Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-08 / 33. szám

SZOMBAT, 1992. FEBR. 8. SPORT 11 Az SZVSE rendezi az országos rövid távú és váltóbajnokságot - Szakosztályunk korábban több kisebb versenynek lehetett a házigazdája - mondja az edző. - Aztán tavalyelőtt már rangos esemény megtartására is vállalkoztunk: a Szeged Kupán kilenc ország közel ezer tájfutója állt rajthoz. - Tehát evés közben megjött az étvágy, s az iáén már egész nagy verseny megrendezését tervezik. - Valahogy így van. Azonban nem elég csak egy sikeres rendezvény, hogy megszerezzük a szövetségünk bizalmát. Az eredményeink is predesztinálnak arra, hogy minél aktívabban bekapcsolódjunk a sportág vérkeringésébe. - Érdekes, hogy egy évtizeddel ezelőtt rangos versenyeket rendeztek alföldi terepen. Aztán szinte semmi... - A szovjet hadsereg kivonulásával a tájékozódási futás is nagyon jól járt, ugyanis olyan területek szabadultak fel, amelyek korábban katonai gyakorlóterepek voltak. Ugyanakkor A Szegedi VSE egyik legeredményesebb szakosztálya a tájfutóké. Az elmúlt évi eredményeik alapján a 120 hazai klub rangsorában a 7. helyet foglalják el. Kovács Ivett személyében pedig válogatott versenyzővel is rendelkeznek. A napokban nem az elmúlt évi sikerekről beszélgettem Szokol Lajos edzővel, hanem két nagy rendezvényük előkészületeiről. kiválóan alkalmasak tájfutóversenyek rendezésére. - Ennyi bevezetés után beszéljünk a nagy júniusi rendezvényekről. - A sportág összes hazai képviselőjének háromhetes programot kínálunk június 20. és 28. között a Kiskunhalas melletti Pirtón. Az előbb említett első napon kezdődik az idei országos rövid távú és váltóbajnokság. Június 22-25 között pedig tájfutótábort szervezünk, majd másnaptól kezdődnek a Szegedi tájfutó napok elnevezésű versenyünk. - Az egyértelmű, hogy az OB-n a legjobb hazai sportolók állnak rajthoz, de mi a biztosítéka annak, hogy a két héttel későbbi versenyen is rangos mezőny gyűlik össze? - A szövetségi kapitány kijelentése garancia erre, miszerint a válogatottaknak kötelező lesz az indulás. Egyébként az óvodásoktól kezdve a hatvan éven felülieket is rajthoz szólítjuk. Sőt várjuk a nyári szü -netben sátorozási tervező iskolákat is. Kiskunhalasról már jelezték részvételüket. Szerintem, a szegedi iskolák is kihasználják a lehetőséget, hiszen a tájfutóversenytől mindössze három kilométerre található a Sóstó. Mi nem csak tisztálkodási és étkezési lehetőséget biztosítunk az önköltségen táborozóknak, hanem sportolási lehetőségről, kulturális programról is gondoskodunk. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást Balogh Piroskától a (62) 14-707-es telefonon kapnak. Azt hiszem, az is csábító lehet, hogy összefogtunk az atlétákkal, s nagyszabású terepfutóversenyt tartunk. - Minden rendezvény sikere, a jó szervezettségen kívül, az anyagiaktól is függ. - Először is leszögezem: nem akarunk nyereséget. Ezt mindenkivel közöltük, akik vállalták, hogy a versenyzők és az érdeklődők ellátásáról gondoskodnak. Van már egy kör, amelyik segít anyagilag is bennünket, de természetesen nagyon megköszönnénk az újabb támogatásokat. A fő célunk ugyanis a sportág népszerűsítésén túl, olcsó nyaralási lehetőség megteremtése nagy sportversenyekhez kapcsolódó keretek között. SÜLI JÓZSEF Szegeden játszik