Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 6. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. JAN. 8. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PL.: 153.6740. TELEFON: 12-825, Kellemes volt a karácsony Ami még a Lehotka-ügyhöz tartozik „A Forrás Szálló és Gyógyüdülő Igazgatósága és dolgozói szeretettel meghívják Önt december 24-én, 15 órára, ingyenes karácsonyi műsoros estebédre..." Gyönyörűen megterített ebédlő, hatalmas feldíszített karácsonyfa, nívós műsor várta az ünneplőben megjelent nyugdíjas vöröskereszt tagokat. Ebéd: finom leves, sült csirke, burgonya, diós-, mákos beigli. Ingyen! Történt még ilyen, ezen a karácsonyon valahol? A körülbelül száz nyugdíjasnak sokáig élmény marad a kedves, udvarias felszolgálás, a fogadtatás. Minden asztalon égő karácsonyi gyertya, a műsor és a háttérzene meghitt, igazi „boldog" karácsonyt idézett. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Forrás Szálló és Gyógyüdülő Igazgatóságának és dolgozóinak ezért a nem mindennapi vendéglátásért. Kívánok nekik boldog új esztendőt, békés, boldog napokat kedves családtagjaikkal együtt - minden jelenlévő nevében. Köszönetet mondok továbbá a rókusi Vöröskereszt vezetőjének. Márkus Mihálynének és férjének, akik egész évben fáradságot nem ismerve - szervezik életünket. Kirándulásokkal, ajándékokkal, hetente egyszeri találkozásokkal teszik elviselhetővé életünket. A betegek látogatásával pedig Márkus Mihályné viszi a vigasztalást, a kicsiny, dc szíves ajándékokat. Nekik is boldog, egészségben gazdag új évet kívánok tagjaink nevében: Katona Györgyné Csongrádi sgt. 96®. December 20-án délután egyhívás kapcsán részt vehettem a Kálvária sugárúti idősek otthonában rendezett karácsonyi koncerten, amelyet az Odessza II. számú iskola tanulói adtak az otthon lakóinak. A karácsonyi dalokból összeállított műsor igen nagy tetszést aratott, mesteri módon készítették elő a csúcspontot jelentő Kis gyufaáruslány című gyönyörű zenés színdarabot is, amelyet az iskola színjátszó csoportja adott elő. A gyerekek játéka bizony könnyeket csalt a szemekbe, de ezek a könnyek nemcsak a meghatottság, hanem a hála könnyei is voltak. Amikor a műsor végén, a gyerekek gyertyafénynél, csillagszórókat adva az idős emberek kezébe, együtt énekelték a Csendes éjt, éreztük igazán az önzetlenséget és a szeretetet, amely a műsor minden szereplőjéből sugározott. Az otthon minden lakója nevében megköszönöm a gyerekeknek, tanáraiknak ezt a nem mindennapi, megható élményt és további sikereket kívánok nekik: Molnár Miklósné A január 4-i számban megjelent cikkből s az előzményekből igencsak az a megállapítás tehető, hogy Lehotka Gábor és Varnus Xavér öntudatos, komoly művészek, akiknél a művészet a legfőbb és minden. Mindegy az, hogy a pártkongresszuson vagy a Fogadalmi templomban játszanak, vörös vagy nemzetiszín szalagot tesznek a mellükre - csak a művészetük érvényesüljön. Szeretnék, ha ezt a jogukat mindenki elismerné. Nos, azért a művészeten kívül más is van a világon. Vannak öntudatos hívő emberek is, akiknek nem mindegy, hogy a templomukban milyen művész játszik. Olyan-e, aki a művészet mellett istenhívő, vagypedig hit nélküli, netán vallásellenes. A „Párt" hit- és hívőellenes volt. Sokan talán végső kényszerűségből léptek be a hívők közül, de az ilyenekből bajosan lett egyvalaki