Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 6. szám

10 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. JAN. 8. Uj edzője van a Szegedi ESK-nak Farkas József kétszer nemet, a harmadikra már igent mondott Lesti István távozása után, úgy tűnik, Börcsök Józsefben sem ta­lálta meg a Szegedi ESK vezetése azt a szakembert, aki az NB l-es női kézilabdacsapatot maradék­talanul irányítani tudná. Ugyanis január 6-án az együttes első fog­lalkozását már Farkas József, a Tisza Volán korábbi másodedzője és a Pincegazdaság NB Il-es gár­dájának volt irányítója celebrálta. A tegnap reggeli edzésen jómagam is meggyőződhettem az edzőváltás tényéról. A foglalkozáson egy régen látott arcot is felfedezhettem: Gyimesiné több mint egyéves anyaszerep után ismét csatasorba állt: - Egyelőre, bevezetésként, napi egy edzést vállalok, de szeretnék egy-két hét után már teljes értékű munkát végezni - mondta a két­gyerekes családanya. Miközben Farkas József leveze­tésként elindította a játékosokat a liget körüli futásra megjelent a csarnokban közvetlen edzőelődje Börcsök József. A „mijáratban"? kérdésre, a következő választ adta: - Január 3-án megkeresett Kővá­ri Árpád, a Volán vezetője, s három nap gondolkodási időt adott arra, hogy vállaljam el a másodedző feladatot. Mivel hallomásból meg­tudtam. hogy a december 31-ig szóló szerződésemet a Szegedi ESK-nál nem hosszabítják meg, ezért hétfőn igent mondtam. Pedig már készítettem a női csapat fel­készülési tervét. - Szükség lehet még rá... - Talán! Utódomnak a gondját az adhatja, hogy nem volt még női csapat edzője. Farkas Józseffel azzal a témával kezdtük a beszélgetést ahol a le­köszönt edzővel abbahagytuk. Ti­zenhét évvel ezelőtt került a Volán­hoz játékosnak, s a négyéves délé­pes és a hároméves izraeli kiruc­canást leszámítva végig a közle­kedésiek kenyerét ette. Nem érzi Poljah a Vasas játékosa túl nagy merészségnek férficsapa­tok után nőit elvállalni? - Tény, hogy a magyar női mezőnyt csak szurkolói szinten ismerem, ugyanis a szegedi mér­kőzéseken mindig ott voltam. Szerencsém van. ugyanis ezt a hiányosságot pótolni tudom Lesti István cs Börcsök József segít­ségével. tanácsaival, akik megígér­ték támogatásukat. - Úgy tudom Kővári Árpád nem vette valami jó néven a baj­nokság közbeni távozását. - Ahhoz, hogy mindenki meg­értse döntésem okát, az elmúlt év nyaráig kell visszanyúlni a törté­nésekben. Mint ismeretes, az elmúlt bajnokság végén Lesti István beje­lentette, hogy nem hosszabítja meg a szerződését. Erre engem megke­resett az ESK vezetése. Egy apró FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Az elmúlt év legemlékezetesebb szegedi összecsapásán, a Hypobank elleni Duna Kupa-mérkőzésen, Asztalos kapura lő momentum döntötte el, hogy a Volánt választottam. - Dusán menesztése után is­mét csábította az „Egységes". - Akkor egyértelműen nemet mondtam, mert egy olyan munka közepében voltunk, amit Kővári edzővel közösen akartunk végre­hajtani. - Ez ntind szép, de félúton mégiscsak kiszállt... - Decemberben ismét megkeres­tek ajánlatukkal a női csapat veze­tői. Úgy gondolkodtam, ha a két edző után esetleg idgenből egy harmadikat hoznak az már végze­tes lenne. Engem ugyanis ismertek már a kézilabdások, hiszen a kapu­sokkal foglalkoztam. Tehát nem voltam számukra teljesen idegen. Szerintem a megtorpanás után végre helyre kellene tenni a szegedi női kézilabdát. - Hogyan érti ezt? - Úgy, hogy meg kell oldani a normális utánpótlás-nevelést. Nem Mandl Gábor és felesége nagyon szakszerű és odaadó munkáját kriti­zálom, hanem azt a gyakorlatot, hogy kettejükre hárul a 10 évestől az ifjúsági korig az összes kézilab­dás trenírozása. Még egy edzőre szükség van. Az ifjúsági csapatból hárman - Tóth Éva, Pigniczki Krisztina, Virágh Erika - korosz­tályuk magyar válogatottjának is tagjai. Ok például már a nagycsapat edzéseit látogatják. Igaz, iskolai elfoglaltságuk miatt