a teremlabdarúgóválogatott Az idén decemberben Honkongban rendezi meg a FIFA a II. terem labdarúgóvilágbajnokságot. Ezt megelőzően Európa-bajnokságot bonyolítanak le, de előtte az öreg kontinens csapatainak Spanyolországban selejtezőn kell résztvenniük. Erre elküldte nevezését az MLSZ is. A magyar válogatott Both József irányításával a napokban kezdte meg felkészülését a nagy erőpróbára, ennek egyik állomása lesz a szegedi találkozó. Vasárnap, a KÉSZ Kupa keretében, délután fél 2 órakor a válogatott a Szeged SC csapatával játszik minden bizonnyal érdekes mérkőzést. Kevesebb már a könny a Szegedi ESK-nál... Szombaton megkezdi nagy idegenbeli „menetelését" a Szegedi ESK NB l-es nőikézilabdacsapata. A Tisza-parti gárda szombaton a TFSE 101-nap, majd a Hargita, végül 21-én pedig a DVSC vendége lesz. Farkas József edző első bemutatkozásán, a Éáy utcában, a pokolban érezhette magát, aztán egy héttel később ugyanazon csapat - a Vasas CNC ellen a mennyekbe emelték játékosai. A fővárosi csúfos vereség után megfordult a fejében, hogy kár volt elvállalni az ESK-t? kérdeztem tegnap a délelőtti edzés és két bravúros győzelem után az edzőtől. - Ez nem, de az megfogalmazódott, hogy nagyobb terhet vettem a vállamra, mint gondoltam. Ügy látszik nem ismertem eléggé a nőket, ugyanis korábban nem gondoltam, hogy ekkora különbség Sevillába utaztak A szegedi Petrovics Béla és Szabó II. Gábor is a „spanyol" csapatban A magyar kajak-kenu válogatott élcsapata néhány napja már az Egyesült Államokban, Floridában készül az idei versenyévadra. Egy másik küldöttség pénteken kelt útra, ez a társaság — amelyben Bohács Zsolt, Pétervári Pál és Gyulai István révén három világbajnoki címvédő is helyet kapott - három héten keresztül Sevillában gyakorol. A „spanyol" csapatban a következő versenyzők kaptak helyet: Mednyánszky Szilvia, Pintér P. Henriette, Debreceni Anikó, Angyal Akos, Petrovics Béla, Adám Attila, Madarász Gábor, Vincze László, Borhi Zsombor, Horváth /Zsolt, Szabó II. Gábor, Zala György, Pétervári Pál, Pulai Imre, Boldizsár Gáspár, Leikep Gusztáv, Gyulai István, Bohács Zsolt, Hoffmann Ervin. A csapat felkészülését Péhl József, az utánpótlásszakág vezetője irányítja - egészen február 21-ig, amikor az Egyesült Államokból csatlakozik a társasághoz Vajda Vilmos szövetségi kapitány is. Hová tunt Détári vételára? A bűnügyi rovatokba tartozó hírt közölt az UPI hírügynökség csütörtökön, ennek azonban bőven van sport- és magyar vonatkozása. Athénban ugyanis előzetes letartóztatásba helyezték és csalás vádjával eljárást kezdeményeztek Argyris Saliarelis ellen, aki a görög labdarúgó-bajnokság egyik élcsapatának, az Olympiakos Pireusnak volt egykoron elnöke. Az 54 éves üzletembert azért tartóztatták le, mert az anyagi gondokkal küzdő klubnál elvégzett revízió során 1990-re datálható visszaélésekre bukkantak. Nevezetesen az Olympiakos könyvelésében nem szerepel az a 2,5 millió dollár, amelyet az egyesület egykori játékosának, Détári Lajosnak az eladásáért kapott a Bolognától. Saliarelis egyébként 1989-ben került a klub élére, azt a George Koskolast követve, aki hasonló vádemelés elől menekülve disszidált Görögországból. Az Olympiakos sora azóta sem megy jobban, a hírek szerint 27 millió dolláros banktartozása a csőd szélére juttatta a