Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-18 / 41. szám

KEDD, 1992. FEBR. 18. TÁRSADALOM 7 Kisebbségi törvény előtt Mézesmadzag és korbács FOTÓ: SCHMIDT ANDREA A megértés, a másság elismerése, a közvélemény támogatása, törvénybe foglalt (többletjogok. E feltételek teljesülése kell ahhoz, hogy az identitásuktól megfosztott kisebbségi népcsoportok magukra találjanak. Egy ilyen légkör és egy garanciákkal körülbástyázott kisebbségi törvény megszületésében bízik dr. Kaltenbach Jenő alkotmányjogász, a Magyarországi Németek Csongrád Megyei Egyesületének elnöke, akit beszélgetésre kértünk. - Készül a kisebbségi tön'ény. A Nemzetiségi, Etnikai és Kisebbségi Hivatal és a Kisebbségi Kerekasztdl megtalálta a „közös nevezőt"? - Intenzív targyalás, jónak mondható légkör alakult ki, mindaddig, míg kiderült: a hivatal szava nem a kormány szava. Nyilvánvalóvá vált, hogy a közösen kidolgozott törvénytervezet egyik vitatott pontjának, az anyagi garanciáknak rendezésébe bevont Pénzügyminisztérium ellenkezése mögött ott húzódik a kormánynak a hazai kisebbségekhez való kétértelmű viszonya. A kormány kisebbségi hivatalára a „mézesmadzag", a pénzügyminisztériumra és az igazságügyi tárcára a „korbács" szerepét osztották. A kormány szűkkeblű és szűkmarkú elképzelését erőltették, holott azt se a kisebbségi szervezetek, se a helyi önkormányzatok nem támogatták. Előállt az a furcsa helyzet, hogy a kompromiszszumok kompromisszumaként a kisebbségi törvénynek egy olyan tervezete kerül a Parlament elé, melyről nincs információnk, melyre nincs befolyásunk. - A kormánynak azért is ellentmondásos a kisebbségi politikája, mert miközben a határokon túl élő magyarok sorsának alakulására éberen figyel, az itteni nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetét „megnyugatónak" nevezve agyonhallgatja a létező gondokat, nem rendezi a többségi nemzet adósságait. - Igaz a megfigyelés: a demokrácia állapotára utal, hogy a többség hogyan bánik a kisebbséggel. A demokrácia alapelemei közül az intézményrendszer kialakult, de hiányzik a demokratikus gondolkodás és magatartásmód, melynek részét képezi a tolerancia, a másság megértése, a döntéshozatal konszenzusos volta, a hosszútávú gondolkodás. Igaza van: kisebbségi ügyekben más mércét alkalmaznak a magyar, illetve mást a nem magyar nemzetiségű kisebbségek esetében. Ha egv idegen idevetődne, s csak az újságokból akarna Magyarországot megismerni, meggyőződése lehetne, hogy nemzetállamban vendégeskedik. Pedig ebben a hazában a lakosság közel 10 százaléka nem magyar nemzetiségű polgár. A magyar közvélemény túlnyomó többségét is jellemzi: vagy fogalmuk sincs, hogy itt kisebbségi helyzetű emberek is élnek, vagy ha tudják, nem sejtik, ez mit jelent. - Ön szerint miért nem foglalkozik e kérdéssel a sajtó, a közvélemény? - Nálunk az a hír, ha valakit lelőnek, vagy üldöznek, vagy megszégyenítik, azaz ha diszkriminatív, ellenséges a viszony. Ha egy népcsoportnak „csak" elveszik a nyelvét, a kulturáját, az identitását, az nem probléma. - A magyar kisebbség ügye viszont a kormány politikájában központi helyen szerepel. - Választás- és hatalompolitikai okból egyetlen hazai párt sem engedheti meg magának, hogy ezzel a témával ne foglalkozzon. A határon túli magyarság ügye belpolitikai ütőkártya. - A kisebbségi lét sokkal meghatározóbb élmény, mint a nemzeti