csak a délutáni edzéseken tudnak részt venni. - Hétfőn a korábbihoz mérten gyengébb csapattal volt kényte­len elkezdeni a munkát. - Poljah időközben a Vasas jétékosa lett. Én nem is nagyon bá­nom, mert amennyi munkát bele kellett volna fektetni, az bizonyára nem térül meg. Különben sem volt beleszólásom a távozásába. Szerin­tem itthon kell olyan játékosokat keresni, akik a mi elképzeléseinket meg tudják valósítani. - Az első fogalakozások ta­pasztalatai? Már az első napon el kellett beszélgetni a játékosokkal, ugyanis nekem az a vesszőparipám, hogy amit csinálunk, azt mindenki teljes odaadással végezze. Nekem az a célom, hogy nagyon kemény mun­kával, jó szellemben érjünk el minél jobb eredményeket. - Január 22-én, a Vasas elleni Magyar Kupában, már lemérheti munkáját... - Nem hiszem, hogy ez lenne az igazi fokmérő. Olyan játékot várok, amelyben az akarat egyértelműen kidomborodik. Nem tűztünk ki vérmes reményeket... SÜLI JÓZSEE Maradona: irány / az Egyesült Államok Az SSC Napoli bukott „argentin bírósági procedúrán már túlvan angyala", Diego Maradona határo- Maradona, de hazájában még meg zott szándéka, hogy három hóna- kell jelennie a bírái előtt, kábító­pon belül áttelepül az Egyesült Államokba. Erről az elképzeléséről már tavaly is nyilatkozott. Akkor úgy vetődött fel az ötlet, hogy az amerikai fedett pályás futballbaj­nokságban folytatná pályafutását, utóbb azután cáfolta ezeket az ideákat. A doppingoláson ért, és gyakor­latilag tavaly április óta a pályától tisztes távolban lévő, az Olasz Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága által 1992. júniusáig eltiltott csillag most viszont a La Nacion című lapnak adott nyilat­kozatában megerősítette korábbi elhatározását. Családjával együtt utazik az Államokba, s várhatóan egy floridai városban telepszik le. A világklasszis futballista el­mondta: kapott ugyan ajánlatot Fidel Castro kubai államfőtől, de azt visszautasította. Arról lett volna szó, hogy kubai gyermekeket taní­tott volna sportiskolás rendszerben a labdarúgás tudományára. De hogy miért mondott nemet, ezt nem indokolta az interjúban. Maradona közölte, befejezte azt a három hónapos doppingclvonó­kúrát, amelyre egy argentin bíróság kötelezte őt. (A kúra értéke egyéb­kent 36 ezer dollár volt.) Az olasz szerbirtoklás miatt. Ha bűnösnek találtatik, úgy kétéves börtön lesz osztályrésze. A korábban meglehetős testsúly­többletéről is híres labdarúgó ápri­lis óta - akkor tért haza Dél-Ame­rikába olasz földről - 12 kilót leadott, kifejezetten „esztétikus" benyomást kelt. A La Nacion kérdésére Maradona ismét kifej­tette véleményét arról, hogy az egész kábítószer- és doppingügye mivel van (szerinte) összefüggés­ben. Úgy vélte, hogy az 1990-es világbajnokságon a közte és az itáliai futballsport vezetői között kiéleződött viszony mérgesedett el végzetesen, a Mondiale után. - Az olaszországi labdarúgó­capo (Capo - talán a legtalálóbban gengsztervezérnek fordítható - a szerk.) esküdött össze ellenem, a doppingüggyel kábulatba taszítot­tak, így álltak rajtam bosszút ­mondta Maradona. Az interjúból egyébként nem derült ki. hogy az argentin csillag folytatja-e pályafutását valamelyik amerikai csapatban. Azt viszont ezúttal is leszögezte, hogy a hi­vatásos nagypályás labdarúgással már nem kíván foglalkozni a jövőben. Ismét SZKV Kupa! • A Ködiy és a szegedi városi sportigazgatóság közösen rendezi meg az immár hagyományosnak tekinthető SZKV Kupa teremlabdarúgó­tornát. A nagyszabásúnak ígérkező esemény január 18— 19-én az Etelka sori munkacsarnokban, illetve az újszegedi Sportcsarnokban lesz. Nevez­ni (3000 forint ellenében) január 14-ig lehet a következő címen: Szeged, Külső Pulz utca 2., tel: 13-211/17, Gidai Sándor és Schreirer Vilmos. Még mindig folyik az elnökkeresés... Hosszabb ideje nincs elnöke a Magyar Motorcsónak és Vízisí Szövetségnek. A korábbi első szá­mú vezető, dr. Nagy Ervin hóna­pokkal