Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

6 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. FEBR. 15. „Ott kísért sokszor az előítélet is" Beszélgetés Dankó László kalocsai érsekkel - Érsek úr, előadásában említette, hogy a Magyar Püspöki Kar létrehozta az iskolabizottságát. Az oktatási tárcával való esetleges nézetkülönbségek miatt felfogható-e ez „ellenminisztériumként " ? - Szó sincs ellenminisztériumról, egyszerűen csak minden püspöki konferenciának vannak bizottságai és szabályai. A katolikus püspöki karnak volt eddig nyolc iskolája, ezek működnek. Az idők megváltoztak, ma már a katolikus óvodától a középiskolákig és a reményeink szerint eljövendő katolikus egyetemig ezek az intézmények koordinálást igényelnek. Az iskolabizottság segítséget szeretne adni a tájékozatlan egyházközségeknek az induláshoz; sokszor az egyes püspökségek is érzik, mennyire nincs eléggé koordinálva a szervező munka. Lényeges dolgokban egyetértünk, egyformán gondolkodunk és nyilatkozunk a minisztérium vezetőivel, tehát ez semmiképpen sem valami ellen irányul. Információval, az aktuális törvények ismertetésével szeretnénk segítséget nyújtani lelkipásztoroknak, egyházközségeknek s a szülőknek. - Hogyan van rendezve az egyházi iskolák anyagi fenntartása? - Komolyan gondolunk arra, hogy az anyagiakat, beleértve a külföldi segítséget is, amit e célokra fogunk kapni, ilyen értelemben egyházi ellenőrzés alatt is tartsuk. Például az alapítványok esetében. Nemcsak a Pénzügyminisztérium, de a püspöki konferencián mi is hoztunk egy megszorítást: csakis azt tartjuk majd egyházilag elfogadott alapítványnak, például iskola céljára, nevelésre, amit a helyi egyházi vezetés elismer és működését figyelemmel kísérheti. A többinél, még ha a bíróságon be is vannak jegyezve, kezdeményezni fogjuk a megFOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Kalocsa érseke, dr. Dankó László szerdán „egy műsorban" tartott előadást Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszterrel. A közös megjelenés már maga sejtette: az érsek a társadalmat szolgáló egyház érdekeit képviseli, az egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatban rögtön előadása elején kiderült, csak a lépcsőzetes és szigorúan az igényekhez alkalmazkodó visszaadás híve. Természetesen az ezzel kapcsolatos gondokról kérdeztük. szüntetést. A cél a tisztázás: örülök, hogy amit eddig a papok egyházi előírásra nem tettek meg - természetesen nem vádolom a papságot hűtlen kezeléssel - azt most a PM'és a Püspöki Kar megszólítása alapján sikerül elérni. A kultúrára, oktatásra szánt pénzek egyházi berkekben is ellenőrizhetőkké válnak. - Tapasztalatai szerint mennyire könnyen sikerül majd az ingatlanok visszaadása? - A tárgyalás nem könnyű, ott kísért sokszor az előítélet is, hiszen a magyar egyház, valljuk be, feudális berendezkedésű volt. Az érsekségről is él egy régi kép, mely szerint az érsek gazdag volt, megvolt mindene. és akkor most felteszik a kérdést, megint ezt akarja? Én tíz százalékát kértem vissza az ingatlanoknak, mindegyikat konkrét és pontos célkitűzésekkel. Például a kalocsai egyházközség számára olyan épü letet kértem vissza, amelyben ma söröző van. Erre a kalocsaiak, gondolom, a nem vallásos emberek azt hiszik, vállalkozni akarok. Persze erről szó sincs. Kalocsán és környékén tehát némi ellenérzést érzek, s ez sokszor rossz információkból ered, például abból, hogy keresztény kurzus van kialakulóban. Nem: az egyház szolgálni akar, a minimumot akarja, amivel meg tud birkózni. Nem akarnám ezt pártpolitikai síkra terelni, de elvárnám elsősorban a karaszténydemokratáktól, hogy oszlassák a ködöket. Tárgyilagos feltérképezéssel kell kezelni a problémákat, és meg fogják látni, hogy az igényeink szerények, reálisak és a közérdeket szolgálják. - Mint említette, készül egy lelkipásztori terv, amely az ifjúságot célozza meg. Szerepet kap az oktatásban is? - Bizonyára hallott róla, hogy a pápa lelkipásztori látogatása során