hovatartozás. Az áttelepült magyar is „erdélyi" vagy „vajdasági" marad. A hazai kisebbségekkel kapcsolatosan a kormány mintha halogató taktikát alkalmazna. E mögött talán az is ott van, hogy olcsóbb vitatkozni, mint egy elfogadott törvényt végrehajtani, mondjuk óvodákat, iskolákat építeni, infrastruktúrát létrehozni. - Pontosan. Bár mi soha se mondtuk, hogy máról holnapra csodát várunk. Tudjuk, hogy az ország teherbíró képessége véges, hogy a kisebbségi infrastruktúra kialakítása pénzbe kerül. Viszont elsősorban nem új beruházásokról lenne szó, hanem a meglévő lehetőségeket (iskolákat, művelődési intézményeket, médiákat) kellene igazságosabban elosztani. Mi mindig arról beszéltünk, hogy a megoldás egy hosszabbtávú koncepció keretében képzelhető el. - Sürgető kérdés viszont: a kisebbségek képviselete a Parlamentben. - Kétlépcsős megoldást dolgoztunk ki. Az első lépcső, az ideiglenes megoldás a kisebbségi kollégium létrehozása, ami egy parlamenti bizottsághoz hasonlítana. Az oda beválasztott kisebbségi képviselők a plenáris ülésen nem szavazati, Ijanem csak tanácskozási joggal rendelkeznének. Hangozathatnák a kisebbségek érdekeit á különböző törvények, például az oktatási vagy a média törvény elfogadása előtt. Végleges megoldás a '94-es választás előtt a választójogi törvény módosítása, egyfajta kisebbségi listás forma bevezetése lehet. - A kisebbségi problémakört az emberek többnyire nem országos összefüggések alapján szemlélik. Élményeik lakóhelyükhöz kötődnek, véleményüket befolyásolja, hogy környezetükben élnek-e cigányok, szerbek, svábok vagy szlovákok. Az önkormányzati testületekben hogyan érvényesíthetik jogaikat a kisebbséghez tartozók? - A jogszabály szerint az önkormányzat köteles gondoskodni a helyi kisebbségről. Garanciarendszer viszont nem. A többségtől eltérő jogok és érdekek érvényesülése azon múlik, hogy kisebbségbarát vagy sem a légkör. - Ha már itt tartunk: a kisebbségi törvény elfogadása után mi a garancia arra, hogy az nem csak kinyilatkoztatás és szó marad? - A törvényalkotás csak látszatmegoldás, ha nem lesz politikai erő, melynek érdekében áll e probléma megoldása. Látni kell, hogy a nemzetállam idejétmúlt kategória. Az európai integráció előrehaladtával az államközösség tagjai egymásra nyomást gyakorolva mindenhol biztosíthatják a kisebbségek többletjogait. UJSZÁSZI ILONA Városházi sarok Szabadkai tervek Kasza József szabadkai polgármester megbízásából a napokban Szegeden járt Siflis Zoltán operatőr-rendező, Milovan Mikovic, a Rukovet folyóirat munkatársa és dr. Szöllősy Vágó László, a Magyar Szó újságírója. A szabadkai küldöttség konkrét tervezetet terjesztett önkormányzatunk elé, amelyben a két város kulturális intézményeinek együttműködését vázolták a zenei és képzőművészeti élet, a tv- és video-stúdiózás, a könyvtári munka és az amatőr művészeti csoportok tevékenységi területén. A szabadkai elképzelések szerint a kapcsolatok erősítését a testvérvárosi protokoll mellett az egyes intézmények közötti kétoldalú megállapodások szolgálják igazán. ási célokra átadná a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola részére; a visszavonuló főiskola által hátrahagyott helyeket a Szentháromság utcában a leendő leányiskola foglalná el; a főiskola ezzel egyidőben kiürít ott három szolgálati lakást is, amennyiben viszonzásul cserelakásokat kap az