Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám

10 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. FEBR. 13. Azóta nyugtalan vagyok... Felhívás farkasfogásra Egy esztendeje annak, hogy a Délmagyarország hasábjain „farkast kiáltottam", azaz figyelmeztettem a Szeged környéki településeken a kertek alján, sőt a falusi portákon és a közin­tézményekben is rabolgató bűnözőkre. Akkori szavaimat ­miszerint „a betörések, lopások száma olyan ütemben szapo­rodik, hogy lassan seregnyi rendőr nem győzné nyomozni", s „kezdenek is mindjobban félni a községekben élők" - számos példával nyomatékosítottam. Mégis úgy tűnik, több községben nem volt elég súlya a szavaimnak, nem vették komolyan a „kiabálást". S nem igyekeztek eléggé azon, hogy próbálják meggátolni az elsősorban vagyon elleni bűncselekményeket. Többnyire csak több rendőrt követeltek, és kevés tele­pülés lakosai vállalták, hogy önvédelemre szövetkeznek. Pedig ahol ezt tették, s éjszakánként a körzeti rendőrt segítve járták, vigyázták a falut - például Zsombón. Röszkén - ott elbátortalanodtak a bűnözők és kevesebb kárt okoztak. A tavaly ősszel Mórahalmon megalakított rendőrőrs tevékeny­sége is fékezte őket a közeli településeken. Olyan helyekre húzódtak, ahol se polgárőrség, se elég rendőr nincs. Sándorfalvára például, ahonnan a minap nekem küldött levélben „több utca lakói" kérték, tegyem szóvá a garázdálko­dást, a közbiztonság romlását, a nyugtalanságot, az idős embe­rek félelmét. Azt, hogy „Már a gyerekek is lopnak, azokat küldik, mert a tizennégy éven alulit nem büntetik... Bandákban vandáikodnak... A faluba betelepült, dolgozni nem akaró népes pereputtyok szítják a bűnt... A tisztességes, kevéske javaikért sokat gürcölő sándorfalviaknak, főleg ha öregek, már félteniük kell, amilyük van. Sőt, félniük kell. Az elvadított házőrző kutyák sem védik meg, ha megétetik őket... Lassan már fényes nappal is félni kell az utcán, olyan elemek lepték el a falut... írja már meg, hogy tegyen ellenük valamit az elöljáróság és a rendőrség!" íme, megírtam, továbbítottam a panaszt, a kérést. Bár tudom, hogy tavaly júliusban a képviselő-testület a költsé­gekhez a falu pénzével hozzájárulva kérte egy újabb rendőr szolgálatba állítását. Aztán idén februárig újabb rendőr nem érkezett, sőt a korábban Zsombóról átjáró is hazatelepült. Betelepült viszont a-faluba sok „gyanús elem", szaporodtak a lopások, a betörések - se a falu lakóiból alakult polgárőrség, se rendőr nem állja útjukat. Ameddig így van, az az érzésem, hiába kiabálok farkast. Hogy most mégis megteszem, arra az olvasói bizalommal írt levél késztetett, és az, hogy a sándorfalvi képviselő-testület a napokban tárgyal a község közbiztonságáról. S talán tesznek valamit azért, hogy megfogják a farkast... SZABÓ MAGDOLNA A dán kapcsolat „Inkább ide hozzuk a pénzt, minthogy fegyverkezzünk belőle" Beszélgetés Ole Weischerrel FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Itt a tavasz? „Fokozott közrendvédelmi ellenőrzés" Az utóbbi napokban több helyről is kaptunk információt arról, hogy a 43-as főúton minden Nagylak felől érkező gépjárművet megállítanak s ellenőriznek a rendőrök és a határőrök. Az okok­ról Suha Györgytől, az Országos Rendőr-főka­pitányság szóvivőjétől kaptunk magyarázatot. Eszerint „a rendőrség