felszólított minket, hogy alkossunk lelkipásztori tervet a magyar egyház számára, mellyel az ifjúság felé fordulunk. Azt is mondta: tartsatok egyházmegyei zsinatokat és idővel országos nemzeti zsinatot is a társadalom szolgálatára. Az egyház megújult, s ha valóban a társadalom igényei szerint akar szolgálni, meg kell ismerni az igényeket. Mi rendelkezünk a vízióval, hogy Krisztus mit akar az egyházzal, de nem rendelkezünk azzal az ismerettel, hogy a magyar társadalomban ezt miként lehet megvalósítani. Lelkipásztori terv igenis kell legyen minden egyházmegyében. Ősszel, amikor látogatásra megyünk majd a pápához, biztos vagyok benne, hogy a Szentatya azzal fogja kezdeni, hogy nem annyira a múlt, hanem a jelen érdekli. Beszélünk a 40 évről, jogunk van hozzá, hogy mondjuk. De ha ebből nem lépünk ki, az egyház dokumentálni fogja az erőtlenségét és a tehetetlenségét. Ezért kell együtt dolgozni az oktatás érdekében is. Egy középúton el kell indulni a magyar valóság felé és fel kell mérni azt. Ezeknek a kérdéseknek pedig: iskola, kultúra, nevelés, a lelkipásztori tervben is nagyon komoly szerepet kell adni. PANEK JÓZSEF KELEMEN IVÁN: Keressük az igazságot Megyünk a határ felé - és aztán idegenbe.., A szegcdi Tunyogi Csapó Gábor (vagy költőnéven: Kocsis Gábor) így szól a Határ felé menet című versében: „Megyünk. Valahol előttünk elsápad egy torony s a háztetők léptünkre ingadoznak. Ó, már sokan vagyunk, mert többen vannak a halottak, mint az élők, földringató léptünk, szemünk világító csendessége s megsokasodásunk fájdalma énekel". Igen, keresztet vetünk és átlépjük a holtakat, kik a lefektetett aknák áldozatai. Akik életük árán tisztították meg az utat az utánuk következők számára - a névtelen vértanúk. Sokak szabadsága az ő véráldozatuk eredménye. Tisztelegve kell emlékezzünk e névtelen hősökre! Göröngyös és veszélyes út vezetett ám idáig is. A győri „átszállás" bizony a már akkor munkába álló és volt ÁVH-sokból szervezett úgynevezett „pufajkások" - vagyis a Kádár-huszárok - bizony árgus szemekkel figyeltek, igazoltattak és géppisztolyaikkal a nyakukban, felkiáltójelként figyelmeztettek: puskavégre kerültök, ha „disszidálni" akartok... Számomra ez a szó hogy „disszidálás" még ma is undorító hatással van! „Allergiás" vagyok erre a megbélyegző kifejezésre. Nekem az a fogalom, hogy „disszidálni", annyit jelent, mint elhagyni a hazát, hogy új hazát keress magadnak... Én soha el nem hagytam hazámat, csak egy átkos rendszer kényszerűen „kiűzött" a hazámból és így űj OTTHONT voltam kényszerítve keresni. Ötszáz forint és egy üveg pálinka, ami az aktatáskámban van. Stéber Bandi barátom adta a pálinkát és a fogkefét, szappant, mikor hajnalban, december 13-án Vári Lulu barátom és társam a 6 tonnás exeenter-prés tulajdonában, vett fel és vitt ki a Keletibe, hogy Győr felé menő személlyel Győrig eljussak. Még-aznap éjjel 11 óra körül Andauba érkeztem... Egy önkéntes, belelkesült amerikai egyetemista (szülői finanszírozás mellett) egy bokorból lépett ki és „magas" angol tudásommal megmagyaráztam neki, hogy mi, nyolcan menekülők vagyunk és menedéket kérünk, mint kommunista-üldözöttek. (A magyar vezető fél órával ezelőtt mindannyiónkat „kiürített" és - „arra menjenek egyenesen ám" - mondta!) Az alig húszesztendős, tele lelkesedéssel és energiával - meg kell mondani: nagy adag naivitással és jósággal is megáldott - ifjú minket a már előre és régóta működő „átmeneti" lágerbe fuvarozott VW-típusú buszkocsijával. A sötétségből lehetett látni a megvilágított lágert, mely természetesen ebben az órában volt igazán „elemében"... Mindenki vártán volt: vöröskereszt, önkéntes osztrák férfiak, lányok valóban a legjobbat adták önmagukból. - Alig egy éve, hogy" semleges függetlenségüket - Sztálin halálának köszönve - elnyerték. Saját testükön érezték a szovjet szabadság „kegyeletteljes" kegyeit, mely alig száradt még meg testükön... A magány keserű érzése futott rajtam keresztül és kicsit a lelkiismeretem fekavart! Ahogy