Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

2 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. FEBRUÁR 1. Vérdíj vagy diverzió? Megmozdult a rendőrség Jeles közéleti személyiségeket meg-megfenyegetnek. Okot a bosszú után lihegők találnak, ugyanis többnyire a bosszú vágya létezik, s hozzá fércelik az oki előzményt. Legalábbis így áll a helyzet Tőkés László esetében. Aki 1991 decemberében kapott egy levelet, amelyben öt országszéli megye románságának a nevében „ítélték halálra", tűztek ki a fejére 100 ezer márka nagyságrendű vérdíjat. Fenyegető levelet, telefonhívást eddig is el kellett viselnie Tőkés Lászlónak, ennek a levélnek a nyilvánosságra hoza­talával is várakozott. Mennyire veendő komolyan egy olyan levél, amelynek a nagyváradi aláírója a városban nem létező ­de Temesvárt városrészt jelölő! - utcában „lakik"? Nem létező utcának lehet-e valóságos lakója ? És alighanem ez a helyzet a szatmárival, meg a máramarosival... Az ilyen levelek diver­ziáként is felfoghatók, mit tesz a megfenyegetett, kihez fordul, reagál-e egyáltalán? És TtTkés László az utóbbi időben sok fenyegetés célpontja volt. Hát nyilatkozott, tiltakozott, itthon és külföldön. Ezzel a legutóbbi, vérdíjas levéllel kapcsolatosan csaknem egyszerre jelent meg a híradás a magyarországi és a romániai médiákban. Bár elsőként a hír valóban Magyarországon hang­zott el. A decemberi megemlékezések menetét, azt a meg­békélés-konferenciát, amelyet éppen a református püspökség szervezett, neth kívánta azzal megzavarni, hogy személyével kapcsolatos kérdést hoz elő és állít - elkerülhetetlenül - a figyelem középpontjába. Akik arra számítottak, a megemlé­kezéseket és a konferenciát beárnyékolhatják egy ilyen diver­zióval, elszámították magukat. A püspök hallgatott. Aztán január elején egy szemfüles magyarországi sajtós robbantotta a hírt. Értesítették a rendőrséget is, egy magas rangú tisztet tájé­koztattak az esetről, megmutatták a levelet. Amikor annak fénymásolatát kívánták átadni, a megfelelő bejelentéssel együtt, a tiszt urat annyira lefoglalták különböző más ügyek, hogy elérhetetlenné vált. Pár napig, majd egy hétig. Közben a magas politika szintjéig csaptak az eset hullámai, a magyar kül­ügyminiszter telefonon beszélt Nastase bukaresti külügy­miniszterrel, s kérte közbenjárását az eset kapcsán. Ekkor, érdekes módon, azonnal megkerült az illetékes ma­gas rangú rendőrtiszt, a papírokat átvette, szóval a hivatalos nyomozás kezdetét vette. Laikusként nem tudom, mit lehet még kideríteni ilyenkor, sok héttel a levél érkezte, s jó tíz nappal a hír felröppentése után. Annvi bizonyos, a levélből rendőrségi ügy lett. Ahogyan kellett. S nincs itt a vége. Na nem a vizsgálatnak, mert eredmény­re, ha találnak bármit is, darab ideig nem számíthatunk ­hanem a nyilvánosság előtti szereplésnek. Ugyanis jelentkezett a püspök korábbi állomáshelyéről, Temesvárról egy szekus­tiszt, azzal indítja levelét a Renasterea Banateana-ban (szélsőjobbos napilap), hogy érthető okokból elhallgatja igazi nevét, címét, de ezek a szerkesztőségben megtalálhatók. Majd elregéli kedvesen, hogy mennyire örültek <Tk. szekusék, amikor Tőkés László 1989 vége felé elhatározta magát a végső harcra, ugyanis azzal begubózott, s a lakását figyelvén azt is tudták a kedves szekusék, mikor puszilja meg lefekvés előtt Edit asszonyt (sic!). Azt is tudták, mikor vitték ki a Kossuth rádió részére készített magnókazettákat, mikor