Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-10 / 34. szám

HÉTFŐ, 1992. FEBR. 10. BELPOLITIKA 3 Nem évül az elévülés-ügy AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG hétfői teljes ülésén tovább folytatódik az elévülési törvény alkotmányossági vizsgálata. Ezen a napon a testület megtárgyalja még az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítására vonatkozó előterjesztést is. Kedden ismét az elévülési törvény lesz napirenden, s minthogy a Zétényi-Takács-féle törvény vizsgálata során az alkotmánybírók már kialakítottak bizonyos elvi álláspontokat, s a vélemények alapján újabb határozattervezet készül, elképzelhető, hogy ez a dokumentum már végső alapjául szolgál az indítvánnyal kapcsolatos - kihirdetésre váró - alkotmánybírósági határozatnak. A MUNKÁSPÁRT mostani központi bizottsági ülésével megkezdte a felkészülést a választásokra - nyilatkozta Thürmer Gyula szombaton. A pártelnök kijelentette: a központi bizottság megállapította, hogy kormányzási válság fenyegeti A sors díja A köztársasági elnök úr hetvenéves. Amúgy is zsúfolt levelezése ezekben a napokban többszörösére duzzad, táviratok, levelek özönlenek kül- s belföldről irodájába. Olyan ez a néhány nap, amikor pillanatnyi a béke, amolyan fegyvernvugvásos időszak a politikai harcokban, remélhetőleg. Egy ilyen születésnap jelentős ünnep, nem illik megzavarni. Aztán elmúlik, a köztársasági elnök ismét úgy jelenik meg a képernyőkön, ahogy megszoktuk tőle, elvárjuk: államfőket fogad, tárgyal mosolyogva, aláír, nem ír alá, ellépdel a katonák sorfala előtt. Folytatja a munkát, amibe belekezdett, már hamarébb, mielőtt azt bárki ma hinné, üdvözlő és búcsúztató beszédeket mond, a tömegben rácsodálkozik valaki, azt súgja a szomszédjának: az Isten is elnöknek teremtette! Holott elsősorban embernek és írónak, mert Göncz Árpád az, aki most ünnepli 70. születésnapját. S a többi már csak logikus következménye mindannak, amit arcára írt az idő, életébe a sors. Azokéba a hetvenesekébe, akik fiatalemberek voltak a világháború idején, krisztusi korszakukat élték át - s nem csupán képletesen - az öt\'enes évek közepén, s hatvanévesen sem adták alább a reménynél, hogy beérik az idő, amikor azt a történelmet, mely kénye-kedve szerint formált, s deformált egy népet, maguk alakíthatják a miénket. Az írótársak, akiknek rövid ideig elnökük is volt, nehéz, lármás időkben, mégis csak arra a Göncz Árpádra gondolnak ilyenkor, aki ma is köztük van otthon, amikor teheti. Magam is így voltam vele, amikor bennfentesnek gondolván a kívülállók, a választások idején megkérdezték, hogy milyen embernek tartom, olyanok, akik nem látták, nem hallották a Magyar Médeiát, nem olvasták a Sarusokat, a Rácsokat, hiszen - ha egyáltalán tájékozódtak is - másfajta irodalomtörténetet éltek. Csak annyit lehetett erre mondani: egyenes embernek, aki barátait kézfogással úgy üdvözli, hogy vállukat is átfogja másik kezével, de ellenfeleinek is kezet nyújt. S ahogy fölidéződött bennem a kép, azt a tíz évvel ezelőtti Göncz Árpádot láttam ilyenkor magam előtt, aki mosolyogva érvelt az írószövetségben a műfordítók elismertetése mellett, ám olykor indulatosan is, ha nem talált meghallgattatásra panasza, amikor pedig már olyan sok hivatalos visszautasításban volt része, hogy nem bírta tovább: kitalálta a „forintos-díjat" egy szegény szövetségben a szegény sorstársaknak. Maga a forint sem volt forint, olyasmi lehetett, amilyet kamasz tréfaként gyártottunk, vonatsínre rakva a pénzt: lecsiszolt