ezelőtt lemondott a tiszt­ségéről. Távozását követően pályá­zatot írtak ki a poszt betöltésére, s a jelentkezések benyújtási határide­je éppen a napokban, december 31-én járt le. Szántha János, a szövetség szakmai elnökhelyettese arról tájékoztatta az MTI munkatársát. hogy három pályázat futott be, de azokat egyelőre bizalmasan keze­lik. A jövő hét közepén az intéző­bizottság foglalkozik ezzel a témá­val. meghallgatja a jelentkezőket, s dönt arról, hogy alkalmasak-e a jelölőlistára kerülésre. (A tervek szerint ezt követően nyilvánosságra hozzák a neveket.) A végső szót a február közepére tervezett köz­gyűlés szavazásra jogosult küldöt­tei mondják ki, ők választanak elnököt. Jugoszlávia Nem létező ország sikersportolói A barcelonai nyári olimpiai játékokat megelőző évben kiválóan szerepeltek a nemzetközi verse­nyeken a jugoszláv sportolók. E közhelyes megállapítás nyilván akkor lenne igazán értékes, ha azt is hozzátchetnénk. hogy: az idén remélhetőleg folytatódik a sikerso­rozat. Ez azonban már nent követ­kezhet be. Az ország szétesett, a horvát és a szlovén sportolók már tavaly nyáron kiléptek a nemzeti válogatottakból, pédájukat valószí­nűleg hamarosan követik az önálló­suló Macedónia és Bosznia-Herce­govina sportolói is. Pedig tavaly micsoda eredmé­nyekkel kezdődött az év! A vízi­labda-válogatott aranyérmet nyert a perthi vb-n. a Prpic-Szeles teniszkettős 3:0-ás fényes győzel­met aratott a Hoppntan Kupán, Franci Petek (szlovén) síugró világbajnok lett a 120 méteres sáncon... S utána jött a folytatás. A (volt) jugoszláv sportolók összesen 68 érmet nyertek a világversenye­ken. Ebből négy világbajnoki és nyolc Európa-bajnoki arany jutott nekik. Különösen a vízilabdázók remekeltek, akik vb- és Európa­bajnoki aranyat nyertek, az utóbbit úgy, hogy a horvát válogatottak már nem voltak hajlandók fellépni a nemzeti színekben. De a kosár­labdázók sem adták alább: ók is Európa legjobbjai lettek, immár ötödik alkalommal. Kiválóan szere­peltek még a sportlövők, az evező­sök, a vadvízi kenuzók, az alpesi sízők, az asztaliteniszezők és a kötöttfogású birkózók is. A 68 érem mellett azonban volt néhány olyan sportsiker is, ame­lyért ugyan nem osztottak érmet, de mindenképpen dicsőséget hozott a (volt) országnak. Ez vonatkozik Szeles Mónika csodálatos tavalyi szereplésére is. Az újvidéki magyar kislány, pontosabban most már (tavaly december 2-a óta) felnőtt világsztár Wimbledonon kívül mindent megnyert. A négy Grand Slam-tornából hármat, ráadásul a Mesterek Tornáját is, és mindössze hat mérkőzést veszített el az év folyamán! Az „új" Jugoszláviának nevezett szerb-montenegrói államvezetés mégis a Crvena Zvezda sikerét tart­ja a tavalyi év csúcsteljesítmé­nyének. A Vörös Csillag csillagai valóban megnyertek mindent, ami megnyerhető: a tavaly még teljes összetételben lebonyolított nemzeti bajnokságot, a hazai kupát, a BEK-et és végül a Világ Kupát, vagy ahogyan mostanság nevezik ­a Toyota Kupát is. Talán ennek a sikernek tulajdonítható az is, hogy a belgrádi lapok az év sportoló­jának a választásakor Dejan Savicevicet, a Zvezda labdarúgóját kiáltották ki legjobbnak. Szeles Mónika a listán csak a szerény harmadik helyet érdemelte ki, megelőzte Gorán Maksimovic szerbiai sportlövő is, aki egy arany­és két ezüstérmet szerzett a tavalyi EB-n. (Más lapok által összeállított rangsoroláson mindenütt Mónika van az első helyen, s ő érdemelte ki a Balkán-félsziget és a földközi­tengeri országok legjobb sportoló­jának a címét is.) Ha a fentiekhez hozzátesszük még azt is, hogy a jugoszláv lab­darúgó-válogatott az elsők között jutott be az idei svédországi EB legjobb nyolc csapata közé, hogy a spliti POP 84 (volt Jugoplastika) Európa bajnoka lett, a zágrábi Mladost röplabdázónői nem talál­tak legyőzőre a kontinensen és hogy Alisa Maric bejutott a sakko­zónők világbajnoki döntőjébe, és csak egy ponttal maradt alul a későbbi világbajnoki