Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-27 / 22. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. JAN. 27. Tekintélyt, elismerést az Egyetemnek! Részletek clr. Fráter Loránd rektori székfoglalójából Rektori feladatúiról a kö­vetkezókel mondta: ..Célom \ iss;n\;crc;ni az Egyetemnek, mint egésznek, nz egyetemi polgárnak pedig mint egyénnek <iz.l (i tekintélyt, társadalmi, szakmai és < rkölesi elis­mertséget. amely nélkül nem tudjuk hivatásunkat betölteni. Hagyományainkból szeretném megőri/ni minda/t. amit ér­demes. megújítva mindazt, amit értelmesen meg lehet. Célom, hogy minél előbb korszerű, minőségi egyetemet hozzunk létre, amely a határokon túl is versenyképes oktató, gyógyító és kutató munkát folytat. Célom a már-már szervetlenül bur­jánzó képződményekből a ré­szek hatékony együttmű­ködésén alapuló egységes egye­tem kialakítása. Először is fel kell vázolni egy egyértelmű, előrevivő, de meg is valósítható elgondolást. Ezt meg kell értetni és el kell fogadtatni az Egyetem pol­gáraival. mert a megvalósítás csak velük együtt lehetséges. Meg kell találjuk a módját, hogy a program végrehajtása ellenőrizhető legyen és a dolgokat - amennyiben állásuk rajtuk múlik - a vezetésen számon lehessen kérni. A tét nem leltet kisebb, mint a rektori szék. Ugyanakkor meg kell sza­baduljunk az egyedül üdvözítő kollektív vezetés téves eszmé­jétől: ez mindig a felelősség teljes eltűnéséhez vezet. A vezetőknek megfelelő jogkört, azzal együtt azonban arányos „Kevés nagyobb tisztesség érhet valakit egy egyetemen, mint az. hogy minden lépcsőt végigjárva ott foglalhatja el a rektori s/éket, ahová valamikor hallgatóként lépett be" - mondta dr. Kráter Loránd, aki 1963-ban szerezte meg a SZOTE-n „Summa ctim laude" minősítésű orvosdoktori diplomáját, s azóta a radiológiai klinikán dolgozik; 1976-ban védte meg kandidátusi értekezését és 1991-ben nyert egyetemi tanári kinevezést. felelősséget is kell adni. A kollektíva szerepe az ellen­őrzésben van. A döntéshozatal alapelvének az ésszerűséget és a/ ideológiamentes gyakorla­tiasságot tartom... A korábbi évtizedekben elég gyakori volt. hogy egyes em­berekhez igazították a szer­vezetet és a sok szervezet nö­velte a szervezetlenséget. Nem tehetünk mást - ha tisztán akarunk látni és olyan munkát szeretnénk végezni, aminek látszata is van -, mint egész tevékenységünk felépítését át kell tekintenünk. A szervezetet mindenütt a feladathoz kell igazítani és az embert is az adott feladat elvégzésére kell kiválasztani. Az elvi elkép­zeléseket azonban valahogyan át kell vinni a gyakorlatba és erre az egyik leghathatósabb eszköznek azt érzem, ha az eddigieknél jobban engedjük érvényesülni a gazdasági szabá­lyozásokat a nem szorosan vett gazdasági területeken is. A leghatékonyabb eszköznek azt tartom, ha minden téren állandó versenyhelyzetet hozunk létre. Van, aki élvezi a versenyt, van, aki fél tőle, de egy biztos: hasznos a társadalomnak... Az oktatás területén meg kell határozni azt a minimális tudásanyagot, amit mindenkitől meg kell követelni egyrészt az államvizsga sikere, másrészt a további ismeretek megalapo­zása végett. Ezután kerülhet sor a tanmenet átszabására, új tárgyak felvételére és a szer­vezeti felépítménynek a tan­anyaghoz való igazítására... A versenyszellem meghonosítása