Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-31 / 26. szám

PÉNTEK, 1992. JAN. 31. HETEDHÉT HATÁRON 7 / Opusztaszer 1992 Száztíz telek megvásárlása, belterületbe vonása, tereprendezése, a leendő porták vezetékes vízzel, villannyal történő ellátása lesz az idei esztendő legnagyobb feladata hangsúlyozta a minap Kecskeméti János, Opusztaszer polgármestere, amikor a költségvetési tervezetről, a falu fejlesztési elképzeléseiről faggattam. Az Árpád vezér téesztől veszik meg a házhelyeket 3 millió 200 ezer forintért. Nagyon remélik, hogy január végére lébonyolódik az üzletkötés és megkezdhetik a terület rendezését. Ezzel a községfejlesztéssel a falubeliek régi vágya teljesül, hiszen évek óta szorgalmazzák, kérik: terjeszkedjen erre is a település. Ha a tervezett ütemben zajlik a várva-várt „nyújtózkodás", már kora ősszel oszthatják a telkeket. A képviselő-testület bízik abban, hogy a-tavalyi telekvásárláshoz hasonlóan, az itteni porták is kelendőek lesznek és az év végére valamennyi házhelynek gazdája akad. Új terű letfoglalásra már csak az emlékpark és a falu közötti térség jöhet szóba, de ennek lehetőségeiről, feltételeiről még nyilván korai érdeklődni. Nagyon nehéz évre számít az elöljáróság, de a közszolgálati intézmények megfelelő színvonalú működtetését mindenképpen garantálják. Az általános iskolában bevezetik a német nyelvoktatást. A iortnaterem megépítésének ügyét, ennek a nagyberuházásnak a mikéntjét, hogyanját vitára bocsátják, a kivitelezéshez tanulmánytervet készíttetnek, árajánlatokat kérnek* Nagy eredménynek tekintenék, ha 1992-ben elkészülnének a csarnok alapjai. Több funkciójú épületet szeretnének kialakítani, amely otthont adna nem csak az iskolai sportéletnek, hanem befogadná falai közé a falu kulturális rendezvényeit és a tömegsportot is szolgálná. A Délterv által tavaly elkészített rendezési terv az idén újabb tanulmánytervekkel egészül ki. Napirenden a külterület rendezési megoldásai, az úgynevezett zöld terv kimunkálása, illetve a részletes rendezési terv koncepciója. Mindebbe természetesen beletartozik az emlékpark és a község közötti terület sorsának meghatározása is. Az elhanyagolt pusztaszeri majorról sem feledkezhetnek meg. Ennek a mini „településnek" a megváltoztatására ugyancsak erőfeszítéseket tesznek, hangsúlyozva azonban, nem a dózer a megoldás. Ha kell, akár pályázatot írnak ki e sajátos épületegyüttes új funkciójának megtalálására, de mindenekelőtt egy tavaszi nagytakarítást terveznek a majorban. Közel az emlékpark, hamarosan itt a tavasz, egyre több idegen jön-megy, nem maradhat rendezetlenül a környék. A költségvetés kidolgozásakor a szennyvízhálózat kiépítési lehetőségeit is megvitatják. Hogy lesz-e pénz csatornázásra az idén, vagy elodázzák a munkálatokat jövőre, egyelőre kérdéses. Úgy vélik a képviselők, már az is nagy előrelépést jelentene, ha a beruházást kilencvenkettő végéig előkészíthetnék. Növekszik ebben a faluban is a munkanélküliekjszáma. A téesz mindössze tíz embernek biztosít munkát a jövőben. Jelenleg száznyolcan kapják a munkanélkülisegélyt. Sajnos a polgármester még biztatni sem tudja az állás nélkül maradt falubelieket, ugyanis munkahelyteremtő vállalkozások nincsenek a környékben, sehol egy cég, amely foglalkoztatná az elbocsátott dolgozókat. Hogyan, mikor, alakul át a téesz? Egyelőre minden bizonytalan. Talán egy mezőgazdasági termékfeldolgozó üzem létrehozása kihúzhatná a bajból a kegyelemkenyérre kényszerülőket. Ami a vállalkozókat illeti, az önkormányzat lehetőségei korlátozottak. Adómentességet élveznek, de egyéb módon aligha tudják őket segíteni. Legfeljebb a telekválasztásnál juttathatják előnyhöz a letelepedni akaró iparosokat, kereskedőket. G. E. Képben, időben Mire is emlékezzen fél évszázaddal ezelőtti önmagáról ? Mit lásson fontosnak a százesztendős korhoz már igen közelítő Rózsa Illés bácsi ? Nézi a képet a nehezen meglelt családi albumban rúzsai otthonában, s messzire mereng. Nem tudni, mi az igazán érdekes a negyvenegynéhányas évekből, amikor Illés bácsi is negyvenegynéhányas volt, de néggyel mindenképpen ifjabb, mint a huszadik század. Most a kilencvenhatodik esztendeje felé lépdel, lassan, komótosan. „ígyék Tata egy korty bort az urakkal!" - nógatja a rokon, s a nagy idők tanúja kortyint egyet. ,4 kérdésekre pedig tiszta, friss szellemiséggel beszél a múltról. Családról, nyolc testvérről, akik közül az egyik bátyja tavaly Szembenézve FOTÓ: GYENES KÁLMÁN intett búcsút az életnek 102 esztendősen. Beszél a rúzsai rangidős és keresi, mi lehet nékünk fontos. A régi időben idetelepített szatócsbolt, amiből egykoron, a negyvenes években négy is jutott a kistelepülésre, s a négy boltos mégse veszett össze, vagy talán a gazdakörök érdekelnek inkább minket. Hangosan töpreng, mentegetőzve olykor, r humorral említve, hogy lóm ő már túljutott az öregkoron, merthogy néki már a titulusa: aggastyán. Bizony mennyien ismerték erre is meg más környékekről errejárva. Ilyen az, ha valaki amolyan „hírközvetítő " szakmában élt, mivel az üzletben a portékával a beszéd is járt. Volt gazdaköri elnök és vagy tíz esztendeig a szegedi földekről delegálva tagja a városi törvényhatóságnak. Illés bácsi messzire néz, a múltba. Szembenézve sorsával, önmagával. Sóhajtva mondja, korábban többször ránéztek (ismerősök. Most meg már, csak így a családban. Meg az emlékekkel. B. P. wnBBHHMHBHHnHMMHHMHHH Forráskúti mementó Egy névsor a múltból „Jómagam megmenekültem. Hazajöttem a pripatyi mocsaraktól. Három évig tartottak fogságban, de itt vagyok, élek. Nekem szerencsém volt. A sors azonban sok falubeli bajtársamat hagyta elveszejteni, akik ma is köztünk lehetnének. Össze kell fognunk hozzátartozóknak és idegeneknek egyaránt, hogy méltó módon emlékezzünk meg róluk. Az lenne jó, ha kérés nélkül is adakoznának az emberek. Méltatlannak tartanám a házról házra járást, a kéregetést. Én azzal is beérném, ha legalább a templom falába elhelyezhetnénk egy emléktáblát". Vass István, a forráskúti második vilgháborús emlékmű felállításának kezdeményezője vélekedik így és elém teszi a névsort, amelyet szeretne mielőbb kőbe vésve látni. Lejegyzem a neveket: Ádám József, Barna Antal, Balogh Elek, Balkó Imre, Czékus Mihály, Cselédes Lajos, Dudás László, Farkas Mihály, Fischer Nándor, Juhász Imre, Jeney Mihály, Kómár Antal, Kisvas Vilmos, Krajcsik Rudolf, Kálmán József, Lajkó Géza, Péter Mátyás, Péter István, Péter Sándor, Simon József, Sztankovics János, Újvári Imre, Márta István, Miskolczi Ferenc, Maróti János, Maróti Péter, Gyuris György, Gyuris Nándor, Zádori Ferenc, Zámbó János, Szíveri István és Vass József. Dr. Mezey Róbert jegyzőtől pedig megtudom, március 15én szeretnék felavatni az emlékművet, amelynek a megépítéséhez legalább 120 ezer forintra lesz szükség. Eddig mintegy 80 ezer forintot gyűjtöttek össze a képviselők egyéni, valamint a hivatal és a lakosság adományaiból. Természetesen a gyűjtést tovább folytatják és számítanak minden falubeli támogatására. Az máris bizonyos, nem pusztán egy emléktábla őrzi majd az áldozatok névsorát, hanem egy jelképes katonasírt avatnak fel március idusán a község parkjában, amelynek elkészítésével Kómár Antal üllési műköves mestert bízták meg. GOMBOS Népünk hagyományvilágából Lurdi ájtatosság Gyermekkorom legszebb emlékei között őrzöm a februári lurdi ájtatosságokat. Tizennyolcadikáig minden estefelé a templomba mentünk, és ott végeztük a lurdi kilenced néven is emlegetett ájtatosságokat: Szűz Máriáról és a kis Bernadettről mondtunk imákat és énekeket. Tápén évszázados múltú ez a kilenced, amit koszorúfej, illetve Máriaanya névvel megtisztelt előimádkozó és búcsúvezető asszony, Nyinkó Mihályné Palika Örzse néni szervezett meg. Tizennyolc fehér ruhás kislány estéről estére fölmondta, miként jelem meg Szűz Mária a kis Bernadettnek 1858. február havában, a franciaországi Gave patak partján lévő sziklabarlangban. A kislány testvéreivel ment arra, hogy tüzelőt szedjenek. Nagy fényességben egy Hölgy jelent meg, akit testvérei azért nem láthattak, mert a patak másik oldalán voltak. A Hölgy Bernadett kérdésére megmondotta nevét: „En vagyok a Szeplőtelen Fogantatás Titka." Majd megérintette a sziklát, s ott forrás fakadt, amire ezt mondotta a Hölgy (így nevezte Máriát a kis Bernadett): „Most igyál, és menj el papotokhoz és mondd meg néki, hogy ide a forrás mellé kápolnát építsen, s ez lesz a bűnbánók menedékhelye. A forrás mellett sok szép rózsa nyílott, s közben tizennyolc napon át naponta találkozott a kis Bernadett a Hölggyel. A csoda híre csakhamar világgá repült, közben orvosok és papok akarták Bernadettet rávenni arra. hogy látomásait vonja vissza. A kislány erre természetesen nem volt hajlandó: és már a jelenségek évében valóságos búcsú- és zarándokhely lett a Bemadették háza, illetve a sziklabarlang, melynek oldalából bőségesen folyt a betegeket gyógyító patak, s partján nyílott a sok szép rózsa. Bernadettet 1930-ban avatták szentté Rómában, e szavakkal: „Kijelentjük, hogy boldog Marié Bemadette Sourbirous szent. Nevét beírjuk a szentek jegyzékébe... és Bemadette életigéretesen sugárzik tovább az időben." Tápén sohasem szakadtak meg a vallásos hagyományok. így maradt fönn napjainkig a lurdi ájtatosság, amely mindig vonzotta nemcsak az időseket, hanem a fiatalokat is. Az elmúlt negyven évben néhány buzgó tápai család adott otthont a lurdi kilencednek: estéről estére jártak össze az asszonyok és a gyerekek, és együtt imádkoztak, énekeltek. Második éve, hogy ismét a most már gázfűtéses templomban tartják. Ám itt már nyoma sincsen a régi hangulatnak. Hajdan ugyanis magunk vitte fával tüzeltünk a nagy kályhákban. Idős asszonyok az otthoni kemencében melegítettek téglát, s azt zsákdarabba tekerve a lábuk alá rakták, hogy föl ne fázzanak. Szebbnél szebb énekeket zengett az estéről estére összegyűlt, olykor félezernyi (!) tápai, melyek között kedveltek voltak a „Százezerszer üdvözlégy szép Szűz Mária, Te vagy a lurdi barlang fényes csillaga", illetve az „Ébredj szívünk, ébredj lelkünk" kezdetű dalok. A napokban ismét fölcsendültek a lurdi Szent Szüzet és a kis Bernadettet köszöntő énekek a tápai templomban is. Énekükkel és imáikkal a Hölgy szavait követve fohászkodnak a bűnbánókért, a betegekért, és minden élőért, akik egymást tisztelt és megértve sokat tehetnek azért, hogy minél kevesebben kövessenek cl az embertársaik, egyáltalán az élő világ ellen jóvátehetetlen bűnöket. Ez a lurdi ájtatosság mai, életeket és embereket szolgáló nemes küldetése. Kistelek helyett balástyai pecsét Február l-jétől a balástyai önkormányzat önállóan intézi az építési ügyekkel kapcsolatos hatósági engedélyek kiadását. A település ugyanis kivált abból a kisteleki székhelyű igazgatási társulásból, amely eddig hivatott volt a feladat ellátására. Az ügyfélfogadás rendjéről pontos felvilágosítást a községházán kaphatnak a falu lakói. FJ.LELÍ Számvetés Forráskúton napirenden a költségvetés kidolgozása. Január 31-én, pénteken, délután fél ötkor a községházán nyilvános ülésen vitatják meg a képviselők az előzetes tervezetet. Döntenek továbbá annak a több mint 200 ezer forintnak a sorsáról, amelyet a „Képviselők Forráskútért" számlán gyűjtöttek össze az elmúlt esztendőben. Határoznak a soron következő falugyűlés időpontjáról, amelyen a község elöljárói beszámolnak a testület tavalyi munkájáról és tájékoztatják a lakosságot a település idei fejÓZSEF [ lesztési elképzeléseiről. Matild lánya ...A dóci rendelő várakozójában az egyik fiatalasszony pólyás gyermekét készíti elő a vizsgálatra. Az ajtóban tizenhárom-tizennégy éves leány bebocsátásra vár. Szinte egyidőben lépünk át a küszöbön... így fültanúja vagyok, amint Kozocsa Gabriella orvosnő kérdéseire Szilvia, Matild lánya elmondja, mi is történt tulajdonképpen: - Anyu tűvel átfúrta a fülcimpát... Mind a kettőt... Nagynehezen kihámozzuk a valóságot: Szilvia, Matild lánya cigánycsaládban él. A nagylányt már lehet cicomázni, a „tapasztalt" anya fogta hát a varrótűt, tűzben „fertőtlenítette", s pillanatok alatt megtörtént a műtét. A következmény: a csinos leányka fülcimpái begyulladtak, s mint két sárgarépa, úgy övezik a barna arcot. - A nyirokutak gyulladása miatt kénytelen vagyok fülorr-gégész szakorvoshoz küldeni Szilviát - magyarázza dr. Kozocsa Gabriella, s tudomásul kell vegyük, hogy vidéken vagyunk: előkerül a menetrend, s az autóbusz indulásához méretik a tennivaló. Szilvia útiköltségét elszámolják, s felmentik az iskolalátogatás kötelezettsége alól. Megtudom a doktornőtől, hogy Szilvia édesanyja, Matild kilenc gyermeket nevel - mióta Dóc határába költöztek, a kiterjedt rokonság sűrűn látogatja őket. Szilvia után egy ilyen vendéganyuka gyermekének írja fel Kozocsa Gabriella a lázcsillapítót, s közben elhangzanak a tanácsok is: az asszonyka most is terhes, ikrekre vár, sűrűn bólogat a figyelmeztetések hallatán. Mintegy érdekességként elhangzik az orvosnő esete Matilddal: úgy sikerült állandó felülvizsgálatra beszoktatni a rendelőbe, hogy a doktornő előtte főzte meg a feketekávéját, amit természetesnek vett a természet asszonya. ...Különben a dóciak gyermekszeretetére a gondoskodás, az aggódás a jellemző. Itt a hanyag család ismeretlen fogalom. Hat hónapja Kozocsa doktornő hetente kijár, Király Endréné védőnő megkönnyebbülésére. A gyermekgyógyász Röszke, Újszentiván és Ottömös falvakért is felel (valaha tíz község volt a „terület"), miközben hárman felváltva a gyermekkórház járóbeteg rendelését is ellátják. így mind ritkábban találkoznak olyan esetekkel, ami Matild leányával, Szilviával történt. Mégis, találkoznak... PATAKI SÁNDOR A kétesztendő: sodrából" Salánki Jánost nem lehet