gumibotokkal, sőt tankokkal és lőfegyverrel - oszlatott fel. Több halottja is volt a véres összecsapásnak.) Az ellenzéki pártok, mindenekelőtt a Szerb Megújhodási Mozgalom és a Demokrata Párt, már korábban bejelentette, hogy az évfordulón békés tüntetést szervez. Az utóbbiak azonkívül olyan aláírásgyűjtésbe kezdtek, amelynek célja a szerb köztársasági elnök, Slobodan Milosevity lemondásra késztetése. Eddig több mint 120 ezer aláírás gyűlt össze Szerbiában. A követelés tartalmazza azt is, hogy ne csak a népvezér, hanem a kormány is mondjon le és alakuljon helyette egy nemzeti kabinet, amely kivezeti déli szomszédainkat az értelmetlen háborúból és a lassan éhínséggel fenyegető, szétzilált gazdasági állapotokból. Hogy milyen komoly és megalapozott a követelés, azt nemcsak a kiegyensúlyozottságukról, megfontoltságukról ismert ellenzéki politikusok megnyilatkozásai teszik egyértelművé, hanem a hatalmi párt mind élesebb reagálása és a márciusi események évfordulójának említésére való úgyszólván hisztérikus ellenkapmány is. Az SZSZP tisztségviselői az SZRT-ben (Szerbiai Rádió-Televtzió) nap nap után hosszan fejtegetik, hogy az ellenzék követelése jogtalan, és arra irányul, hogy megkaparintsa a hatalmat a köztársaságban (melyik ellenzéki párt nem törekszik erre?). Védelmükbe veszik Slobodan Milosevity köztársasági elnököt, de - s már ehhez is bátorság kell - elmondják azt is, hogy: valamivel több figyelmet kellene fordítania az ellenzék javaslataira (is). A hithű és a közelmúltban még a Jugoszláv Kommunista Szövetség tagjaiként magas pozíciókat betöltő szerb politikusok dicshimnuszokat zengtek Milosevityről. A szerbiai kormány egyik alelnöke, eufórikus felbuzdulásában azt is elmondta a tévé több milliós auditóriuma előtt, hogy „Milosevity volt néhány évvel ezelőtt az a csodálatos fénysugár, amelyet az alagútban tapogatózva először megláttunk, és amelyet a szerb államiság megteremtéséért folytatott harcunkban követtünk!"... Milosevity hallgat. Miniszterelnöke, a szabadkai egyetemistából és (kommunista) párttitkárból lett politikus, nyilatkozott. A mindig magabiztos, szarkasztikusan odamondogató fiatal közgazdászdoktor most valahogy sokkal kimértehh, csendesebb volt. Elítélte az ellenzéket. De nem pocskondiázta őket. Méltatta Milosevity érdemeit, de nem magasztalta őt. A „kapásból" nyilatkozó, mindig tettre kész Radoman Bozsovity miniszterelnök most olvasta (!) nyilatkozatát. Eközben zavartan, nagyokat nyelve közölte gondolatait. Nem szoktuk meg tőle ezt... A hatalom tehát enyhén szólva tart a március 9-i „békés" tüntetéstől, megemlékezéstől. Nyilván joggal. Mert valószínűleg az sem véletlenül hangzott el dr. Zorán Gyingyity, ismert demokrata párti politikustól, hogy: változás lesz. Ez biztos. Lehet, már néhány hét múlva! Csak jósol? Vagy már tud „ valamit? " K. F. Moszkvai tüntetés Nincs puccsveszély Beszélő viszonyba kerültünk egymással A rendőrök fellépését bírálva számolt be a vasárnapi moszkvai tüntetésről a volt SZKP-lap, a Pravda. A kommunista pártorgánum szerint csupán a tüntetők és vezetőik önmérséklete akadályozta meg, hogy a volt szovjet hadsereg napja alkalmából rendezett demonstráció nem fajult véres összecsapássá. - A burzsoá demokrácia megmutatta igazi arcát. Nyíltan a néppel szemben lép fel és erre az emberek is kezdenek rájönni - jelentette ki a lapnak nyilatkozva Albert Makasov tábornok, a konzervatív katonai körök vezéralakja. A rohamrendőrök fellépését ecsetelve a Pravda tudósítója egyebek között megírta: a lap fotóriporterére is rásóztak gumibottal. Viktor Alksznisz, a szélsőségesen konzervatív nézeteiről ismert egykori szovjet parlamenti képviselő „övön aluli" rúgást kapott az egyik fiatal rendőrtől. Alaposan helybenhagyták