Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

I 10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA 1992. FEBR. 19. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PK.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Hungária Biztosító esete a prókátorral Nem a reklám miatt esett a választás a fenti címre, hanem Vajda János február 12-én teljes tájékozatlanságról tanúskodó, vagy éppen szándékosan. célirányos levelének megjelentetése késztetett a válaszadásra. Intézményünknél biztosítással nem rendelkező szerző a tények kezelésében túlzott nagyvonalúságról tesz tanúságot. A káresemény a levélben közöltekkel ellentétben nem augusztusban, hanem július 21-én történt. A július 23-i kárbejelentést követte az augusztus 7-i kárfelmérés, amikor a károsult írásban kérte a javítás számla alapján történő rendezését. A javítási számlát kétszeri levélbeni felhívásunkat követően, december 19-én juttatta el fiókunkhoz. A kárkifizetést 1992. január 10-én megjelent Vajda Magdolna nevére - a szabályzattól az ügyfél javára eltérve - a szükséges és indokolt adategyeztetés után engedélyeztem. A könnyebb érthetőség kedvéért megemlítem, hogy ez nyilvánvalóan indokolt eljárás, hiszen a biztosítási szerződés és a kárösszeg elszámolása más személy nevére szólt, Vajda Magdolna pedig semmiféle meghatalmazást nem hozott magával. A kár összegszerűségét illető észrevételezés adatai sem helytállóak, ugyanakkor a kárfelméréskor a szerződő írásos nyilatkozata szerint az épületben levő ingóságokat alulbiztosította, ami természetesen a befizetésre nem került díj arányában érintette a kártérítés összegét. Végezetül Vajda János levélírónak, a Délmagyarországnak és természetesen a Hungária Biztosítónak is a fentiekben foglaltakkal ellentétben a tényeket is figyelembe vevő, tárgyilagos partnereket kívánok. Dudás István Hungária Biztosító Rt. szegedi fiókvezetője Laktanyák és lakások Súlyos örökséget hagytak az országra és a városra a kivonuló orosz csapatok. Sajnos ezzel együtt kell élnünk, de ho^gy hogyan, ez rajtunk múlik. Éppen ezért minden lehetőséget ki kell használni, ami a város és népe jobb megélhetését biztosítja, s ezzel javítja közérzetét is. Egyik ilyen örökség az öthalmi laktanya is. Ez kerüljön a honvédség birtokába, kezelésébe, hiszen ez az épület már eleve laktanyának készült, ezáltal jobban megfelel e célnak, mintha egyéb létesítmény települne ide. Természetesen figyelembe kell venni azt a szempontot is, hogy közelebb van a kiképzőterephez (Sándorfalva), és a gyakorlatok kivonulásai nem zavarnák a város közlekedését. A honvédség építőszázadai fel tudnák újítani az épületeket. A lakások célját szolgáló épületrészekre a tiszti állomány lakásgondjainak megoldásában lehetne számítani, de ezek más fegyveres testületek hasonló gondjain is segíthetnének. Ezáltal megoldódna a laktanya költséges őrzése is, és felszabadulnának a városközpontban fekvő, jól megközelíthető épületek, mint ahogy történt ez a Honvéd téri és a Mars téri laktanyákkal. Ezeket az épületeket már könynyebben fel lehetne használni lakások kialakítására. Amenynyibcn ezt a megoldást a város szűkös anyagi helyzete nem engedi meg, át lehetne adni az egyetemek részére, hiszen ezek, központi fekvésük miatt, jól megközelíthetők. Itt meg lehetne oldani az oktatás, a menza, az olcsó kollégium gondjait. A legnagyobb problémát a kivitelezés okozza, hiszen szűkösek az anyagi lehetőségek, ezért minden szervnek - oktatásügy, pénzügy, honvédelem - áldozatot kellene hoznia, mert a helyi adózásra - tekintettel a súlyos elszegényedésre - gondolni sem szabad. Itt kell megemlíteni, hogy az ilyen átalakítási munkák segédmunka-igényesek, így a munkanélküliek létszáma nagymértékben csökkenthető lenne, ezzel is óriási gond oldódna meg. Tekintettel arra, hogy a kivitelezés költségeit a legminimálisabbra lehessen csökkenteni, minden könnyítést és kedvezményt igénybe kell venni. Természetes, ezeket a kedvezményeket a felső