és a határőrség közös személyi feltételekkel végrehajtott akciójáról" van szó - vagyis folyamatos az egyeztetés a rendőrség és a területileg illetékes határőrpa­rancsnokságok között mely „fokozott közrend­védelmi tevékenységnek minősül, s amelynek célja a zöld határ forgalmának minimálisra szű­kítése ". Ezzel a preventív (megelőző) lépéssel ­melynek hatásfoka nyilvánvalóan annál na­gyobb, minél közelebb történik a határhoz ­igyekeznek meggátolni, hogy azok, akik a hatá­ron esetleg már illegálisan átjöttek, eljussanak az ország belsejébe. Ahogy Suha úr elmondta: minél több rendőr vesz részt a közös akciókban. annál nagyobb a megelőzés esélye, hiszen előfordulhat olyan szituáció, amelynél az intéz­kedés rendőri hatáskörbe tartozik. (A határőrök­nek is vannak jogosítványaik, ám az ő hatáskö­rük az országon belül szűkebb - és más jellegű -, mint a rendőröké.) A szóvivő szerint nincs összefüggés a jó idő beköszönte és a fokozott ellenőrzés között, bár véleménye szerint is nagy a valószínűsége, hogy tavasszal szaporodni fog­nak az illegális határátkelések, vagy átkelési kí­sérletek. Az ellenőrzés egyébként a déli határszakasz egészén folyik, de talán nem tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy a Romániával határos megyék­ben ennek más okai vannak, mint a jugoszláv­magyar határvidéken. (Képünk Deszk határában készült, egy bolgár kamionos papírjainak átnézése közben.) P. L. Az Alföld geológusa Miháltz István, a szegedi tudományetem egykori professzora emlékére e hó 11-én emléktáblát avattak a JATE és a Magyarhoni Földtani Társulat nevében. - Amikor először Magyar­országon jártam, nagyon meg­tetszett nekem ez az ország. Visszatérve arról győzködtem a dán politikusokat, hogy nekünk segíteni kell ezt az országot. Csongrád dán testvérmegyé­jéből, StorstrOms Amtból jöt­tem, amelynek területe nagy­jából ugyanakkora, mint Csong­rádé. de a lakossága körülbelül a fele. A mi megyénk emberei is főleg a mezőgazdaságból élnek. Nincsenek nagy váro­saink, ezért itt is főleg a fal­vakkal működünk együtt. Jó kapcsolatunk van például az algyői és a pusztamérgesi ön­kormányzattal, a polgármes­terek már jártak is kint Dániá­ban. 1989-ben egy nagyobb küldöttséggel jöttünk ide, akkor kötött a két megye barátsági megállapodást. - Melyek az együttműködés területei? - Van egy oktatási progra­munk, 90 ezer dollárral támo­gatjuk környzetvédelmi szak­emberek képzését; a magyarok is hozzájárulnak a költségekhez 10 ezerrel. A mi szakembereink eljönnek ide, és előadásokat ad­nak például a víztisztítás lehe­tőségeiről, és magyar szakem­berek is kiutazhatnak Dániába tanulmányozni a mi rendsze­reinket. A víztisztító építése elég költséges dolog, az én feladatom összeszedni erre a pénzt a dán kormánytól és a Közös Piactól. Szeretnénk se­gíteni a tanárok posztgraduális képzésében is. Nekünk van egy rendszerünk erre, melynek lé­•••••••••HMnHMMBHMMMMi Harmincas, magas, bajszos úr vár a megyeháza egyik irodájában. Magát tanácsadónak nevezi, aki Csongrád dániai testvérmegyéjének a képviselője. 