Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-20 / 43. szám

2 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. FEBR. 21. Amikor a dögkeselyűk masíroznak Most már bizonyos, csupán napok kérdése, és az ENSZ mintegy 13 ezer kéksisakosa megérkezik az egykori Jugoszláviába. A tisz­tek főhadiszállása Szarajevóban, Belgrádban és Zágrábban lesz, a békefenntartó erők katonáit pedig a frontvonalra vezénylik, hogy szétválasszák a szembenálló feleket. Az előszámítások sze­rint ez a „kiruccanás" az ENSZ-nek körülbelül 450 millió dol­lárjába kerül évente. Nos, a piszkos jugoszláv testvérháború dögkeselyűi, hiénái már kidolgozták a pénzszerzés új módozatait, megneszelték a háborús turizmus nyújtotta korlátlan lehetőségeket. A harctereken még mindig dörögnek a fegyverek, halnak az emberek, de ezeknek a véres kezű bizniszmeneknek már a nyerészkedésen jár az eszük. Kiszimatolták ugyanis, hogy az ENSZ békefenntartó erőinek kötelékébe szolgáló tisztek havi jövedelme a tízezer dollárt is meghaladja. A közkatonák zsoldja természetesen jóval kevesebb, de egy olyan országban, amelyben az emberek száz dollárt sem keresnek havonta, a közlegények is milliomosoknak számítanak. Köztudott, hogy a katonák nem verik fogukhoz a garast, a szóra­kozásra. az italra, a nőkre nem sajnálják a pénzt. Ergo: ha mind­egyik katona havonta csak 100 dollárt költ szórakozásra, ez évente 1.3 millió dolláros bevételt jelent. Ha lenne szervezett hölgyvendégszolgálat, kaszinók, bárok, szórakozóhelyek, akkor meg is tízszereződhetne ez az összeg. Nagy pénz forog tehát koc­kán. résen kell lenni. A bankok már megkezdték az egymás közötti háborúskodást, ugyanis csöppet sem mellékes, melyik pénzintézet folyószámláján keresztül érkeznek a dollármilliók. A belgrádi Ju­goszlávia Szállóba már befutott egy nemzetközi kupikaraván. Világ prostituáltjai és stricijei, egyesüljetek címen, úgy látszik, ők is megérezték a pénz szagát, de a fővárosi utcalányok sem hagy­ják magukat, ezért komoly érdekháhorú kirobbanása várható. Ki­szivárgott a hír, hogy a vajdasági Sid városka környékén is léte­sítenek a kéksisakosok egy bázist. A helybeli parasztok eszelősen nekiláttak a húsz éve parlagon heverő földek felszántásához, mert ha a békeerők megművelt földet vesznek bérbe vagy vásárolnak meg, nyilván jobb árat is fizetnek érte. Ezek után tehát nem a katonák, hanem a háborúból meggazda­godni óhajtó dögkeselyűk masíroznak majd a bérces Balkánon. Hogy képzavar, istenem, engem is annyi minden zavar. T. T. Rejtélyes halál Háborúban olcsó az emberélet. Ott még azt sem ellenőrzik túl szigorúan, hogy valaki az ellenségtől, vagy a „jó barátjától" kap­ta a halálos golyót. Aj is előfordul, hogy valamelyik túl merész külföldi újságíró belekerül a tűzvonalba, és végez vele egy nem neki szánt lövés, gránát vagy becsapódó bomba. Christian Würtemberget, a svájci riportert azonban nem golyó, nem gránát, nem bomba találta el, hanem január 6-áról a 7-ére virradó éjszakán valaki egyszerűen megfojtotta. A boncolás ki­derítette. hogy előzetesen valamilyen tompa tárggyal vágták fej­be, majd saját sáljával fojtották meg. Ki leheteti a tettes? Kinek és miért volt az útjába egy semleges ország riportere? Újságírótársainak vallomásai alapján kirajzolódik