is párttitkár. Úgy látszik, kivizsgálás tárgya még, hogy érintett művészünk ily minőségben ártott-e a vallásnak vagy a hívőknek vagy sem. A sajnálatos nagy porverés folytán, mely ebben az ügyben keletkezett, már nagyon sok hívő tudja Lehotka Gábor párttitkár voltát és bizony megbotránkoztatónak tartanák meghívását a templomba, amikor más művészt is lehetne kapni. Megkérdezhetnék: a plébánosnak mindegy, hogy párttitkár orgonál a templomban vagy hívő művész ? Ha egy családhoz vendéget hívnak, a meghívónak joga van választani, kit hívjon meg. A családnak szimpatikusabbat fogja választani, a másikat mellőzni. - Nos, erről van szó. Arról, hogy nem kitiltás, nem bosszú és nem „boszorkányüldözés" ez, mégcsak nem is a középszer lázadása a tehetségek ellen - mint Varnus Xavér mondja, arról van szó, hogy ha szabad öntudatos művésznek lenni, akkor talán szabad öntudatos hívő embernek is létezni és választani a művészek között is olyat, akiről tudja, hogy hozzá közelebb áll - anélkül, hogy a nemhívőre haragudnék vagy irigyelné templomon kívüli művészi sikereiért. Úgy vélem, ezt kell még meglátni és figyelembe venni az ügy „helyzetében". A kivizsgálás alatt, ha hosszú ideig tart is, minden érzelmi csatározás, szenzációkeresés és porverés - a január 4-i cikk is csak árthat az ügynek és mindkét oldalbelieknek. Bottka Sándor István A Varázsfuvola Szegeden Gyémánt könnycsepp a Délmagyarért A Kálvária sugárúti új nyomda bejárata előtt nagy a forgalom, jönnek-mennek az autók, a gyalogosok. Néha egy-egy sétáló, levegőző kismama, nyugdíjas is fel-feltűnik a hétköznapok forgatagában. December 24-én a késő délutáni órákban - szentestve lévén - kiürült a sugárüt. Elvétve egy-egy autó, egy-egy gyalogos. Szolgálatban lévén magam is a szentestére, a családra godolva nézegettem a kihalt utcát. Szinte fel sem tűnt, hogy csoszogva, nézelődve, mcg-mcgállva, a nyomda előtt különösen sokat időzve, elballagott egy bácsika. Kicsit később, mikor már harmadszorra történt ugyanez. kaptam észbe. Fölmarkoltam gyorsan az aznapi Délmagyarország és Délvilág ünnepi számát és kissé távolabb utolérve a kezébe nyomtam szó nékül. Könnyes szemmel mondta: „Isten áldjon meg benneteket fiam, egyedül élek, pénzem nincs, mert kicsi a nyugdíjam - gondoltam becsengetek, de féltem. így már nekem is hozott valamit a Jézuska! Mit tagadjam, nekem is összeszorult a torkom. Kedves jó honatyák, mikor mosolyoghatnak már végre a kisnyugdíjasok? Vajda János Budapesti krt. 17/A A Délmagyarország 1991. december 14-i számában a 16. oldalon A Varázsfuvola Szegeden című tájékoztatóban több hiba van: 1. 1991. december 5-én Mozart halálának 200. évfordulója van, írásukban „Mozart születésének 200. évfordulója" szerepel. 2. A kiállítás nem „1964-től tekinti át az opera szegedi előadásainak sorát", hanem a kezdetektől, hiszen Szegeden 1964-ben volt az ősbemutató! 