Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-11 / 35. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. FEBR. 11. Ha kedd van, akkor ez Belgium. Aliol szürke és kopott a szegény. Szegény vakolat. Tégla. Csupasz, ütött sarkok mészfehéren. Foltok. Rongy. Mállik és múlik minden. A tócsákból visszanéz egy törött ablak, az idő keretbe von szálkát és szilánkot, szúr, azután tovább szakad. Eltűnik a sárban. Egyre nehezebb kép lesz, egye feketébb. Feketén száll a levegőben. Megiil. Megtapad. Ágakon kavarog. Elfelejtett, vak őszi levélen. Nehéz piszok. Amikor elkezdődött, hogy itt ÚJ lesz, ÚJra lesz gondolva, ÚJra csinálva, minden másként, minden úgy, ahogy eddig nem, mert eddig nem volt SZABAD, mikor mindez elkezdődött, sőt, már javában tartott, már történt ez az ÚJ, akkor arra gondoltam, a legtöbbször az jutott eszembe - nem, nem az, hogy szabadon választott, meg a demokratikus, meg szuverén, meg piacgazdasági, meg a többi, nem éppen ez -, inkább, hogy másmilyen lesz-e ez a játszótér? Hogy milyen lesz másmilyennek? Mi lesz a homokozók beton szélein szétrobbant sörösüvegekkel, az ahová-lezuhant-ott-is-maradt ágakkal, a naponta többször helyet változtató zsíros papirosokkal, tejeszacskókkal - ezzel itt mi lesz, a konkrét játéktérrel, a konkrét házakkal, utcákkal, terekkel a teljesen konkrét falvakkal és városokkal, az abszolút konkrét országgal? De már akkor - mindezt gondolva már én is eltévedtem, elgaloppíroztam magam, léptéket tévesztettem és mértéket, elvétettem a szemhatárt - maradnom kellett volna csak a játszóteremen. Látni kellett volna, ahogy most már a Napnál is világosabb, hogy a konkrét játszótér, az olyan marad, amilyen. Amilyen volt. Hogy nem ott kezdődik. Nem a kicsiben. Nem a mindennapiban, a sokszor használatosban, nem abban, ami körös-körül van, nem abban, amit meg lehel érinteni, szemügyre leliet venni, körbejárni. Csak a nagyban, a globálisban, a történelmiben van másként. Másként van a hatalommegosztás és leginkább mások között. Másként van a hatalomgyakorlás, de leginkább ugyanazok fölött. Másként van a beszéd és másként van az írás és másként szól a jelszó és másként az induló, másként az ige, csak mintha a vastaps, az ütem, az alázat volna ugyanaz. Ugyanaz, mint a játszótér. Amin nem lehet játszani. Mert életveszélyes. Mert katonai terepgyakorlatra való inkább. Ahogy az utcák is, meg a terek. Ahogy a többi is. Ami konkrét. És látni kellett volna azt is, hogy ami nem itt kezdődik, azt itt nem is fogja elkezdeni senki. Hogy megint várva lesz itt. Arra várva, hogy majd idáig is eljut az ÚJ. Hogy lesz festék. Aranyhomok. Hinta lesz. A; van is. Athinta! És most is babra megy. Kibabra! Mert ha te nem, akkor ki? S ha te igen, akkor holnap ki még? És ha te, meg még néhány, akkor a többi majd hogyan ? És ha a többi is, akkor sokan mikor? És, ha sokan, akkor az mikor? Az kinek a gyerekének lesz az őjátszótere? És milyen lesz akkor a felnőtteké? És mikor és össze? A kettő? A fent a lenthez? A szó a kézhez, amelyik teszi. A nagy a kicsihez, amelyik nőni akar. És ezt kérdezni kell vagy csinálni? És, ha te csinálod, akkor...? Most csupa fenyő. Csupa karácsony. Februári karácsony. Kidobott ünnep. Kihajított. Otthagyott. Elfelejtett. Szárad, összeomlik. Enyész. Csupa szürke és kopott és szegény tűlevél. BALOG JÓZSEF VOtc A/VCIS ALATT.. -Wcvtx y T} " JtiZPuii t'L^Akj. fz rrjL órdUL -VfcrJtv TKtÚZ. AAl X tUxc Tisztelgés Pesten, a, jégemberről" Szegeden Tudományos üléssel emlékeztek meg tegnap az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Ponóri Török Aurél, az első magyar antropológus professzor születésének 150. évfordulójáról. A hazai és a külföldi előadók között ott volt Farkas Gyula szegedi professzor is, aki a magyarországi történeti