a videáfelvétell (bizonyos Salamon Rudolf készítette volna), sőt, még annak a 10 ezernek a helyét is tudták, ahová a sokat vitatott átvett júdáspénzt dugták. Ezek után csak annyi a megjegyezni valóm, ha mindezt tudták, és a feladatuk nyilván az egykori lelkipásztor „diverziós tevékenységének" a meggátolása volt, hisz senkit sem szabadott beengedniük, még az orvos sem nézhette meg az előrehaladott állapotban lévő, és kezelésre szoruló Edit asszonyt (.'), akkor miért hagyták elmenni azt a bizonyos Salamon Rudolfot, miért nem kutatták elő a pénzt. Ugyanis csak mond valami érdekeset a nevét „érthető okokból" elhallgató valakink levelében. Tételesen azt, hogy amikor 1989-ben Tőkés László fenyegető levelet kapott. BEHATOLTAK LAKÁSÁBA, mert érthetetlen volt számukra, hogyan került - kerülhetett - be észrevétlenül a levél a lelkész kezéhez. Vagyis nem akárkik törtek volt rá TtTkés Lászlóra, nem egyszerű bűnözők voltak, hanem szekus gazemberek. S akkor azt tapasztalták - úgymond -, hogy az újságkivágásos módszerrel elkészített levél helyben készült, az újságok maradványait megtalálták, ahonnan a szavakat kivágták, a szemétben. Csak két megjegyzés - TtTkés László, ha ilyesmit írogatott volna magának, aligha dobja félre az újságokat, a bűntár­gyakat. ezt b árki azonnal elégetné. Főleg, hogy akkor semmi, de semmi fája nem volt, valósággal fagyoskodtak a lakásban. Hogyan tartogattak volna éghető, elégetendő (!) szemetet a lakásban! Ujabb diverziával van dolgunk, nyilvánvaló. Mivel a rend­őrségnek át kellett vennie az ügyet, más csapásokat kell vágni. De ha elfogadjuk névtelen levélírónk logikáját, akkor holnap azt kellene elhinnünk, hogy a temesvári decemberi áldozatok mind öngyilkosok voltak. Tettes ugyanis nincs. BODÓ BARNA Szabotázs egy litván atomerőműben Béketörekvések Prágában, New Yorkban Súlyos szabotázsakció történt csütörtökön az egyik észak­litvániai atomerőműben. Illeté­kes litván személyek elmond­ták: az ignalinai (snieczkusi) erőmű egyik dolgozója szán­dékosan megfertőzte a/ erőmű számítógépes irányítórend­szerét. A tragédiát az atom­erőmű biztonsági szerveinek köszönhetően sikerült elkerülni. Mindössze az egyik reaktor hűtőrendszere sérült meg. A hiba elhárítása a szakemberek becslése szerint mintegy egy hetet vesz igénybe. Az atom­erőmű üzemeltetését leállítot­ták: a nukleáris sugárzás szintje nem haladja meg a normális szintet a térségben. A litván belügyi szervek az erőmű dolgozóinak a segítsé­gével elfogták a tettest. Feltéte­lezik, hogy politikai okokból próbált a csernobilihoz hasonló tragédiát előidézni. AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ES EGYÜTTMŰKÖDÉSI értekezlet prágai külügyminiszteri tanácskozásán csütörtök este két szöveget fogadtak el': a „Prágai dokumentum" címet viselő okmány az EBEÉ intézményeiről és struktúrájáról szól, a „Nyilatkozat" pedig a fegyverek továbbadása ellen foglal ál­lást. A „Prágai dokumentumban" kimondták a „konszenzus mínusz egy" elvét. Ennek értelmében az EBEE külü gyminiszteri tanácsa, illetve a vezető külügyi tisztségviselők bizottsága akkor is hozhat határozatot, ha azzal nein ért egyet valamely olyan tagállam, amely „érintett az EBEE-kötelezett­ségek világos és durva megsértésének eseteiben". TALÁLKOZÓNK IDEJÉN Földünket óriási változások jellemzik, a hidegháború befejezése reményt nyújt arra, hogy biztonságosabb, humánusabb lesz a világ - mutat.rá a Biztonsági Tanács