önkormányzattól. Leányiskola A Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővérek szegedi iskolaindítási szándékát már tavaly novemberben határozatban támogatta az oktatási bizottság. A közgyűlés legutóbbi ülésén felhatalmazta a polgármestert, gondoskodjon a megállapodásnak az önkormányzat részéről történő előkészítéséről. E lépéssel háromoldalú tárgyalások kezdődnek: a Magyar Honvédség Bem utcai laktanyájának egy részét oktaTréning A szociális bizottság pályázaton 400 ezer forintot nyert a Népjóléti Minisztériumtól úgynevezett szervezetfejlesztési programra. Ezen harminc, a szociálpolitikában dolgozó munkatárs vesz részt. A feszített ütemű programon e héten négy napon át, csütörtöktől vasárnapig reggel 9-től este 9-ig treníroznak a dolgozók a Csongrád Megyei Oktatási Központban. Szakszervezkedés Az Országgyűlés múlt heti ülésén napirend előtt Paszternák László, a vasasszakszervezet elnöke - szocialista képviselőként - még az elmúlt hónapokat idéző kemény hangon beszélt a Liga és a Munkástanácsok „mesterkedéseiről", de - mintegy mellegles - bejelentette, hogy megoldódott az egyik vitakérdés, az MSZOSZ aláírta a szakszervezeti üdülők használatára vonatkozó megállapodást. Ez csak egy a friss példák közül arra, hogy bár az ellentétek megmaradnak, a rivális szakszervezetek kapcsolata fordulópont előtt áll: megegyezésre, együttműködésre kényszerülnek. Az MSZOSZ, illetve a Liga párhuzamosan benyújtott és egymáshoz nagyon hasonló tervezete nyomán talán már ezen a héten megállapodhatnak a munkahelyeken tavasszal tartandó szakszervezeti választásokról, s addig felfüggesztik a vagyonvitát is. Ezt az egyezséget a hat parlamenti párt közös törvényhozási fellépéssel szentesíti majd. A választási kampány ugyan minden bizonnyal ismét kiélezi majd az ellentéteket, de a szakszervezeteknek egyre inkább a közös ellenfélre kell irányítaniuk a figyelmüket. A munkanélküliség a kormány minden várakozását meghaladó ütemben nő, s még nem tudni, mi lesz azokkal a tízezrekkel, akik már munkanélküli járadékra sem lesznek jogosultak. A tavalyra ígért, átfogó szociális törvénynek még se híre, se hamva, az ősz óta időnként előkapott új Munka Törvénykönyve pedig még az MDF-képviselő Palkovics Imre munkástanácselnök szerint is súlyosan sérti a munkavállalók - a szakszervezetek - jogait, érdekeit. A szakszervezeteket ez a helyzet mindenképpen közelebb hozza egymáshoz. De nemcsak erről van szó. A szakszervezeteket ugyanaz fenyegeti, mint a pártokat: a viszálykodásba belefáradt emberek elfordulhatnak tőlük. A szakszervezeti rivalizálás törvényes, „konszolidált" keretek közé tereléséhez az is kellett, hogy a harcoló felek „kifulladjanak", s tisztázódjanak a frontvonalak. A rendszerváltás két éve nem hozta meg az új szakszervezetek térnyerését, az SZDSZ-hez kötődő Liga, s az MDF által fölkarolt munkástanácsok lényegében a margón maradtak. Másrészt a decemberi sztrájk tanulságai nyomán az MSZOSZ-nek le kellett mondania arról a mítoszról, hogy képes mozgósítani a dolgozók százezreit, netán millióit. A hajdani „állami" szakszervezetből, a SZOT-ból lett MSZOSZ ugyanakkor legnagyobbként így is a kormány kitüntetett tárgyalópartnere maradt, s ez kellő magabiztosságot kölcsönöz Nagy Sándoréknak, hogy most már ne akadályozzák a szakszervezeti választásokat. Gondoskodni akarnak azonban a megfelelő politikai