patinás egyesületet. Habár a lényeget érintően az első jelentéssel teljesen megegyező, részleteiben mégis eltér a Reuter információja. Az angol hírügynökség ugyanis úgy tudja, hogy Saliarelis 6 millió dollárért adta el Détári Lajost a Bolognának, ám ebből az összegből csak 2,8 milliót könyveltek el az Olympiakos irataiban. lehet néhány nap leforgása alatt a csapat teljesítményében. Ezentúl már nem érhet meglepetés... - Ezek szerint az sem volt meglepetés, hogy legyőzték a Vasast, majd a KEK döntőbe kerülésért harcoló Debrecent? - Azt azért nem mondanám, de sikerült olyan légkört teremteni az edzéseken, hogy ott a komoly, a mérkőzéseket idéző munka folyjon. Nem múlik el edzés, vagy tréning utáni beszélgetés, hogy ne csorduljon ki egy-egy játékos szeméből a könny. Nagy nehezen elértem, hogy a bocsánatkérésből kevesebb van már, ugyanis régen nagyon vigyáztak egymásra a játékosok... Kérdem én: hogy lehet így életszerűen készülni! - Szombaton a Testnevelési Egyetem Alkotás utcai csarnokában nagyon fontos mérkőzést játszanak. Győzelem esetén nagy lépést tehetnek a csoportmásodik hely megszerzése felé. - Nagyon remélem, hogy az utóbbi két mérkőzésen tapasztalt lendület tovább tart. Az akarás változatlan, csakúgy mint az edzések terhelése. Ha sikerülne megismételni a Debrecen elleni teljesítményt, akkor egyértelműen nyerni tudnánk. A védekezés javításán volt a héten a fő hangsúly. Az elmúlt szombaton még így is voltak bosszantó vádekezési hibák, amiket egy kis odafigyeléssel elkerülhettek volna. - Van-e változás a játékoskeretben? - Irina Szamozvanova és Huba Dóra felépült, ugyanakkor Gyimesiné, féléves kislánya miatt, az idegenbeli mérkőzéseket nem vállalja. S.J. Most is jól jönne a biztatás RÖPLABDA NB I. Hétközben sem lehetett megállítani a célja felé hónapok óta feltartóztathatatlanul menetelő Papíron SC remek gárdáját. A szegedi csapat azzal a Maiévvel találkozott a fővárosban, amelynek legalább olyan fontos volt a mérkőzés, mint neki. A fővárosiaknak ugyanis vészesen megcsappant a legjobb hatba jutási esélyük, így aztán kénytelenek minden egyes összecsapásukon „harapni". Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, a mindig sikerre vágyó, nagyszerűen felkészített, az első pillantattól kezdve izzva vibráló vendégek beleadtak apait-anyait. Az eredmény ismert: biztos szegedi győzelem! Most a Maiévhez hasonlóan bajban levő csapat, a Vasas látogat a lila iskolába, ahol vasárnap délután 5 órakor kezdődik a találkozó. A vendégeknek négy mérkőzésből hármatnégyet kell(ene) megnyerniük ahhoz, hogy a „felsőházba" kerülhessenek. - A sokszoros válogatott Szabó Kálmán által vezérelt fővárosi csapat kemény diónak ígérkezik, de mi megpróbáljuk megtörni! - közölte Nyári Sándor vezető edző, amikor legutóbbi sikerükről, illetve soronkövetkező feladatukról ejtettünk szót. - A csapat formáját, röplabdásaink végtelen akarását véve figyelembe merem kijelenteni, vasárnap megint győzünk! Biztos vagyok sikerünkben, de azért igazán jól jönne, ha a Papiron-DM-gálán látott és tapasztalt biztatásból nekünk is maradt volna. A fiúk nevében ígérhetem, megháláljuk az érdeklődést! Abadzsiev az oroszokat vádolja „Orosz összeesküvésnek estünk áldozatául a szöuli olimpián" jelentette ki Ivan Abadzsiev, a bolgár súlyemelőválogatott volt