Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

1 8 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. FEBR. 19. XVI. téli olimpiai játékok, Albertville Elgondolkodtató jégtáncszereplés Még mindig értetlenül állnak a magyarok az Engi Klára, Tóth Attila jégtáncospár szereplése előtt. No nem a kettős teljesítményével volt gond. mert a Bp. Spartacus versenyzői harmadik olimpiájukon hibátlanul futottak és a közönség is szívébe zárta őket. A pontozók azonban most már sorozatban ítélik meg őket fura szigorral és ennek „eredményeképpen" a vb- és EB-negyedik páros egyre lejjebb csúszik a rangsorban. Engiék eredménye minden bizonnyal erőteljesen rányomja bélyegét a magyarok szereplésének megítélésére. Ugyan csak egyetlen különbséget jelent a helyezésben, de hatodikként pontot hoztak volna, amellyel Magyarország is feliratkozhatna a nemzetek közötti versengés eredménylistájára, a ponttáblázatra. Nem csoda, hogy a kudarcot jelentő hetedik hely után Engiék most már nemcsak fontolgatják, hanem komolyan is gondolják, hogy az idény végén abbahagyják - legalábbis amatőr pályafutásukat. Döntésük érthető, hiszen míg nyolc évvel ezelőtt Szarajevóban újoncként tizenhatodikok voltak, rá négy évre Calgaryban kilenc hellyel léptek előre. A további javítás azonban Albertville-ben már nem sikerült. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy az húszon túli Regina Woodward, Szentpétery Csaba kettős lesz Engiék visszavonulása esetén az első számú magyar kettős, amely Albertville-ben a 19 indulóból csupán ötöt tudott megelőzni. Az A-csoport jégkorongrangadóján sokáig úgy tűnt, hogy tengerentúli győzelem születik, hiszen az amerikaiak már 3-0-ra is vezettek, de a svédek nagy hajrába kezdtek, s az utolsó percben Johansson révén egyenlíteni is tudtak. Ez egyben azt jelenti, hogy a jégkorongtornán már egyetlen csapat sem százszázalékos, viszont az amerikaiak és a svédek még őrzik veretlenségüket. A-csoport: Egyesült Államok-Svédország 3-3 (1-0, 1-0, 1-3) A-csoport végeredménye: 1. Egyesült Államok 9 pont, 2. Svédország 8, 3. Finnország 7 , 4. Németország 4, 5. Olaszország 2, 6. Lengyelország 0. A csoportból az Egyesült Államok, Svédország, Finnország és Németország jutott be a negyeddöntőbe. * A norvég férfi sífutók folytatták szenzációs menetelésüket a téli ötkarikás játékokon: a 30, a 10 és a 15 kilométeren aratott győzelmük után a 4x10 kilométeres váltóban sem találtak legyőzőre. A skandináviai csapatban két olyan versenyző kapott helyet, aki Albertville-ben már feliratkozott a bajnokok listájára, Vegaard Ulvang harmadik, Björn Dahlie pedig második aranyérmét vehette át. Ami Ulvang teljesítményét illeti: ő beállította az Egyesített Csapat sífutónőjének, Ljubov Jegorovának a rekordját, aki hozzá hasonlóan eddig három első és egy második helyezést könyvelhetett el. A váltó ezüstérmet a várakozásnak megfelelően az olaszok szerezték meg, míg a harmadik hely - a hajrában a svédekkel vívott nagy csata után - a finneké lett. 4x10 km-es férfi sífutó váltó, olimpiai bajnok: Norvégia (Terje Langli, Vegaard Ulvang, Kristen Skjeldal, Björn Dahlie) 1:39:26.0 ó, 2. Olaszország (Giuseppe Pulié, Marco Albarello, Giorgio Vanzetta, Silvio Fauner) 1:40:52.7, 3. Finnország (Mika Kuusisto, Harri Kirvesniemi, Jari Rasanen, Jari Isometsa) 1:41:22.9. A 4x10 km-es