páros mérkő­zés győztesétől, Xui Dun-tó 1, akkor csak sajnálhatjuk, hogy az idén e kiváló sportolók többsége már nem léphet a nemzetközi küzdőtérre. Mert ők ezt mindenképpen meg­érdemelnék. TOPOLYAI FERENC A szovjet sakk - Szovjetunió nélkül A szovjet felfordulás a sakktáb­lákon is lejátszódik - írta hétfőn a The Times című brit lap. A legnagyobbak kivételével megrendült a hivatásos szovjet sak­kozók „létalapja". Sok ezer mester­jelöltnek, mesternek és nagymes­ternek volt sportállása hivatalokban és vállalatoknál. Nem akadt más dolguk, csak a sakkozás. Ezért kap­ták a fizetésüket, de az új gazdasági és politikai realitások elsöpörték kiváltságaikat. A „felfordulás" ráadásul nem áll meg a volt Szovjetunió határainál. Sokan köztársasági színekben ját­szanak ezentúl, de annak is megvan a veszélye, hogy emigrálnak, és le­aratják az összes lehetséges díjat a nyugati versenyeken. Tény, hogy máris mind több szovjet sakkozót igazolnak nyugat-európai klubokhoz. A Szovjetunióban négymillió igazolt sakkozó játszott, ők adták a nemzetközi sakkszövetség tagsá­gának 80 százalékát. Lenin 1920­ban „az elme tornatermének" nevezte a sakktáblát, és az állami bürokraták azóta sem kíméltek semmilyen energiát, hogy sakk­nagyhatalommá tegyék az országot. Mihail Botvinnik 1948-ban világ­bajnok lett, s a szovjet sakkvilág­uralom azóta is töretlen, eltekintve az amerikai Bobby Fischer rövid „közjátékától". Fischer 1972-ben Borisz Szpasszkijtól vette el a vi­lágbajnoki címet. Három évvel később Fischer lemondott arról, és azóta sem játszott nyilvános mér­kőzést. A kivételezett helyzetbe került szovjet sakkozók közül a Kaszpa­rov- és Xarpov-kvalitásúak anyagi biztonságát nyilván ezentúl sem fenyegeti semmi, de a második és a többi vonal helyzete bizonytalan­sággal terhes. Az angliai Hastingsben most zajló nagymesterversenyen, az első számú brit sakkbajnokságon három volt szovjet nagymester vetélkedik, s Jevgenyij Barejev áll az élen. miután tavaly is megnyerte ezt a bajnokságot. O és a 65 éves veterán Alekszej Szuetyin - 1967­es győztes - orosz színekben ját­szik, a 19 éves Alekszej Sirov pedig Lettország zászlaját tűzte órája mellé. De az olaszországi, Reggio Emilia-i tíz résztvevős bajnok­ságot, amelyet hivatalosan a világ egyik legnehezebb versenyének tartanak, valóságos sakkdiaszpóra sajátította ki. Egy volt szovjet játékos, Mihail Gurevics Belgiumot képviseli. Egy másik, Alexander Halifman egy német klub hírnevét öregbíti. Valerij Szalov „spanyol zsoldban" játszik, Lev Poluga­jevszkij, a nagy teoretikus pedig Szpasszkijhoz csatlakozott Párizs­ban - emléketet a lap. A nemzetközi sakkszövetség most már háromévi helyben lakást követel meg, mielőtt egy játékos valamelyik ország színeiben játsz­hat a sakkolimpián. Enélkül a nem­zeti csapatokat mihamarabb el­áraszthatnák a szovjet sakkozók, és irreálissá válna a versenyek nem­zetközi jellege - írta a The Times. Az olaszországi Reggio Emiliában befejeződött a FIDE XVIII-as értékszámú férfi sakk­verseny. Az utolsó fordulóban az indiai Vishwanathan Anand le­győzte az ukrán Beljavszkijt (ukrán), és megnyerte a tornát. Kaszparov (orosz) csak döntetlenre végzett Halifmannal (orosz), és Gelfanddal (belorusz) holtverseny­ben - a második helyre szorult. A mindössze 22 éves, Madrasból származó Anand sikerét a szak­értők a legendás kubai Capablanca egykori indulásához hasonlítják. Meglepetésnek számít az is, hogy az egykori világbajnok Karpov csak a negyedik helyen végzett. A 9. forduló eredményei: Bel­javszkij (ukrán)-Anand (indiai) 0:1, Szalov (orosz)-Gurevics (belga) 1:0, Kaszparov (orosz)­Halifman (orosz) döntetlen, Ivan­csuk (ukrán)-Polugajevszkij (orosz) döntetlen, Gelfand (belo­ruszV-Karpov (orosz) döntetlen. A torna végeredménye: 1. Anand 6 pont. 2. Gelfand és Kaszparov 5.5-5.5, 4. Karpov 5, 5. Halifman, Ivancsuk és Polu­gajevszkij 4.5-4.5 pont.

Next

/
Thumbnails
Contents