Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-25 / 21. szám

6 DM MAGAZIN DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. JAN. 25+ „Vasárnap a korai borulatkor puskavégre kapta" Kass János (1857-1928) trófeái Az összeállítást a következőkben tárgyaljuk. Oz (Capreolus capreolus). Közép-Európa legkisebb termetű, de egyben leggyakoribb patás vadja. A hátgcrince rövid farokcsonkban végződik, külsőleg látható farka azonban nincs. Szemei sötét színűek, rendkívül nagyok. Karcsú lábak páros patákban végződnek. Álcsülkei is jól fejlettek, de az álló esetben nem érintik a talajt. A bak agancsot visel. Virginiai szarvas (pdocoileus virginianus). Egyesült Államok déli államaitól kezdve, Dél-Amerika északi részéig honos tekintélyes nagyságú állat, vállmagassága eléri a 110 centimétert, súlya pedig a 200 kilogrammot. Agancsa, melynek hossza 80 centiméter is lehet - már nem egyszerű nyárs, hanem erősen elágazó, s egy-egy szára kivételesen 14 ágú is lehet. Gímszarvas (Cervus elaphus). Kétségkívül erdeink „koronás királya" és „legnemesebb" vadja, hoszsza átlagosan 230 centiméter, ebből 15 centimétert tesz ki a farka. Súlyuk 280-300 kilogramm. Sötét nyaksörényc, hatalmas agancsa, s a párzási időben felhangzó bőgő hangja teszi különösen fenségessé e szép állatot. A tehénnek sem agancsa, sem sörénye nincsen. Zerge (Rupicapra Rupicupra). Zömök testű, hosszú, izmos lábú. hegyvidéki, páros ujjú patás. Szarvai a homlokcsontra merőlegesek és a végükön horogszerűen görbültek. Sziklákon nagy biztonsággal mozog. Kőszáli kecske (Cupra ibex). Bakjainak szarva három- vagy csaknem négyéiül ugyanilyen keresztmetszettel, s a szélesebb él van elől. Tömzsi test, izmos láb, hátrafelé hajló szarv jellemzi. Pusztulófélben lévő magas hegységi állát. Dél-afrikai antilop (Antidorcas marsupialis), Dél-Afrikában élő, dámvad nagyságú. Csaknem teljesen kiirtották. Sajátos mirigyes hátsörénye van. Dorca? gazella (Gazella dorcas). Kecses termetű, homoksárga színű, Északkelet-Afrikában és Arábiában élő, a szarvasmarha-félék családjába tartozó páros ujjú patás. Abesszíniai bejza, arab bejza (Orix gazella leucoryx). Sivatagos tájak, tűző napsugárzása elleni védelmül szinte fehér a háta. Erősen megfogyatkozott faj. Kacsgár kecske, argali (Ovis ammon ammon). Meglehetősen nagy termetű állat. Testhossz.a 2,10 méter, 10-13 centiméter jut a farokra. Súlya 230 kilogramm. Narvák (Monodon monoceros). A különleges külsejű és életmódú cctfélékhez tartozik. Hossza 6 méter és nincs hátuszonya. A hímek a szájnyílás fölött kb. 2,5 méter A szegedi múzeum természetrajzi gyűjteménye a múlt század 90-es éveiben kezdett kialakulni, részben vétel, másrészt adományok útján. Kezdetben jelentős adományozói voltak: Zsótér László (1891-ben) ornitológiai és dr. Feichtinger Sándor (1897-ben) botanikai gyűjteményeikkel. Később, 1919-ben, Kass János nagy értékű fegyvergyűjteményével együtt, 148 darabból álló „agancsok, tülkök, vázrészek" kerültek a természetrajzi gyűjteménybe. Czógler Kálmán (1884-1952), a természetrajzi gyűjtemény vezetője az alábbiak szerint jelenti 1919 év végén a Kass-adományt évi gyarapodásában. tr őt, /HjJíxstt* tt" sin'SUé ' tt • 'A U'<r> ter Vt - W ti' ttM te4b // VZxytH*** asffr'jJ tt • tl. ' <> f MJ> fftrfy) ?• . /»• -ert/ltten**. J Jsy tfZf^ptteteU Át. 6- ' —r_. fi-•r " - V ttt J ' tf T " ' 1 l • ft M t • xirí v • » i- ,..„ f. . „ J I Fény másolat a múzeum irattárából. Czógler jelentése a természettáji osztály gyarapodásáról hosszú, csavart formájú agyarat viselnek. Fűrészhal (Pristis antiquorum). Nagy termetű tengeri halfaj. Hosszú lapos orinánya két végén fogak \ annak, innen a neve is.'Kuriózumként abnonnitások is szerepelnek az agancsok között, amelyek általában ritkák, és mindig „beteges" képződmények, nem pedig a természet szeszélyes játékai. Bárminemű testi sérülés, amely a bak egészségére kártékonyán hal, befolyásolja az agancs természetes fejlődését, és így a végső formációt. (Természetesen genetikus mutációként is jelenhetnek meg abnormitások.) Kuss János, mint a korabeli sajtó (Szegedi Napló 1893. november 28-án) írja. bérelt vadászterülettel rendelkezett. „Havasi sas a homokon. A csodával határos az a vadászsiker, ami az ismert szegedi ornithologus és vadász, Lakatos Károly