férfi sífutó váltó két részből állt, hiszen az első két futó klasszikus stílusban, a másik kettő pedig szabadstílusban teljesítette az előírt távot. A norvégok különösen Vegaard Ulvangnak és Björn Dáhlie-nak köszönhetnek sokat, hiszen mindketten a nap legjobb eredményét érték el saját mezőnyükben. * Végre az időjárás is kegyeibe fogadta az alpesi versenyek résztvevőit. Val d'Isere-ben minusz 16 fokos hideg, de szikrázó napsütés várta a rajtolókat. A keddi óriásműlesikló-pálya nehézségeire jellemző, hogy az 1135 méter hosszú út során 47 kaput kellett megkerülnie a versenyzőknek a 2200 méter magasból induló 384 méter szintkülönbségű pályán. Rekordszámú síelő nevezett az egyik legnépszerűbb számra, a 47 ország 133 sportolója között a négy magyar alpesi versenyző is ott volt. A középmezőnyre pályázó magyar kvartett valamennyi tagja teljesítette a pályát. Közülük két 21 éves versenyző, az Erdélyből érkezett Bónis Attila és a svájci-magyar Kőszáli Pierre tíz másodpercen belül maradt az időhátrányt illetően, ami az első 55 közé juttatta őket a mamutmezőnyben. A két újonc, Kristály Péter és Tornai Balázs sem hibázott, és a rangsorukat jelző rajtszámhoz képest mindketten előrébb végeztek az első felvonásban. Férfi óriás műlesiklás, olimpiai bajnok: Alberto Tómba (Olaszország) 2:06.98 p, 2. Marc Girardelli (Luxemburg) 2:07.30, 3. Kjetil-Andre Aamodt (Norvégia) 2:07.82, 4. Paul Accola (Svájc) 2:08.02, 5. Ole-Christian Furuseth (Norvégia) 2:08.16, 6. Ginther Mader (Ausztria) 2:08.80. A magvarok helyezései: ... 49. Kőszáli Pierre 1:12.73 p, ...55. Bónis Attila 1:13.98, ...65. Tornai Balázs 1:46.71, ...72. Kristály Péter 1:18.34. * A női alpesi sízők harmadik versenyszáma, a hétfőről keddre halasztott szuper óriás műlesiklás francia sikert ígért, hiszen az olimpiát megelőző viadalokon is remekül szerepelt a hazaiak üdvöskéje, Carole Merle. A 28 éves versenyző nem is okozott csalódást, negyedikként rajtolva egészen jó időt futott, s utána izgatottan figyelte, hogyan teljesítenek a nagy riválisok. Már-már megkönnyebült, amikor a 16-ként startolt olasz Deborah Compagnoni (21) csaknem másfél másodperccel túlszárnyalta időeredményét. Az itáliai hölgy sikere azért nem számít igazán nagy meglepetésnek, mert a Világ Kupa-erőpróbákon többször letette névjegyét, január végén például megnyerte az egyik szuper óriás műlesikló VK-futamot. Női szuper óriás műlesiklás, olimpiai bajnok: Deborah Compagnoni (Olaszország) 1:21.22 p, 2. Carole Merle (Franciaország) 1:22.63, 3. Kalja Seizinger (Németország) 1:23.19, 54. Petra Kronberger (Ausztria) 1:23.20, 5. Ulrike Maier (Ausztria) 1:23.35, 6. Kerrin Lee-Gartner (Kanada) 1:23.76, ...45. Bónis Annamária (Magyarország) 1:37.68, 46. Gönczi Vera (Magyarország) 1:37.90. A megyei sportigazgatóság nem önkormányzati szerv Nacsa Imre sportigazgató reflektált a fehruár 13-án lapunkban megjelent „Miért nem írta alá a városi sportigazgatóság a megyével való együ ttműködést?" című cikkre. A levél így hangzik: „ A korrekt hangú interjú leglényegesebb mondandójával egyetértek, azaz a két sportszervezet ugyanazt akarja: a sportmozgalom támogatósót. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a két szervezet hozzáállásával nincs gond. Viszont szükségesnek tartom a következők tisztázását. Sokan összekeverik a megyei önkormányzat és a megyei sportigazgatóság tevékenységét, mivel a nevükben a megye szó szerepel. A Csongrád megyei Sportigazgatóság az. idén január elsején alakult nwg az. Országos Testnevelési és Sporthivatal centrális szerveként, a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörébe nem tartozó állami- és a liclyi sportszervezetekkel összefüggő' szolgáltatási feladatok ellátósára. Célunk a megyei sport fejlesztése, segítése, s mint az OTSH megyei szerve kívánunk együttműködési megállapodásokat kötni. Sportegyesületek közvetlen anyagi támogatására nincs lehetőségünk, de a megye területén rendezendő jelentősebb hazai és nemzetközi sportversenyeket, szabadidős eseményeket, valamint a diáksportot, az utánpótlásnevelést, valamint a szakemberképzést támogatni kívánjuk (Szegeden is) a megyei sportági szakszövetségek bevonásával. Ennek megvalósítása azonban csak a jól összehangolt munkával lehetséges. A megyei önkormányzat (nem megyei sportigazgatóság) önként (!) vállalt feladata lehet a sport támogatása, s bízunk abban, hogy a megyei közgyűlés az idei költségvetésében is tervez a sportra, de azt az összegei kizárólag az általa meghatározott célra Icliet felhasználni. A lehetőségeink szerint eddig is segítettük a megye sportmozgalmát, ha igénylik a városok és a kisebb települések akkor ezt tesszük ezután is. reméljük ez az új centrális szervezet többet tud tenni, hogy Csongrád megye testnevelési és sportmozgalma dinamikusan fejlődjön." Lékó megerősítette nemzetközi mesteri címét SAKK Közel két hónapos versenykőrútjának végéhez ért Lékó Péter, az Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet SE fiatal sakktehetsége. A korosztályában tavaly Európa-bajnok és vb-ezüstérmes 12 éves sportoló hazautazása előtt a németországi Mettedordban ült asztalhoz, s az erős nemzetközi felnőtt mezőnyben a 3-5. helyen végzett. Ezzel immáron harmadszor is teljesítette a nemzetközi mesteri címhez szükséges nonnát. Nyílt asztalitenisz-bajnokság A Városi Sportigazgatóság Asztalitenisz Szövetsége február 22-én (szombat) rendezi meg az ifjúsági fiúk és lányok (1974. július 1. után születettek) nyílt asztalitenisz-bajnokságát az újszegedi Sportcsarnokban. A reggel 8.30kor kezdődő eseményre személyenként 100 forint ellenében a helyszínen lehet nevezni. Szponzor(ok) után kutatnak a Szeged SC cselgáncsosai Miközben a dzsúdó szerte a világon egyre nagyobb népszerűségnek örvend (Franciaországban és Németországban, közel egymillióan űzik e/.t a sportágat), addig Magyarországon „haldoklik. Hódolóinak tábora egyre fogyatkozik. Megyénk reprezentáns klubja is feszültségekkel teli éveket hagyott maga mögött, hiszen rövid idő leforgása alatt Kiss Endre, Fürjész. István és Krajkó Gyula váltotta egymást a vezető edzői poszton. A változást az 1990-es esztendő hozta, amikor Vörös Zoltán kezébe került a szakmai irányítás. Vele ültünk le beszélgetni a kétszáz sportolót számláló szakosztály életéről. - Forgassuk vissza az idő kerekét két évvel! - Szétesés szélén álló társaságot vehettem át, hiszen az előző edző és az akkori igazgató viszályának következtében sokan abbahagyták a sportolást, vagy csak lézengtek az edzéseken. Ezen túlmenően már '90-ben megérintett bennünket a negatív változások szele. Az előző esztendő 2,7 millió forintos költségvetése után 1,5 millió forintból