Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám

6 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. JAN. 30. Tan - szabadság A tanácsadók és a karrierünk Törvényre vár a felsőoktatás is, ám ez nem valami tétlen, passzív várakozás, legalábbis a szegedi tudományegyetemen nem - írtuk a közelmúltban megkezdett sorozatunk elé, amelyben az egyetemi műhelyek eredményeiről kívánunk híreket adni. Elsősorban azokról a munkákról számolunk be, amelyek a tananyag korszerűsítésével is a tanszabadságot, i korszerű egyetemet célozzák meg. A filozófiai tanszék új tanrendjét már bemutattuk; ezúttal egy mindeddig meglehetősen mellőzött, pedig a tanárképzésben kulcsszerepü diszciplína oktatóinak terveiről érdeklődtünk; a pszichológiai tanszék páiyalélektani tanszéki csoportjának vezetőjét, dr. Zakar András egyetemi docenst kérdeztük. - Úgy tetszik nekem, az egyetem történetében most először „föllázadtak" a pszichológusok. - Nem ezt a szót használnám, inkább azt mondanám, hogy sok évig nem volt lehetőségünk a szakmai érdekeinket érvényesíteni az egyetemen, s most élünk az alkalommal. - Valószínűtlen, hogy még egy tanszéket lehet találni a JATE-n, amelynek a kolozsvári alapítás óta változatlan lenne az oktatói létszáma; mindössze hatan vannak ma is, mint 120 évvel ezelőtt. Mi ennek az oka? - Huszonkét évvel ezelőtt öt fős volt a tanszékünk, akárcsak a debreceni egyetemé. Azóta mi egy fővel gyarapodtunk, Debrecenben pedig bevezették a pszichológiai szakos képzést és fölvettek 36 oktatót... A következő tanévben Pécs is megindítja a szakképzését. Általában az egyetemi városok egész vonzáskörzetére, a régióban élők pszichológiai kulturáltságára óriási hatása van az egyetemi pszichológusképzésnek. Nagyon sajnáljuk, hogy éppen itt, a mentálhigiénés szempontból kritikus helyzetű Dél-Magyarországon nem fejlődhetett kellőért a képzés, szerintem elsősorban a személyi feltételek hiánya miatt. - Itt a „déli veszélyzónáiban ", ahol „jók " a helyezéseink akár az öngyilkosság, akár az alkoholizmus, a dohányzás mutatószámait tekintjük, s legújabban a drog is fenyeget, alighanem legfőbb ideje azzal számot vetni, hogy a tűzoltómunka nem elég. Mit tehet egy egyetemi tanszék? - Régóta nyilvánvaló előttünk, hogy egész tömegek életfelfogását, életútját ráolvasásos módszerrel nem lehet megváltoztatni, s az is, hogy elkéstünk, ha felnőtt korukban próbálunk segíteni a már bajba került embereken. Háromtagú oktató- kutató csoportunk évek óta dolgozik egy programon, s ennek eredményeként világbanki segítséggel befejeztünk egy képzési kísérletet: szeptemberben - ha minden sikerül megindítjuk az egyetemen a pályalélektani tanácsadó tanárok képzését. - Az elnevezésből az következik, hogy a JATE tanárszakos hallgatói ezentúl olyasmit is tanulhatnak, amivel majdani diákjaik életvezetési, pályaválasztási gondjaiban szakszerűen segíthetnek. - Erről van szó, C szakként, a második év után felvehető, három éves képzést terveztünk meg. Olyan speciális ismereteket adunk, amelyekkel a tanár irányíthatja, segítheti az iskolaés munkaválasztást, fejlesztheti a diák személyiségét, tehetségét, segíthet a gyerekeknek az életmód, az életvitel, a társas kapcsolatok alakításában. Képes lesz részt vállalni az élettervek, a karrieresélyek kimunkálásában. Mindehhez nem egyszerűen ismerete lesz, hanem már az egyetemi képzés idején a gyakorlatban szerezhet tapasztalatokat, a praxisban sajátíthat el módszereket. Akkor vehetik föl hallgatóink ezt a szakot, ha jó eredménnyel szigorlattal - zárják a negyedik félévben a tanárképzés szokásos pszichológiai programját, jelesre teljesítik az