itt azt jelenti, hogy a hallgatónak a diplomáért, az oktatónak a hallgatóért kell versenyeznie. A színvonalas oktatás előfeltétele a színvo­nalas betegellátás. Várható, hogy az orvosi eljárások fej­lődése a közeljövőben a mi gyógyító tevékenységünket is átformálja: a lézeres, ultra­hangos, katéteres, endoszkópos eljárások csökkenteni fogják a betegeket megterhelő műtétek számát és kevesebb lesz a szövődmény is. Remélem, hogy javulni fog az orvos-beteg kapcsolat mellett az orvosok egymás közötti kapcsolata is, a vizit és konzílium visszanyeri méltó helyét a tanulási folya­matban. Elérkezettnek látom az időt arra, hogy a kutatás professzi­onalitását is javítsuk... Min­denképpen bővítenünk kell a klinikum és az elméleti inté­zetek. egyáltalán az intézetek közötti munkakapcsolatot, hiszen igazán új eredmények ma már főleg interdiszcip­linárisán várhatók.... A mai egyetemi vezetés kiemelten kell foglalkozzék a gazdálkodás kérdéseivel... Az ésszerűbb munkaszervezés, a párhuzamosságok leépítése, a megkerülhetetlen létszám­korrekció, az üzemeltetési költségek visszafogása olyan komoly pénzeszköz felsza­badulást eredményezhet, amit már az idei költségvetés elkészítésénél számításba vet­tünk... Saját erőnkből kell megkez­deni az átalakítást, az építést, a fejlesztést és ha becsülettel dolgozunk, minden jobb lehet. Illúzió lenne elhitetni magunk­kal, hogy juthatunk valamire komoly erőfeszítés, össze­szorított fogak nélkül. Köny­nyebb út csak a cél, illetve a célbaérés lehetőségének fela­dásával válaszható. De minden könnyebb lesz, ha nem azt nézzük: nii miért nehéz, hanem azt, hogyan leltet megoldani... Ma, amikor azt szokás kémlelni, látszik-c már az alagút végén valami világosság, azt kérem, értsenek egyet velem abban: az a fontos, hogy mi, magunk között és mindenki szántára létrehozzunk egy kis fényt." - zárta előadását dr. Fráter Loránd. Új film Kegyetlen hegycsúcs Caspar Dávid Fricdrich-nek van egy festménye, amelyen széttört, majd összefagyott, összetorlódott jégdarabokat ábrázol. Semmi más nincs a képen, csak jég. elég konkrétan és szépen. Mégis úgy van megfestve, hogy az ember óhatatlanul a jéggel, mint élő anyaggal, vagy valami megfejt­hetetlen misztériumnál kerül szembe. Ugyanígy ábrázolja Werner Herzog új. Kegyetlen hegycsúcs című filmjében a hegyet, a sziklát; az argentínai Putagőniában emelkedő Terro Corre-t. A történet arra épül, hogy a manapság tévéből is ismert falmászó, és egy igazi, profi hegymászó megküzd egymással, a csúcsért. De úgy néz ki. hogy a történet puszta eszköz arra, hogy Herzog a hegy. a szikla természetéről beszéljen. Megmászni képte­lenség. állítja a filmben fcl­fclbukkunó őrült, mert a Terro Corre nem hegy. hanem kő­sikoly: hosszú, sima, füg­gőleges fal. És ezt nagyon s/épen oldják meg képileg is, szinte látni, amint él a hegy; a képek alatt hallható erősen fémes, kemény és monoton, alig változó hang (zene) csak erősíti ezt a hatást. Tehát a filmnek ez lenne a lényege: lássuk, amint egy hegy él. Másik megközelítés, ami szerintem kevésbé élvezhető, hogs az emberi képességek határán tel jesítő embert bemü­tassa és értelmezze, hogy mi az. a hegymászás. Teljesen holly­woodi lenne az egész, ha nem meinie minden élesben, ha nem lennének a szereplők valóban hegymászók: csak Hollywood nem