csúcsértekezletéről pénteken kiadott közös nyilatkozat. A dokumentum sürgeti a leszerelést, aláhúzza a kollektív biztonság elvét, az ENSZ szerepét a nemzetközi béke és biztonság megerősítésében és megbízza a főtitkárt: július 1-jéig terjesszen elő részletes javaslatokat arra, hogyan szerez­het a világszervezet érvényt új lehetőségeinek a megelőző dip­lomáciában, a válságok elhárításában, a béke fenntartásában. A FÜGGETLEN ÁLLAMOK KÖZÖSSÉGÉBEN tapasz­talható élelmiszerhiány valóban univerzális méreteket ölt: már az űrben is érezhető. A Mir űrállomás legénysége legu­tóbb például mézfogyasztását volt kénytelen csökkenteni, egy­szerűen azért, niert az őket ellátó teherűrhajóval egy csepp seni érkezett. A TASZSZ jelentése szerint az indoklás csupán annyi, hogy a jelenlegi elosztási rendszerben nehéz jó minőségű mézet találni. Valerij Polikov, az űrhajósok élelmezésével foglalkozó szolgálat vezetője utalt arra, hogy ez nem csupán a méz esetében van így... A ROMÁNIAI ELLENZÉKI Demokratikus Kon­venciónak minden esélye megvan arra, hogv megnyerje a bukaresti helyhatósági választásokat - tűnik ki a bukaresti sajtóban pénteken közreadott közvéleménykutatásból. A TASZSZ hírt adott a reprezentatív felmérésről, melynek 1500 megkérdezettje közül minden második kijelentette, hogy a február 9-i választásokon az ellenzék jelöltjére ad ja a voksát. JAPÁN ÉS AMERIKAI TUDÓSOKNAK sikerült egy olyan kísérlet, amellyel előbbre léptek a Holdon alkalmazható oxigéntermelő berendezés megépítése felé - jelentette az AP. A kísérlet során megvizsgálták, miként befolyásolja a földi gravitáció egyhatoda az oxigéntermelés folyamatát. A teszthez egy amerikai repülőgépen utazva hozták létre a holdihoz hasonló gravitációs állapotot. A kísérlet során a holdihoz nagyon hasonló, de földi homokot használtak és biztonsági okok miatt nein hidrogént, hanem héliumot. Románia-bírálat a kisebbségek miatt Az ENSZ rendkívüli meg­bízottja a romániai kisebbségek helyzetéről szóló jelentésében azt hangsúlyozta, hogy a ro­mániai cigány és magyar ki­sebbség a vele szemben való tü­relmetlenség légkörében él. Az ENSZ Emberi Jogi Bizott­ságának 48. genfi ülésszaka alkalmával a jelentést a svájci Joseph Voyame terjesztette elő. Voyame megdöbbentőnek minősítette azt a tényt, hogy a roma kisebbség ellen végrehaj­tott támadásokat mind ez ideig semmilyen módon nem ítélték el. Megállapította, hogy a roma közösség továbbra is erősen mellőzött és a rendőrség által nem megfelelően védett. - A bizalmatlanság és a gyűlölet légköre 1991-ben sem enyhült a magyar és a román közösség között - mutatott rá a továbbiakban Voyame. A Ro­mániában élő magyarok gyakran különféle zaklatás áldozatai - olvasható a Voyame-jelentésben. Áz ENSZ-megbízott sajnál­kozását fejezte ki amiatt, hogy a román többség nem mutat semmilyen nagylelkűséget a magyarok iránt, márpedig a nagylelkűség hosszabb távon enyhítheti a két közösséget megosztó feszültséget. A jelentéstevő szerint Ro­mániában az új törvények alkalmazását hátráltatja az a körülmény, hogy „sokan azok közül, akik a Ceausescu-rezsim idején különböző tisztségeket töltöttek be az államigazga­tásban, jelenleg is ugyanezeket a tisztségeket foglalják el." Esélytelen kéksisakosok? Senki sem meri kimondani, pedig: egyre kevesebb esélye van a kéksisakosok Jugosz­láviába való küldésének. Tár­gyalások sorozata után a hiva­talos jelentések - bár óvatosan és visszafogottan fogalmaztak ­minden