egy külö­nös történei, amelynek során a gyilkos személyét ugyan nem. de a gyilkosság indítóokát ki lehet következtetni. Christian Würtemberg társai körében vakmerőségéről volt ismert azon kívül, hogy olykor anyagi gondokkal is küszködött. Jugoszláviában is sorra látogatta a veszélyes helyeket, beszélt a szembenálló felekkel, és küldte haza jelentéseit. Ennyi azonban nem volt elegendő számára a veszélyből. Egy szép napon beállt a horvátok oldalán harcoló nemzetközi brigádba, amely a spanyol Eduardo Flores parancsnoksága alatt különböző, mindenáron és bárhol harcolni kívánó kalandorokat szedett össze egy csoportba. Ilyen emberek mindig találhatók a háborúban. Ők a mindenkori, mindenkiért, mindenki ellen harcoló zsoldosok, hivatásos csatalegények. A svájci újságíró beöltözött egyenruhájukba és azt várta, hogy azonnal fegyverrel a kezében bevetik az ellenséggel szemben. Ehelyett azonban nem küldték a harcba, napjai csak fegyvertisz­togatással és egyéb, front mögötti szolgálattal teltek. Würtemberg elunta a dolgot, és az sem tetszett neki, hogy őt, aki véleménye sze­rint komolyabb katonai ismeretekkel rendelkezett, mint társainak említette, „közönséges bűnözők" parancsnoksága alá rendelték. Annyit a nemzetközi brigád katonái is elárultak, hogy a svájci riporter nem örvendett különös népszerűségnek. Aligha fog kide­rülni, ki volt Würtemberg gyilkosa, annyi azonban bizonyos, hogy nem hősi halottként, s nem is foglalkozása áldozataként fejezte be az életéi. Sorsa és pályafutása szoros összefüggésben áll nemzetiségével. Svájc milliárdokat költ a hadsereg legmodernebb fegyverekkel történő ellátására. 50 éves koráig minden svájci férfi minden év­ben meghatározott ideig tartó katonai szolgálatra vonul be. Ez­után hazamegy és fegyverzetét is magával viszi. A svájci hadsereg­nek megalakulása óta még sohasem kellett külső ellenséggel szembenéznie. A katonákat viszont szüntelenül harcra buzdítják. A fiatalabbak között mindig akad néhány vállalkozó természetű legény, aki nekivág a nagyvilágnak, és beáll valahol valamilyen hadseregbe. Svájc törvényei ugyan szigorúan tiltják az idegen hadseregben való szolgálatot, de a harci vágy legyőzi a törvény­től való félelmet. A fiatal újságíró is megtanulta a fegyverforgatást, Jugoszláviá­ba a harci vágy csábította. Végre harcolni kívánt, nem céltáblára, hanem emberekre lőni. Mivel pedig azt is a fejébe verték, hogy a svájci a világ legjobb katonája, a kétes hírű nemzetközi brigádba lépve elvárta, hogy jelentkezését ennek megfelelően értékeljék, és legalább valamiféle parancsnoki feladatot kapjon. Csalódását valószínűleg nem titkolta, és elégedetlenségét közölhette a cso­portban, ez pedig vészes következményekkel járt. A brigád tagjai ..nehézfiák", akikkel nem lehel tréfálkozni. Valaki végzett veje. Nem az ellenség, luinem saját választott bajtársai sorából. így szegény Christian Würtemberg nem a foglalkozása, hanem kalandvágya áldozataként távozott az élők sorából. VKZÉNYI PÁL Cselszövés, provokáció A MAGYAR GAZDASÁGBAN csak akkor következhet be örvendetes fejlődés, ha a következő években az államháztartás mérlege aktívra fordul, vagy legalábbis egyensúlyba kerül ­vélekedett Suránvi György a bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézetben tartott keddi előadásában. Surányi becslése szerint az infláció az év végére a jelenlegi 28-ról 14-15 százalékra mérséklődik. WILLEM VAN EEKELEN, a Nyugat-európai Unió (WEU) főtitkára szerint értelmes, logikus elképzelés, hogy Magyaror­szág valamiféle társulás formájában bekapcsolódjék a WEU tevékenységébe, megbeszéléseibe. A HADSEREG és a polgári védelmi egységek, valamint a pártszervezetek és a forradalmi'védelmi bizottságok részvé­telével nagyszabású hadgyakorlatok kezdődtek Kubában. A védelmi gyakorlatok lényegében az ország egész területére kiterjednek. EGY VENEZUELAI katonai bíróság kedden vádat emelt 33 katonatiszt ellen, akiket azzal vádolnak, hogy részt vettek a két héttel ezelőtti katonai puccskísérlet előkészítésében és ki­vitelezésében. II. JÁNOS PÁL PÁPA különrepülőgépen újabb afrikai uta­zásra indult. Egy hét alatt Szenegált, Gambiát és Guineát ke­resi fel, tehát muzulmán országokat a fekete földrészen. Az utazás célja a párbeszéd erősítése az iszlám világgal. Ez II. János Pál nyolcadik utazása Afrikában, és az 54. külföldi uta­zása megválasztása óta. SZIGORÚAN MEGBÜNTETIK, sőt meg is gyilkolják azo­kat a külföldön élő iraki ellenzékieket, akik nem akarnak ha­zatérni Irakba. Ezt Szaddam Húszéin iraki elnök egyik közeli munkatársa jelentette ki. Irak megbocsát mindazoknak a kül­földön lévő iraki ellenzékieknek, akik hazatérnek. Ellenben bün­tetés vár azokra, akik hazájukat elárulják távolmaradásukkal. Hankendi lángokban Örmény források szerint Hegyi­Karabahban szerdán legalább húsz ember veszítette életét a szinte egész napos azeri rakétatámadást követően. Azeri jelentések pedig arról számoltak be, hogy az örmény milicisták Susa városát, illetve Azerbajdzsánnak Örményországgal határos településeit lőtték. Ott legalább tizenöten haltak meg. Az Armenpres örmény hírügy­nökség szerint a nagy hatású ra­kétákat használó azeri alakulatok le­rombolták a Karabahi Köztársaság fővárosában, Hankendiben (Sztye­panakert) lévő parlamentjének épü­letét és a terület tévéközpontját. Hankendiben nagyon sok épület lángokban áll. s oltásuk egyelőre lehetetlen, mert nincs elegendő víz és üzemanyag a tűzoltóknak. Kísérletek a megosztásra A „sikertelen" marosvásárhelyi helyhatósági választások újabb hátterére derült fény, nevezetesen hogyan lett cselszövés áldozata Pokorny László független magyar polgármesterjelölt. A magyarok csak egy jelöltet kívántak indítani az RMDSZ színeiben, Káli Király Istvánt. Egyelőre tisztázatlan körülmények folytán Pokomy Lászlót is indították a „függetlenek". Ma már is­mert a hátsó szándék: az oly fontos városban megosztani a ma­gyarságot, melynek következtében a vatrás jelölt biztos „befu­tónak" számíthatott volna. Egyes személyek gondoskodtak arról, hogy vesztés esetén kijátsszák azokat a kártyákat, amelyeket ők helyeztettek el a választási „pakliban". Ennek esett áldozatául Pokorny László és a marosvásárhelyi magyarság. A polgármesteri szék elnyerését követő napon a Vatra Roma­neasca - mivel több jelöltjük nem szerezte meg a polgármesteri címet - kijátszotta az általa korábban elhelyezett „bizonyí­tékokat", melyek természetesen igaznak bizonyultak, és semmissé tették a választás eredményét. Ma már az RMDSZ maros­vásárhelyi szervezete is