előkészítő félév követelményeit, megfelelnek egy szakirányú alkalmassági vizsgálaton és legalább egy idegen nyelvből állami nyelvvizsgával rendelkeznek. - Van már érdeklődő? - Nagyon sok hallgatónk lesz, nemcsak a tanárképző egyetemi karokról, hanem főiskolákról is, hiszen áthallgathatnak, mivel a képzésünk igazodik a pedagógusképzés egészéhez. Posztgraduális képzés kialakítására is lehetőséget ad a program. - Hol helyezkedhetnek el a „pályalélektani tanácsadó tanárok"? - Többségük nyilván az iskolákban, de némi specializációval hasznosíthatják ismereteiket a pályaválasztási tanácsadókban, vagy egyéb helyeken, pálya- és munkatanácsadóként. - Jó is lenne, ha - mint tőlünk nyugatra oly sokan - én is bemehetnék egy tökéletes fölszereltségű intézetbe, ahol a pénzemért nemcsak a karrieresélyeimmel jöhetnék tisztába, de még azt is megtudnám, hol érdemes próbálkoznom. Olyan messze vagyunk ettől, mint Makó Jeruzsálemtől. - Attól függ, mivel indulunk Makóról... Hihetetlennek tűnő dolgot mondok: a magyarországi számítógépállomány minden bővítés nélkül alkalmas lenne ilyen intézmények kétségtelenül sokrétű adatbázisának megteremtéséhez. Szakemberek nincsenek elegen. A pályaválasztási tanácsadók sose tudtak megfelelően funkcionálni, nem sikerült rendeltetésszerűen használni ezeket; mindig a pszichológus volt szinte az egyetlen szakember a személyi állományukban, a sok káderfeleség mellett. Egyre világosabb, hogy nagy szükségünk van ilyen pályaválasztási, életvezetési tanácsadó intézményekre, viharos gyorsasággal kellene átalakítani a meglévőket és létrehozni újakat. SULYOK ERZSÉBET TV-jegyzet Tohuvabohu, avagy rend(szer) a lelke mindennek Egyre kevésbé tudom figyelemmel követni a televízió műsormenetét. A változások kezdete óta műsorok szűnnek meg, alakulnak át, vándorolnak egyik csatornáról a másikra, vagy csak sugárzási időpontjaikban lehetetlen valamiféle logikát találni. Eddig nem is zavart különösebben. hiszen arra gondoltam, rendet csak .1 kisember tart. a zseni a káoszt is átlátja. De a napokban meglepődve vettem tudomásul Peták István intendáns, alelnökjelölt szavait a TV2 újabb változásairól, melyekre azért van szükség. mert annyi sorozat kezdődött, hogy már szerkeszthetetlenné vált a műsor. így a közeljövőben például szakszerkesztőségeket állítanak fel. ugyanis a produceri irodák szerepzavarral küszködtek. Azok a produceri irodák. melyek bizony nem a múlt rendszer agyszüleményei voítak. Emellett túlpolitizáltnak tartja a 2-es csatornát, s mivel kell a hely az Össztűznek, megszűnik Mester Ákos Exkluzív című műsora. De megszűnik a VT-TV (Vitrav Tamás saját elhatározásából), a Kriminális (az áttekinthetetlen finanszírozási helyzet miatt) és a Tátika (mert nem a közszolgálati tv értékrendjének megfelelő színvonalat képviselt. S akkor helyben vagyunk, a közszolgálati funkció. No meg a kereskedelmi televíziózás. Mert sikerült tökéletesen összemosni a kettőt, igazi zűrzavart teremteni. Ember meg nem tudná mondani, hogy milyen is a mi nemzeti médiánk. Mert ha a műsort nézem, akkor az számít értéknek, ha valaki szeszcsempész., kétes üzelmei révén válik ismertté, politikai botrányok övezik, vagy értékes produkció, ha gyermekeket idomítunk, s nekik tapsol az egész ország. Ezekre is szükség van, de nem itt, a helyük a kereskedelmi adásokban lenne, ha lenne! Mert addig, bizony nézhetjük a kultúra sárbatiprását. s már azon sem lepődünk meg. ha már senki sem tudja, hogy mi van január 22-én. A magyar kultúra napját egy fél ötkor sugárzott beszélgetéssel el lehel intézni, főműsoridőben már rockopcrán szórakozhat a nagyérdemű, vagy merenghet