szerveknek jóindulatúan kell kezelni és minden segítséget meg kell adni. Gondolok itt a következőkre: azok a kivitelezők, akik ezeken a munkákon dolgoznak, élvezzenek teljes adómentességet, hisz nehéz helyzetben ilyent mindig alkalmaztak (Hirosima újjáépítése, árvíz-, belvízkárok helyreállítása), és ez most elég nehéz helyzet. Ilyen esetben a 240 •forintos rezsióradíjat 150-160 forintra lehetne csökkenteni. Tekintettel az ország és a város teherbíró képességére, feltételezem, hogy a pénzügyminiszter úr nem zárkózna el a kedvezmény megadásától. Természetesen az áfa visszatérítésére is legyen lehetőség, éppúgy, mint a magánerős építkezéseknél. Ez egy javaslat, mely lehet akár rossz is, de ha csak egy kicsi is megvalósul, jó út felé viheti az ügyet. A tétlenség a legkárosabb, ezért erről a holtpontról a legrövidebb időn belül ki kell mozdulni. Ez pedig csak körültekintő munkával érhető el. Sebestyén István Van fillér!!! Az újszegedi Fasor markét üzletvezetőjével tisztázódott a kérdés, mely szerint a fillér náluk is, továbbra is, érvényes fizetőeszköz, a tévedést egyik tanulójuk követte el, melyről a bolt többi dolgozójának tudomása sem volt. Célom nem az volt, hogy az említett élelmiszerbolt vezetőjének és dolgozóinak kellemetlenséget okozzak, csupán arra voltam kíváncsi, valóban olyan gazdagok Mindent az ügyfélért (avagy kalandom a kábeltévével) Február 14-ének délutánján készülve a televízió esti műsorára - tapasztaltuk, hogy megszűnt az adás. Eleinte nem tűnt fel a dolog, mert amióta a szegedi kábelrendszeren kapjuk a műsorokat, hozzászoktunk a hosszabb-rövidebb technikai szünetekhez. Körülbelül egy óra várakozás után felhívtam a kábeltévé ügyeletét, ahol a szolgálatot teljesítő kisasszonytól megtudtam, hogy az ügyvezető igazgatójuk utasítására vonták meg tőlünk a tévénézés jogát, mert nem fizettük meg a felemelt műsorsugárzási díjat. A közös képviselőnknél levő feladóvevények bizonyítják: a befizetés 1991. december 31 -én megtörtént. Ezt az ismeretemet megosztottam az ügyeletes hölggyel, aki viszont sajnálta, hogy nem tud semmit tenni, mert az egyedüli intézkedésre jogosult az ügyvezető igazgató, aki Szatymazon lakik, és már hazament. A hölgy nem ismerte a főnökének telefonszámát, de a leleményességem határtalan voltának köszönhetően a telefonkönyvben megleltem azt, így hosszas próbálkozás után magával az ügyvezető igázz gatóval sikerült szót váltani. O először is jóindulattal közölte, Tüz a hivatali halandzsára! Hahotázni kezdtem, majd hirtelen grimasszá torzult arcomon a derű. A borúra váltást az okozta, hogy átfutottam a Délmagyarország február ötödiki számának Párbeszéd az olvasóval című cikkét. Ha jól értettem, dr. K. Károly helytelenítette, hogy a lapban ilyesmi megjelenhet: „ráment a gatyánk". Az újságíró természetesen megnyugtatja; jogos az illetlennek minősíthető szavak használata is, mert siralmasan egyformák és milliók számára olvashatatlanok lennének az újságok, ha kiveszne belőlük a hasonlat és a nép nyelvét visszaadó képes beszéd. Elszomorítónak azt találtam, hogy egy diplomás ember reklamál, pedig neki módjában áll tájékozódni az európai kultúra mindenkori állapotáról. Eszembe jutott: egyszer én is válaszolni kényszerültem - ugyancsak a Délmagyarban - egy anonim olvasónak, akit az lombozott le, hogy, népnyelven, Éófarának mertem nevezni azt a műintézményt, amely az embereket átalakítja hol tigrisekké, hol birkákká, aszerint, hogy milyen génekkel küldettek erre a világra, illetve több vagy kevesebb pálinkát ittak meg. Most különben divat a sértődöttség. A hatalom képviselőinél különösen. Olvasom, hogy az MDF parlamenti képviselői a T. Házban eluralkodó modortalanság okát elemezgették ős arra a következtetésre jutottak, hogy a negyvenévig tartó diktatúra a bűnös, mert nem volt lehetőség a jómodor elsajátítására. Ezért az ellenzékiek kénytelenek olyan sértő kifejezéseket használni, mint a „szószegés", „gyalázatos vita", „szolgai végrehajtók", „törvényszegők", stb. Pedig