látja hibáit, és tovább folyik a magyarság elleni provokáció bizonyítékainak gyűjtése. Remélhetőleg az erdélyi magyarság a megismételt választásokon éberebb és egységesebb lesz mint korábban.' Orosz nyomor. Mocsok és piszok között árulja sajtját egy' fiatalember az orosz fővárosban. Moszkvában. A pénzhiány és a kevés áru szinte mindenkit „rákényszerít" a kereskedelemre. „Kétoldalú" távközlés Teodor Melescanu román kül­ügyminisztériumi államtitkár szer­dán fogadta a vasárnap óta Buka­restben tárgyaló Doros Bélát, a magyar Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkárát. A négytagú magyar küldöttség látogatására román szakminiszteri meghívásra került sor. Célja a két­oldalú együttműködés a távközlés és a posta területén. Doros Béla kifejezte a találko­zón a magyar fél óhaját az együtt­működés fejlesztésére Romániá­val a távközlés, és főleg a modem távközlési rendszerek bevezeté­sével kapcsolatos műszaki problé­mák megoldása területén. Hét esztendeje nem tudok Koósékról. Amikor legutóbb Gyergyóújfaluban jártam, Mar­ci bácsi és Marika néhány hó­napja lett nagyszülő, ebben ludas Marci és Zsuzsa voltak. Épült a házhoz az újabb „szárny", ahol fiuk és menyük az aprócska Gáborral otthon lehettek. Álltak a régi mód fá­ból készült falak, rajta a tető, de még nem lehetett tudni, mire fut ki az idő. Hátul, a dombra Kapaszkodó portán ott magasodott a szé­natároló, az istálló. Akadt a ház­nál csirke, malac, ló és birka. - Az ember sosem tudhatja ­tolta föl a kalapját a feje búb­jára Marci bácsi, a házigazda. Neki és feleségének kenyeret a fogyasztási szövetkezet adott, s azokban az ínség járta időkben is mindig került a házhoz az, ami kellett. Ildikó, gyönyörű szőke lányuk akkoriban éppen végezni készült Kolozsvárott az egyetemen, közgazdásznak ké­szült. Már első találkozásunk is amolyan mesébe illő volt. A Libán-tetőt jártuk hátizsákok­kal, de sehogy nem akadtunk a keresett kaszálóházra. Meleg napunk volt és már órák óta jár­tuk ugyanazokat az ösvényeket, de sehogy nem leltünk az igaz útra. Ekkor könyökölt föl a ke­rítésre a huncütszemű Marci bácsi, s csak amúgy csöndeskén kérdezte izzadt, fáradt, elke­Néhány nap Erdélyben (2.) Vetetlen föld Gyergyóban seredett mitőlünk - miközben már harmadszor vonszolódtunk el tanyája előtt: - Oszt keresnek-e valakit? A mondatra elfelejtettem én félelmemet a ránk esteledő erdő medvéitől, el az izzadtságot, a fáradtságot. Hát miként lehet valaki ilyen...? Kinn, a rengeteg kellős köze­pén, a reménytelenség egyszer­re barátsággá, emberséggé vál­tozott. Koósék tüzet tettek, gombát tisztítottak, tojást ütöt­tek föl. Bor is került, úgy este­ledett ránk, hogy nem szakadt vége sehogyan a szónak. Az ifjabb Marci akkor lépett túl a húszon, erős, vállas, ke­mény fiú volt. Hanem Ildikó...! A reményevesztett, agyonizzadt vándor mindenre számíthatott az óriás hegyek fái között, csak arra nem, hogy kétmarék dere­kú, feszes testű tündér vezeti majd a fák közötti csorgóhoz mosakodni. Marci mind mond­ta: neki elege van ebből az országból, amint teheti, lába sem lép a földjére többet. Ildikó csak nézte az égbe bökő fenyő­ket, szinte a szemével simogatta. Hét esztendeje hát Marciék első gyermeke született, Ildikó az egyetem utolsó hónapjait morzsolta, Marci