háttérről. A múlt héten az MSZOSZ-hez tartozó legnagyobb szervezet, a vasasszakszervezet együttműködési megállapodást kötött a Szocialista Párttal. Ez már csak amiatt se lehetett nagyon nehéz, hiszen a vasasok elnöke, Paszternák László MSZP képviselő, mint ahogyan az a hajdani SZOT titkár, Kósáné Kovács Magda is. Kósáné egykori közeli munkatársa, Csintalan Sándor pedig ma az MSZP egyik ügyvivője. Az MSZOSZ azonban nem „tesz egy lóra": a szociáldemokratizálódó MSZP mellett keresi az „igazi" szociáldemokratákat is. A közelmúltban a történelmi, munkásmozgalmi hagyományokat idéző szakszervezeti matinét rendeztek, amely egyúttal egy új szociáldemokrata egységmozgalom zászlóbontását is szolgálta. Ezen az Ausztriában kormányzó szociáldemokraták is hangsúlyosan részt vettek, mint ahogy a német szociáldemokraták is gyakran találnak alkalmat a magyar szakszervezetek - köztük az MSZOSZ melletti rokonszenvük kinyilvánítására. HAJDÚ ANDRÁS Magyarországi szabadegyházak Késői Eső Gyülekezet A Késői Eső Mozgalom Afrikában keletkezett. Alapítója M. N. Fraser volt, aki prófétanőként lépett fel századunk elején. Új vallási mozgalmát az 1920-as években kezdte el szervezni, s az napjainkra Afrika és Amerika után Európában is elterjedt. Földrészünkön Hollandiában és az egykori NSZK területén vannak jelentősebb közösségeik. Magyarországra Németországból érkeztek misszionáriusok, akiknek munkája az 1970-es években aktivizálódott. Ennek következtében hazánkban 1981-ben alakult meg a Késői Eső Gyülekezet. Nevüket arról a tanításukról kapták, mely szerint Isten „egy korai és egy késői esőt" ígért a földkerekség népeinek, hogy azokkal tisztítsa meg az emberiséget bűneitől. Szerintük a „korai eső" a kereszténység kialakulásakor lezajlott. A „késői esőre" pedig hamarosan sor fog kerülni. Erre a gyülekezet tagjai felelős várakozással készülnek. Hitük alapja a bibliai kinyilatkoztatás, ám ezt sok primitív, sőt mágikus elemmel egészítették ki. 1978-ban kidolgozott hitvallásukban ugyan a mágikus jellegű elemek nagy részét korrigálták, de tanaikat a tisztán evangéliumi alapon álló felekezetek még mindig fenntartásokkal fogadják. A Szentháromságból a Szentlélek működésének tulajdonítanak igen nagy jelentóséget. Hiszik, hogy a Szentlélek egyes prófétáik nyelveken szólása által kinyilatkoztatja a bűnöket. Ezeket tagjaiknak nyilvánosan be kell vallaniuk, meg kell bánniuk és a mindennapi élet gyakorlatában jóvá kell tenniük. A bűnbánat kifejezésére a hívők az ószövetségi példa alapján zsákruhát öltenek, és testüket hamuval megszórva sírás közepette kérik Isten bűnbocsánatát. Az egyházba felvételüket kérőket a bűnbánat és a lelki újjászületés után felnőtt korban háromszori víz alá történő merítés formájában keresztelik meg. Ezután következik náluk a Szentlélek-keresztség, melyet rendkívül erős érzelmi intenzitással élnek át. Vallják, hogy a Szentlélek-keresztségben részesültek különféle karizmákat kapnak: prófétálást, a nyelveken szólás és a nyelvek magyarázatának képességét, csodatévő és gyógyító erőt stb. Hisznek a csodákban és jelekben, melyeket „Isten cselekszik napjainkban közvetlen vagy közvetett módon". Meggyőződésük, hogy pusztán hit által minfenfajta betegség meggyógyulhat. Hirdetik az örök életet és a feltámadást. A Késői Eső Gyülekezet az úgynevezett perfekcionista vallási irányzatok közé tartozik. Ez annyit