3. „Ehhez a kiállításhoz csatlakozik az a német nagykövetség által szponzorált tárlat, amely Mozart életét és munkásságát vázolja". Ez súlyos tévedés, és sértő az osztrákok számára, mivel a kiállítás a Salzburgi Mozarteum és az osztrák külügyminisztérium támogatásával jött létre, és Szegedre az Osztrák Kulturális Intézet jóvoltából, mégpedig a JATE német tanszéke osztrák lektorának. Kari Heinz Auckenthalernek a közvetítésével jutott el, aki egyébként december 5-én német és magyar nyelven nyitotta meg a kiállítást, és üdvözölte Szeged polgárait az osztrák nagykövet nevében. Dr. Gyémánt Csilla Nem mindenki bűnös, akire a kapu rászól December 18-í Olvasószolgálat rovatukban egy kedves olvasójuk, aki egyben a mi vásárlónk is és akinek neve és címe a szerkesztőségben van. egy „tévedés áldozata" lett a Szeged Nagyáruházban." Tisztelettel és köszönettel veszem, hogy vásárlónk a Délmagyarország nyilvánosságát is felhasználta a kínos félreértés tisztázása érdekében, mert így módot adott arra. hogy ugyanezen nyilvánosság előtt ismételten szóljak a jelzőrendszerről. Lehetőséget adott, hogy ezúton is újólag kérjek elnézést és bocsánatot tévedésünkért az áruház minden dolgozója, a rendészek. dc mindenekelőtt a figyelmetlenséget elkövető eladónk nevében Öntől, az újságot írásával felkereső vásárlónktól és mindazon kevesektől, akik ártatlanul éltek meg néhány kínos percet a jelzés tisztázása érdekében mint „egy tévedés áldozata" áruházunkban. Eladónk felelősségrevonása természetesen nem maradt el. Mint a levélíró írja. a kapu jelzésére a környezet felfigyelt és „mire tisztázódott a félreértés, már tömeg vette körül." Igy az eladónk által elkövetett hiba korrekciója, az osztály vezetője és a biztonsági őr sűrű bocsánatkérése a jelzésre felfigyelt tömeg előtt történt, ezért a gyanú árnyéka sem vetődhet vásárlónk becsületességére. A jelzőrendszert az év első félévében állítottuk üzembe. Ezt a rendszert az LSA-ban kísérletezték ki és Belgiumban gyártják. Amerika és Nyugqt-Európa áruházaiban évtizedek óta eredményesen üzemel, jelzései biztonságosak. Magyarországon alig két éve kezdték működtetni. Ez tehát nem a „letűnt rendszerből" ittmaradt, „szocialista vívmány", mint ahogyan alkalmazóival együtt az írást beküldő feltételezi, hanem éppen ellenkezőleg, egy új, nyugaton is bevált áruvédelmi rendszer, amelyre sajnos nagy szükség van áruházainkban, és amelyet magas ára ellenére egyre több helyen kényszerülnek alkalmazni. Az üzembehelyezést követően műszaki hiba miatt előfordultak téves jelzések. Akkor az újság hasábjain elnézést kértem. Ma már csak emberi mulasztás, figyelmetlen munkavégzés és a nem általunk elhelyezett jel okozhat téves jelzést. A levél írójának igaza van, a vezetők és eladók egyaránt a vevőkből élnek és még sokáig szeretnének, ezért alapvető követelmény a jó áruválaszték, az udvarias kiszolgálás és a biztos áruvédelem. A jövőben csak azok dolgozhatnak közöttünk, akik nem csak udvariasak, hanem figyelmesen kezelik a jelzőrendszert is. Azonban a legnagyobb koncentráció mellett sem tudjuk elkerülni azokat a jeleket, amelyek nem áruházunkban kerültek elhelyezésre. Néhány példa: Japánban egy esernyőt gyárilag látnak el jelzéssel, amely nem került törlésre a szállítás előt. így azt minden védő kapu jelzi. A többszöri jelzés eredménye, hogy ezeket az ernyőket már jól ismerjük és a helyszínen hatástalanítjuk, így többet és máshol nem fordul elő jelzés, de ezt a műveletet vevőnknek a saját érdekében meg kell várnia. A többszöri vizsgálatot tiszta lelkiismerete biztos tudatában türelmesen tűrő vásárlónk táskájából egy Londonból származó angol nyelvű könyvtári könyv került elő, aminek a jelzését nem törölték kiadáskor, mivel a világ nagy könyvtárai is ezt a módszert használják. Előfordult, hogy Ausztriában vásárolt, általunk