képes életre kelteni egy begyet. Ez is egyik része a hegy mászás értelmezésének, az amerikai szenzációhajhászás egyik forrása lehet. A másik értelmezés kissé poétikusabb, amit a főszereplő képvisel, mármint, hogy a hegy leküz­dését lélekben is el kell végezni. És ott a harmadik értelmezés is: a fel-felbukkanó őrült hegymászó fanatikus „hegyszerelmc". E három közül egyik se igazán szimpatikus, mert mindhárom csupán értelmezés, analízis eredménye, s nincs meg közben a várva várt nagy szintézis. Valójában az egyetlen élvez­hető figurát Donald Sutlierland alakítja, egy öregedő sport­riportert, aki összeugrasztotta a hegymászót és a falmászót. Hosszú balonjában és színes sáljában ő a narrátor, aki a hegy legkönnyebb ellenpólusa. Fontos még, hogy a film nincs szinkronizálva. Minden nem szinkronizált film nyelve (annak főként, aki nem érti a nyelvet), mint aláfestő „zenei" motívum jelenik meg. Ha speciel itt angolul beszélnek, akkor megint másként hatott volna, az angol nyelv dalla­mosabb annál, minthogy egy kegyetlen hegy aláfestő „ze­néje" legyen. A német pont megfelel. Van a filmben egy kisiklott és semmire nem jó szál, a profi hegymászónak egy nőhöz (titkárnő plusz szerető) való viszonya. Ez a kapcsolat sent a hegymászót nem írja le, sem pedig a hegyet nem értelmezi, vagy teszi világosabbá. Persze a/ is lehet, pont erről van szó, hogy Herzog megmutassa, hogy a nőknek itt semmi keres­nivalójuk. PODMANIC/KY Újdonságok az ifjúsági házból Októberben ismét Szegedi Jazz Napok ­Egzotikumok a Távol-Keletről Szerdahelyi Zoltánnal, az intézmény igazgatójával a Tisza­partján álló épület belső átalakításáról és a benne megrendezésre kerülő idei műsorról beszélgettünk. - Két okból is fontosnak tartom, hogy az IH-ban széles körű, színvonalas klubtevékenységet szorgalmazzunk. Egyrészt az emberek nagyon eltávolodtak egymástól, tehát szükségük van ezekre a kis közösségekre, melyek az újbóli közeledés lehetőségét is magukban hordozzák. Másrészt a nálunk működő klubok igényes látogatókat is nevelnek rendezvényeink számára. Ez a közönség már nem kizárólag a reklám hatására, nem alkalomszerűen tér be hozzánk, hanem egyébként is otthon érzi magát az épületben. Éppen ezt szeretnénk elérni; hogy a művelődés az emberek igényévé váljon, amelynek kielégítéséhez igyekszünk bensőséges légkört, otthonszerű környezetet biztosítani. Ennek megfelelően az IH előcsarnokában büfét rendeztünk be, ahol látogatóink üdítőket fogyaszthatnak, sajtótermékek között böngészhetnek vagy a tévéműsort nézhetik, miközben egy-egy program kezdetére várnak. Az említett cél érdekében további, belső átalakításokra is sort kell kerítenünk. Januárban például több mint 1 millió forintot fordítottunk a mellékhelyiségek felújítására, a jobb minőségű hangosítás végett pedig bővítettük hangtechnikai berendezéseink parkját. Ez a befektetés az IH vállalkozási alapjából történt: ebből a forrásból a jövőben is pénzelni kívánjuk a hasonló munkálatokat. - Az IH formai átalakulását milyen tartalmi változás kíséri? - Egykor itt tevékenykedett az országban legjobbnak számító jazz-klub, melynek hagyományait szeretnénk felújítani, október első hetében pedig világsztárok szereplésével ismét megrendez­zük a valamikor legendás hírű Szegedi Jazz Napokat. A másik jelentós - de bizonytalan