antropológiai kutatások múltjáról, jelenéről és jövőjéről tartott előadást. A konferencia neves bécsi vendége, prof. dr. Gertrúd Hauser, az Európai Antropológiai Társaság elnöke Budapest után Szegedre is eljön, s a JATE Embertani Tanszékének vendégeként előadást tart a tanszéken 13-án, csütörtökön délután 3 órakor. Mivel tagja a vizsgálatot végző bizottságnak, az érdeklődőknek szívesen beszámol a Similaun-gleccserből előkerült négyezer éves „jégemberről" is. 120 éves nevelőotthon alapítványa Gyermeksors és tanulmányi ösztönzés Kuratóriumi ülésre készül a Gyermeksors Alapítvány. Születésétől, 1990 decemberétől a nehezebb sorsú, nevelőotthonban élő szegedi gyermekek boldogulását támogatja, azzal a céllal, hogy tanulásukba olyan ösztönzési rendszert vigyen, amely nem engedi ki őket valamilyen végzettség nélkül az utcára. Az alapítvány az immár 120 (!) éves Londoni körúti nevelőotthonban működik. Kuratóriumi titkárát. Barcsi Antal igazgatót a sorsalapítvány sorsáról kérdeztük. - Úgy indult, hogy a hagyományosan a nevelőotthont támogató cégeket kerestük meg. Egy karácsonyi felhívásunkra aztán kellemes meglepetésként 400 ezer forintnyi összeg futott be, ami nem kis dolog volt, mert akkor már sok hasonló célú országos alap működött. Nekünk az volt a fontos, hogy a szegedi vállalatok támogassák az itt nevelkedő fiatalok szakmaszerzését, a Szegeden mozgósítható eszközöket akartuk beforgatni, hiszen senkinek sem érdeke, hogy ezek a tanulók 15 évesen, képzettség nélkül az utcára kerüljenek. - Hány gyermeken tud segíteni az alapítvány? - A kamatokból mintegy 20-25 gyermekotthoni tanuló részesül ösztöndíj jellegű adományban. Eddig 47 gyermeket bocsátottunk ki a nevelőotthonból, közülük csak ketten nem végezték el a nyolc általánost, 17-en komoly szakmát szereztek. Ezért támogatjuk a munka mellett tanulókat is. Hiszen miért legyenek ezek a gyermekek hátrányben azokkal szemben, akik nem tanulnak, hanem eladják magukat segédmunkásnak a Cserepes soron. Miért legyen hátrányban az, aki tanult, de egy tárgyból megbukott, s az ötven forintos ösztöndíjából csak rongyokban tud járni, míg aki nem tanul, drága ruhákat vehet. Úgy éreztük, aki tanult, az kisemmizett állapotban volt, ezért dotálnunk kellett őket. - Mennyi ösztöndíjat kapnak a gyermekek? - Az alapítvány 155 ezer forint osztalékát 4-5 ezer forintos átlagban, és természetesen tanulmányi eredmények szerint differenciáltan adjuk ki a közelgő kuratóriumi ülésen, s aztán júniusban ismét. Van néhány gyermek, aki erőteljesen tanul, hogy az összegyűjtött pénzéből motorbiciklit vegyen vagy a KRESZ-t letehesse. A tanulók ilyen céljait kell segíteni: a céljaikért tanuljanak. - Elkészült az alapítvány tavalyi mérlege is.., - Igen, 260 ezer forint alaptőkével, hét szegedi vállalat segítségével alakultunk. Ez azóta megnőtt. Tavaly vállalatok, intézmények, magánszemélyek befizetéseiből, illetve a kamatjóváírásokból összesen 715 ezer forint bevételünk volt, kiadásunk mindössze 1740 forint, a befizetési utalványokra. Az egészet társadalmi munkában csináljuk, a nevelőotthon bázisára építve. így sikerült tavaly félmillió forintot tartós lekötésű számlán elhelyezni, s a folyószámlára is került több mint 210 ezer forint. A nevelőotthon országosan is elhanyagolt terület, nincs igazi gazdája, sem a népjóléti, sem a művelődési minisztérium: eléggé muszályintézménynek érezzük magunkat. Hogy Szegeden a nehéz sorsú gyermekek helyzetén könnyítsünk, saját szervezőkészségünkre vagyunk utalva. PANEK JÓZSEF Miháltz István emlékülés A Magyarhoni Földtani Társulat alföldi területi szervezete ma 10 órai kezdettel Miháltz István, az 1964-ben elhunyt geológus, tanszékvezető egyetemi tanár emlékére tart ülést és avat emléktáblát a JATE Föld- és Őslénytani