szövetségi kapitánya a Trud című szófiai napilapban megjelent interjúban. Az 1988-as ötkarikás játékokon két bolgár súlyemelőt, az 56 kilogrammos kategóriában versenyző Mitko Grablevet és a 67,5 kilós Angel Gencsevet tiltott szerek fogyasztása miatt diszkvalifikálták (később 2-2 évre el is tiltották), majd a botrányos eset következtében a teljes bolgár súlyemelőcsapat hazautazni kényszerült a dél-koreai fővárosból. Abadzsiev így véli, hogy valójában provokáció történt, s magyarázatul azt hozta fel, hogy a szöuli doppingvizsgálatot szovjet orvosok vezették, akik - a „súlyemelőpápa" logikája szerint - lebuktatták Grablevéket. A bolgárok kiesésével pedig komoly vetélytárs nélkül maradt a szovjet csapat - hangzik Ábadzsiev okfejtése. A nemrég Magyarországon is dolgozott szakember ugyanakkor elmondta, hogy hazatérésük után azonnyomban Szófiába vitték a súlyemelőket, ahol hazai vizsgálatokon bebizonyosodott - állítja Abadzsiev hogy a csapat egyetlen tagja sem használt tiltott anyagokat. Ez utóbbi vizsgálatsorozat létét és eredményeit azonban sohasem hozták nyilvánosságra - tette hozzá. Ugyanebben a lapban - egy nappal korábban - jelent meg az egyik közvetlenül érintett súlyemelő, Gencsev nyilatkozata is, aki azt mondta, hogy „a szövetség egyes vezetőit lefizették, mégpedig olyasvalakik, akik nem akarták, hogy Bulgária világelsővé váljék a sportágban". Gencsev közölte, hogy a Fluratril nevű szer (amelynek alkalmazását a szöuli vizsgálatok kimutatták és amelyet egyébként a versenyzők súlyának csökkentésére használnak a szerk.) akár 24 órás bénulást is előidézhetett volna a versenyzőknél, ha valóban bevették volna... „Filléres emlékeim" Találkozásom a Császárral, avagy miért nem lettem Fradi-drukker? A mai idők focikedvelőjének, sajnos, már csak az emlékek maradnak, a mai labdarúgókban sok örömük nem telik... A címbeli kérdés is egy „megsárgult" fénykép kapcsán jutott eszembe, böngészgetve a régi kedvencek fényképeit. „Bevillant" ugyanis egy régi Szeol-FTC mérkőzés a '60-as évek végéről, azon belül is egy név: Mészár Lajosé. O „tehet róla" ugyanis, hogy a Fradi jó ideig kiszorult még a szívem csücskéből is! Az ominózus meccset a tavaszi idény elején játszották a Tisza-parti stadionban, természetesen 20 ezer néző előtt - a Fradi mindig garancia volt a telt házra. Magam főúri körülmények között, labdaszedői minőségben tekinthettem meg e nevezetes eseményt, felemelő érzés volt, hogy a „nagyok" küzdelmét testközelből nézhettem végig. Talán ezért is maradt meg bennem ilyen mélyen ez a mérkőzés, no meg azért, mert a szegedi csapat hősies kü -zdelemben egy góllal legyőzte a Fradit, méghozzá nem mindennapi körülmények között! Kezdődött azzal, hogy a mérkőzést megelőző napon felhőszakadásszerű eső zúdult a városra, majdnem játékra alkalmatlanná téve a pályát. Mit mondjak, a Mazuri-tavak mocsárvidéke üdülőtelepnek minősülhetett volna a jó öreg SZEAC-pályához képest. A hideg, az eső, a tömeg sem lehetett azonban akadály, ha jó focira van kilátás, azt megérzik az emberek: még a nyárfák ingatag ágain is lógott néhány elszánt szurkoló. Szegednek akkoriban jó csapata volt, a hazai meccseket általában lelkes, jó játékkal „hozták" a fiúk, a Fradi azonban más kategória volt mindig is. Mészár Lajos sokáig kereste helyét a