kimenetelű - vállalkozás, amelyben részt veszünk: a művelődési csereforgalom beindítása Szabadka és Szeged városa között. Kedvcsinálónak már a jövő hónapban megnyitjuk Révész Róbert zentai fotóművész kiállítását. Szintén februárban, 12-én olasz-magyar költői estet tartunk, 13-án pedig a Zsarátnok együttes muzsikál bolgár-délszláv-görög népzenét, és ezzel a környező országokat bebarangoló táncház-sorozatunk veszi kezdetét. A finn Turku városához régebbről szoros kapcsolat fűz bennünket, de távolabbi vidékek felé is tekintünk: tavaszra egy dél-koreai hetet tervezünk, amelynek művelődési értéke mellett gazdasági jelentősége is lenne. Itt említem meg a kínai bambuszfaragványok vásárát, és a februárban sorra kerülő hologram-kiállítást is, utóbbit az iskolák figyelmébe ajánlva. A jövő hónap koncertjeit az In Line, a Skorpió és a Szélkiáltó együt­tesek adják a jazz és a rock kedvelőinek, illetve a legkisebbek részérc. Külön örömünkre szolgál, hogy fellép nálunk a Calcutta trió, amely klasszikus indiai zenét ad elő. Megrendezzük a megyei Ki mit tud? néhány selejtezőjét és döntőjét is. Bejáródott klubjaink mellett februárban újabb csoport startol: az Ont Deep Védikus jógaklubot a szegedi Magyar Hindii Jóga Vcdanta Társaság vezeti, és elméleti, meditációs jellege miatt nem tévesztendő össze a szokásos jógatanfolyamokkal. Ez itt a reklám helye „A Telekommunikáció a Községekért Alapítvány szervezésében kábeltelevízió építését szeretnénk megvalósítani DOROZSMA városrész területén a helyi önkormányzat egyetértésével. Hat földi és hat műholdas csatorna vételére alkalmas fejállomás kerülne telepítésre, kiegészítve URH sztereó rádiócsatornával. A munkálatok augusztus 15-ével kezdődnének, és 1991. december il-ére kerülne átadásra a rendszer". Ezt ígérte a szórólap. A szervező, Ulirin László (Kiskundorozsma, Erzsébet u. 21.) első telefonígérete az volt: december 15-én mindenütt lesz jel. Másodszor azt ígérte: karácsonyra. Harmadszor: december 27-ére. Szilveszter napján már nem ígért semmit, csupán megadta Prísztui László (Menedzser Kft.) 24-466-os telefonszámát. Prísztui úr minden híváskor udvarias modorban újabb határidőt ígér. Legutóbb január 26-át. időközben a Délmagyarországban fizetett hírként valaki megjelentette, hogy legkésőbb január 20-án kész lesz a rendszer. Kiskundorozsma egyes - nem tudni mekkora ­részein máig sincs jel, a kivitelező embereinek színét sem látni. Szeretnék reklámot csinálni a derék szervezőknek és kivitelezőknek, liátlia ezt a játékot máshol is el akarják játszani. Akinek van fölösleges 11 ezer 500 forintja, az vegye komolyan a Telekommunikáció a Községekért Alapítvány felhívását! Aki teljesítetlen ígéreteket akar hallani, az érdeklődjék telefonon Ulirín Lászlónál vagy Prísztui Lászlónál. Aki azt akarja. Iwgy ne készüljön el időben a kábelhálózata, az dolgoztasson a Menedzser Kft.