Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-28 / 23. szám

KEDD, 1992. JAN. 28. A VÁROS 5 Autós üldözés is előfordult „Röszke átjáróház volt..." Magyari Béla az Országos Polgárőr Szövetség Csongrád megyei bizottságának vezetője. „Civilben" nyugállományú katona. A röszkei önvédelmi szervezet tizenhárom alapítója között volt, s most a megyei bizottság megalkulása ürügyén arról beszélgettünk, mit tehetnek a polgárőrök a közbiztonság javításáért. „Röszke átjáróház volt..." mondja Magyari Béla, amikor arról kérdezem, miért hozták létre a község önvédelmi csoportját. Amikor megszűnt a határőrség „mélységi szolgálata," vagyis nem ellenőrizték már, ki teszi be a lábát Röszkére, vérszemet, kaptak a bűnözők, elszaporodtak a betörések, s '90 telén még egy gyilkosság is történt. A tragikus esemény érlelte meg végül az önkormányzati döntést: a bűnmegelőzés, a gyermek- és ifjúságvédelem, és a közrend megőrzése céljából alakítsanak önvédelmi csoportot. Az erre vállalkozó férfiak hetenként két-három éjszakájukat áldozzák arra, hogy járőrözéssel tartsák távol a bűnözőket. A diszkó környékén petárdázó fiatalokat sikeresen riasztották el, de kijárnak a környező tanyavilágba is, mert a kukorica- és paprikaföldeket is előszeretettel szüretelik éjszakánként a dézsmaszedők. Az eredmény nem maradt el: a faluban erőteljesen csökkent a bűncselekmények száma, betörés már alig fordul elő. Most 27 fő tagja a röszkei csoportnak, amely Kohn Róbert általános iskolai tanár elnökletével működik. Jegyezzük meg: mindezt - bár a kifejezés már nem divatos - társadalmi munkában, azaz díjtalanul teszik. Tavaly kaptak az önkormányzattól 50 ezer forint támogatást, ebből éppen a benzinköltségre futotta. De vajon tudjuk-e, mit tehet meg egy polgárőr a bűnmegelőzés és közbiztonság érdekében, és mit nem? Magyari Béla fölvilágosított: csak közfeladatot látnak el, intézkedési joguk nincs, ezért például nem is igazoltathatnak senkit. Legfontosabb feladatuk a bűnmegelőzés, az elriasztás. Többnyire a helyi körzeti megbízott rendőrt kísérik el hárman-négyen, de önállóan is járőrözhetnek. Ezesetben viszont csak tettenérés esetén avatkozhatnak közbe „állampolgári jogon," amit a törvény mindannyiunk számára biztosít. Hamarosan minden polgárőr igazolványt kap. Ez a rendőrigazolványra hasonlít majd, csakhogy a színe sárga. Fontos a rendőrséggel kiépített szoros kapcsolat, amit együttműködési szerződés kötésével erősítenek meg. Ebben az eddigieken túl - azt is vállalják a polgárőrök, hogy részt vesznek a rendőrséggel közösen szervezett központi akciókban is. Az együttműködés egyik látványos példája volt, amikor szeptember egyik éjszakáján a filmekből jól ismert autós üldözés után, egy kamion keresztbefordításával sikerült elkapni egy magyar szeszcsempész hölgyet, aki Renault-jával rendőri és polgárőri kíséretből igyekezett kereket oldani 450 üveg konyak és 60 üveg alkohol társaságában... A megyében jelenleg mintegy 400 fős tagságot számlálnak a polgárőrök. A csütörtöki találkozót Magyari Béla azért hívta össze, hogy megválasszák a hét tagú megyei bizottságot, amelynek koordinációs szerepe lesz. Magyari Béla és dr. Kós György, a bizottság vezető helyettese az országos választmánynak is tagja. A megbeszélésen részt vett Farkas György, az Országos Polgárőr Szövetség titkára, és Zsombor György alelnök, aki rövid tájékoztatót is tartott. És hogy még egy Györgyöt említsünk: az országos szövetség tavaly április 24-én, Szent György napján alakult. Szeretnék, ha a sárkányölő lovag védelmezné őket is - ha kardjával nem is, legalább jelképesen. Budapest, Pécs, Miskolc