egy arab diák bűnösségén. Nem hoztam volna szóba a magyar kultúra napját, ha nem hallottam volna Fekete György helyettes államtitkár szavait, miszerint ő levélben hívta fel Bányai Gábor figyelmét a jeles dátumra. S erre azt az udvarias választ kapta, hogy legalább másfél hónappal az időpont előtt kellett volna szólnia, mert ennyi idő kell a műsorok összeállításához. Egyébként is - teszem hozzá - mit számít a kultúra, abból nem lehet megélni, és nem is biztos, hogy érdekli a közönséget. A színvonal pedig zuhanni kezd, még a vetélkedőkben is: miből áll a kisfröccs, nagyfröccs, hosszúlépés. Milyen remek, ügyes, okos, kiváló, már viheti is a kocsit. Persze tisztelet a kivételnek, a fehér hollóknak. Hallottam a lengyel televízió elnökének szavait is, aki szerint lehetetlen a folyamatos megújulás, a céget meg kell szüntetni, és újraszervezni. Tabula rasa. Valami hasonlót ^hallottam egyik tévés kollégámtól, őszerinte a bajok gyökere az, hogy csak szerkezeti, és nem személyi változások történtek. Való igaz, változásokra szükség van, de nem lehet kirakni egy táblát a kapura, hogy átalakítás miatt bizonytalan ideig zárva, tessék most mást nézni. Nem lehet kisöpörni, fertőtleníteni és szagtalanítani az épületet, örökké azzal foglalkozni, hogy ki, mikor és éppen kinek. Egyébként van valami biztató is a káoszban, hiszen egyes keletkezés-elméletek szerint v alami hasonlóból alakult ki a világ is. TAKÁCS VIKTOR FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Acélmagnóliák Pénteken bemutató a KisszJnházban Először van a világ, aztán Amerika, aztán a louisianai fodrászat, végül pedig a NO. Bocsánat. A nő, hat különböző, de mégis összezengő formában. Róbert Harling darabja pénteken debütál a Kisszínházban, s bizonyára csak a véletlen játéka, hogy éppen egy esztendeje filmen is láthattuk a pletyka pókhálózta fodrászat, s rajta keresztül egy amerikai kisváros életét. Az a film tavaly januárban nem volt túlságosan sikeres. De a darab most itt van Szegeden, Kun Zsuzsa rendezésében. A tételmondat pedig valahogy így hangzik: Természetesen semmi sem szép. Fodrászmondat, kozmetikáit mondat, társadalomkritika lesz belőle. Esküvőre készül a kisváros, a szépséges Shelby - Fazekas Andrea megy férjhez, miközben Truvy Jones - Fekete Gizi - segédet vesz föl: Annelle Dupuy-Desot-t - Müller Júlia -, miközben Shelby édesanyja Emily - Dobos Kati - ellopja férje pisztolyát, hogy hagyná már abba a kerti madárkák eszeveszett lövöldözését, miközben a vénlány Valery - Hőgye Zsuzsa - dühös az acélmagnóliák miatt, miközben az özvegy Clairee Fodor Zsóka - intrikál, miközben eltelik születéssel és halállal, kölni- és samponfogyással éppen két esztendő. Mi lesz a 23. Magyar Filmszemlén? A magyar filmtörténet egyik legnagyobb rendezvénysorozata lesz a 23. Magyar Filmszemle, amelyen 23 játékfilm és 20 dokumentumfilm ősbemutatóját tartják meg egyetlen hét alatt. Ez arra vall, hogy a hazai filmművészetnek nemcsak művészi, hanem az ismert problémák ellenére gazdasági tartalékai is vannak. A filmszemle február 7-én megnyitó díszelőadással kezdődik a Metró filmszínházban, amelyen Böszörményi Zsuzsa Egyszer volt, hol nem volt című Oscar-díjas dokumentumfilmjét és Janisch Attila Árnyék a havon című filmjét mutatják be. A három szemlemoziban, a Metróban, a Művészben és a Szindbádban összesen mintegy nyolcvan előadást tartanak. Ezeken kívül a Művész mozi kistermeiben folyamatosan láthatók majd a Fiatal Művészek Stúdiója, a Fekete Doboz, a Balázs Béla Stúdió, valamint a Magyar Független Film és Vidco Szövetség filmjei. A szemle zárónapján mutatják be Szabó István Édes Emma, drága