a szorgoskodókon a jóindulatú egyéni segíteni akaráson túl néztem és láttam - megdöbbentem: hát ennyi a világ, a szabad világ lelkiismerete? Hát az a sok véráldozat, amit eddig a mi szabadságharcunk megkövetelt? (Szabadságharcunk?! Nem, nem... A szabad világ összességének a szabadságharca - illetve annak áldozatai: ennyi a „fizetség"? Fizetség!... Hol, mikor, hogyan lehet véráldozatot is pénzzel, „anyaggal" megfizetni, letörleszteni?) Hát van ilyen? Még ma sem akarja a szabad nyugati világ elfogadni azt a tételt, hogy ha ők 1956-ban annyit mondanak a szovjeteknek, hogy az angol-francia-izraeli csapatok kivonulna a Szuezi csatorna mellől és elfogadják az Egyesült Nemzetek - az UN-csapatok bevonulását, akkor a szovjet csapatok is kivonulnak Magyarországról és ott egy szabad választást tartanak az UN-csapatok ellenőrzése alatt. Igen is, a gyenge Szovjetunió ezt el is fogadta volna és a világ megmenekül attól az átkos fegyverkezési költségtől, mely így a következő évtizedekben szükséges volt, hogy a roppant szovjet fegyverkezési felfejlődéssel lépést tartson a Nyugat. A fegyverkezési pénz az emberi jólét, az általános életszínvonal emelésére lett volna fordítva és így az emberi életkor ma már valóban az egész világon jóval magasabb lehetne. Az osztrák állam olyan „fej"-pénzt szedett fel a világ jótékonysági intézményeitől, hogy az állam kasszájának labilis állapotát részben rendezni tudta. Az osztrák polgár személyében joviálisán viselkedett a magyar menekülttel szemben és a világban hamar szétszóródott magyar menekültáradat lassan felszívódott, az élniakarás nehéz küzdelemmel győzedelmeskedett és szorgalmával a magyar megtalálta anyagi boldogulását az idegen földön. Otthont alapított, családjának kenyeret biztosított és beilleszkedett a helyi adottságokba. Kapcsolataival sikerült követi megbízatásának eleget tenni és így a magyar névnek hírét a lehető legjobban megalapozni. Mai kapcsolatai már a legfelsőbb politikai és gazdasági erőkig elémek. - Ennek nem kihasználása bűn hisz példaként áll előttünk az 1920-as években Masaryk, Benes munkájának eredménye. - Új államot kovácsoltak kapcsolataikkal ők össze. (Folytatjuk) Meddig kell 10 évet várnunk? Intézet a karfiolmező közepén Két kézzel kapnak a magyar kutatók után - Az ördögi kört át kell vágni Nemrég érkezett haza Franciaországbői dr. Raskó István, aki mint a szegedi Biotechnika Rt. ügyvezető igazgatója kapott meghívást, de a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központját is képviselte, mint az intézmény tudományos főmunkatársa. Olyan sémákat keresett kinntartózkodása alatt, amellyel működtetni lehetne a meglehetősen rossz állapotban lévő Biotechnika Rt.-t, illetve olyan tudományos kapcsolatok lehetőségei után nézett, amelyek hasznosak lehetnek a kollégák, az egyetemek számára. - Milyen tapasztalatokkal tért haza, mint az Rt. ügyvezető igazgatója? - Három nagyon imponáló dolgot találtam, de előrebocsátom, hogy sajnos ezek magvalósítására Magyarországon legalább 10 évre lenne szükség. Az első: Franciaországban működik egy ADRIA nevű kutatóintézet-láncolat. Körülbelül 100-110 középvállalat bizonyos minimális összeget évente befizet, és ezért az összegért a kutatóintézet szakmai tanácsokat ad a vállalatoknak - és semmi mást. Ezenfelül a vállalatok külön szerződéses megbízás alapján valamilyen irányú kutatás megindítását kérhetik az intézettől. Főként élelmiszer, mikrobiológiai, élelmiszerminőségi vizsgálatokat, és élelmiszerekkel kapcsolatos speciális kutatásokat végeznek. Nálunk a Biotechnika vonatkozásában hasonló láncolat működtetéséhez, a magyar középvállalatok megfelelő anyagi helyzete, illetve szaktanács iránti igény kellene. A másik séma: meglátogattunk egy mezőgazdasági kutatóintézetet, ahol molekuláris biológiai kutatásokat végeznek. Ami érdekes, hogy az intézet egy karfiolmező közepén áll. Az igazgató elmondta, hogy ez a hely pszichológiai szempontból is fontos a kutatók számára, mert valahányszor kinéznek