Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-29 / 24. szám

SZERDA, 1992. JAN. 29. A VÁROS 5 Lakásgazdálkodás A rendszerváltás elmaradt Egy kétszobás, 50-55 négyzetméteres lakás ára ma Budapesten 2-2,5 millió forintot tesz ki. Feltételezve, hogy a lakásban két felnőtt ember lakik majd, s ók ketten a végtelenségig mindent megvonnak maguktól, s hogy átlagos bérből vagy fizetésből élnek, elméletileg 20-30 évükbe telik a lakás árának összehozása. A bonyolultabb gazdasági viszonyok, a jogi szabályozás persze ennél elviselhetőbbé teszik a helyzetet, de lakáshoz jutni ma lényegében ugyanolyan problémát jelent, mint a rendszerváltozás előtt. Ennek egyik alapvető oka a lakbérek manipuláltsága. A háború után - politikai okokból - a régi pengővel kifejezett lakbérrel közel azonos lakbéreket állapítottak meg az államosított lakásoknál. A forintfizetések pedig magasabbak voltak, mint a pengőbérek. Tehette ezt az állam a saját tulajdonában lévő lakásokkal, s megtette a magánkézben lévő lakásokkal és házakkal is: előírta azok bérleti díját is. Utóbbiak nagyon közelálltak az állami bérlakás díjához, majd sokszori lakbéremelés után kialakultak a mai lakbérek, amelyek a bérlőnek magasak, a tulajdonosnak alacsonyak - elégtelenek a ház állagának megóvásához. Ilyenformán a „politikai lakbér" volt az egyik döntő oka annak, hogy az ország lakásvagyonának zöme lepusztult. Ezután jött a privatizáció. A lakás bérlője megvásárolhatja lakását, a feltételek vonzóak, de: a lakások, házak korszerűtlenek, rossz állapotban vannak. Olyan állapotban, hogy hamarosan a lakás mai értékének 10-80 százalékát kitévő felújításra szorulnak. A tulajdonosok mehetnek persze a bankba, s kaphatnak is hitelt, ha fedezetként újszerű nyugati gépkocsit, lakatlan (!) öröklakást, üdülőt, vagy devizaszámlán lévő pénzt tudnak felmutatni. Az emberek egy csekély hányada sorolható abba a csoportba, amelynek módjában áll ugyanezt az átlagos méretű lakást piaci áron kiadni vagy bérbe venni. A bér ilyenkor a körülményektől függően 8-25 ezer forint között lehet, ami az esetek többségében nagy megerőltetés a bérlőnek, s nem jó üzlet a lakáskiadónak. Utóbbi a 2 milliós befektetésért körű lbelül évi 200 ezer forint bérre számíthat, aminek a fele elmegy felújításra és karbantartásra. A maradék százezer, plusz a lakás inflációs értéknövekedése összevethető egyéb befektetési formák hozamával... Végül a lakásbérlók egy harmadik csoportja, melynek tagjai, a volt házmesterek, elhunyt tulajdonosok lakásában lakók, bezsuppolt, vagy jóhiszeműen beköltöztetett személyek, magántulajdonban lévő lakások állandó használói. Ok a „politikai lakbérből" kialakult állami bérlakás béréhez közelálló díjat fizetik, mely sokszor alacsonyabb, mint az ugyanabban a házban lévő - tulajdonos által lakott - lakás közös költsége, vagyis abnormálisan alacsony. Az érthető, hogy az állam jótékonykodott a saját államosított lakásaival, bár amit ily módon egyik kezével adott, másik kezével vissza is vette a bérek leszorításával. De milyen alapon jótékonykodik az állam a lakbérek korlátozásával magántulajdonban lévő lakások esetében? Ezért az igazságtalanságért, mely a rendszerváltozás óta is folyamatosan érvényesül, alighanem a parlament valamennyi pártja felelős. Mikor lesz változás? Majd ha valamennyi lakásra ugyanaz a feltételrendszer lesz