Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-25 / 21. szám

SZOMBAT, 1992. JAN. 25. BELPOLITIKA 3 Törzskönyvezett nyugtató A MAGYAR GYÓGYSZERIPAR készen áll, hogy az egykori Szovjetunió országainak nyújtandó háromoldalú szerződésekkel finanszírozott megállapodások keretében gyógyszereket szállí­tanak a Független Államok Közösségének. Ez azért is realitás, mert 120-féle magyar készítmény van törzskönyvezve, sőt beve­zetve a térségben. EZ ÉVBEN kilencvenmillió forintot juttatnak a kisebbségek anyanyelvének, kultúrájának megőrzésére, ápolására, kutatására a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány­ból. Tavaly e célra csupán negyvenmillió forint jutott - tájékoz­tatták az MTI munkatársát a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalban. Az alapítvány havi részletekben kapja ezt az összeget állami költségvetésből, ezért negyedévenként bocsátja a pályázat nyerteseinek rendelkezésére, s negyedévenként újabb pályázatot hirdet. Az idei első pályázatot ezekben a napokban teszik közzé. AZ IPARI ES KERESKEDELMI MINISZTÉRIUM szeretné komolyan megvizsgálni az Oroszlányi Szénbányák Márkus-hegyi bányaüzeme munkástanácsának javaslatát a bányaüzem privati­zációjáról - írja a bányaüzem munkástanácsának jogtaná­csosának címzett levelében Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter. NAGY SÁNDOR, az MSZOSZ elnöke, mint magánvádló és Hegedűs Ferenc, az MDF Zala megyei irodavezetője, mint alpe­res ügyében hozott ítéletet pénteken dr. Rupa Melinda, a Zala­egerszegi Városi Bíróság bírája. Megerősítve a tavaly novemberi, tárgyalás mellőzésével hozott bírósági ítéletet, Hegedűs Ferencet nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében találta bűnösnek és 9 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, valamint köte­lezte a perköltségek megtérítésére. Levél a pápának! ? A tejtermékek drágulása Ismerem a médiák között azt a kialakult íratlan szabályt, miszerint egymás működési területét nem bántják. Mivel a Magyar Rádióban elhangzott riport az egész országban vissz­hangot keltett (bizonyítja a rengeteg telefon), nem is beszélve arról, hogy a domaszéki kedélyeket is felborzolta, úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül a dolgot. Előrebocsátom, hogy nem háborúságot akarok szítani, csak néhány dologgal szeretném a hiányos módon készült riportot kiegészíteni. Kötelező a hitoktatás Domaszéken... Az evangéliumban olvas­hatjuk Jézus parancsát. Menjetek, hirdessétek az örömhírt mindenkinek! Másutt Szent Pál ezt írja: Buzdíts, nevelj az evangélium jó hírévei. Pál apostol nem azt a parancsot adja, hogy kényszeríts, hiszen a hitet csak fölkínálni lehet. Aki azonban a fölkínált lehetőségre igennel válaszol, az ne legyen szószegő, hisz nem játszhatunk életünket meghatározó dolgokkal. (Vonatkozik ez gyerekre és szülőre egyaránt.) A riportban elhangzott kötelező szó már azért sem állja meg a helyét, mert a hittanórákon nem 100 százalékos a részvétel. Vannak másként gondolkodók, nem hívők is; és joguk van nekik is, és gyermekeiknek is eszerint élniük. Azoknak a gyermekeknek is helyük van a hittanórákon, akik csak a hit ismereteit akarják megtanulni, de szentségekhez nem kíván­nak járulni. Ók ezt nem is követelik, hiszen tudják, nem köve­telhetik azt, amiről önként mondtak le. Akik viszont szentségekhez akarnak járulni (jelen esetben első­áldozáshoz, bérmálkozáshoz), azoknak lelkiismereti kötelességük a vasárnapi szentmiselátogatás, hiszen ez keresztény életünk középpontja. Jól