soha nem forgalmazott cipő adott jelzést. Sorolhatnám tovább e példákat, de talán ennyi is elég bizonyíték, hogy felületes kezelés nem ismer országbatárokat. Meggyőződésem, hogy a Nagyáruház városunk életének nélkülözhetetlen, szerves része, ezért fontosnak tartom, hogy a sajtó nyilvánosságán keresztül minél több vásárlónk tudja, mint ahogy mi tudjuk, nem mindenki bűnös, akire a kapu rászól. Nekünk udvariasan, de határozottan a gép minden jelzését ellenőriznünk kell, mert olyan jelzés, amely nem lopást jelez, egyre ritkábban fordul elő és a jelzésre visszaadott áru értéke milliós nagyságrendű és ebben nincs benne az a nehezen becsülhető érték, amelyet az áruvédclem léte miatt meg sem próbálnak elvinni. Tévedéseinkért vevőinktől elnézést kérünk és valamennyi munkatársam nevében állítom, hogy nekünk ezentúl is a vevő a legfontosabb és mindent megteszünk a lehető legjobb kiszolgálásukért, de sajnos, a jelen körű Imények között nem nélkülözhetjük a beépített áruvédelmi rendszert. Bittó János, a Komplett Kereskedelmi Rt. igazgatója Távozik egy művész, és erről jut eszembe „A szicíliai türannosz, II. Dionüsziosz vendéglátással és különféle kedveskedésekkel - Kedves Jóska! Megkaptam leveled, melyben lemondasz a Szegedi Nemzeti Színház Opera Tagozatának a vezetéséről. Személyesen sajnálom, hogy erre a döntésre jutottál. Köszönöm eddigi tevékenységedet, mely alatt az operatársulat jelentős sikereket aratott! Üdvözlettel: Éva - igyekezett a Szürakuszaiból épp elutazni készülő Platónt meggyőzni róla, hogy nem táplál iránta ellenséges érzületet, s így szólt hozzá: 'Bizonyosan sok rosszat mondasz majd rólam, Platón, filozófustársaidnak!' Platón azonban a megjegyzésen csak mosolygott, és a neki sok bajt okozó, erkölcstelen zsarnoknak a következőt válaszolta: 'Az ég óvjon meg bennünket attól, hogy az Akadémián annyira hiányán legyünk a megbeszélendőknek, hogy te egyáltalán az eszünkbe juss'". Feljegyezte dr. Ványai Éva alpolgármester Kr. u. 1991. és Plutarkhosz Kr. u. 100 körül. Idézte: Rigó Jázon Ja! és még valami: „Jellemét mindenki maga szerzi, a hivatalt a véletlen szabja rá". (Seneca) Erdei Ferenc védelmében A Délmagyarország 1991. december 31-ei Kazán című „humorérzéki mellékletében" jelent meg Hanczár János, számomra eleddig ismeretlen nevű poéta Bunkó és pántlika c. alkalmi versezete. E kínrímekben bővelkedő „műalkotás" szót sem érdemelne, ha e műfajban megszokott csúsztatásokon tűi bele nem foglalta volna szerzője e sorokat: Makó népe áhítozott az emberi szóér' Jó éjszakát kívánt nekik az Erdei hóhér. Akárhogy is értékelje valaki Erdei Ferenc 194445 előtti és utáni tevékenységét, hogy a szó valódi vagy átvitt értelmében szerette szülővárosa s általában a magyar nép hóhéra lett volna, ez szemen szedett hazugság, otromba rágalom: történelmi kegyeletsértés. Sajnálatos, hogy e sorok éppen abban a lapban jelenhettek meg, amely nyolc évtizede alatt, némileg még a nehéz időkben is, vállalta a város progresszív szellemiségét, melyhez Erdei Ferencnek magának is sok köze volt. Az alakulóban lévő Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapjaként 1944. november 19-én újra indult Délmagyarország egyik szerkesztője lett, s a lapban számos cikke is megjelent. Tudom, az akkori nemzeti összefogás alapvetően nem a lefektetett elvek tiszta megvalósulásához