az egykor volt lenini Komszomol egyik aktivistáját is, aki az ifjúsági szervezet vörös zászlajával próbált meg feljutni egy teherautó tetejére. - A rendelkezésemre álló információk szerint ellenőrizhető a helyzet a hadseregen belül, egyébként sem a katonák feladata a politikai döntések meghozatala - jelentette ki vasárnap este az oroszországi tv első csatornájának „Mérleg" című műsorában Jevgenyij Saposnyikov, amikor az esetleges puccsveszélyró1 kérdezték. A FÁK egyesített haderejének főparancsnoka ezzel cáfolta a katonai beavatkozásról - éppen az aznapi moszkvai megmozdulásokat követően - terjengő híreszteléseket, megjegyezve: - Akik erre a megoldásra gondolnak, azoknak tudatosítaniuk kellene, hogy ma már más világban élünk. A Forrás Manager Klub (Deák F. u. 22.) február 26-án 9 órakor munkareggelire várja a társasági adó iránt érdeklődőket. Vendégek: dr. Ványai László és Szeles Béla a Cs. m. -i Apeh igazgatója és helyettese. A MAGYAR-SZERB KAPCSOLATOK túljutottak a mélyponton, beszélő viszonyba kerültünk egymással; jó volna, ha eljutnánk az intezív együttműködésig - mondotta a Magyar Szó című újvidéki lapnak adott interjújában Őszi István belgrádi magyar nagykövet. LATIN-AMERIKA évtizedek óta legkiterjedtebb kolerajárványa a hét végére elérte az eddig nem fertőzött középamerikai és karib-tengeri államokat is. ERICH HONECKER egykori keletnémet államfő hétfőn reggel elhagyta Chile moszkvai nagykövetségének épületét és orvosi kezelés céljából a Botkin kórházban jelentkezett. KAZAHSZTÁN kész csatlakozni az atomsorompóegyezményhez - ezt Nurszultan Nazarbajev kazah elnök közölte vasárnap Iszlámábádban. Egyben támogatásáról biztosította az Ázsia déli részén létrehozandó atomfegyvermentes övezetre vonatkozó pakisztáni javaslatot. A MONOPOLHELYZETBEN lévő orosz vállalatok szigorú felügyelet alá helyezését rendelte el hétfőn Borisz Jelcin elnök a gazdaság mielőbbi stabilizálása érdekében. IZRAEL ÉSZAKI RÉSZÉN és a Golán-fennsíkon hétfőn erősen havazott. A váratlanul jött hóesés eltorlaszolta az utakat és elszigetelte a falvakat a külvilágtól. A havazás Jeruzsálemet és Ciszjordániát sem kerülte el. A tengerparti síkságot eső és jégeső áztatta, ami áradással veszélyezteti Izrael legsűrűbben lakott vidékét. Két hónap alatt már a harmadik hóvihar tombol vasárnap este óta a libanoni hegyekben, a szakadó eső pedig a partvidéket árasztotta el. A Bejrút-Damaszkusz nemzetközi autóút járhatatlan és a hegyi utakon sem lehet közlekedni. NEM KEVESEBB, mint 247 párt vagy szervezet jelentkezett az áprilisi parlamenti választásokra Olaszországban. Vasárnap este zárult le a jelentkezési határidő: a római belügyminisztériumban ennyien nyújtottak be igényt, hogy felkerüljenek a szavazólapokra. A jelentkezők túlnyomó része helyi ligákból kerül ki, amelyek vitatják a hagyományos pártok uralmát a politikai életben. A ligák vezérlő elve és jelszava a „függetlenség" vagy „autonómia", amelyen a pártok közötti alkuk nyomán működő, bürokratikus római központi kormányzattól való függetlenséget értik. Jelentkeztek azonban szép számmal alkalmi formációk: nyugdíjasok, autósok, vadászok, háziasszonyok pártja, sőt - Cicciolina és Moana Pozzi, a két ismert pornósztár vezetésével - egy „szerelempárt" is. AZ AMERIKAI HADIHAJÓK többségéről leszerelték a taktikai atomfegyvereket - közölte az amerikai hadiflotta törzsfőnöke, Erank Kelso tengernagy. Az amerikai hadiflotta mintegy 500 atombombával, illetve Tomahawk típusú manőverező robotrepülőgépre szerelhető nukleáris robbanófejjel, és mintegy 900 nukleáris mélytengeri aknával rendelkezik. Izraelbe látogat Surján László Izraelbe látogat vasárnap Surján László népjóléti miniszter. Az egészségügyi tárca vezetője vendéglátójával, Ehud Olmert egészségügyi miniszterrel aláírja Magyarország és Izrael következő két évre szóló egészségügyi munkatervét. Magyarország és Izrael igen jó kapcsolatokat épített ki a két ország közötti egészségügyi egyezmény keretében. A kétévente megújított munkatervek alapján rendszeresen tartanak tudományos tanácskozásokat, a különféle szakterületek művelői pedig lehetőséget kapnak, hogy a másik országban sajátíthassák el az új gyógyító eljárásokat. A munkaterv jelenleg évente 12 hetet biztosít a szakembercserére. Ezt a keretet 14-16 hétre szeretnék felemelni, ám a lehetőségeknek egyelőre határt szabnak a népjóléti tárca szűkös költségvetési forrásai. Háromnapos látogatása alkalmával Surján László megismerkedik az izraeli egészségügyi ellátási rendszerrel is. Amerikai elnökválasztások Bush-Buchanan párharc George Bush amerikai elnök vasárnap fölényesen megnyerte az előválasztást Maine államban, de még távolról sincs túl a hullámvölgyön: a legújabb felmérés szerint a szavazóknak kevesebb mint a fele látja úgy, hogy az elnököt újjáválasztják majd novemberben. A Newsweek hírmagazin közvéleménykutatása szerint az amerikaiak többsége elégedetlen az elnök tevékenységével és háromnegyed részük úgy véli: George Bush nem tesz eleget a gazdasági gondok megoldásáért. Az elnök a keddi eUő előválasztáson, New Hampshire államban csak a republikánus szavazók 53 százalékának támogatását tudta megszerezni a párt jobbszárnyához tartozó vetélytársával, Patrick Buchanannel szemben. Maine-ben Bush elsöprő többséget kapott, de további hosszú, szívós küzdelemre kell felkészülnie: a republikánus aktivisták hét végi, országos tanácskozásán a résztvevők többsége Patrick Buchanant támogatta. George Bush újrajelölése ennek ellenére változatlanul valószínű, de növekedtek a jövendő demokrata párti jelölt esélyei. Magabiztos, derűs, bizakodó - Patrick Buchanan A maine-i szavazás után továbbra is teljesen nyílt a demokrata elnökjelöltek versenye. A keddi New Hampshire-i győztes, Paul Tsongas ugyan itt is az élen végzett, de csak olyan kis előnnyel, hogy megfigyelők inkább holtversenynek minősítik az eredményt. Az AP hírügynökség szerint húsz év óta ez volt az első olyan maine-i választás, ahol a New Hampshire-i demokrata párti győztes nem tudott előnyt kovácsolni magának ottani győzelméből és egyértelmű előnyt szerezni riválisaival szemben. Az egykori massachusettsi szenátor a szavazatok 97 százalékának megszámlálása szerint a demokrata szavazótábor voksainak 29,5 százalékát kapta, s mögötte Jerry Brown, volt kaliforniai kormányzó 29,3 százalékkal végzett. A korábbi favorit, Bili Clinton arkansasi kormányzó 15 százalékot szerzett. Dél (High Noon) - pisztolypárbaj nélkül George Bush, Szaddám Husszeinnel való viszályában azt a szerepet próbálja eljátszani, amit Gary Cooper játszott a High Noon (Dél) című film egyik jelenetében. Amikor a hórihorgas sheriff lenéz a banditavezérre, ijedt városlakók kukucskálnak ki az ablakon, hogy lássák, ki marad állva a poros utcán. „Ez a bolygó nem elég tágas kettőnk számára" - mondja a szabad világ vezetője. Tudjuk mi a film vége: egy gyors, pontos lövés és happy end. De tapasztalhattuk már, hogy a valóság újra meg újra eltér a forgatókönyvtől, kiábrándítva a hőst és a közönséget egyaránt. A fekete kalapos fickó vagy nem megy a pisztolyáért, vagy jó ürügyet szolgáltat egy tűzharchoz. A sheriff eltávozik, miközben azt mormogja - legközelebb majd elkapom a gazfickót. És amikor eljön a „legközelebb", gyakran már valaki más a sheriff. A minta több mint harminc évvel ezelőttre nyúlik vissza. John Kennedy számára „bandito Numero Uno" Fidel Castro volt. A „Szakállas" idézte élő Kennedy időszakának legnagyobb bukását, az 196l-es disznó-öbölbeli válságot, és a hidegháború legveszélyesebb incidensét, az 1962-es kubai rakétakrízist. Lyndon Johnson elnöksége Ho Si Minh elleni ideológiai háborúval kezdődött. Johnson veszített. Jimmy Carter, Khomeini ajatollahhal szemben rögtön támadólag lépett fel. A „Sivatag Egy", az amerikai túszok kiszabadítására irányuló 1980-as - megbukott - kísérlet színhelye, Carter Dis'znó-öble volt, és mint később kiderült, egyben Wateloojának is bizonyult. Természetesen Ronald Reagennek volt a legjobb érzéke arra, hogy Hollywood hogyan kezelné ezeket a problémákat: 1981-ben megrendezett egy légi harcot Kadhafi légierejével a Szidrai-öböl felett. Öt évvel később pedig fölhördülésre késztette a világot, a „30 másodperc Tripoli fölött" című produkcióval. Ez a rajtaütés hasonló szellemben fogant merényletkísérlet volt, mint azok a romantikus elképzelések, hogy a robbanó szivarokkal és maffiás bérgyilkosokkal tegyék el Castrót láb alól. Bámulatos volt, ahogy az amerikai bombázók megleckéztették Líbiát, a terrorizmus támogatásáért. - Talán igen, de a fő célpontot, magát Kadhafit, elhibázták. Mindannyiukban volt azonban egy közös vonás: kikerülvén az amerikai golyókat - néha szó szerinti értelemben is -, valamennyien megerősítették pozíciójukat a harmadik világ egy-egy régiójában. Másrészt mindegyikük megélte azt, hogy végignézhette amerikai ellenfelének az elnöki székből - ilyen vagy olyan módon - való távozását. Castro eddig 29 évvel élte túl Kennedyt. Mire Ho 1969-ben meghalt, a vietnami háborút ellenzők már Texasba szorították vissza Johnsont. Khomeini pedig, Carter távozása után, még kilenc évig gúnyolta a „Nagy Gonoszt". Reagen talán megcsinálta Kadhafinak élete nagy rémületét, de ma csak egyikük van nyugdíjban. Most itt áll Bush Szaddámmal szemben. Bush az Öböl-háborúban, kezdettől fogva, személyes alapokra helyezte a konfliktust. Burkoltan utalt arra, hogy Szaddám eltávolítása a hatalomból - ha nem ebből a világból -, ugyanúgy az amerikai célok közé tartozik, mint Kuvaitból való kiűzése. Most Bush dühös, és zavarban van, hogy Szaddám önelégült, gyakran vigyorgó ábrázata még mindig a képernyőt csúfítja. Mi több, Washington nagy félelmére, néhány háborús szövetségese különösen Törökország - hajlik arra, hogy békét köt Szaddámmal, arra a teóriára alapozva, hogy az meggyengült állapotában ugyan egyben tartja Irakot, de nem lesz képes arra, hogy (had)erejét fitogtassa. Az elmúlt néhány héten „Bush-sheriff' egy show-t rendezett, a hatlövetűjéért nyúlt, és jelvényét kezdte fényesíteni. A múlt hónapban, öt nap alatt felújította az iraki néphez és hadsereghez intézett felhívását, hogy hozzanak létre egy új rendszert; Róbert Gates, a CIA igazgatója a kongresszus előtt kijelentette, hogy Irak addig fenyegetést jelent a térség számára, amíg Szaddám Husszein hatalmon marad; Dick Cheney védelmi miniszter pedig a nyilvánosság előtt azt jósolta, hogy Szaddámot tulajdonképpen meg fogják dönteni. Azóta a sajtót elárasztották egy titkos hadműveletről, egy lehetséges támadás terveiről kiszivárogtatott hírek. A kormányzat ijesztőnek tartja, hogy Szaddám Husszein felbátorítja Amerika ellenségeit, és habozásra készteti Amerika olyan szövetségeseit - mint például a törökök akik talán hajlandók lennének elfeledni a múltat. Egyszóval, az USA úgy gondolja, hogy ez hatással lesz Szaddámra, és talán az amerikai kormányra gyakorolt nyomásnak is véget tud vetni. Ha azonban eljön május, június vagy november, és Szaddám még mindig fittyet hányna „Uncle Sam"-re; Cheney jóslatára úgy tekintenek majd vissza, mint egy vágyálomra, és Bush vén salabakternek fog tűnni. Nem irigylésre méltó helyzet ez a „sheriff' számára, különösen, ha az újraválasztására készül. A Time Magazinból fordította: Pál Dániel