tudják ezt a domaszékiek, akik örömmel tesznek meg sok-sok kilométert, hogy az oltár körül megérezzék a keresz­tény egységet és a békét. Aki viszont látszatkeresztény, annak még 200 métert is nehezére esik megtenni, hogy benyisson az Isten házába. Azt is hallottuk, hogy ez a templom kényszerből épült. Lehet-e azonban egy ilyen állításnak helyt adni akkor, amikor a templom a múlt rendszer egyházat bénító időszakban készült el. Domaszék a környék legdinamikusabban fejlődő települései közé tartozik. A falu közepén állt egy roggyant viskó, ami istentiszteleti helyül szolgált, méltatlan volt mind rendeltetéséhez, mind pedig a falu­hoz. Büszkén vállalják a domaszéki hívek, hogy összefogással, rendezett munkaszervezéssel fölépítették az ország egyik leg­szebb templom-plébánia együttesét. Nem a papnak, hanem ma­guknak építették, mert fontosnak tartják hitüket, s annak gyakorlását. Joga volt mindenkinek a tervezéshez, a munkához és az elégedettséghez. Nem nagyon lehet annak szava, aki a falut arra sem méltatta, hogy egy kapavágást tegyen az építésben. írunk a pápának... A pápa örömmel veszi minden olyan hívőnek a levelét, aki hitének gyakorlásáról számol be neki, mint a legfőbb lelkipásztornak. Igazán mondhatjuk, hogy a szentatya megértő mindenkivel. Biztatónak hatnak szavai a hitüket meg­valló keresztények felé, de megnyilatkozásai közt még véletlenül sem találunk olyat, ami a lanyhaságot dicsérné. Jó bizonyítékok erre a pápa magyarországi beszédei. Tudom ajánlani mind a riporternek, mind a riportalanyoknak, hiszen nem válik kárára senkinek, csak a tisztán látást segíti elő. Az igaz, hogy Domaszék nem a világ közepe, de a maga 3500 lakosával és 300 iskolás korú gyerekével jelentős község. Úgy vélem, nem csak egy szülő létezik a faluban. Ha a tisztelt riporter olyan beszélgetést készít, ami az egész országban hallható, akkor miért csak egyet szólaltat meg a szülők közül? Nem csőlátás ez? Nem irányított áskálódás ez egy jól működő helyi hitoktatás ellen? Természetesen minden­kinek joga van a másként gondolkodáshoz, és ahhoz, hogy írjon a pápának. Először azonban érdemes volna elolvasni a szentatya minden keresztény hívőhöz írt leveleit és enciklikáit a hitokta­tásról. S ha ez így nem érthető, meg kell tenni azt a néhány lépést, amely a templomba visz, s a szülői értekezleten és a szülők fóru­mán világossá válhat, mit ír a pápa minden keresztény embernek. Kundé Lajos, a szeged-csanádi egyházmegye ifjúsági felelőse KÖZÉLE FI NAPLÓ HETFON JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ-ben, a Földváry utca 3. szám alatt 16-17 óráig. Tartja: dr. Ábrahám László ügyvéd. A SZOCIALISTA PÁRT szegedi szervezete januári fórumán 17 órakor a Tisza Lajos krt. 2-4. szám alatti irodaházban (II. emeleti tanácskozó), dr. Kovács Pál országgyűlési képviselő tart konzultációval egybekötött előadást közérdekű szociális és egész­ségpolitikai kérdésekről (orvosválasztás, háziorvosi ellátás, űj társadalombiztosítás stb.), amelyre a párt tagjait és minden ér­deklődőt várnak. Dr. Kökény Mihály, az Országos Kardiológiai Intézet főigazgatóhelyettese, az MSZP ügyvivője is ígérte rész­vételét. Hétfőtől átlagosan mintegy 18 százalékkal drágulnak a tej­termékek. Az MTI munkatársa a Sugár Csemege-Meinl élelmi­szer-áruházban érdeklődött az új fogyasztói árakról (Zárójel­ben a régi árak.) A 2,2 százalék zsírtartalmú tej január 27-étől 23,60-ba kerül (20), a 3,6 százalék zsírtartalmú pedig 30 forintba (25,20). A fél­literes, féltartós tejért 16,40-et (13,60) kell fizetni, míg a 21 forintos hatósági áras, 2,8 zsír­tartalmú tej ára változatlan marad. A 20 százalék zsírtartalmú tej­föl ára 25,20 (21,40) lesz. A sima joghurt és kefir 12,60-ba (9.10) kerül majd. A Pannónia sajt kiló­ja 360 forint (320), a Trappistáé 280 (240), a Zalaié pedig 340 (310) forint. A Túró Rudiért 9,70-et (8) kell majd fizetni. Az áremelés mintegy 150 tej­terméket érint. Ezenkívül kis mértékben, 1-2 forinttal drágul számos mirelittermék ára is. Öböl K ÁROMKODÁS. Amerikai nyelvészek kutatásai alapján - egyál­talán nem meglepő módon - mi, magyarok 'káromkodunk a leggyakrabban, a legzaftosabb szexuális képzelőerővel, és éppen ezért a legtrágárabb módon. A tudósok példatárát le sem hozták a lapok, mert belepirult volna a nyomdáfesték, s lássuk be: ha egy újság ha­gyományokat őrizve csak feketével - esetleg a békét árasztó kékkel ­nyomatik, a lángoló piros fölborítaná a több évtizedes tradíciót. Mostanában elég gyakran találkozom külföldiekkel, akik - mivel befektetni szeretnének hazánkban - egyre többet szeretnének érteni belőlünk. De hiába tanulmányozzák a magyar történelem színes lap­jait, meg az útikönyveket, és hasonlóképp fölöslegesen lapozgatják az újságjainkat, nem értik, miért vagyunk pletykásak, gyűlölködők és szorongók. Amikor a magyarok - mondják ők - egytől egyig tehetsé­gesek valamiben, a nők szépek, a férfiak okosak, gyorsan alkalmaz­kodunk a világ változásaihoz, és sokkal tehetősebbek vagyunk, mint á környékbeliek. Akkor hát miért szitkozódik itt majd mindenki? Elhangzott olyan vélemény, miszerint a sok háborúskodás, a ka­tonai szakzsargon áttiiremkedése a köznyelvbe lenne az ok, de a hasolóan véres történelmet fölmutató török nép fele annyit se káromkodik, mint a magyar. Alighanem nehéz lenne a mindent megmagyarázó okot meglelni ­talán a hosszú elnyomatás? -, de én nem is a múltban kutakodnék, hanem a mai valóságban. Igy legalább választ kapnánk arra, miért rögződött belénk a társadalmi változások ellenére a szitkozódás gyakorlata ily makacsul. Szerkezetét tekintve a káromkodás: pótcselekvés. Hallom, hogy az egyik magyar város polgármestere többek előtt kijelentette: nem hajlandó kezet fogni az egyik parlamenti pártnak a városházára látogató vezetőjével. És emlékezzünk: tavaly nyáron a szegedi önkoimányzatban támadtak liberális oldalról a konzervatív alpolgármesterre, meri az meg merte hívni a magyar miniszter­elnököl. Az ilyenfajta politikusi gesztus: pótcselekvés. Tehát olyasmi, mint a káromkodás. Régebben az oly sokat bírált kommunisták kormányoz­tak az illegális mozgalomra emlékeztető - és éppen ezért abszurd ­módszerekkel, ma pedig az új hatalom gyakorlói pótcselekszenek százszám ahelyett hogy döntést hoznának. Néha arra gondolok, szólni kellene nekik: már kimentek az oro­szok. Magunknak csináljuk tehát ezt az egészet. Vita a munka törvénykönyvéről Szakszervezeti stop Szinte titokban folyik az új munka törvény­könyve parlamenti vitája. Legutóbb kedden sze­repelt a téma a Tisztelt Ház napirendjén, harma­dik pontként, szigorúan csak az ebédszünetig. Folytatás? Talán a jövő héten. A törvénytervezetet tavaly októberben nyúj­totta be a kormány, nem kis vihart keltve. A ka­binet ugyanis nem várta meg. hogy egyetértés szülessék az érdekegyeztető tanácsban, sőt el­tért attól a megállapodástól is, ami két héttel ko­rábban a hat parlamenti párt között létrejött e tárgyban. Kiss Gyula munkaügyi miniszter cél­szerűségi megfontolásokra hivatkozott, mindenek­előtt arra. hogy január elsején életbe kell lép­tetni az új munkaügyi szabályozást. A vita tétjét abban foglalhatjuk össze, hogy a piacgazdaságnak, a tulajdon szabadságának mai magyarországi híveit zavarja a túl sok munka­vállalói jog. A különböző irányzatú szakszerve­zetek, valamint a hozzájuk kötődő ellenzéki képviselők a tervezetben számos olyan pontot kifogásolnak, amely a korábbinál kiszolgálta­tottabb helyzetbe hozná a munkavállalókat, to­vábbá - egyáltalán nem mellékesen - szűkítené a szakszervezetek jogait és lehetőségeit. Szili Sándor szocialista képviselő a keddi parlamenti vitában kifogásolta, hogy a mun­kaadó a jövőben gyakorlatilag szabad kezet kapna arra, hogy bárkit bármikor elbocsát­hasson. Szili az elbocsátás feltételeinek pontos meghatározását, kötelező írásos indokolását követelte. Arra hivatkozott, hogy tavaly három­negyedmillió dolgozónak mondtak fel, s közülük csak minden második tudott újra elhelyezkedni. A szabad demokrata Vass István mindenek­előtt azt kifogásolta, hogy a törvény kifejezetten a szociális és munkajogi ügyekre, valamint a munkáltatókkal való kapcsolattartásra korlá­tozná a szakszervezetek tevékenységét. Való­ságos szakszervezeti stop lépne életbe, mert a korábbiaktóreltérően, amikor a szakszervezetek minden lényeges gazdasági és társadalmi kérdésbe beleszólhattak, mostantól lehetőségeik lényegében a munkaügyi vitáknál is a vélemé­nyezésre szűkülnek le. A kormány ugyanis a munka törvény­könyvének kidolgozásakor abból indult ki. hogy piacgazdasági viszonyok között az államnak lehetőség szerint ki kell vonulnia a munka világából, csak a legáltalánosabb szabályokat kell törvényben meghatároznia. A viszonyok alakítását pedig rá kell bíznia a munkáltatók és a munkavállalók közötti folyamatos alku résztvevőire. A szakszervezetek jelenlegi megosztottsá­ga is a munkaadók játékterét növeli. Rontja a szakszervezeti pozíciókat az üzemi tanácsok egyébként demokratikus intézményének beve­zetése is. A dolgozók által választott üzemi tanács az igazgatásban való részvételt testesíti meg, ám érdemi jogok nélkül. Az üzemi tanács átveszi a szakszervezeti jogok egy részét, de maga is inkább csak véleményez. Létrejötte mégis indokolt, mert megválasztásában a szakszervezeten kívüliek is részt vehetnek. A kollektív szerződések megkötése továbbra is a szakszervezetek joga marad, márpedig a dolgozók érdekeinek képviselete szempontjából ez a legfontosabb kérdések egyike. A munkafel­tételeket és a béreket a kollektív szerződés szabá­lyozza. A kormány célja az, hogy a munkaügyi konfliktusokat országos szintről helyi szintre szállítsa le, s hogy az államot lehetőség sze­rint kivonja a konfliktusokból. A szakszer­vezetek és a parlamenti baloldal a „mun­kásállam" látszatjogait próbálnák felváltani a nyugat-európai normáknak megfelelő munka­vállalói érdekvédelemmel. KASZÁS JENŐ - Ön Tölgyessy Pétert támo­gatta, s ő nyert. Teljesített már valamit az új elnök azokból a várakozásokból, amelyek miatt rá voksolt? - Elég rövid idő telt el azóta, látványos változásokról nem le­het beszámolni. Az új vezetésnek rengeteg feladata volt, rendezni kellett a sorokat. 1990 őszétől '91-ig az SZDSZ szürküli. Most pezsdülni látszik a párt. Nálunk is új tagok léptek be, többen vannak a taggyűléseken. Ami konkrétum: megindult egy rövid távú, közért­hető gazdasági program kidolgo­zása, amivel gyorsan a közvé­lemény elé lehet állni. Március 31-ig egy új szervezeti felépítés valósul meg a szabaddemok­ratáknál. Újjáválasztottuk az országos tanácsot. Módot kap­tunk megyei elnökök választá­sára, ez nálunk is megtörtént, engem választottak. - Ez hogyan vált lehetővé? Módosították az alapszabályt ? - Nem, megyei elnökök vá­lasztására eddig is megvolt a lehetőség, csak nem éltünk vele. Az még nem látszik, hogy a 19 megyei elnök milyen súlyt fog kapni, de így a vidék lényegesen nagyobb szerephez jut. - Eddig jobbadán a kormány­pártokra, az MDF-re és az FKGP-ra volt jellemző a megyei szintű szerveződés. Önök miért szánták rá magukat? - Átvehetjük egymás tapasz­talatait, tanulhatunk egymás hi­Ujul-e már az SZDSZ? Beszélgetés a városi-megyei elnökkel Két hónapja tartotta tisztújító közgyűlését az SZDSZ. Beck Zoltán, a szegedi elnök akkor arról beszélt, hogy a szabad demokratáknak határozott, népszerű alternatívát kell szembeállítaniuk a mostani koalícióval. Azt is jósolta, hogy Tölgyessy elnöksége idején sokan csatlakoznának a párthoz. E hét végén újabb állomásához érkezik a párt megújítása: alakuló ülését tartja az 58 tagú országos tanács. A tagok egy részét a küldöttgyűlés választotta, a többieket a helyei szerevezetek delegálják. Csongrád megye két új OT-tagot delegált: Kosztyu Gyulát Mórahalomról és Nagy Istvánt Vásárhelyről. Az OT elnökének Tamás Gáspár Miklóst és Vásárhelyi Zoltánt jelölték, de kettejük közül csak T. G. M. vállalta a jelölést, aki egyébként az SZDSZ Csongrád megyei listáján jutott be a Parlamentbe. Ezek az események adták az alkalmat az újabb beszélgetésre. „kemény mag") azon képviselői, akik nem vállalták az Ugyvivősé­get, s akik az elnökválasztásban nem Tölgyessyt támogatták. Nem fog ez a testület rivalizálni az ügyvivői testülettel? - Ezt csak remélni tudom. Az 58 tag többsége végül is vidékről kerül ki. azok közül, akik Töl­gyessyt támogatták. Ennek alap­ján nehezen tudom elképzelni, hogy az OT többségében ne tá­mogatná az elnök elképzeléseit. ,4 „ régiek " bizonyára meglehetősen kritikus szemmel fogják nézni az báiból. Fontos, hogy nekünk sok községi szervezetünk van, akikhez eddig lassan csordogált az infor­máció. A megyei szervezet ezen valószínűleg javít. A megyei el­nökök nyilván kapnak lehetősé­get időnként konzultációra az országos vezetőséggel, ami biz­tosítja, hogy a gyorsabban és élőben ismerhetik meg az összes kis szerevezet véleményét. Hogy milyen jogkörük lesz, az még nem világos. - Az OT-ba bekerültek a haj­dani demokratikus ellenzéknek (a SZDSZ mostani vezetsését, ennek viszont meglehet az az előnye, hogy minden lépésre fokozottan kell vigyázni. - Az új országos vezetés egy sor találkozót bonyolított le: tanácskoztak a Fidesszel, az MSZP-vel, a Ligával, az egyhá­zak vezetőivel. Önök helyben kikkel ültek azóta tárgyaló­asztalhoz? - A múlt év végén az MSZP háromtagú vezetésével, és nagyon hasznos, több órás eszmecserénk volt. Sok célkitűzésünk azonos vagy hasonló. A jövő héten a Fidesszel és a kisgazdapárttal találkozunk. Február 6-án lesz nálunk a városi tisztújító közgyű­lés, utána tervezzük a találkozót a kereszténydemokratákkal. - Három platform is alakult a pártban... - Mi ezt megvitattuk, és úgy döntöttünk, hogy egyikhez sem csatlakozunk. A platformok alapelveit szinte teljes egészében el tudjuk fogadni. Különbség vol­taképpen csak a hangsúlyokban van. Reméljük a platformok lé­te nem fogja megosztani az SZDSZ-t, mert mi változatlanul valljuk, hogy az MDF-Magyaror­szággal szemben az egyetlen alternatívát az SZDSZ képviseli. És ha mi megosztottak lennénk, akkor ez az egy alternatíva is megszűnne. M T.

Next

/
Thumbnails
Contents