bácsi és Ma­rika erősítették a szövetkezetet. És szidták a rendszert, a magya­rokat szorongató politikát. Vajon most...? Szorongva fordultam a csúszós, havas úton Koósék portája felé. Kit talá­lok? Él-e a történelem-járta idők múltán is mindenki...? Marci bácsi éppen odafönn, a jószágoknál járt, de a dombról már figyelte az érkezőt. Lyukas könyökű ujjasSba törölve a kezét, szótlanul ölelt meg. - Hát te... te vagy...? ­mondta és kérdezte egyszerre. Egyetlen villanással láttam, hogy az új szárny készen, abban ugyancsak kell életnek lennie, amint a régiben is, ahol kicsi kabát sorjázott a nagy után. Ez pedig alighanem két gyermek is már. Ildikóé vajon? Érett, finom szilvórium került az asztalra, egy gyűszűnyit az érkezésre illett tölteni. Vettük hát sorra a családot. - Marci? Velünk élnek. Gá­bor után megszületett Péterke is, már négyéves nagyfiú. Mar­cinak kivették az egyik veséjét, még egy vedret sem emelhet, de azért hál' istennek jól van már. bár a másikban is valami kő mozog. Zsuzsa, a menyünk ta­Antall József és George Bush levélváltása Az elmúlt napokban levél­váltás zajlott le Antall József miniszterelnök és George Bush amerikai elnök között - közölte az MTI-vel a Miniszterelnöki Sajtóiroda szerdán. A két po­litikus eszmét cserélt a jugo­szláviai helyzet alakulásáról, az ottani nemzetek és nemzeti kisebbségek - köztük a magyar kisebbség - helyzetéről, az ENSZ békefenntartó erőinek küldetéséről és a válság ren­dezésének elveiről. Bush elnök egyben köszö­nettel nyugtázta Antall József­nek a Független Államok Kö­zössége jövőjével kapcsolatos korábbi értékeléseit, valamint az ENSZ Biztonsági Tanács január 31-i csúcsértekezletete előtt a világszervezet jövőjéről levélben kifejtett elképzeléseit. Következetesség Borisz Jelcin orosz elnöknek nincs joga az államközösség nevében tárgyalni a hadászati fegyverek csökkentéséről ­jelentette ki Leonyid Kravcsuk ukrán államfő szerdai kijevi sajtóértekezletén, s egyben szorgalmazta, hogy egyenlő félként vehessen részt az USA-val folytatott tárgyalá­sokon azon négy tagköztár­saság, amelyek területén atom­fegyvereket tárolnak. nít az iskolában, ő jő hamar, készít valami ennivalót. Marika fönn, a Libánon visz egy boltot, amit tőlem vett át, mert én már nyugdíjat számolgatok. Nyelvünk dugjuk a szilvó­riumba. - Ildikó? - kérdezem. - O? - simítja meg az asztal­terítőt huncut szeme felhőjét átpillantandó. - O bizony elment. Ausztriába. Két évnek előtte. Erről most nem szólunk töb­bet. Kiderül, hogy Marci is megtalálta a helyét ebben a ku­sza világban, kis teherautót szereztek, azzal jön-megy, ra­kodók teszik-veszik a terheket. Nyitottak egy büfét is, közel a hegyhez, de Zsuzsa már nem bírja a két gyermek mellett. (Zsuzsa... tudni kell róla, hogy gyergyószentmiklósi örmény lány, aki a székely fiút válasz­totta élete párjául. Az örmény­ség sem tegnap költözött Gyer­gyóba...) Összejövögét az élet­hez elegendő, bár a nyugdíj csekély. Azért a régi Zsiguli még megvan, baja sincs sok, de került mellé jó öreg Mercedes is. Ausztriából. Lesz gazdája hamarosan. Marika egy héten háromszor nyitja ki a boltot a hegyi embereknek, fogy az áru, nagyobb panaszra nincs ok. (Folytatjuk.) HORTOBÁGYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents