Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-07 / 5. szám

KEDD, 1992. JAN. 7. BELPOLITIKA 3 Elfogadták a szövetkezeti törvényt Az Országgyűlés a tegnapi ülésnap végén nagy szavazattöbbséggel - 211 igen, 67 nem és 3 tartózkodás mellett - elfogadta a szövetkezetekről szóló törvényt. A képviselők mintegy három órán át szavaztak a több mint 200 módosító javaslatról, melyeknek végül is körülbelül negyede került be a törvény szövegébe. Az állami költségvetés 1991-ben 114,2 milliárd forint hiánnyal zárt - állapítja meg a Pénzügyminisztérium jelentése - Ez lényegesen kedvezőtlenebb az előirányzottnál, valamint az előző évi tényleges helyzetnél. A törvény ugyanis csupán 78,8 milliárd forint hiányt engedélyezett. A vártnál jóval nagyobb deficit oka, hogy a bevételek rendkívül kedvezőtlenül alakultak: a tényleges bevételek összege csaknem 56 milliárd forinttal kevesebb a tervezettnél. A legfelsőbb bírósági bírók tegnap zártkörű teljes ülésen véleményezték a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesi munkakörének betöltésére benyújtott két pályázatot. Az MTI információi szerint a bírók döntő többsége dr. Szabó Győző - a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi elnökhelyettese - pályázatát támogatja. Az elnökhelyettest a köztársasági elnök nevezi ki öt évre. Törvényre szövetkezve Oly sok vita, kibúvót jelentő oldalvágás után úgy tűnik végre, munkára szövetkeztek a képviselők. Az év első parlamenti munkanapjának témája a várva várt szövetkezeti és átmeneti törvényre érkezett módosító javaslatok elbírálása, s ezt követően a döntés. Ez esetben szó sem lehet olyan kifogásról, hogy a tervezettel nem volt idejük érdemben foglalkozni. Balsai István igazságügy miniszter utalt is erre, amikor emlékeztetett: a múlt év tavaszán nyújtotta be a kormány az erre vonatkozó előterjesztést. A kárpótlási törvény előretolakodásával a hangsúlyok politikai nézőpontok alapján polarizálódtak. Ennyi időbe telt, míg a valóság a döntéshozókat rádöbbentette, a mezőgazdaság jövőjét e most tárgyalt két törvény, illetve az ezt követően elkerülhetetlen földtörvény fogja meghatározni. A tervezet mára kialakult szellemének egyik alakítója, Bogárdi Zoltán képviselő nemrégiben a békés átmenet megjelenési formájának nevezte e törvény csomagot. E keretek között a döntési helyzetbe hozott szövetkezeti tagok eddig ismeretlen lehetőséghez jutnak. A siker attól függ, miként élnek vele. A valódi tulajdonon alapuló szövetkezés nem a rendszerváltás találmánya, az erre irányuló reformtörekvések alapjaikban hasonlóak voltak a mára lehiggadt nézetekhez, bár nem kétséges, hogy egyes vonásaikban a változások tervezett mértéke nem érte el a mostanit. Mindez azt is jelentheti, helyrezökkent az idő, melyből ki tudja milyen drága, amit az egy helyben topogással fecséreltünk el. Az átmenet számtalan vitával, személyes sérelmek érzetével lesz terhelt. Hisz mindennek az alapja a vagyon új alapokon való felosztása, s ki hallott már olyan osztozkodásról, amellyel mindenki elégedett volt. A privatizációnak e formája százezreket érint, de kár lenne feledni a tulajdon, a gazdálkodási forma csak egy lehetséges eszköze a mai világban versenyképes mezőgazdaságnak. Az esély megteremtésére valóban érdemes szövetkezni. TÓTH SZELES ISTVÁN PM tájékoztató Idén: teljes piacgazdaság Az idén befejeződik a piacgazdaság kiépítése, nemcsak a legfontosabb gazdasági törvények készülnek el, hanem kialakul a szükséges szociális háló is - hangzott el azon a hétfői sajtótájékoztatón, melyet a Pénzügyminisztériumban rendeztek. Kupa Mihály pénzügyminiszter elmondotta: gyakorlatilag a múlt év végén már majdnem minden alapvető gazdasági törvényt megalkotott a Parlament. Szükség van még a szövetkezeti, a föld-, a vám- és biztosítási törvény elfogadására. A hiányzó intézmények felállítására is sor kerül az év folyamán, így létrehoznak jelzáloghitellel, földhitellel foglalkozó pénzintézeteket, a privatizációhoz szükséges garanciaalapokat. Ebben az évben megkezdődik a legnagyobb bankok privatizációja is. A pénzügyminiszter rövid tájékoztatást adott a múlt évi költségvetés többé-kevésbé már végleges számairól. így a tervezett 78 milliárd forintos deficit végül is jóval nagyobb lesz, valamivel meghaladja a 114 milliárd forintot. Mind a bevételek, mint a kiadások elmaradnak az előirányzottól, a bevételek elmaradása a jelentősebb. Egyelőre csak a sajt drágul Január 20-ától átlagosan mintegy 10 százalékkal drágulnak az ömlesztett sajtok - mondta a Budapesti Tejipari Vállalat illetékese az MTI érdeklődésére azzal kapcsolatban, hogy az Országgyűlés megvonta a fogyasztói ártámogatást a tejtől, a vajtól és a túrótól. A többi tejtermék áremeléséről, illetve annak mértékéről még nincs döntés. Annyi azonban bizonyos, hogy az áremelést legalább két héttel korábban jelzik a kiskereskedelemnek, azaz a többi tejtermék ára legalábbis január 27-éig bizonyosan nem változik. A vállalatnál azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy több megyei tejipari vállalat már január 6-ától árat emelt, s ha ezekből a budapesti üzletek is rendelnek, akkor a vevők a fővárosban már most is magasabb árral találkozhatnak. A tejtermékek árát egyébként nemcsak az állami támogatás megvonása növelheti, hanem a dráguló szállítási költségek és természetesen a felvásárlási ár is. KÖZÉLETI NAPLÓ MA GALIBA FERENC, a 19-es és HORPÁCSY ANDRÁS, a 20-as választókerület képviselője fogadóórát tart 17-18 óráig a Gedói Általános Iskolában. Gazdálkodj okosan! Van két ötezresem. Egészen pontosan egy ötezresem, mármint ha a kettő közül a kisebbet elfogadjuk ötezresnek (így ez Jesz a mérték), és egy 5020 forintosom, emez ugyanis cirka 2-3 milliméterrel nagyobb. Az én vonalzóm pontos, mégis 2-3 millimétert írok, tudniillik felül 2 milliméter, alul pedig három a differencia. A szélességük nagyjából megegyezik. Egyik sem hamis, ott van bennük a fémszál. De hol!? Ha a kettőt ismét egymásra illesztem, a nyugati minőséget jelezni hivatott nagyképű betétek több mint 5 milliméteres „nyomtávon" futnak keresztbe. Mégis, mi az, amit a kezemben tartok? Lehet, hogy valóban pénz, de már korántsem értékmérő, az egyszer biztos. A szocreál „Gazdálkodj okosan!" - típusú kollektív társasjáték végterméke. Legalábbis mintha onnan esett volna ki a nagycímletű zseton. így, ezekkel együttesen tudósít arról, hogy ő maga mennyit ér, és mennyire van megbecsülve a társadalom, amelynek készítették. 6.J. Cégalapítási csúcs A Központi Statisztikai Hivatal soha nem regisztrált még egy hónap folyamán annyi új gazdasági társaságot, mint a múít év utolsó húsz munkanapján. Decemberben ugyanis az addigi átlagosan havi 1800 bejelentéssel szemben csaknem 4000 érkezett. A bejelentések száma a hónap második felében különösen megugrott, napi 270-re növekedett. A decemberben regisztrált szervezetek közül 3675 volt új alapítású, mindössze 250 jött létre átalakulás, kiválás, vagy szétválás útján. Az alapítók döntő többsége - az eddigi gyakorlathoz hasonlóan - a korlátolt felelősségű társasági, illetve a részvénytársasági működési formát választotta. Öböl s\NRENDELKEZÉS. Néha az ember nem tud felelni a reflexeiért. Ks Nekem például a lenini nemzetiségi önrendelkezési jogról - ha szóba jött - azonnal az erasmusi szabad akarat jutott eszembe, s ez különösen most, amikor polgárháborúk véres keretében öldösik egymást a népek, furcsa gondolattársítást jelent. Valószínűleg azért alakulhatott ki ez a belső reflex, mert az önrendelkezésről személyek inkább az eszünkbe jutnak, mint népek és nemzetek, ugyanis az egyén rendelkezik elébb, a tömeg csak sugall és végrehajt. Én is inkább a személyes dolgokról évődnék, az öbölből nézve, mi is történik a parton. Látom például, hogy a nyitottság társadalmában tovább uralkodik a bezárkózás. Aki épít, magas kerítést emel, s ha beköltözött, összehúzza az elsötétítő függönyt. S hasonlóképp ezzel a kizáró gesztussal önrendelkezik, amikor az önpusztítás valamilyen módján képtelen túlmutatni a saját testén, például amikor inni kezd, nem tudván, hogy a részegség nemcsak a bánat, a düh és a sértettség, hanem a megértés ellen is hat. Aki pedig nem akar, nem tud megérteni, a borgőzből nem is oly csodálatos átváltozással - falakat emel maga köré. Eme torz, tömegesen művelt önrendelkezés természetesen egy társadalom énképével is azonos. Ha százezrek zárkóznak be így, akkor a mindennapok momentumaiban - vásárlás, parkolás, köszönés vagy olvasás - válik uralkodóvá a bezárkózás, tehát kollektív lesz a megnemértés. Szokás manapság a veszekedés demokráciájáról beszélni, mivel a nyilvánosság fórumain Javarészt torzsalkodó ellenségeket láthatunk vitapartnerek helyett. Ugy érzem, hogy ez a helyzet azért jöhetett létre, mert a szószékre föllépő a legtöbbször csak önmaga bezárkózott igazát ismeri el, s a hasznos szóösszetételek sorúban a nézetcsere vagy a nézetazonosság helyett mindig a nézetek ütköztetését tartja elfogadhatónak. Ráadásul a csukott ember éppen azt az igazságot érzi a leginkább elviselhetetlennek, ami őróla, a személyéről, a múltjáról szól. Tudom, messze vagyunk Hollandiától, de érdemes abban a tükörben is magunkra nézni. Arrafelé a magánházak földszinti nappalijában soha sincs elhúzva a függöny. Mindenütt látható, hogyan vacsorál a család, mit köt a nagyi, milyen meccset néz a ház ura a fiúkkal. Odakint a húsz centis sövény mögött két autó, a falnak támasztva négy-öt kerékpár. No persze, ez ott országos program. És nálunk ki meri elkezdeni? És milyen alapon? Most kellene valami tanulságféle. Ha pesszimistán közelítek, nem volt értelme írni, hisz mindenki ismeri a helyzetet. Ha az optimizmusra szavazok, olyan programízű leszek, mint a lenini brossára a krími tatárok kitelepítése előtt. A tanulság legyen tehát egy javaslat: nyújtsuk ki a karunkat magunk előtt, s e két szakaszt hosszabbítsuk meg gondolatban a végtelenig. Kihez ér el? Kifér el alatta és rajta? Vajon ki rendelkezik velem? I Í«M1 Kockázat nélkül nincs bevétel Mégis, kinek a vagyona? - Valaki akkor tud jól gazdálkodni a vagyonával, ha pontosan tudja, mi van a birtokában, és azt milyen játékszabályok szerint forgathatja. Az önkormányzati vagyon esetében egyik kérdés sem tisztázott. A telekkönyvezés hagy némi kívánnivalót maga után; a Deák gimnázium például 5 évig üres telekként szerepelt a nyilvántartásokban, Rengeteg az átmeneti jogszabály és a központi rendelkezés. amit nem bírálhatunk felül. - Milyen problémák kerültek szóba a decemberi tanácskozáson? - Általános panasznap volt. A polgármesterek, jegyzők, bizottságvezetők rémtörténeteket meséltek. Ezek tanulsága az volt, mennyire nem védi senki és semmi az önkormányzatok érdekeit. Egy balatoni polgármester például elmondta, hogy egy - szerintük legalább 120 milliót érő - telekért a vagyonügynökség 30 milliót ajánlott fel. Amikor tiltakoztak, azt a választ kapták, hogy vagy ennyi, vagy semmi. Az önkormányzat végül elfogadta az „ajánlatot". Valaki egy héten belül feljelentette a polgármestert, hogy elherdálja a település vagyonát. A fővárosiak panaszkodtak, hogy például egy jó helyen levő vendéglőért a főbérlő részvénytársaság 160 ezer forint bérleti díjat fizet az IKV-nak, az üzletvezető pedig egymilliót az RT-nek. Ilyen állapotokat örököltek az önkormányzatok. Sajnos a minisztérium részéről nem volt jelen senki, akik válaszolni tudott volna az általunk felvetett kérdésekre. - Nézzük először a vállalati vagyont. A vállalatok átalakulásakor az önkormányzatok bizonyos tulajdonrészt kapnak. - Igen, az átalakuló vállalatok vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész az önkormányzatot illeti meg. A vagyonmérleget viszont a vállalatok által fizetett tanácsadók Gyakran éri az a vád az önkormányzatokat, hogy nem jól sáfárkodnak a rájuk bízott vagyonnal. A testületek viszont arról panaszkodnak, hogy központi rendelkezések kötik a kezüket, az érdekeiket viszont nem védik a jogszabályok. December 19-én a Belügyminisztérium éppen ezek tisztázására rendezett tanácskozást e témában. A rendezvényen tapasztaltakról és az önkormányzat vagyongazdálkodási lehetőségeiről Jankó Attilával, a Vagyonkezelő Bizottság elnökével beszélgetünk. készítik el. Gyakran eleve alulértékelik a telket, de az is előfordul, hogy a vállalat tartozásai miatt csökkentették ezt az összeget. - Fellebezhet ez ellen a testület? - Az ÁVÜ döntését nem lehet felülbírálni. Jelezhetjük, ugyan, hogy nem értünk egyet a megállapított értékkel, de a vagyonügynökségen és a vállalaton múlik, hogy figyelembe veszik a véleményünket, vagy sem. - Bírósági eljárást is lehetne kezdeményezni. - A budapesti találkozón egyetértettünk abban, hogy néhány kirívó esetben érdemes pert kezdeményezni. De ennek is vannak hátulütői: egyrészt lassítja a privatizációt, másrészt azzal az ÁVÜ-vel pereskedünk, amelyik a vagyonúnkról dönt. - Vagyis az önkormányzatok nincsenek alkupozícióban. - A vagyonügynökség (egy rendkívül erős, csak a kormánynak alárendelt szerv) az alapító jogutódjaként lép fel, és mint ilyen, szinte bármit megtehet. A privatizációs „mérkőzésben" a vállalattal és az érdekeit képviselő privatizációs tanácsadó céggel szemben az önkormányzatoknak nincsenek hatékony eszközeik saját érdekeik érvényesítésére. - Mi a helyzet a legnagyobb önkormányzati vagyontömeggel, a bérlakásokkal? - A lehetőségeinket ebben az esetben is meghatározza az a központi jogszabály, amely előírja, hogy a tanácsi lakásokat megvásárolók 3 százalékos kamatra kapjanak hosszúlejáratú hitelt. A képviselőtestület többsége pedig nem akarja ilyen feltételekkel eladni ezeket a lakásokat, mert - úgy vélem - ez túlságosan diszkriminatív eljárás lenne. Hiszen sokszor roszabb helyzetben lévő családok fizetnek sokkal magasabb banki kamatot. Ugyanakkor sokan javasolják: szabaduljunk meg ezektől a lakásoktól, hiszen hamarosan fel kell újítani őket. erre pedig a városnak nincs pénze. - Gondolom, a dolog „igazságosabbá" tétele érdekében javasolja a vagyonkezelő bizottság, hogy elidegenítési árként ezután a forgalmi érték 75 százaléka szerepeljen. - Ez az összeg reális, hiszen a kedvezmények miatt ez esetben a lakás teljes árának 48 százalékát kellene a vásárlóknak kifizetniük, a lakott ingatlan ára pedig a piacon is a fele az üresnek. A jelenlegi helyzet, amely lényegében befagyasztotta a lakáseladásokat, nem tartható fenn soká. Arra nem érdemes várni, hogy a Parlament elfogadja a nemzeti lakáskoncepciót, vagy hogy módosítják a központi rendelkezéseket. A megoldás az lehet, hogy a megkötött eladási szerződéseket még a régi feltételekkel teljesítjük, azután új lakásokat veszünk fel az eladási listára, az új feltételekkel. - Gyakran hallani olyan véleményt, hogy az önkormányzatok nem jó tulajdonosok, nem gazdálkodnak elég eredményesen a vagyonukkal. - Nem is gazdálkodhatnak, mert nem kockáztathatnak. Az önkormányzatoknak rendkívül kevés a befektethető pénze, hiszen vagyonuk nagy része nem mozdítható ingatlanokban (például iskolákban) van, a pénzt pedig elviszi a folyó költségvetés. így pedig nem is nyerhetünk túl sokat. Az is akadályozza a hatékony gazdálkodást, hogy a döntéshozók nem a saját vagyonukat kockáztatnák. Mivel szinte mindenhez testületi döntés szükséges, ismét a kollektív felelőtlenség rendszere működne. - Van, ahol az önkormányzati vagyon kezelését egy kft -re bízzák. - Ez is lehet megoldás, de vannak kényes elemei. Egy ilyen kft. vezetőinek rendkívül magas fizetést kellene adni, kiválasztásukkor felül kellene emelkedni a politikai szempontokon, el kellene kerülni a gazdaság, a politika és a bürokrácia túlzott összefonódását, és így tovább. - Mit lehet kezdeni például a vállalatok átalakulásából származó részesedéssel? - Ezek általában 2-5 százalékos részesedések, amelyekkel nem sokat lehet kezdeni. Át lehetne váltani elsőbbségi részvénnyé - ez esetben garantált osztalék fejében lemondanánk a gazdálkodásba való beleszólásról. El lehet fogadni az új tulajdonosok ajánlatát, ezek ugyanis sokszor nem szívesen látják az önkormányzatot a vállalkozásukban, inkább kifizetik a részesedésüket. Az ebből befolyó pénzt viszont nem szabadna a folyó költségvetési hiányaira fordítani, fölélni. Célszerű lenne összegyűjteni, és stabil kamatozású értékpapírokba fektetni, vagy 30-40 százalékos kisebbségi résztulajdonosként belépni két-három befektetőtársaságba. KECZER GABRIELLA