-vei! Akinek nem fontos, hogy a pénzéért kap-e szolgáltatást, az bízza pénzét a Kiskundorozsmai Takarékszövetkezetre, ellenőrzését pedig a dorozsmai részön­kormányzatra! TANÁCS ISTVÁN KIS ENDRE Az Intercom video-nagyhatalom lesz? Elég különös, de valamiféle igazságnak kell lennie abban, hogy hazánkban azért tudott olyan gyorsan teret hódítani a videózás, inert a magyar televízió két csatornája nem tudta és nem tudja kielégíteni a nézők fi lm igényét. És persze jókora üzlet is a videó. De ahol nincs törvényes jogi védelme az üzletnek, ott előbb-utóbb megjelennek a feketézők. Hogy milyen új utak és lehetőségek vannak a videó világában, arról az elmúlt hét elején tartott sajtótájékoztatót a Warner Home Videó, az MGM/UA Home Videó, a Carcolo, a Columbia TriStar Home Videó filmek magyarországi forgalmazója, az Intercom, annak ürügyén, hogy február 13-tól nemcsak a mozikban, hanem a videokazetta-kölcsönzőkben is ott lesznek a filmjeik. Az első hét kiadott kazettájuk: Terminátor 2, Eszelős szívatás. Ártatlanságra ítélve. Tűz, jég és dinamit, Michael Jackson: IVlonnwalker, Tortúra, Rendőrakadémia 6. Az Intercom három éve működik. Egy kis sufniban öten indították a mára már ma­mutnak számító a vállal­kozást. A kezdeteknél, 1989­ben még Magyarországon semmiben sem hasonlított a filmforgalmazás a nyugaton működő rendszerekhez. Mint Mihály György, az Intercom egyik ügyvezető igazgatója elmondta, számukra az egyik legfontosabbat nyugaton ta­nulták meg: megbecsülni a nézőt. A videokazettákat idáig csak azért nem forgalmazták, mert semmiféle kényszer nem mutatott ebbe az irányba, de februártól körülbelül havi tíz-tizenkét filmet adnak ki, kizárólag videokölcsönzőknek. Egy film ára 2700-2800 forint körül lesz. Az Intecom vezetői úgy ítélték meg, hogy szá­mukra egyetlen konkurencia létezik, ez pedig a videó­kalózkodás. De amíg nincs biztosítva törvényes úton a kópiák védelme, addig túl sok jóra nem számíthatnak a kalózkodás megállításában, ugyanis ha valakit rajtakapnak, most csupán néhány ezer forintra büntetik meg, holott milliós károkat okozott. Bár remélik, hogy a minőségbeli különbség alapján a kalózok egy része kiszorul a piacról. Mihály György szerint há­rom „mentségük" van arra, hogy a vásárló az ó árujukat válassza: a tisztesség: az, hogy nem sokkal drágábbak, mint a feketepiaci kazetták; illetve, hogy az Intcrcomnak a feketepiacon is jó híre van. Márkaboltot nem nyit az Intercom, kizárólag a kölcsön­zőkkel állnak majd kapcso­latban, melyeket szúrópróba­szerűen ellenőrizni is fognak. Most hazánkban körülbelül 1500 téka működik, melyek közül csak 600 tékát ismernek, de ha a többi téka is bekap­csolódik a rendszerbe, vár­hatóan gátat vethetnek a kalóz­kodásnak. Garry Weber, a Warner Home Videó kelet-európai képviselője elmondta, hogy a kalózkodást két lépcsőben lehet megszüntetni: először min­denképpen szükséges a videók forgalmazására vonatkozó törvény, majd pedig ennek szigorú betartására. Ha a törvényesen forgalmazott vi­deofilmek aránya eléri a 80-90 százalékot, akkor már tisztának mondható a piac. Weber úr reményét fejezte ki, hogy az Intercom filmjeinek minősége leapasztja a kalózok számát, és megnyugtatta a jelenlévőket, hogy semmiképpen sem ala­kulhat ki olyan helyzet, mint például az ex-Szovjetunióban, ahol a kalózkodás nagy mértéke miatt beszüntették a videók forgalmazását. Gárdos István, az Intercom másik ügyvezető igazgatója szerint nincs különösebb ér­telme havi tíz-tizenkét ka­zettánál többet kiadni, ugyanis ez az a szám. amivel a kínálat és a kereslet közötti egyensúlyt fenn leltet tartani. A mozi­bemutatők után várhatóan 6-8 hónap múlva kerülnek a filmek a kölcsönzőkbe. POOMAMC/KY SZILÁRD

Next

/
Thumbnails
Contents