alumínium érme egy bársonyozott tokban. S a baráti asztalnál, ahol az ünnepelt fordítóknak a vezetőség tagjai összedobták a közös vacsorapénzt és a pezsgőre valót, az elnök úr ma is ismert mosolyával, melyben bölcsesség, keserűség, együttérző ravaszkásság is belefért, rögtönzött beszédben adta át e díjtalan díjat. A lényeglátó beszélt belőle: az igazi emberi érték is csak ennyi - valamiféle testben egy önmagává csiszolt lélek. Bársonytokban is. Ma hetvenéves a köztársasági elnök. Holnap már 71 Göncz Árpád. A sors díja az, hogy mindkettő ugyanaz marad most már örökbe bennünk. VERESS MIKLÓS az országot, a magyar mezőgazdaság a szétesés küszöbén áll, és ilyen sors vár az iparra is. Félő, hogy irányíthatatlanná válik az ország - mondotta a Munkáspárt elnöke. RÉVÉSZ ANDRÁST, a hazai szociáldemokrácia doyenjét az Osztrák Köztársaság Becsületrendjével tüntették ki. A kitüntetést az osztrák nagykövet és az ausztriai szociáldemokrata párt képviselői adták át Budapesten. MEGKÖTÖTTÉK - egyelőre féléves időtartamra - a magyar-orosz vállalatközi timföld-alumínium szállítási szerződést. A megállapodás értelmében az első fél évben több mint százmillió dollár értékű áruforgalom várható. A timföld-alumínium-szállítás második félévére szóló megállapodásáról, illetve a hosszabb távú együttműködés lehetőségéről a felek tovább tárgyalnak. Torgyán: az FKgP felkészült az ellenzéki szerepre A Független Kisgazdapárt felkészült az ellenzéki politizálásra, bár az utolsó pillanatig ez esetben február 29-ig - nyitott az új koalíciós megegyezésre. Erről Torgyán József pártelnök beszélt vasárnap, a hajdú-bihari Polgáron rendezett területi kisgazda-nagygyűlésen. A gyűlést megelőző sajtótájékoztatón megerősítette: amenynyiben felbomlik a jelenlegi kormánykoalíció, azért a'felelősség nem a Független Kisgazdapártot, hanem a Magyar Demokrata Fórumot terheli. Torgyán József szerint pártja a kormányfőnek minden, a koalíciós tárgyalások felújítására szabott feltételét teljesítette, Antall József ennek ellenére semmilyen hajlandóságot nem mutat az együttműködésre. A kisgazda pártelnök szerint Antall József személyes ígéretet tett a párt visszaszorítását jelképező anomáliák megszüntetésére. Ennek azonban semmi jelét nem tapasztalja, s emiatt elfogadhatatlan számára, hogy a kormányfő sem a dél-afrikai elnök, sem a német kancellár fogadására nem hívta meg a pártelnököt. Torgyán József elképzelhetőnek tartja, hogy amennyiben ellenzékbe vonulnak, a „33-ak képviselő-csoportja" továbbra is szavazógépként támogatja a kisebbségi Antallkabinetet. „Az állampárt is így kormányzott, de ez nem tekinthető demokráciának. Az pedig ismeretes, mi lesz az olyan kormánynak a sorsa, amelyik nem a népre, hanem csak gombnyomogató képviselőkre támaszkodik" - fogalmazott Torgyán József, aki bejelentette: február 29-én országos vezetőségi értekezleten döntenek a párt ellenzéki stratégiájáról, aminek sarkpontjait március l-jén a szegedi Sportcsarnokban jelentik be. Kérdésre válaszolva nem zárta ki annak lehetőségét, hogy nagyszabású demonstrációkkal hívják fel a választók figyelmét a tarthatatlan állapotokra. Az SZDSZ Országos Tanács ülése Sajtó és befolyásolás A szabaddemokraták a jövőben még határozottabban hallatják hangjukat a nyilvánosság védelmében - ígérte Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ Országos Tanácsának nemrégiben választott elnöke. A sajtószabadság és a nyilvánosság kérdéseivel foglalkozó szombati rendkívüli OT-ülésen a politikus úgy fogalmazott: az