városok, ahol működnek polgárőr szervezetek. Szegeden niába keressük őket, pedig a megyében itt történik a legtöbb bűncselekmény... NY. P. Új ügyfélszolgálat az APEH-nél Január elsejétől változott az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, közismertebb nevén az APEH szervezeti felépítése, megszűntek a korábbi adófelügyelőségek. Igaz a hétköznapi ember eddig is csak egy hivatalt ismert, a vállalkozók a gazdálkodók azonban mindkettővel kapcsolatban álltak. Ezzel párhuzamosan módosultak az állampolgárokra és vállalkozókra - hivatalosan szólva, adóalanyokra - háruló feladatok is. A megnövekedett igények elé megy a Csongrád megyei APEH akkor, amikor február elsejétől az általános ügyfélszolgálatot, valamint az áfa-visszatérítést Szegeden kívü l Csongrádra, Szentesre, Hódmezővásárhelyre és Makóra is kihelyezi- A helyszín mindenütt a városi polgármesteri hivatal, az ügyfélfogadás jellemzően a hét első felére koncentrálódik. Szegeden természetesen továbbra is működik a Bocskai utca 10-14. szám alatti iroda, amely egész héten - hétfőn meghosszabbított nyitva tartás mellett, pénteken délig - fogadja az adózó állampolgárokat, az ÁFA-visszatérítést igénylőket. Ráadásként pedig szombat reggel nyolc és tizenkét óra között ügyeleti jelleggel is kinyit a Bocskai utcai iroda. K. A Változások a buszforgalomban A Tisza Volán február elsejétől néhány változást vezet be helységek közötti járatain. Mint a cégnél kommentálták a módosításokat: „a lakosság jobb kiszolgálása érdekében". Szombaton üzemkezdettől Szeged és Domaszék között 15 új járatpárt állítanak forgalomba, s emiatt - egyes járatok kivételével - a mórahalmi és ásotthalmi buszok nem térnek be Domaszékre. Új járatot indítanak szombatonként Sándorfalvára, a kocsi Szegedről 12 óra 25 perckor indul. Forráskútra hétfőtől péntekig Zsombó érintésével indul Szegedről egy kocsi - 15 óra 30 perckor. Szatymaz utasait pedig két új megállóhely kialakításával örvendezteti meg szombattól a Tisza Volán. Aki teheti, várjon Mozgáskorlátozottak jogi korlátai Az elmúlt nyáron kormányrendelet jelent meg a mozgáskorlátozottak közlekedését támogató kedvezményekről. Áz eredeti szándék szerint ez az átmeneti jogszabály 1991. december 31-ig lett volna érvényes. Ennek tudatában az Országos Tisztifőorvosi Hivatal írásban megszüntette az úgynevezett eseti bizottságokat, amelyek a gépkocsi-tulajdonosok jogosultságának elbírálására voltak hivatottak. Az intézkedés ésszerű volt, hiszen a kétszeres utánjárástól, a többlettehertől akarta megkímélni a nehezen mozgó embereket, hogy ne kelljen a változás előtt, majd ezt követően ismét ügyintézéssel bajlódniuk. Most január vége van, az új jogszabálynak azonban híre-hamva sincs. Ebben az átmeneti helyzetben tanácstalanok a mozgássérültek és tanácstalan volt a hivatal is. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Csongrád megyei intézetének tisztifóorvosa azonban úgy döntött: ebben az átmeneti időszakban, amikor végül is még mindig a régi jogszabály van érvényben, továbbra is működfeti az eseti bizottságokat. A megye forgalmi engedéllyel és jogosítvánnyal rendelkező mozgássérültjei fölkereshetik tehát keddenként fél 2-től fél 4-ig, csütörtökönként pedig 10-12-ig a Köjált, ám - önmagát kímélve - ezt csak az tegye, akinek rendkívül fontos. Aki megengedheti magának, inkább várjon türelmesen; később egy úttal megússza. (Akinek nincs forgalmi engedélye és jogosítványa, annak az orvosszakértői intézetet kell fölkeresnie, a Tisza Lajos körúti, volt SZTK-épületben.) Az új jogszabályban ugyanis várhatóan olyan alapvető módosulások lesznek, amelyek mindenképpen újabb ügyintézést igényelnek majd. A közlekedési támogatás összege a jelenlegi 5000 forintról ugyanis valószínűleg a duplájára fog emelkedni. Aki tehát most fölveszi a jelenleg járó pénzt, annak később újra sorba kell állnia, hogy igényelje a kiegészítést. Aggodalomra nincs ok, hiszen a májusban fölvett támogatás is azonos az egész évre szóló összeggel. Az eddig megszokottól eltér majd az orvosszakértői bizottságok dokumentációja is: meghatárgzzák majd, meddig érvényes az adott orvosi szakvélemény. Akinek véglegesnek tekinthető az állapota, az élete végéig jogosult a kedvezményre, másoknak viszont időszakonként meg kell jelenniük a bizottság előtt. Egyébként a szakvéleményt kiállító szervezet - az eseti bizottságok megszűnése után - közvetlen lehetőséget ad a jogorvoslatra. Ez azt jelenti, hogy — az eddigiekkel ellentétben - az első fokú orvosi bizottság döntése ellen közvetlenül lehet follebbezni majd másodfokon. Az eddigiek tehát azt sugallják: érdemes várni az új rendelet megjelenéséig, hiszen aki siet: több utánjárással, kevesebb összeget vehet föl és az esetlegesen szükséges jogorvoslattal sem élhet - egyelőre. A tumultustól tartó megyei intézet bízik a rászorulók megfontolt döntésében. Mindenképpen áldatlan 'állapotokat teremt azonban ez a késlekedő rendelet: mind a tisztiorvosi szolgálat berkeiben, mind a rászorulók életében. Türelmet, megértést lehet ugyan kérni a moz gáskorlátozottaktól, már azoktól, akiknek van némi fölhalmozott, megtakarított pénzük, ám valószínű, ők vannak kevesebben. Föltehetően nem a józan belátás hiányának lesz a jele, ha számosan gondolják mégis úgy: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, és inkább vállalják a többszöri „futkosást", ami számukra a legnehezebb. CH. A Mit tart az átlagmagyar? Közvéleménykutatás az autópálya-építésről Ha a kedves olvasó nyomon követte az eddigi történéseket, tudhatja: a hazai közvélemény igencsak megosztott az autópálya-építésekkel kapcsolatban. Van ugye, aki lelkes híve a fejlesztésnek, s mindegy neki, miből, csak csinálják már végre! Aztán nem is kevesen vallják, hogy nem a sztráda lesz a hazai autózás mentőangyalkája, s e réteg hangosabb része egyenesen károkozással, felelőtlen környezetfertőzéssel vádol mindenkit, aki az ügyben felfedte eddig részességét. Hogyan is vélekedünk hát valójában, számszerűen kifejezhető népességarányban az eljövendő évek útfejlesztéseiről? E kérdésre választ kapni természetesen leginkább a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Koncessziós Autópálya Irodájának áll érdekében. Nem meglepő tehát, hogy nemrégiben felkérték a Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézetet, ugyan végezzen már felmérést az ország lakosságát reprezentáló mintán. Jelenthetjük: ez 1991 novemberében megtörtént, ezer magyart kerestek fel személyesen a kérdezőbiztosok, hogy íveiket kitölthessék. A Spade International Média Ügynökség jóvoltából belelapozhattunk a felmérés értékelésébe. Megosztjuk most a DM-olvasóval, amit érdekesnek ítéltünk. Nyilvánvaló: a geopolitikai jelentőségű rendszerváltások Európának ezen a részén, azaz Magyarországon azt a kérdést is felvetik, hogy rá kell-e kötni a már meglévő belföldi hálózatot a nyugatiak keleti peremén található csomópontjára. Nos, a megkérdezettek 83 százaléka válaszolt úgy, hogy persze szívesen autózna a határon túlra az „odaáttal" összekötött sztrádákon. A falusiak, közülük is az alacsonyabb társadalmi státusúak az átlagnál gyakrabban válaszoltak a kérdésre nemmel, ami nyilván utazási szokásaikkal magyarázható. A társadalmi pozíció és a lakóhely