csapatban, több poszton is megfordult. Végül is Bundzsák Dezső edző találta meg számára a legtesthezállóbb feladatot: általános meglepetésre emberfogónak állította a daliásnak legjobb indulattal sem mondható labdarúgót. Szó mi szó, tényleg elég bizarr ötletnek tűnt. Majd pont ez a 160 centis kis „béka" fogja le az ellenfelek legveszélyesebb, bikaerős centereit! - mondogatták a szurkolók. És lássunk csodát, pontosan így történt! A vendégcsapatok hamarosan rettegve jöttek a Tisza partjára, mert gyorsan híre ment az NB 1-ben: a szegedi csapatnak ugyancsak szigorú beállósa van... Mészár nem volt éppen labdazsonglőr, de kiváló taktikai érzékkel rendelkezett, technikai hiányosságait pedig határtalan lelkesedéssel pótolta. Nagyszerű emberfogó volt! Nem kért és nem adott kegyelmet. Csípett, rúgott, vágott, harapott, karmolt, minden létező eszközt bevetett a küzdelem hevében - sokszor szabálytalanokat is. Hamar móresre tanított mindenkit, egyszer sem mulasztotta el a kötelező bemutatkozást: a középkezdés után azonnal „áldozata" mellett termett és legkésőbb az 5. percig akkora csomagot adott neki, hogy majd a gatya esett le róla. Csodáltam ennek a pöttöm kis embernek a bátorságát: bátran, férfiasan szállt szembe a gyakran kétszer akkora ellenfelekkel is, átjátszani ritkán lehetett, de ekkor is dühös kis hörcsögként, tajtékozva vetette magát a csatár után és addig rángatta, tépte, rugdosta, amíg csak elválasztotta a labdától. A Fradi ellen nem kisebb feladatot kapott, mint az „Aranylabdás" Albert Flórián semlegesítését. „Minden Fradisták Császára" és a mi Mészár Lajosunk viadala legszebb emlékeim közé tartozik. Valósággal leradírozta a pályáról, és rúgott egy nagyszerű gólt, amit a bíró nem adott meg, noha teljesen szabályos volt. A zuhogó esőben az első perctől fogva nagy küzdelem folyt, a két csapat játékosai nem kímélték magukat a mély talajú, tócsákkal tarkított pályán - egy kivétellel. Ha nem mondom, úgy is kitalálják: Albert volt az... Ráadásul a második félidő végén a hazai csapat vezetett egy góllal! A közönség űzte-hajtotta csapatát, de láthatóan kezdtek fáradni a fiúk a 80. perc tájékán, a Fradi pedig elkeseredetten támadott. Ekkor jött el az emlékezetes pillanat: a Fradi szögletrúgáshoz jutott. Mindenki tudta, most meleg pillanatok várhatók, hiszen az ellenfélnél több jól fejelő játékos volt. Védőink kétségbeesetten próbáltak mindenkit lefogni, ráadásul az addig csak „szabotáló" Albert is játékra jelentkezett, és pont őmellé nem jutott védő - Mészáron kívül. Albert úgy érezte: ez lesz az ő nagy pillanata. Türelmetlenül integetett ki a szögletzászlóhoz Rákosi Gyulának, hová kéri a labdát. Kétségbeesve láttuk, hogy Albert tisztán várja a beadást, egyedül Mészár „lábatlankodott" körülötte, sejtelmes, vagány mosollyal az arcán. A labda jött is, remek ívben, pontosan oda, ahová a „Császár" rendelte. Ebben a pillanatban azonban Mészár is akcióba lépett. Nem ugrott fel fejelni Alberttal - esélye sem lett volna -, ehelyett egy jól időzített „ajakmozdulattal" - már tisztesség ne essék szembe köpte az éppen bólintó „Császárt"... A nézőtérről csak azt lehetett látni, hogy Albert ordító gólhelyzetben a labda mellé fejelt, de hogy miért, azt csak mi, az egy-két bennfentes tudtuk, akik közel álltunk az esethez... SZÍN IMRE