érvényes, kivéve a szociális lakásépítést, mely azonban ez idő szerint gyakorlatilag szünetel. SÜVEGES KÁROLY Ötszáz új postafiók A „nagypostán," vagyis a Széchenyi téri postahivatalban évek óta mind többen szeretnének fiókbérleti jogot váltani. Magánszemélyek mellett az egyre szaporodó vállalkozások körébe: is nagy az igény erre a lehetőségre. Eddig egészen pontosan 1007 postafiók-tulajdonos érezhette magát kivételes helyzetben, mert azok, akik mögöttük várakozva sorban álltak, csak akkor számíthattak saját fiókra, ha valaki lemondta a bérleti jogot. Hamarosan megoldódik ez a probléma: a fiókbérleti helyiség alatti pincében már megkezdték az átépítést, s ott helyezik majd el azt az újabb 500 fiókot, amelybe már mindenki belefér... Most 60 igénylőt tartanak számon a Széchenyi téri postán, de számítanak további jelentkezőkre is, hiszen márciustól akkorra tervezik az 500 fiók szakaszos átadásának kezdetét szinte korlátlanul kielégíthetik az igényeket. Addig is, amíg az építés folyik, 97 ideiglenes fiókot nyitottak, s ezek nagy részét már el is foglalták az új bérlők. NY. P. Mozgáskorlátozottak figyelmébe A z Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, mint lapunkban már közöltük, a mozgáskorlátozottak közlekedését támogató új rendelet megjelenéséig továbbra is működteti az elbírálásra hivatott eseti bizottságokat. A Köjál épületében kedden fél 2-től fél 4-ig, csütörtökön pedig 10-től 12-ig fogadják azokat, akiknek nincs gépkocsijuk, akik viszont jogosítványt és forgalmi engedélyt tudnak fölmutatni, azok a Tisza Lajos körúti orvosszakértői intézetet kereshetik föl. Ismételten továbbítjuk a hivatal javaslatát: akinek nem föltétlenül szükséges most fölvennie járandóságát, ne siessen, ugyanis a késlekedő rendelet megszületése után újból végig kell járnia az ügyintézés nehéz útját. Sziget a drogok között Ez a szó, hogy drog, vagy drogveszély manapság annyit szerepel az újságokban, mint „annak" idején a nép, vagy a munka. Tehát megint valami üggyel állunk szemben, a drogfogyasztással, ami eddig is folyt, csak néhány komolyabb eset még jobban felhívta rá a figyelmet. Hogy életközeiben milyenek a drogosok, illetve Szegeden milyen lehetőségek vannak a megelőzésre, erről beszélgettünk Hűvös Lajossal, a Drogambulancia klubjának vezetőjével. - Tapasztalataid szerint hogyan fogadták a Drogambulanciára bejárók a sajtóban létrejött pánikhangulatot? - Valóban így, hogy pánikhelyzet van, sokat beszélnek róla. Csak az a kérdés, hogy a sajtó mennyiben látja címlapos szenzációnak a drogfogyasztást, illetve mennyi ebben a segítőkészség. Sokan attól tartanak, hogy amilyen szinten tárgyalják majd ezt az ügyet, ott el fog veszni az egyes ember, és akkor már másról szól, mint a valóságos helyzet. Mi már évek óta kihasználunk minden fórumot arra, hogy felhívjuk a figyelmet a drogveszélyre, a minisztériumi szintű na ' o lógiai megbeszéléseken is. Csak hát mindenütt a ködösítés folyt, igazából nem akartak vele foglalkozni, mert ez újabb kiadásokat jelentett volna. Az iskolák is letagadták a problémákat, mert féltették a hírnevüket, vagy éppen nem mérték fel a veszély nagyságát. Most persze naponta kapjuk a telefonokat, de nincs arra kapacitásunk, hogy a felvilágosító előadásokat egyeként megtartsuk. Még erre is ki kell dolgozni valamilyen rendszert. Szeretnénk megtalálni a legmegfelelőbb kapcsolatot az iskolákkal, szülőkkel és a rendőrséggel is. - A Drogambulancia klubja kicsit olyan, mint egy kiállítóterem: festmények mindenütt. - Az idejáró fiatalok festették. Azok az emberek, akik drogokat fogyasztanak sokkal érzékenyebbek és nyitottabbak a világra, talán ezért is kerülnek ilyen helyzetbe. Ez az érzékenység közel áll a művészet világához. A kettő valamilyen fedésben áll egymással. Ezért ezeknek a fiataloknak a figyelmét, érzékenységét megpróbáljuk valamilyen művészi tevékenységre irányítani, ezúton is közelebb kerülhetnek a gyógyuláshoz, ahhoz, hogy „megtalálják magukat". - Tavaly óta függetlenek vagytok, az önkormányzattól kapjátok a pénzt. A klubnak a sűrű program szerint elég nagy a forgalma. Miből tudjátok ezt fedezni? - Az a pénz, amit az önkormányzattól kapunk, csak a rezsit fedezi. A rendezvényeket, előadásokat különböző pályázatokon próbáljuk elérni. Ezért aztán teljes a gazdasági bizonytalanság, így nem lehet előre tervezni, csak elméletileg. Lengyelországban például nemcsak kiemelt nyilvánosságot, hanem kiemelt támogatást is kapnak a drogosokkal foglalkozó intézmények. - Hogyan tudjátok fogadni a segítségre szorulókat? - Eljöhetnek ide a klubba is, minden rendezvényen vannak szakemberek, akik kellő diszkrécióval és szakértelemmel kezelik a rászorulókat. De ezenkívül jogi tanácsokat is adhatunk, illetve van két háromágyas szobánk, ahol ideiglenesen néhány hétig lakhatnak azok, akikről tudjuk, hogy valóban, egyedül csak a mi segítségünkre számíthatnak; és közben próbálunk munkahelyet, otthont keresni. PODMANICZKY SZILÁRD A park télen SCHMIDT ANDREA Azonosítatlan repüld tárgyakat megfigyeld klub Csak semmi eUFOria! De nem az manapság! UFO-k, bioenergia, ezoterika, jelenések, jövendölések - ezek a fogalmak már a hétköznapok tartozékává váltak az irányukban is nyitó médiák közvetítésével. Hol lelkendező, hol lekezelő szövegkörnyezetben bukkannak fel, de ez, mint köztudott, a reklám szempontjából teljesen mindegy. Örülhetnek is ennek a hírverésnek a News Agp hírnökei, akik egy olyan Új Korszak kezdetét hirdetik, amelyben minden összefügg mindennel, az univerzumban összhang uralkodik, és a dolgoknak lelke van. Persze itt még nem tartunk! A mostani helyzet fó jellemzője, hogy az említett jelenségek - mint a felkapott újdonságok általában - ki sem látszanak a nyerészkedők, csalók és ámítók hada alól, akik ezen a fellobbanó kozmikus tűzön igyekeznek megsütni a szalonnájukat. Repülő csészealjak ügyében is teljes a megosztottság és a zűrzavar, ami nyilván az elmúlt év magyar vonatkozású UFO-szenzációinak is köszönhető. Márpedig a jó házigazda felkészült a vendég fogadására - ez alapszabály! A rendcsinálás szándéka vezérelte a RYUFOR Alapítványt is, amikor létrehozta az ÚFOmegfigyelők országos hálózatát, amelynek tavaly szeptemberben alakult meg Csongrád megyei képviselete. A szegedi klubot Sántha András elnök és Sós Tibor titkár mutatja be. - Miért szerveződnek az azonosítatlan repülő tárgyak megfigyelői? S. A.: - Azzal kezdem, mit nem akarunk. Nem áll szándékunkban az íróasztal mellett üldögélve elméleteket gyártani, és azokat merő pénzhajhászásból könyvek alakjában piacra dobni. Ellenkezőleg: a megfigyelés során szigorúan a tényekre támaszkodva, a csalásokra fényt derítve szeretnénk az észlelések adatait rendszerezni, amelyek egy későbbi