ezek jogosan fordulnak elő minden csoportnyelvben. Hol vannak ezek a szavak attól, amit Voltaire, vagy Rabelais is használt. Az élet arról tanúskodik, hogy nemcsak az írók, az illemtanárok, a zárdaszüzek meg a nyelvészek beszélnek magyarul, hanem a szénhordók, a katonák, a jószággondozók, és még vagy ezerféle vérmérsékletű, foglalkozsú, műveltségű állampolgár. Ha elgondolom, mit mondhat a katona, mikor belevezénylik a hideg pocsolyába, akkor be kell látnunk, ő mégsem fejezheti ki magát oly szalonképesen, mint mondjuk, egy londiner. Szerintem azért dől romba annyi finomkodó lélek a szexualitást és a biológiai létet érintő szavak hallatán, mert kies honunkban csak most kezd véget émi a biedermeier-korszak és sokan finomkodó kifejezésekkel próbálják dokumentálni előkelő származásukat. Egyetértek a kitűnő zsurnalisztával, hogy a csúnya „szavak helyett hasznosabb lenne a hivatali halandzsát ostromolni, amely maholnap köznyelvvé válik és a maga százszavas szókincsével már a nyelv létét fenyegeti." A levélírónak nyilván jobban tetszik, amit a régi stílű regényekben olvasgatott, illetve filmekben látott. „Hosszú az élet, / a tied rövid volt. / Állította feleséged." Gondolom, ennek olvastán Ön összeesik. Pedig Nagygalambfalván tele a temető ilyen groteszk hangvételű sírfeliratokkal. Arról van itt szó, hogy életünk fabatkát sem érne humor nélkül, s azt remélem, Ön is elismeri, hogy Kakukk Marci nyelve alig hasonlítható Kurátor Zsófiéra. A jólnevelt ember mindent elolvashat mondotta bölcsen Jaroslav Hasek. Az emberek némelyike nyilvánosan felháborodik, de roppant előszeretettel jár a nyilvános árnyékszékekre, hogy elolvassa a falakon látható illetlen feliratokat. Én is megbotránkozom, de csak akkor, ha regény- vagy újságolvasás közben látom, hogy a szerző öncélúan halmozza a rondábbnál rondább szavakat, mert azt képzeli, így többen elolvassák, amit elkövetett. Pedig téved sze ény. F. NAGY ISTVÁN vagyunk-e, hogy körülbelül egy évvel az új (Magyar Köztársaság feliratú) 10 és 20 filléresek kibocsátása után máns bevonják azokat. (Az igazat megvallva, már nincs vásárló értéke.) Ezúton kérek elnézést a bolt vezetőjének és dolgozóinak okozott kellemetlenségekért. Csapó Gábor Csalogány utca 17. hogy butaságokat gondolok akkor, ha úgy vélem, hogy a Magyar Televízió műsorainak nézési jogát még ő sem vonhatja meg tőlem, majd nagy kegyesen hozzájárult ahhoz, ha bevisszük a feladóvevényeinket hozzájuk, akkor visszakötik a házunkat a rendszerbe. így aztán volt szerencsém személyesen is találkozni az ügyeletes hölggyel és technikus kollégájával. Megtudtuk, a problémát egy számítógépprogram okozta, valamint az, hogy a kikapcsolás előtt nem nézték meg a januárban érkezett befizetéseket. A műszaki vezető sem tudott reagálni arra a levélre, amit a közös képviselőnk a feladóvevények másolatával elküldött hozzá röviddel a befizetések után. De most már rendben lesz minden, fél óra múlva nézhetünk tévét - mondta a technikus - feltéve, ha otthon lesz az az ember, aki tulajdonosa annak a garázsnak, amiben ők az erősítőjüket tartják. Úgy látszik, nem volt otthon... (Az adás 1992. február 15-én helyreállt.) Tarcsay Tamás És ne csak a Szegedet elárasztó szemetet, az ízlésromboló plakátokat, a piszkos utcanévtáblákat, a meggyalázott temetőket, mert ezeken könnyű segíteni. Vegyük észre azt is, amit a város eddig is tett, és - hála az illetékeseknek - amit ezután is tenni fog városunk szellemi környezetének javítása és történelmi emlékeink megóvása érdekében. Csak a közelmúltban nem nagy jelentőségűnek látszó, de annál fontosabb eseményeire szeretném ráirányítani a városunkat szerető emberek figyelmét. Újszegeden a volt vasúti híd pillérmaradványán elhelyezett emléktábla hirdeti, hogy a lebombázott híd kettős vágányú volta bizonyítja Szegednek a múlt század második felében és századunkban a trianoni békediktátumig betöltött szerepét és jelentőségét. A templom mellett tisztán