Tanszékén. Előadások: Molnár Béla, Miháltz István szerepe a magyar földtanban; Szónoky Miklós, Miháltz István szemlélete az alföldi neogén- és qarterkutatásban. Felkért hozzászólók: Mucsi Mihály, Iványosi Szabó András, Krolop Endre. Az emléktáblát dr. Szónoky Miklós tervezte. Beiratkozás matematika és francia tagozatra A Makkosházi Általános Iskola a leendő első osztályosok számára hirdet felvételt matematika és francia nyelv tagozatos osztályaiba. Az iskolában a matematika tagozat negyedik osztályban indul, de a tanulók az 1-3 osztályban intenzív matematika előkészítést kapnak, itt negyediktől a választható idegen nyelv az angol, német, francia vagy az orosz. A francia tagozat elsőtől indul. Ez utóbbin a gyermekek nyelvtanulása szempontjából igen hasznos nizzai és párizsi csere kapcsolat alakult ki. A tagozatokra jelentkező elsősök beiratása március 5-én és 6-án 8-17 óráig lesz az iskolában. A Szépmíves Céh hírei Szegedi Szépmíves Céh 1990. 6701 Szeged, Pf. 878 TEHETSÉGKUTATÓ SZAKKÖR INDUL GYERMEKEKNEK. A Céh szervezésében meghirdetett, 5-6. osztályos tanulók részére induló szakkör első foglalkozása február 17-én 15 órakor kezdődik a Tisza-parti Általános Iskola rajzi szaktantermében (Csanádi u. 4-6.). Az érdeklődők az első foglalkozás időpontjában keressék fel Máté Eszter tanárnőt. * A KÉPZŐMŰVÉSZETI SZABADISKOLA első kurzusa 1992. február 24-én indul. Helye: a Szegedi Szépmíves Céh műterme (Széchenyi tér 2/A.) Jelentkezhetnek: tehetséges amatőr képzőművészek 17 éves kortól. Postai cím: 6701 Szeged, Pf. 878. A tájékoztató megbeszélés helyéről és időpontjáról az eddigi és az újabb jelentkezőket írásban értesítik. A filmszemle nézőpontjai Holnap véget ér a nagy érdeklődéssel várt 23. Magyar Filmszemle, amelyen ezúttal két év magyar filmtermése mutakozott be, és amelyen ezúttal nem osztottak ki díjakat. A díjakról legtöbben úgy vélekedtek, hogy valójában nincs rájuk szükség, mert egyfelől a szakmában a legtöbben tudják a helyüket, másfelől pedig a szemlének nem az a célja, hogy versenyszellemet alakítson ki az alkotók között, hanem olyan fórumot képezzen, ahol a filmszakma felmérheti, hol tart, kitapinthatók legyenek a problémák, és nem kevésbé fontos, hogy a közönség és a szaksajtó elé kerüljönek az alkotások. Az idei filmszemlén is fölmerültek azok a problémák, amelyek leginkább foglalkoztatják úgy a rendezőket, mint a színészeket, vagy éppen a kritikusokat. Az eddigi filmgyártáshoz képest minden rendező számára kihívást jelentett, hogy ezentúl filmjeiket nem állami támogatással készíthetik el, hanem támogatók, alapítványok stb. segítségével, sőt, helyt kell állniuk a szabadpiacon is. Ezért aztán teljes a zavarodottság, hiszen a magyar piac kicsi ahhoz, hogy eltartsa, minimum rentábilissá tegye a filmgyártást. Egy film elkészítéséhez legkevesebb 30 millió forint kell, és még jó, ha ezt az egy filmet 50 ezren megnézik. A koprodukciós próbálkozások a nyelvi és provinciális korlátok miatt egyelőre nem vezettek eredményre, holott a szakembergárda, mint több külföldi vendégszereplés is igazolta, megállja helyét a világ filmművészetében. Ügyanakkor, a provincializmushoz visszatérve, a magyar film csak akkor találhatja meg helyét, akár Európában is, ha megtartja „helyi" vonásait, de az alkotások úgy szólalnak meg, hogy azok mások számára is érdekesek és érvényesek legyenek. A mai értékkáoszban a néző minden egyes felmutatott válaszért hálás. A rendezők zavarán, az anyagi kiszolgáltatottságon kívül figyelemre méltó és elgondolkodtató az a vélekedés, miszerint azért nem születnek a fenti elvárásoknak megfelelő filmek, mert nincsenek igazán jó forgatókönyvek. Mert nem az írók írják a forgatókönyveket, hanem többnyire a rendezők; és akkor: cipész a kaptafánál esete forog fenn. PSz"