esetben némi reményt fűztek a megállapodáshoz. Nevezetesen ahhoz, hogy az ENSZ békefenntartó erői ­tízezer katona - végre elfog­lalják helyüket a polgárháború sújtotta országban. Igen ám, de a buktatókkal teli és szövevényes délszláv hadi­helyzet a felek más-más „kívá­nalma", csökönyössége, eluta­sító magatartása, a legharced­zettebb diplomatákat is megold­hatatlannak tűnő feladat elé állította. Lord Carrington, Cyrus Vance, majd végül Marrack Goulding győzködte a szembenálló feleket, jobb belá­tásra, békére szólította őket. Kiderült azonban, hogy hat olyan komoly (és megannyi mellékes) gátló körülmény létezik, amelyet nem egyköny­nyen tudnak kiiktatni a szerb­horvát, szerb-bosnyák, kraji­nai-szerb, horvát-krajinai vi­szályból. így azután egyelőre nem jöhetnek a kéksisakosok a (volt) Jugoszláviába. Pedig - hivatalos szerbiai megfogalmazás szerint - a Szerb Köztársaság nem áll hadban Horvátországgal. Döb­benetes. Mert mi lenne (még) akkor, ha hadban állna?... K. F Terjed a tbc az Egyesült Államokban A tbc újbóli megjelenése az Egyesült Államokban, elsősor­ban a szűkös anyagi körül­mények között élők és a kábí­tószer-élvezók körében, arra késztetheti az egészségügyi ha­tóságokat, hogy ajánlják az ál­arcviselést az orvosoknak, és fontolóra vegyék a tüdőszanató­riumok újbóli megnyitását. Míg 1989-ben Louis Suliivan egészségügyi miniszter azt jó­solta, hogy 2010 előtt eltűnik ez a betegség, addig a valóság az, hogy 1984 és 1989 közt 28 000 új tbc-s mégbetegedést jelentettek az Egyesült Államokban. Hiva­talos adatok szerint 1989 és 1990 közt 11 százalékkal nőtt a tbc-s megbetegedések száma. Jeszenszky New Yorkban Jeszenszky Géza külügy­miniszter, aki Antall József miniszterelnök helyett vesz részt a Biztonsági Tanács csúcsértekezletén, megérkezett New Yorkba. A minis/.ter ta­lálkozott Butrosz Gáli ENSZ­főtitkárral, átadta neki Antall József levelét. Jeszenszky Géza ezt követően amerikai üz­letemberekkel találkozott és tájékoztatta őket Magyarország gazdasági helyzetéről. A ma­gyar külügyminiszter felhívta a figyelmet arra. hogy a szerbiai, a horvátországi helyzet mellett kívánatos figyelmet fordítani Boszniára és a Vajdaságra is: diplomáciai tevékenységgel meg kell előzni, hogy a súlyos­bodó válság e területekre is átterjedjen. Forgószél - 3. A leszámolás krónikája A Novoje Vremja decemberi száma harmincöt év után elő­ször közöl hitelesnek tűnő, de nem elégségesen dokumentált adatokat a magyarországi felkelés leverését végrehajtó szovjet csapatok akciójáról, a „Forgószél" hadműveletről. Maga a tény, hogy a szovjet csapatösszevonás parancsnoka Konyev marsall volt, s hogy a hadjárat a „Forgószél" fedőnevet kapta, most került napvilágra, s először olvashatók szovjet adatok a csapat­létszámról. Muszatov - mcgintcsak forrásmegjelölés nélkül, adatot közöl arról, hogy a büntetőhadjáratban mintegy 60 ezer főnyi szovjet csapatkontingens vett részt. Ez azért meglepő, mert magyar és nyugati források viszont 150 ezerre becsülik ezt a létszámot. Idézzük a Novoje Vremja beszámolóját: „November 4-én hajnali 6 óra 15 perckor a szovjet csapatok Konyev marsall parancsára hozzákezdtek az addigra már megalakult Kádár-kormány kérésének teljesítéséhez, hogy 'segítsenek megtörni a lázadók ellenállását Budapesten, helyreállítsák a törvényes hatalmat és rendet' az ország területén. A Lascsenko parancsnoksága alatt Magyarországon állomásozó, három hadosztályból álló