társadalmi munkával az újszegediek városszeretete helyezte el a Korsós lány felújított szobrát. A szegedi oldalon, amikor a Szent István téren lebontották azt a sarokházat, amelyen Stent István domborműve állt, voltak, akik gondoskodtak arról, hogy az új épületen is látható legyen a dombormű hiteles másolata. A Széchenyi tér és a Takaréktár utca sarkán hosszú évekig éktelenkedett egy olyan OTP felirat, amelyet egy gyönyörű márványtáblára mázoltak át zöld olajfestékkel. Tessék ma megnézni! A fekete márványtábla csillogó aranv betűi újra hirdetik: SZEGED-CSONGRÁDI TAKARÉKPÉNZTÁR ALAPÍTVA 1845). (Lám nálunk Széchenyi Hitele már 1845-re beérett!) Szeged Víz utáni újjáépítője monogramjának a színházra való visszahelyezése is a városszeretők gondoskodását dicséri. Az Aradi vértanúk terére visszakerült az egyetemalapítók táblája. Az Akadémia most felújított épületén a két városcímer eredeti szépségében pompázik. A felsorolás persze messze nem teljes, csak ízelítőül soroltam fel néhányat közülük. És van más is, aminek örülni lehet. Vették-e észre, hogy a Széchenyi téri fák több éves kitartó munka után megszabadultak az illegális hirdetményektől? Ma már csak elvétve akad ott egy-egy plakát vagy hirdetmény, akkor is csak rövid ideig éktelenkedik, mert a város gondoskodik a tér látogatói számára a kulturált környezetről. Szóval, vegyük észre... Lakner Károly Embertársaim okulására Tavaly december 13-án (pén-r teken) feladtam Budapestre egy háromezer forint értékű csomagot, törékeny megjelöléssel, 58 forintért. Megdöbbenéssel olvastam a címzett január 16-án kelt levelét, melyben arról értesít, hogy a csomag nem érkezett meg! Bementem a postára január 20-án, a feladóvénnyel. Az illetékes, kedves fiatalember, azzal fogadott, aznap már én vagyok az ötödik reklamáló, fizessek 20 forintot bélyegre, azután adjam elő a tényállást. Fizettem és előadtam. Ő felvette, kitöltötte, aláírtam. Megnyugtatott, hogy másfél hét múlva értesítéssel lesznek. Két hét elteltével újra elmentem, újra megnyugtattak. Három hét elteltével közölte a kedves fiatalember, legyek türelmes, másfél-két hónap is eltelik, mire megkapom az értesítést, amivel egy kérvény beadása után, körülbelül két hónap múlva, esetleg megkapom a pénzem (3000 +58+20 forint). Kiszámítottam, legjobb esetben is öt hónap múlva kapom meg annak a csomagnak az ellenértékét, amelyet december 13-án feladtam - karácsonyra! Közben találkoztam egy emberrel, aki benfentes postai berkekben. Adott egy jó tanácsot, amit most közzéteszek embertársaim okulására: soha ne adj fel csomagot csütörtökön vagy pénteken! A csomagok a hétvégét raktárakban töltik. Tudvalevően megvan az a tulajdonságuk - különösen a kicsiknek és értékeseknek -, hogy lábra kelnek, kisétálnak és eltűnnek. Még gondolatban sem tételezem fel, hogy valaki vagy valakik mazsoláznak a csomagok közül. Ma hétfő van, s mivel az élet nem áll meg, rohanok feladni a csomagomat! K. I.-né SZERETNÉM MEGTUDNI ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. : A haszonélvezeti jogról öröklés esetén az özvegy csak a hagyaték haszonélvezetét örökli. Leszármazók hiányában pedig örökli a szerzeményi vagyon tulajdonjogát és az ági vagyon haszonélvezeti jogát. Az egyik házastárs elhunyta esetén a túlélő házastárs a saját tulajdona mellett örökli az elhunyt házastárs haszonélvezetét. Erről azonban előre nem kell intézkednie, mert a haszonélvezeti jog (özvegyi jog) a túlélő házastársat csak a házastárs halála esetén illeti meg. Dr. V. M. P. F. Szeged. Feleségével közös a családi házuk. Egy gyermekük van, aki külön háztartásban él a maga családjával. Olvasónk azt szeretné tudni, kell-e előre intézkedni a haszonélvezeti jogról arra az esetre, ha valamelyikük meghal. Mit mond erről a jogszabály? Az érvényes rendelkezések szerint az elhunyt (örökhagyó) túlélő házastársa özvegyi jogon örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelynek tulajdonjogát egyébként nem ő örökli. így tehát törvényes