kellett gazdálkodnunk, ami az elmúlt évre további 200 ezer forinttal csökkent. Ez kimondva még így is nagy összegnek tűnhet, de ez csak a hazai utaztatásra, szállások finanszírozására és a terembér kifizetésére elegendő. Jellemző a helyzetünkre, hogy versenyzőimnek az étkezésről maguknak kell gondoskodniuk. A sportállások megszűnésével érthető, csak a fiatalok és a dzsúdó szerelmesei maradtak nteg a tatamin. - Mostanában a sportban is egyre nagyobb szerep jut a menedzsereknek. Önök miért nem alkalmaznak? - Tavaly óta önállóak vagyunk, de csak én dolgozom főállásúként, hárman pedig mellékállásban foglalkoznak a sportolókkal. Sajnos, igazgató nélkül, társadalmi elnökkel működünk, aki ugyan rengeteget segít, de pénzt ő sem tud szerezni. Nagyon hiányzik egy vezető, aki a szervezési, kapcsolattartási feladatokat is ellátná. Ennek hiányában nekem kell megtanulnom az önmenedzselést! - ígv még furcsábbnak tűnik, hogy a „kirakatban" lévő, telt házat vonzó Budo Gálán csak egyetlen cselgáncsozó indult. - Minden versenyzőm szabadon választhatott, elindul-e a rendezvényen. A dzsúdó - az ellenfél legyőzésének „lágy" útja szellemével szerintem összeegyeztethetetlen volt az ottani „verekedés", még abban az esetben is, hogyha sportszerű keretek között zajlott. Jigoro Káno professzor a sportágunk megalapítója szerint a dzsúdó egy nevelési forma, amely a gyakorlatokon keresztül erősíti a jellemet. Mi elsősorban ennek szeretnénk eleget tenni és nem „erőfitogtató" eseményeken részt venni. - Az elmúlt esztendőben mikor érezte úgy, érdemes volt az edzői pályát választani? - Az életünk értelmét az apró örömök adják, s nekem ebben bőven volt részem. A dzsúdó szövetség rangsorában sikerült a harmadik helyre felapaszkodnunk, ami azt hiszem nem kis teljesítmény. Többek között olyan nagy hagyományokkal rendelkező egyesületeket utasítottunk magunk mögé, mint a Kispest-Honvéd, Bp. Spartacus és a KSC. Nyolc magyar bajnoki címet szereztünk és két junior válogatottal is rendelkezünk. Petrovics Milán, Nahóczki Endre, Selep Zsolt és Kovács Szabolcs személyében négy első osztályú versenyzőnk van. A jövőbeni eredményes szereplés is biztosított, mivel kilencen (6 fiú és 3 leány) az aranyjelvényes szintet érték el. - Csalódások? - Sajnos nem mindenki tud a cselgáncsra koncentrálni, mivel sokaknak a megélhetésükről is gondoskodniuk kell. A már említett Petrovics Milán (ötszörös ifjúsági és junior bajnok!) kénytelen a szegedi éjszakában dolgozni, pedig neki a világversenyeken kellene a felkészültségét bizonyítania. Számára nevetségesen kevés, havi ezer forintos felkészülési juttatást adunk, de ez az összeg is adóköteles. - Külföldi megmérettetés? - Legjobbjainkat szerte Európában szívesen látnák! Meghívtak bennünket Ausztriába, Csehszlovákiába, Olaszországba, Romániába, sőt legutóbb Szeged testvérvárosa, Turku fogadta volna csapatunkat. Gondolom, mondanom sem kell, egyetlen meghívásnak sem tudtunk eleget tenni. - Az idei évre milyen terveket tűztek maguk elé? - Elsősorban eredményességben szeretnénk az elmúlt esztendőt túlszárnyalni, és az utánpótlásunkat nagyobb tömegekre építeni. Másodsorban fő patronálónk, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat mellé keresünk további támogatókat. Talán, egy ilyen eredményes szakosztályt érdemes szponzorálni. CSONKA LÁSZLÓ