jelent, hogy véleményük szerint az egyes hívek az állandó tökéletesedés folyamatán mehetnek keresztül. Erre a hit segítségével, az ön- és emberismeret révén nyílik mód, s a hívők helyes életmódjukkal eljuthatnak az emberi tökéletesség legmagasabb fokára. így hisznek a földi megszentelődésben és a teljes szentség megvalósításának lehetőségében. Szertartásaik legfontosabb formája az istentisztelet. Ez bevezető imával kezdődik, amelyet Istent dicsőitő énekek követnek. Az énekeket különféle hangszerekkel és tapssal kísérik. Ritmusuk gyorsuló ütemű, és általában eksztatikus (elragadtatott önkívületi) állapotot idéz elő a hívőknél. Az istentiszteletek keretében kap helyet az igehirdetés és a jelképként értelmezett úrvacsora kiszolgáltatása. Sajátos szertartási formájuk a bűnbánó istentisztelet, melyen az Úristen előtt való megalázkodásuk jeléül egymás előtt vallják meg bűneiket Istennek - külön a férfiak és külön a nők. Déli 12 órakor a világbékéért imádkoznak és áldást kémek a vezetőkre, rokonokra, hittestvérekre. Szervezetük alapja a csoport és a gyülekezet. Ezek vezető testülete a „gyülekezeti munkások tanácsa". A tanács választja meg ötévenként a gyülekezet, vagy csoport egyszemélyi vezetőjét és egyéb tisztségviselőit. Időnként „testvéri órákra" gyűlnek össze, amelyeken a közösségek összes tagja kollektíven határoz az őket érintő minden ügyben. Gyülekezeti fegyelmük szigorú. A gyülekezeti tagoknak tartózkodniuk kell a vér és a szeszes italok fogyasztásától. Nagy hangsúlyt fektetnek a népek és embercsoportok közötti béke ügyére. A Késői Eső Mozgalom világközpontja a Dél-afrikai Köztársaságban, Benőni városában van. Itt egy elkülönített „Hitházban" képezik a közösség misszionáriusait. Magyarországon a Késői Eső Gyülekezet tagjainak számát jelenleg körülbelül 250-300 főre becsülik. Grczi ZSOLT A trükk Földúlt, idegen, zavaros tekintetű ember ül velem szemben. Panaszkodik. Félmondataiból, amelyek történetének mozaikkockáit jelentik, lassan kiveszem, hogy mi is történt vele: átejtették, kirabolták, megszégyenítették. Az egyébként Németországban élő és Szegedre látogató néprajzos fiatalember a Dugonics téren sétált, amikor két sötét bőrű fiatalember lépett hozzá. Azt kérdezték tőle, nincs-e beváltani való devizája. Volt. - Gondoltam, nem kell a bankban sorban állnom, így kényelmesebb lesz. Elővettem hát 200 márkát és odaadtam az egyiknek. Míg ő márkáim valódiságát vizsgálta, addig társa a márka ellenértékét számolta, azzal a szándékkal, hogy átadja nekem. Amikor ezzel elkészült és nyúltam a forintkötegért, kérdőre vont, hogy hol a 200 márka?! Akkor figyeltem fel arra, hogy társa már vagy 20 méterre tőlünk, zsebredugott kézzel sétál és tudomást sem vesz rólunk... - meséli a károsult. Az ügy vége: az első fiatalember elillant a 200 márkával, társa pedig nem volt hajlandó átadni a forintot. Beszélgetőtársunk hiába tiltakozott, egy ideig kísérte is a valutázó fiatalemberek egyikét, a pénzét azonban nem kapta vissza. Abban az időben a közelben nem volt rendőr. Amikor később panaszt tett egy járőrnél, azt a választ kapta, hogy: örüljön, hogy nem jelentem fel valutaüzérkedésért! - Tökéletesen (gaza volt mondja a férfi. - En vagyok a vétkes, hogy egyáltalán szóba álltam ezekkel az emberekkel. Önökhöz pedig azért jöttem el, hogy elmondjam az esetemet. Hátha mások okulnak belőle... ÍCF