vezetett, s a magyar történelem ekkor kezdődött szakaszának a végső eredménye egy újabb összeomlás lett, ám ez sem jogosít senkit arra, hogy rágalmazza a kor olyan vezető szereplőit, kiknek tevékenységében pozitív s negatív elemek egyaránt föllelhetők. Erdei Ferenc mint egykoron a szegedi jogi kar Mlgatója, író s tudós közéleti férfiú 1988-ban kapott tantermet a kar óépülctében; tavaly ugyanebben a megbecsülésben részesült Bibó István, akivel testi-lelki jóbarátként együtt indult, SQkáig együtt is haladt, ám útjaik 194950-ben tragikusan elváltak. A közös útról való letérés azonban még nem lehet ok arra. hogy Erdei Ferencet egy, a magyar parasztságért megküzdött, a kor ferdítő hatásaitól s ejnberi gyengeségektől természetesen nem mentes életéért se szó, se beszéd, pusztán egy kínrím kedvéért valaki hóhérnak titulálja. A humorban ennyire még ma sem ismerhetünk tréfát! Örülnék, ha szerkesztő úr. akár e sorok közlésével is, jelét adná annak, hogy a lap véget vet az ilyen s hasonló, történetileg teljesen megalapozatlan állítások terjesztésének: a malomalji, bundás indulatok szitásának. Ruszolv József Újabb szeméttelep!? Felmerült egy nehéz kérdés: mi lesz a Gyevi temetővel!? A lakók újabb szeméttelepet létesítettek? Legnagyobb sajnálatunkra igen. Sajnos, már tele vannak hulladékkal nemcsak az utcák, töltésoldalak... Ha a temetőt lezárták is. ez még nem ok arra, hogy teleszemeteljék! Járnak oda idősek, hogy meglátogassák volt szeretteiket. Sokan sírva fakadtak a szomorú látványtól és kérdezik: miért? Tényleg, miért? Hol vannak a temetőcsőszök? Sajnos, ők már nincsenek. Egy temető szent hely. mivel érdemelte ki, hogy „megalázzák"? Nagyon kérünk minden kedves lakót, ne szemelje agyon az utcákat, a temetőket, épp elég szemetesek így is!!! Török Nikolett VUTi Csongor Téri Általános Iskola természetvédő csoport lük IDT ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGVARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PE.: 153,6740, Fizetett ünnepre járó díjazás Gy. I. Szeged. Szeretné tudni, hogy karácsony két napja fizetett ünnepnek számít-e? Jár-e munkabér ezekre a napokra annak, aki nem dolgozik, illetve milyen munkabérre jogosult az, akit ezeken a napokon munkára berendelnek? A karácsony két napja munkaszü neti nap, s erre a napra átlagkereset jár. Az átlagkereset annyi napra jár, amennyivel a rendszeres heti, illetőleg havi munkaidő a munkaszüneti nap következtében megrövidül. De nem jár munkabér akkor, ha a munkaszüneti nap a munkavállaló heti pihenőnapjával, vagy a munkavállaló heti pihenőnapjával vagy szabadnapjával esik egybe. Ilyenkor ugyanis a munkaidő nem rövidül meg, a munkavállalót tehát nem éri keresetveszteség. A havidíjas munkavállaló munkabére a munkaszüneti nap díjazását magában foglalja. Ha a munkaszüneti nap a munkavállaló heti pihenőnapjára esik és berendelik munkára, a heti pihenőnapon végzett munka ellenértékére vonatkozó szabály szerinti díjazás vagy szabadidő illeti meg. Vagyis, ha a munkavállaló nem kap másik szabadnapot, ki kell fizetni részére a végzett munkáért járó díjazást és annak százszázalékos pótlékát. * Ha a munkaszüneti nap munkanapra esik, és a munkavállalót munkára berendelik, meg kell kapnia az átlagkeresetét és ezen felül a napi munkáért járó díjazást is, kivéve, ha a túlmunkáért ellenértékre nem jogosult. Dr. V. M.