Böbe című filmjét. Ugyanezen a napon retrospektív vetítéssorozatot is rendeznek a Művész mozi kistermeiben: a Magyar film múltja és jövője elnevezésű alapítvány által restaurált régi magyar filmeket vetítik. Az alapítvány segítségével az elmúlt három évben 107 magyar játéJcTilmet és több mint 400 híradófilmet sikerült megmenteni. A 23. Magyar Filmszemlén egy új filmes nemzedék is bemutatkozik. Janisch Attila, Salamon András, Can Togay és más elsőfilmesek már a szemlét megelőző hetekben a sajtó figyelmének középpontjába kerültek, mert filmjeiket a szakma figyelemre méltónak ítélte. A legtermékenyebb magyar filmrendező a filmszemlén felvonuló anyagából ítélve Sára Sándor, aki Könyörtelen idők című, szintén nagy érdeklődéssel várt játékfilmjével és három dokumentumfilmjével lesz jelen. A szemle legérdekesebb bemutatói közé tartozik Zsigmond Vilmos Tékozló apa című magyar-izraeli koprodukcióban készült játékfilmje, amelyben Elv Ulmann és Michael York személyében két világsztár is közreműködött. Bár a filmszemle filmjeinek túlnyomó része állami támogatással jött létre, a vállalkozói film, vagy legalábbis a vállalkozói szemlélet ott van a magyar filmgyártás kapujában. A Tékozló apa mellett magánvállalkozásban készült Bujtor István Hamis a baba című filmje is, mely szintén szerepel a szemle műsorán. Ugyancsak a vállalkozói érdeklődés jele. hogy szponzorként támogatják a filmszemlét olyan magyar és világcégek, mint a Novofilm. a Béke-Radisson Szálló, az amerikai Kodak, és a HBO mozicsatorna. A rendezvény finanszírozását alapvetően mégis a Közoktatási és Művelődésügyi Minisztérium, illetve a Magyar Mozgókép Alapítvány és a Fővárosi Önkormányzat biztosítja. Díjakat ezen a filmszemlén nem osztanak. A kritikusok díjait a szemle előtt, pénteken ítélik oda a legjobb magyar filmeknek. Egyetlen díjat azonban mégiscsak átadnak a szemle idején. Ez pedig a rövid idő alatt népszerűvé vált nyakkendő díj, amit Szabó István javaslatára ítéltek oda először 1989ben, miután titkos szavazással eldöntötték, kit tartanak a legtöbbre a filmművészeti főiskolán előadó tanárok közül. A díj: egy nyakkendő, hölgyek esetében egy sál Az elsőt Illés György kapta 1989-ben. A második díjazott Szőllőssy Andrásné, a főiskola művészettörténet professzora volt, a harmadikat idén, a szemle zárónapján adják át. A filmszemle igazgatósága úgy döntött, hogy a magyar filmművészet iránt újból fokozódó érdeklődés további növelése miatt egységesen 25 forintban állapítja meg a mozijegyek árát a szemle mozijaiban. És hogy a nyugdíjasok, akiket a legfontosabb közönségrétegek közé sorolnak, szintén jelen lehessenek, a jegyek tíz százalékát számukra tartják fenn - térítésmentesen. Új vonással gazdagítják a hazai filméletet a szemle kísérőrendezvényei. Egyelőre három ilyet terveznek. Gyürey Vera, a Magyar Filmintézet igazgatója lesz a háziasszonya az elsőnek, amelyen a magyar filmek megőrzéséről, restaurálásáról folyik majd a beszélgetés. A második nyilvános eszmecserét Simó Sándor, a Hunnia filmstúdió vezetője irányítja majd. A téma: Mit jelent producernek lenni Magyarországon? A harmadik klub-vitát Báron György vezeti arról, milyen a magyar film a 90-es években. Gaál Franciska, Alexander Korda, Rökk Marika, Lukács Pál, a régi és az új magyar filmművészet más világsikerű alkotóművészei is „jelen lesznek" ezen a filmszemlén, méghozzá a Metró mozi halljában rendezendő Magyar film Világfilm című fotókiállításon, melynek anyagát Abel Péter állította össze. Filmszemle különszámot készít a Gondolat-jel című rádióműsor, s külön mellékletet ad ki ebből az alkalomból a Magyar Hírlap. *