az ablakon, eszükbe jut, hogy miért vannak ott. Másik különlegesség, hogy ezt az intézetet a Karfioltermelők Szövetsége tartja fönn. A termelők mondják meg, hogy mit vizsgáljanak. Ennek hazai kialakításához az kellene, hogy a termelők realizálják az érdekeiket, a kutatók pedig figyelembe vegyék azokat a kutatási témákat, amelyekkel közvetlenül segíteni tudnak a termelőiknek. így például bármilyen érdekes is a fagytűró karfiolok előállítása, Bretagne-ban nem kutatják, mert ott egész évben lehet karfiolt termeszteni, és ha előállítanák, azzal csak a konkurenciát erősítenék. Viszont azon már dolgoznak, hogy miként lehet a karfiol fehérségét befolyásolni. A harmadik számú modell egy Brest közelében kialakuló technopolisz, ami úgy működik majd, hogy idetelepülnek az elektronikában és biotechnikában érdekelt kis- és középvállalatok, melyeknek közös lesz az adminisztrációjuk, a beszerzésük, az előadótermük, kommunális helyiségeik - az összes többi külön, íly módon a nagyobb kihasználtságot, a gazdaságosabb működtetést biztosítják. - Milyen tapasztalatokat szerezett mint kutató-oktató? - A Karfiolkutató Intézetnek a felszereltsége a legfejlettebb amerikai intézetével vetekszik, és olyan színvonalú munkákat végeznek, mint SZBK-ban. Meglátogattuk a 20—22 eves bresti egyetemet is, ahol orvosi és biológiai fakultás, és külön bölcsész kar működik. Nagy büszkeséggel töltött el, hogy a bresti egyetemen és az intézetben is két kézzel kapnának a magyar kutatók után. Csak az a probléma, hogy a kinti alkalmazott kutatóintézet, az SZBK-ban pedig alapkutatásokat végeznek, ezért a kuatóink nem szeretnének kimenni. Annak is örütem, hogy az SZBK-ban működő nemzetközi továbbképző tanfolyamra, amelynek közel tíz éven át igazgatója voltam, a bresti egyetemről szívesen küldenének kiváló, végzett fiatalembereket. - Mi a véleménye arról, hogy hamarosan elfogadják Európában a Magyarországon szerzett érettségit és diplomát? - Teljesen nyilvánvaló, ha a magyar gazdaság integrálódni akar Európába, akkor a magyar tudománynak, szellemiségnek is integrálódnia kell. - Nem jár ez azzal, hogy a magyar szellemi tőke kiáramlik az országból? - Kétségtelen, hogy ezzel számolni kell. De ez megtörtént Angliában is a II. világháború után, amikor az angol szellemi elit Amerikába távozott. Nekünk is szembe kell nézni ezzel a ténnyel. Azonban az angolok biztosították az intelligenciának azokat a feltételeket, amelyeket Amerikában megtaláltak. Ha ezt realizálja a mindenkori magyar kormány, akkor a magyar intelligencia itthon marad. - A pillanatnyi gazdasági helyzet tükrében ennek nem sok esélye van. - Ha ezt nem érzékeli a magyar kormány, az intelligencia vonatkozásában a harmadik világ szintjére süllyedünk. Ami akkor már nem azt jelenti, hogy nem lesz olyan alapkutatás, amely versenyképes a nyugattal, hanem nem lesz olyan pedagógus, aki a gyermekeket nyugati szinten tanítja, és itt visszatértünk az első kérdéshez, mert pillanatnyilag a magyar diplomások és kutatók keresettek nyugaton. Viszont ha nem realizálódnak a feltételek, akkor hiába fogadják el nyugaton a magyar érettségit, annak színvonala nem fog megfelelni a kinti követelményeknek. Ez egy ördögi kör, amit valahol át kell vágni. PODMANICZKY SZILÁRD Limbus Teológiai műszó. Azon lelkek tartózkodási helye, akiket nem személyes bűnük zárt ki az Isten színelátásából. A pokol tornáca. „Azon keresztség nélkül meghalt, de személyes bűnnel nem terhelt gyermekek helye, akik az eredeti bűn miatt nem juthatnak a mennybe. Ezek nem látják az Istent, de nem szenvednek, sőt bizonyos természetes boldogságban lehet részük." Limbus. Egy XIX. századi francia költő egyetlen verseskötetének tervezett címe. A kötet végül a Romlás virágai címen jelent meg. Záróverse Az utazás. Charles Baudelaire Mesterséges mennyországok című munkáját kevesebben ismerik. Limbus. Talán ide lövi be magát az a 17 éves szelídszőke fiú, akit egy deres márciusi reggelen halva találnak majd egy platán alatt. GÉVAI IMRE