SZDSZ-nek immár nem csupán az a feladata, hogy a demokrácia keretei között politikai harcot vívjon ellenfeleivel, hanem szerepet kell vállalnia magának a demokratikus intézményrendszernek, az alkotmányosságnak, s mindezen belül a sajtó szabadságának védelmében. Tamás Gáspár Miklós azon az állásponton volt, hogy a sajtó területén az állami beavatkozás és befolyásolás mind markánsabb jelei mutatkoznak. A médiával, illetve a sajtóval kapcsolatos kormányzati politika alakulását mérlegelve Tölgyessy Péter, az SZDSZ elnöke úgy ítélte meg, hogy az az önkormányzati választások, illetve a taxisblokád után vett gyökeres fordulatot. Meglátása szerint ugyanis a kormánykoalíció ekkor bizonytalanodott el, és ezt követően kezdte meg hatalmi eszközökkel a sajtó befolyásolását. Az SZDSZ vezető testülete alapvető fontosságúnak tartja a sajtónak, valamint a közszolgálati rádiónak és televíziónak a közhatalomtól való függetlenségét. Ezzel párhuzamosan szembeszállnak azzal, hogy növekedjék az állami befolyás a sajtó terén, sőt az állami tulajdon minden formájának felszámolását követelik a nyomtatott sajtóban. KÖZÉLETI NAPLÓ MA JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ-ben (Földváry utca 3.) 16-17 óráig. Tartja: dr. Ábrahám László ügyvéd. A KÖZÚTI SZEMÉLY- és TEHERFUVAROZÓK Csongrád Megyei Egyesülete tisztújító és közérdekű tájékoztató taggyűlést tart (üzemanyagárváltozás, taxiskamarai állásfoglalás, fuvarozással összefüggő rendeletek) 16 órakor az FKgP szegedi székházában (Teleki utca 3.). HOLNAP A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) Belváros I. szervezete időszerű pártpolitikai kérdésekről taggyűlést tart 16 órakor a Csap utca 62. szám alatti pártházban. HORPÁCSY ANDRÁS, a 20-as választókerület képviselője fogadóórát tart a Gedói Általános Iskolában 17-18 óráig. KATONA GYULA, a 13-as választókerület képviselője fogadóórát tart a Vízművek és Fürdők Vállalatnál (Tisza Lajos krt. 88.) 16-18 óráig. * HATVANI ZOLTÁN kisgazdapárti önkormányzati képviselő lakossági fórumot tart minden nap: 8-12 óráig; kedd, péntek: 17-től a Független Kisgazdapárt Nagy-Szegcdi Szervezetének székházában, Szeged, Teleki utca 3. Telefon: 24-057. Öböl /

ÉGCSÁKÁNY. Egy önmagára valamit is adó politikai párt, ha híre megy népszerűségének, s főleg, ha kongresszusra készül, megrendel egy közvéleménykutatást, és ha az eredmény csak egy kicsit is hízelgő, akkor világgá kürtöli. Igy van ez rendjén, vélhetőleg éppen ezért is hoztak létre közvéleménykutató intézeteket - a választás pedig, mint tudjuk, egészen más dolog. Nem véletlen hát, hogy a harminc százalék fölötti kedveltségi arány hallatán büszkék és örvendeznek, mégis arról beszélnek a Fidesz vezérei, hogy a szavazófülkében megremeghet a toll a nagymamák kezében, s akkor megint jön a fekete leves, vagyis a konzervatív fölény. Az olvasási rend úgy hozta, hogy miután a Fidesz elsöprő népszerűségi fölényét elemző cikket félretettem, egy másikban, ami a téli sportokról szólt, megakadt a szemem egy szón, mely így szól: jégcsákány. Azonnal arra gondoltam, ha közvéleménykutatást végeznénk arról, hogy kinek mi jut eszébe erről a tárgyról, vajon hány százalék voksolna a hegyi túrára, s mennyi Trockijra. Sietek megmagyarázni. Sejtek ugyanis egy generációt - talán a mai 25 és 40 közöttieket, javarészt legalább érettségizetteket -, amely számára a történelmi igazságtétel erejével hatott, amit megtudhatott Sztálinról, bűntársairól és áldozatairól. E generáció a jégcsákányról Trockijra gondol, mert ezzel