fegyverének vasárnap délután itt a homok egyik vadászterületén kedvezett. Csodaszámba megy először is az, hogyan kerüi most ide a homokra egy olyan hatalmas ragadozó madár, mely havasokon fészkel: a királyi havasi sas; azlán a másik csodálatos dolog maga a királyi száínyas vad impozáns nagyságában és a harmadik a vadász remckelése, kitartása a lesben és a lövésben. Lakatos Károly 9 hét előtt vette először észre a Kass János által bérelt vadászterületen a fejedelmi szárnyast, mely alkonyattájon, mikor hazafelé tartott volna a vadász, tűn elő odafönt, méltóságteljesen szeldelve a levegőt a határ fölött. Azóta, tehát 9 hét óta lesett a hatalmas ragadozó madár után a vadász hajnalonként és esti leseken, míg most végre vasárnap a korai borulatkor puskavégre kapta. Kilencz heti kitartás, ázás, fázás, bosszankodás után végre eldördült a lövés a fejedelmi szárnyasra, amely biztos volt és a hatalmas havasi sas a következő pillanatokban nagy zúgással zuhant alá a homokra. A homokon lőtt havasi sas (Aquita varietas falva) ritka óriási példány. Nagysága 8 1/2 láb szárnymérettel bír, súlya 15 kiló és 20 deka. Karmai ujjnyi vastagságúak. Feje sárga, teste fekete; farka fekete szalagos. A ritka zsákmány, mely természetesen preparálva lesz, Kass János tulajdona." Ez a Kass János által bérelt vadászterület a felsőtanyai részen volt (mai Mórahalom és Ásotthalom), ahol Skultéty Sándor városi pénzügyi főtanácsos is vadászott Kass Jánossal. (Csizmazia György szóbeli közlése.) Az anonim cikk pontatlan, ezért vélhetően szirti sasról van szó. Kass János kutyatenyésztéssel is foglalkozott, amelyről A Természet című vadászlapból értesülhettünk. (1898. IX. 15.) „Szólnunk kell még a szegedi fogolytenyésztési kísérletekről. A nagy magyar metropolis vadásztérein ugyanis meglehetősen ritkává lett e kedves vad, úgy hogy a rendes vizslászat tárgyául alig szolgálhatott. Ez év tavaszán e sanyarúság pótlásául aztán, az egyik szegedi vadásztársaság valami 100 pár tenyészfoglyot hozatott az érsekújvári vaddús területekről, melyek kellő időben kibocsájtatván, pompásan sikerült költésük folytán - a mint mondják - ma szinte elözönlik a város körülötti vadásztércket; a mely nem várt sikeres eredményt egyébként részben annak lehet tulajdonítani, hogy a vöröskabátos ravaszdinak Szeged környékén vajmi kevés képviselője akad, a mennyiben a korábbi években Kass Jani (az országos hírű szegedi ,Kass Vigadó' gentleman tulajdonosa) páratlan tacskói segélyével, rengeteg mennyiséget elpusztított belőlük." A lelőtt állatok élőhelyéről ítélve, nem csak a Szeged melletti homokról valók, hanem a távoli és hegyes tájakra is elkalandozott vadásza, Kass János. A preparálási munkálatokat is Bécsben végeztette, és erre utaló jelet egy agancson meg is találtam. Ekkor még zömmel Bécsben preparáltattak a magyar előkelő vadászok, amelyet igazol Lendl Adolf, a legnagyobb magyar prepurálóintézettei rendelkező nyilatkozata, A Természet című vadászújság 1899. III. 1. számában: „Intézetünkben a kitömés czéljából beküldött vadásztrófeáknak száma évről-évre növekszik, ami világos jele annak, hogy különösen előkelő közönségünk mindinkább megkedveli preparátu-muinkut é§ már nem annyira keresi fel megbízásaival Bécset." „Kass János 1898-ban építette fel világvárosi színvonalú kávéházát, aki szakmájában ritka intelligenciájú ember,-akinek lelki finomsága is van. és érzéke minden szép és nemes iránt. Sok száz. kötetes könyvtára igazolja olvasottságát. Sport-szobája olyan volt (úgy tudom, a szállodai építkezésnél ezt feloszlatta), hogy kiállításokon is megállta a helyét. Úrlovas jegattista. tornász, valóságos vivőr volt János ur. amíg a fél századot meg nem haladta. És ügyes, finom udvarló. Ma előkelő magyar ur". [Cserzy Mihály (Homok): Az öreg Szegeű (1922).] 1919 áprilisában került a gyűjtemény a múzeumba, majd megtörtént a gyűjtemény rendezése és leltározása, ezt követően szeptemberben a természetrajzi terem falaira került. Az európai műveltségű Kass János Szeged művelésében számtalan példával elöl járt, s ezekből most egyet villantottunk fel természettudományi gyűjteménye bemutatásával, mely ma is jeles értéke a Móra Ferenc Múzeumnak. BÁTYAI GITTA Narval-agyar Kass-agancsok a termászetrajzi teremben, 1919-ben Fürészhal ormánya