különleges hadtest már valamivel előbb akcióba lépett. E hadosztályokon kívül a Forgószél hadműveletben még két hadsereg vett részt, kilenc hadosztállyal. Novemberben Magyarországon összesen kb. 60 ezer szovjet katona és tiszt volt." Parancsuk ügy szólt, hogy ki kell vonni a hadrendből és 1c kell fegyverezni a magyar hadsereg egységeit. Ritka kivételektől eltekintve ezek nem is tanúsítottak ellenállást. „De a felkelőkkel vívott harc Budapesten kegyetlen volt. A szovjet dokumen­tumokban fellelhető adatok szerint a harcokban megközelítően négyezer magyar állampolgár vesztette életét". Milyen dokumentumokról beszél a Novoje Vremja? Megint nem tudjuk, holott a szám meghaladja a magyar történészek becsléseit. A szovjet veszteségekről eddig egyáltalán nem volt adat, márpedig Muszatov erre vonatkozó közlése pontos lehet. Eszerint „a győzelem ára" szovjet részről nem volt csekély: meghalt 669 szovjet katona és tiszt, megsebesült 1450, 51 embert pedig eltűnt­nek nyilvánítottak. Muszatov személyes értesülésének tűnik, hogy Kádár János egy alkalommal elmesélte Gorbacsovnak: amikor a szovjet „győzelem" nyomán hozott halálos ítéletek száma elérte a har­cokban elesett vagy meggyilkolt rendszerhű áldozatok számát, kérte az igazságügyi és belügyi szerveket, hogy álljanak le. A szemet-szemért, fogat-fogért elvének ez az érvényesítése hazai dokumentumokból eddig nem volt ismeretes. Kérdés, megfelel-e a valóságnak, hogy Kádár ebből az elvből indult ki, s ha igen, milyen mértékben volt ez a magyar pártvezető magánakciója. A Nagy Imre és társai elleni bírósági eljárásról a moszkvai szerző úgy ír, mintha az, legalábbis eleinte, magyar belügy lett volna. Később azonban megemlíti, hogy a per idején a magyar hatóságok rendszeresen konzultáltak Moszkvával, ahonnan időre időre megbízottak érkeztek, hogy kivigyék a nyomozati anyagokat. Nem tér ki a moszkvai szerző Nagy Imre és társai letartóztatásának történetére sem, amelyben a KGB akkori budapesti rezidensének volt főszerepe. Arról viszont van tudomása, hogy a KGB szakértőinek része volt a Nagy Imre per előkészítésében. Szemtanúk elbeszélése szerint Hruscsov a várható nemzetközi visszhangra való tekintettel azt tanácsolta Kádárnak, hogy a vádlottakkal finomabban kell bánni. Úgy tűnik, a végső döntést Nagy Imre kivégzéséről a budapesti vezetők szűk köre hozta meg - hangzik a moszkvai verzió. A moszkvai hetilap „szuverén gondolkodású, karizmatikus személyiségként" írja le Kádárt, aki meg „a pos/.tsztálinista ke­retek között is képes volt önálló kurzus kialakítására: Magyar­ország a liberális elvek és a reformok országaként vált ismertté. Csakhogy a modernizált, de alapjaiban még mindig ugyanaz a sztálinista rendszer nem tette lehetővé az igazi újjászületést. Ennek tulajdonítja a moszkvai szerző, hogy „a párt és annak korosodó vezetője fokozatosan lejáratódott". Leonyid Brezsnyev. aki már 1956 nyarán ott ült a döntnöki asztalnál, semmit sem tanult a magyarországi eseményekből. Ennek igazolására a Novoje Vremja idézi azokat a szavait, amelyek két nappal a csehszlovákiai bevonulás előtt, 1968. augusztus 18-án hangzottak el a „szocialista országok" vezetőinek értekezletén. „A csapatoknak katonai feladatot kell megoldani. Ha nem ezt teszik, akkor Magyarországhoz hasonlóan egy csomó letartóztatottat szedünk össze, aztán nem tudjuk, mit csináljunk velük: agyonlőjük őket, vagy megkegyelmezzünk nekik". __

Next

/
Thumbnails
Contents