1987-ben jött először Magyarországra, azóta rendszeresen jön hozzánk. „Beleszerettem az országba" ­mondja. Ole Weischer úrral hamar szót értünk, mindketten beszélünk angolul. Egy kis nép nem várhatja, hogy a világ megtanulja a nyelvét, neki kell világnyelveket tanulnia ­egyezünk meg. nyege, hogy az anyagok, a vide­ók, könyvek, lemezek körbe­járnak. Mindig újat venni na­gyon drága, s ezzel a rotációval jelentős pénzt lehet megspó­rolni. Ebben az évben valami­kor egy konferenciát is szer­vezek a business manage­mentről. Márciusban is kétszer jövök, akkor egyeztetjük az időpontot. Szó lesz ezen a munkanélküliségről is, Dánia, Ausztria és Csongrád megye közösen finanszírozza, dán és osztrák szakértők is jönnek. - Dániában milyen magas a munkanélküliség ? - Viszonylag magas, 9 száza­lék. A paradoxon az, hogy emellett a foglalkoztatottság is igen magas, mert sok munka­nélkülinek bejegyzett nő és fiatal a szabad munkaerőpiacon adja el magát és vállal alkalmi munkát. „Nem tudom, honnan tudta a nevem. Talán a postaládáról ol­vasta le. így utólag mindig oko­sabb az ember. Ahogy kinyi­tottam az ajtót, már jött is be. Úgy meglepett, hogy nem is tudtam tiltakozni ellene. Elment a szobáig, benézett, és ott az előszobában mindjárt elkezdte a mondókáját. Mutatott is valami igazolványfélét, dc nem mertem elkérni, nehogy fejbe vágjon. Tudja, annyi ilyen történetet ol­vas az ember. Azt hiszem, ki­használta, hogy zavarban va­gyok. Alig bírtam lerázni. Vé­gül aláíratott velem valami elis­mervényfélét és azzal távozott. Azóta nyugtalan vagyok: ki le­hetett az az ember, mert az biz­tos, hogy nem a szeretetszol­gálattól volt. Inkább valami rosszban sántikált." Egyre gyakrabban kell ilyen történetekről beszámoló idős emberek félelmeit meghallgat­nom. Tanácsért jönnek, én pe­dig a rendőrségre küldöm őket. Jobb elejét venni a bajnak. A hölgyet, aki tegnap felke­resett, azzal csapta be egy férfi, hogy a pécsi Máltai Szeretet­szolgálattól jött, és örömhírt hozott neki. Bizonyos jóakarói­nak köszönhetően rövidesen automata mosógépet, televíziót és húsz kilónyi ruhát kap. A küldemény napokon belül érke­zik, csakhogy a szállításért 1900 forintot kell előzőleg fizetnie. Közben bőven jutott ideje ar­ra is, hogy - bár nem igazolta magát, sőt a nevét sem árulta el! - körülnézzen a lakásban, és afelől érdeklődjön: mennyi a nyugdíja a hölgynek, egyedül él-e, milyen gyermekei anyagi helyzete, kik laknak a szom­szédban és így tovább. A „szeretetszolgálatos em­ber" mindamellett nem tett jó benyomást a högyre. Nagy ne­hezen kitessékelte hát a bel­városi, első emeleti lakásból. Jobban tette volna, ha be sem engedi. A rászorultság, az em­beri hiszékenység haszonlesői egyre sűrűbben kopogtatnak az idős, egyedül élő emberek ajta­ján. Nem árt tehát, ha ők, a legvédtelenebbek óvatosak... És ne restelljék: ilyen esetben ér­tesítsék a rendőrséget! VARGA - Milyen most a dán gaz­daság helyzete? - Nagyon jó. Az infláció tavaly 1,9 százalék volt. Öt éve jóval magasabban állt, de si­került visszaszorítani. Mi min­den erőnkkel támogatjuk, hogy Magyarország minél eíőbb tagja lehessen a Közös Piacnak. Azt hiszem, nekünk, kis országok­nak össze kell fognunk, hogy a nagyok, Franciaország és Né­metország befolyását ellensú­lyozni tudjuk. Dánia igen sok pénzzel támogatja a kelet-euró­pai országokat. Ébben az évben 2,1 milliárd dán koronát ho­zunk a térségbe. (Ez körülbelül 25,2 milliárd forint.) Minden dán ember 426 koronát ad. Az USA esetében ez a támogatás állampolgáronként csak 26 dán korona. - Miért jó üzlet