szerinti kü lönbségek nagyon élesen megmutatkoztak a közúti és vasúti árúszállítással kapcsolatos kérdésekre adott válaszoknál. Például a jövőt megbecsülök közül a budapestiek szerint a közúti fuvarozás üteme nagyobb lesz, mint ahogy azt a falusiak taksálták. Ez azzal magyarázható, hogy a főváros-központú, sugaras úthálózat miatt a pestiek, budaiak erősen érzik a drasztikus forgalomnövekedést, s e tapasztalatukat vetítik ki a következő évekre. Az, hogy a köznép a vasútihoz képest nagyobb közúti teljesítménynövekedést prognosztizál, valószínűleg egy feltételezett nyugati mintán alapul. A valóság ezzel szemben az, hogy Nyugat-Európa mostanában éppenséggel a kötöttpályás közlekedés nagymértékű fejlesztése mellett voksol, főként környezetvédelmi okokból. A megkérdezetteknek össze kellett hasonlítaniuk az autópálya- és a hagyományos közúti közlekedést is. Öt szempont alapján. Ami a benzinfogyasztást és a környezet kímélését illeti, az autótulajdonosok becslései erősen eltértek azokéitól, akiknek nincs autójuk, míg a biztonság, a gyorsaság és a kényelem tekintetében semmilyen társadalmi, jövedelmi, vagy lakóhelyi különbséget nem mutattak a válaszok. A lehetséges előnyök egymáshoz viszonyított súlyát más szempontból is mérték. Ha az öt előnyt valamiféle egésznek vették, száz százaléknak, akkor ezen belül a közvélemény gondolkodásában a biztonság és kényelem 25-25, a gyorsaság 23, a kömyezetkímélés 15, a benzinfogyasztás 12 százalékkal szerepel. A Szonda Ipsos megállapítása szerint a magasabb jövedelműek az autópályát, az alacsonyabb státuszúak a normál országutat választanák inkább, ha ugyanarra a helyre mindkét féle úton el lehetne jutni. Összességében azonban - ez aztán meglepő - semmi különbség! íme a kérdés és a válasz: Ha ugyanarra a helyre (pl. Gyöngyösről Miskolcra, vagy Kecskemétről Szegedre) pénzbe kerülő, de magasszintű szolgáltatást nyújtó autópályán és ingyenes, de hagyományos főútvonalon is eljuthat, melyiket választaná: Autópályán 44% Hagyományos úton: 44% Nem tudja: 12% (Vajon mivel magyarázható, hogy ha Bács-Kiskun és Csongrád megye megkérdezettjei közül sztrádán már csak 42, hagyományosan 44, „nem tudom"-szerint 14 százalék utazna?) Itt következzék most a finanszírozási kérdésekre adott válaszok néhány adata ezekhez nem kell kommentár! Költségvetésből, vagy magánpénzből építsék-e tovább az autópályákat? Magánpénzből: 38% Költségvetésből: 32% Mindkettőből: 16% Nem tudja: 8% Egyéb válasz: 6% Ha magánpénzből (vagy mindkettőből) építenének, a befektetőké legyen-e az autópályadíj? Igen: 57% Nem: 17% Nem tudja: 9% Az államé: 4% Ne szedjenek: 13% (Meglepetés e nagy arány ahhoz képest, hogy ez a válaszlehetőség nem is szerepelt a kérdőíven!) A felmérés összesítői megállapítják - s ismertetőnket ezzel zárjuk - , hogy „ a külföldi tőke számára Magyarország lényegében nemigen tekinthető stabil piacnak. Ezért felmerül az a lehetőség is, hogy a külföldiek számára kedvezőbb befektetési feltételeket olymódon teremtsék meg, hogy a már meglévő autópályákon is szedjenek úthasználati díjat, s ezt a 'becsalogatandó' külföldi vállalkozás kapja meg. Ezzel az opcióval a megkérdezettek 'minősített többsége' nem ért egyet, de azzal a kiegészítéssel együtt, hogy ez esetben a külföldiek felújítanák a meglévő sztrádákat, már inkább megbékülnének az emberek. Ezzel a megoldással a megkérdezettek mintegy 63 százaléka már elfogadná a külföldieknek juttatandó autópályadíj gondolatát." Vagyis a koncessziós iroda azt kapta, amit várt: a közvélemény nem ellenséges beállítódású, ha a külföldi tőke bevonásáról van szó... PÁLFY KATALIN