tudományos kutatás alapjául szolgálhatnak. S. T.: - Az UFO-kérdés sokáig tabu téma volt nálunk, most pedig javarészt kommercializálják, sőt lejáratják. Persze az is nagy lépés már, hogy a tévé Nulladik tí Attól még, hogy tagadunk vagy elhallgatunk valamit, az továbbra is létezik. Bizonyítják ezt azok a határtudományok és parajelenségek, amelyekről a közelmúltig magára adó ember véletlenül sem beszélt, ha pedig szóba kerültek előtte, rögtön csapdát gyanított, és kellő körültekintéssel viselkedett. Ez volt a normális. találkozások című műsorában elhangozhatott: történtek olyan esetek, amelyekre nincs magyarázat. Idáig azért el kellett jutni! Egyes sajtótermékek is mint amilyen az UFO-magazin - helyesen közelítenek a jelenséghez, mindez azonban kevés. Ezért felvilágosító tevékenységünkkel azt kívánjuk elősegíteni, hogy a széles közvélemény ez ügyben is tárgyilagosan foglalhasson állást. - Önök hisznek abban, hogy földönkívüli civilizációk képviselői látogatnak bennünket? S. A.: - Ez nem hit kérdése. Valaki vagy elfogadja, hogy léteznek számunkra még ismeretlen dolgok, vagy nem. Jómagam az előbbiek közé tartozom, noha személyes UFO-élményben eddig nem volt részem. Egyébként az észleléseket rögzítő felvételek, beszámolók, helyszínelések növekvő száma önmagáért beszél. - Mennyiben szavahihetők ezek a jelentések? S. A.: - Sajnos, sok közöttük a hamisítvány. Mivel ezeket senki sem képes maradéktalanul kiszűrni a tudósítások tömegéből, legbiztosabb, ha saját magunk végzünk megfigyc1 léseket. Ezt mi is rendszercsen megszervezzük a gyakran látogatott helyeken. Környékünkön ilyennek számít Szentes, ahol már több, mint száz megfigyelést jegyeztek. - Melyik volt eddig a legizgalmasabb szegedi bejelentés? S. A.: - 1991. július 9-én 22 óra 45 perckor O. József négy pusü darab, háromszög alakú repülő tárgyat figyelt meg városunk felett. Az UFO-k 3000 méteres magasságban, egy repülőgépnél úgy nyolcszor gyorsabban haladtak el északnyugat irányban: a 90 fokos látómezőben 6-8 másodpercig voltak láthatók. S. T.: - Az eredményes megfigyeléshez igen drága felszerelésre lenne szükségünk, amely egyelőre elérhetetlen a számunkra. Ezért a megfigyelés és a helyszínelés mellett elsősorban az előadások és filmvetítések szervezésére fektetjük a hangsúlyt, továbbá szeretnénk létrehozni egy szakkönyvtárat is. - Milyen programokat kínálnak a téma iránt érdeklődőknek? S. T.: - Aktív tagjaink részére havonta egy klubestet, pártolóink számára pedig egy előadást tartunk a Bálint Sándor Művelődési Házban. Február l-jén Zombori Ottó neves csillagász lesz a vendégünk, tavaszra pedig Nemere Istvánt várjuk. Felkértük egy-egy előadásra Hargitai Károlyt, Egely Györgyöt, Pusztai Sándort és Kriston Endrét is. Igazi csemegének ígérkezik Erich von Danikén Az Istenek üzenete című új filmje, amelyet szintén a jövő hónapban vetítünk le. Érdekességként pedig elmondanám, hogy őszre Sopronban rendezik meg az UFO-világkongresszust. A találkozó az ICUFON amerikai központú nemzetközi hálózat támogatásával jön létre. Ennek elnöke a magyar származású Keviczky Kálmán, akit szintén szeretnénk meghívni Szegedre. — Végül egy gyakorlati kérdés: mit tegyek, ha UFO-t látok? S. T.: - Mivel telefonos üzenetrögzítőnk még nincs, február elsó hetétől levélben értesíthet bennünket a következő címen: 6701 Szeged, Pf. 1123. Kiss ENDRF.