az Önöknek ? - Ha itt magas színvonalú a környezetvédelem, az egész Európának jó;, nekünk is. Másrészt sokkal jobban járunk, ha ezt az összeget a kontinens stabilitásásának növelése érdekében használjuk fel, mint ha fegyverkeznénk belőle. Végül pedig - nem titkoljuk ­előbb-utóbb szeretnénk eladni a termékeinket ezekben az or­szágokban. Jelenleg ugyanis túlságosan függünk Németor­szágtól. A balti államok függet­lenedésével majd a Szovjetunió szétesésével azon a területen is jelentős új piacok nyílnak meg, amelyeket vétek volna figyel­men kívül hagyni. —•—a mm—— A földtani tudományok kivá­ló művelője Erdélyben szüle­tett, Árpástón, 1897-ben, éppen 95 esztendeje. Már fiatal korá­ban a sziklás-bérces Bihar hegység barlangjait kutatta. Debrecenben és Kolozsvárott tanult. Szegedi állomáshelyére 1922-ben került, és mindvégig hű maradt ehhez a munka­köréhez, 1952-től kezdve az intézet igazgatójaként. Szegedre kerülését követően szakmai érdeklődése mindjárt az Alföld földtani viszonyainak tanulmányozására irányult. Kutatásai során két fő munkate­rülete alakult ki. Az egyik az Alföld negyedkori üledékvizs­gálata, amely mindvégig legszí­vesebben művelt munkaterülete maradt. Emellett mindig oda­adóan foglalkozott Szegeddel és az Alfölddel kapcsolatos gya­korlati földtani kérdésekkel egy-egy elemző vizsgálat kap­csán. Legkedvesebb témájának vizsgálatai csak 1950-ben kez­dődhettek meg. amikor nagy anyagi erővel és személyi appa­rátussal megindult az Alföld negyedkori képződményeinek földtani térképezése. Többéves kitartó munkával készítette el Miháltz István az Alföld ne­gyedkori üledékeinek tagolá­sáról szóló dolgozatát az Észak­Alföld keleti részének, a Du­nántúl keleti felének, földtani viszonyainak ismertetését. Óriási munka, feladatokat meg­haladó erő. Miháltz István sohasem vo­nult be az „egyetem szűk vilá­gába", nem volt úgynevezett „szobatudós", ott volt a műsza­ki-tudományos értelmiség szin­te összes rendezvényén, és Sze­ged városának is mindig szí­vesen segített problémái meg­oldásában. A város számára a tudományos igénnyel megírt szakvéleményei közül a követ­kezőket itt kötelességünk ki­emelnünk: a somogyitelepi is­kola károsodása, a Duna-Ti­sza-csatorna és a tiszalöki víz­lépcső, valamint a tervezett sze­gedi vízlépcső földtani viszo­nyai. Foglalkozott a szegedi Tisza-part rakpartcsúszásaival, a védő töltés állapotával, az Új­szeged-Gyálarét közötti terület földtani adottságaival. Ezeken a gyakorlati értékű munkáin túl­menően a különböző szakmai és társadalmi fórumokon is mindig nagy aktivitást fejtett k-i. Nagyon találóan azt han­goztatta, hogy az elméleti bú­várkodás gyakorlati ténykedés nélkül szegényes fényűzés. A gyakorlati célt szolgáló feltá­rások eredményeit tudomá­nyosan is megfogalmazta, és több tanulmányt jelentetett meg a tervezett szegedi vízlépcsőről is, ennek hidrogeológiai kérdé­seiről. Szegeden ő hozta létre azt a geológus iskolát, ahonnan a szakemberek egész sora került ki. Miháltz István 42 éves sze­gedi működése alatt nemcsak a város tudományos rangjának öregbítéséhez járult hozzá, hanem a geológia gyakorlati művelésével nagymértékben segítette Szeged és vidéke fej­lődését. Szegeden halt meg, 1964­ben. BÁTYAI JENÓ Épül a magyar pavilon Sevillában a nyári Expőra

Next

/
Thumbnails
Contents