a szerszámmal ölette meg Joszif, a vörös cár az emigrációban élő politikust, s e tárgy mégiscsak elütött a megszokott kivégzőeszközöktől. Apropó, emigráció. Történelmi tanulmányaim egyik magával ragadó mozzanata volt, amikor megismerhettem - bár még nem lehetett az alaptanterv része - Trockijnak a harmincas évek legelején írt tanulmányát. E dolgozatot, vagyis ezt a félelmetes jóslatot valahol a déli tengerek egyik elhagyatott szigetén, írástudatlan kecskepásztorok és hasonló tulajdonságú négylábúak között írta. S ebben prófétai hevülettel ígérte be Hitler és Sztálin halalomra jutását, a szélsőjobb és a szélsőbal átmeneti szövetségét, majd a világméretű összetűzést. Azt hittem sokáig, ha Magyarországon rendszerváltás lesz, az elsők között fogják kiadni Lev Davidovics Bronstein, azaz Trockij műveit. Bíztam abban, az árnyalatokat is megismerhetjük, s mindent, ami tiltott volt. Fölnyíltak ugyan a zsilipek, de az áradatból csak a föl-fölrikácsoló hangokat hallhatjuk, mert majd mindenki követelve lép fel ott, ahol sokkal többet ér az elemző igény. Azt kiabálják, hogy helyére kell tenni Mindszentyt és Jászi Oszkárt, Gömbös Gyulát és Kun Bélát, Illés Endrét és Márait, Horthyt, Bethlen Istvánt, Bajcsy-Zsilinszkyt, mindenkit. Addig is érzelmi viszonyok, pillanatnyi lelki hcíhullámok döntenek. Addig is sértő jelzőként használjuk nem csupán a kommunistát, hanem a népnemzetit és a liberálist, addig is Trockij bezúzott feje jut eszünkbe a jégcsákányról. Sajnos, nem a hegyi túra. Fricska az újságíróknak Kónya makói sorompója FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN Kónya Imre „sorompóba szaladt" pénteken este. (A héten nem ő volt az egyetlen Makón, de ő megállt és várakozott.) Pedig nagyon sietett volna. A közösségi házban fórumra várták az MDF parlamenti frakciójának vezetőjét, aki hasonló összejövetelről, Békéscsabáról igyekezett szereplésének újabb helyszínére. A késésért elnézést kért: - Azt nem mondom, hogy mennyivel jöttem - mint Raffav államtitkár úr tette minap -, de higgyék el nekem, nagyon siettem. Mihály Zoltán, a város országgyűlési képviselője, az est házigazdája köszöntötte a vendéget és az érdeklődőket, akik körülbelül százan lehettek. Azt kérte Kónya Imrétől, hogy értékelje az elmúlt másfél-két évben történteket, a társadalomban, a gazdasági életben végbement változásokat. - Olyan működésképtelen gazdaságot örököltünk, amelyet nem gyerekjáték talpra állítani - fejtette ki a frakcióvezető. - A feladatok mértékéhez, megoldásához az eddig eltelt idő igen kevés volt. Látványos eredményeket ettől az időszaktól nem várhattunk. Az emberek a saját bőrükön még nem érzik, hogy kedvező folyamatok indultak be. A diktatúra időszaka után végre rajtunk múlik, hogy merre megyünk, hogy élünk-e lehetőségeinkkel. Minél több embernek kell tulajdonossá válnia, hogy a gazdaság megmozduljon. A tulajdonviszonyokat tekintve a jelenlegi a „visszacsinálás" időszaka. Rövid beszédének végén hogy, hogy nem - a sajtónak kiosztott egy fricskát: - Nem azt kívánjuk, hogy állandóan „zöld tulipánokat" mutogassanak, hanem azt, hogy a valóságot tükrözzék. A frakcióvezető öt-tíz perces bevezetőjét beszélgetés, vita követte, amelyen nem csupán az MDF, hanem az SZDSZ hívei és a kisgazdák is kifejtették véleményüket. Többek között szóba került, hogy a kisgazdák tényleg kilépnek-e a koalícióból. Kónya erre azt válaszolta - ha nem is szó szerint -, hogy Torgyán József bejelentéseit óvatosan kell kezelni, nem árt elosztani kettővel. < V. F. S.