Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-24 / 20. szám

PÉNTEK, 1992. JAN. 24. HANGSÚLY 5 - A helyi és a központi hatalom közötti csata terepévé vált, válhat a megye - mondják az ellenzéki pártok szakértői. A; önkormányzati érdekképviselet formájáról hogyan vélekednek a veszélyezetett helyzetű megyék? - Bátonyterenyei tanácskozásunkon is kifejeztük azon akaratunkat, hogy igényeljük és ösztönözzük az önkormányzatok közötti együttműködést. A létező közös érdekek megjenítése azonban nem teszi -szükségessé, hogy létrehozzunk egy önálló jogi személyként föllépő új szervezetet, a Magyar Önkormányzati Tanácsot. A megyék önkormányzati tisztségviselői megvitatták a Megyei Jogú Városok Szövetsége javaslatát, a Magyar Önkormányzati Tanács alapszabályának tervezetét, de nem fogadták el az érdekképviselet összehangolásának megoldásaként. Ez a tanács ugyanis túlzottan centralizált szervezet lenne, az önkormányzati szövetségek fölé nőne. Márpedig a területi önkormányzatoknak az is elemi érdekük, hogy sajátos érdekeiknek megfogalmazására és képviseletére létrehozott szövetségük fennmaradjon. A közös érdekek megjelenítésére egy lazább, konzultatív tanácskozás szerintünk alkalmasabb. így egy külön bizottságot hoztunk létre, melynek az a feladata, hogy februárig kidolgozza elképzelésünk megvalósításának részleteit. - Az önkormányzatok azonos és Dagad a megyeháza Rádöbbentek veszélyezetett helyzetükre az önkormányzatok? Gyorsan rendezik soraikat. Erre utal legalábbis, hogy a különböző önkormányzati szövetségek egyre-másra tanácskoznak. A Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége a hét közepén Bátonyterenyén tartotta szokásos összejövetelét. A 19 megyét és a fővárost a közgyűlési elnökök, alelnökök és főjegyzők képviselték. A kormányt a belügyminisztérium munkatársai. A megbeszélés eredményéről Lehmann Istvánt, a Csongrád megyei közgyűlés elnökét kérdeztük. eltérő érdekeire, kérem, mondjon példát! - Közös érdek, hogy a köztársasági megbízott számára nem legitim módon, de informálisan biztosított, központból származó hatalmat ellensúlyozzuk. A megyei jogú városok és a megyék önkormányzatai közötti ellentétes érdekre az egyik példa a finanszírozással kapcsolatos. A megye, a területi önkormányzat fontos bevételi forrása a lakosság száma alapján juttatott összeg, ami most megjegyzem, a megyei jogú városok föllépésének következményeként - 500 helyett 400 forintfő. A megyei jogú városok most maguknak követelik azt a hányadot, amely lakosságuk számarányának alapján szerintük nekik jár. Természetesen ez ellentétes a megye érdekeivel. - A megyék egyébként is nehezményezik, hogy a parlamenti költségvetési vita „eredményeként" megcsappant bevételük. - Bátonyterenyén is központi téma volt az idei költségvetés. Megállapítottuk, hogy - úgy tűnik - az országgyűlési képviselők elsősorban településekhez kötődnek, s a megyék feladatát, eddigi munkáját nemigen ismerik, így nem is képviselik érdekeit. Ezért történhetett meg, hogy a Parlament az utolsó pillanatban megkurtította a megyei önkormányzatok költségvetését. holott a települések egyre több intézménynek a fenntartását adják át a területi önkormányzatoknak. A Bátonyterenyén összegyűlt tisztségviselők nehezményezték, hogy a normatív támogatás összege csökkent, hogy az illetékbevételen osztozni kell a nem megyeszékhely megyei városokkal is. A szövetség tagjai az egészséges lobbizás mellett döntöttek, s kérték a belügyminisztérium képviselőjét, továbbítsa kívánságukat: találkozni szeretnének a miniszterelnökkel. - Az önkormányzati vagyonról mit mond a megyék szövetsége? - A vagyonátadás tapasztalata, hogy rossz a jogszabály. Egymással szembeállítja az önkormányzatokat. így például a megyei városok és a megyék azon vitatkoznak, kié az ingatlan, kié az intézmény, ha a fenntartó mondjuk a területi önkormányzat. A vagyonátadás összeugrasztja az állami szerveket az önkormányzatokkal. A jogszabály alapján az önkormányzatok és a dekoncentrált hivatalok közötti vita megoldására csakis az elhúzódó pereskedés kínálkozik. Tehát számunkra nem megfelelő sem a szabályozás, sem az eddigi gyakorlat. A vita elmérgesedésének megoldása az lehetne, ha például a Belügyminisztérium közvetítene, valamiféle egyezség kialakítását segítené elő. A helyzet érzékeltetéséül néhány konkrét példa. Alaptalanul, törvényellenesen követelik tőlünk újszegedi oktatási központunk átadását a köztársasági megbízotti hivatal számára, a megyeházában pedig újabb és újabb kormányhivatal, azaz dekoncentrált szerv elhelyezését kérik, igényt tartanának a közgyűlési hivatal éttermére és folyosóira. Dagad a megyeháza! Mi szerelnénk elkerülni a rosszízű vitákat. Higgadtan a konszenzus megteremtésére teszünk kísérletet. ÚJSZÁSZI ILONA A hivatás korlátokat szab Hallom a tegnap reggeli híradásban: országos figyelmeztető akciót terveznek az egészségügyi dolgozók, tiltakozásul az ellen, hogy a Népjóléti Minisztérium, elfogadva a kormány javaslatát, az egészségügyben dolgozók bérét, megalázóan kevés, bruttó 10 százalékkal emelte. Alig fél órával később hallom a villamoson a középkorú asszony hírhez fűzött rövid, de velős kommentárját, mondván: „Ezek akarnak több fizetést, amikor teletömjük őket a hálapénzzel?" Igaza van, kedves asszonyom, az orvostársadalom igen szűk rétege valóban meggazdagodik a borítékolt hálától, amit néhányan nemhogy utólag elvárnak, hanem kérnek egyegy orvosi beavatkozás előtt. Az előre megszabott hálapénz, pontosabban magántarifa éppoly etikátlan, jogtalan a beteggel szemben, mint amenynyire az, hogy egy kiváló specialista, aki a szakterületén netán országosan a legjobb, a fizetését nem az átlagnál magasabb színvonalú szakmai teljesítménye alapján kapja a társadalombiztosítótól. A törpe minoritást leszámítva azonban az orvosok döntő többsége nem akkor és nem azért gyógyít tisztességgel, mert a borítékra számít. Tény persze, hogy eltekintve néhány megrögzött borravaló ellenes „mazohistától", legtöbbjük, ha pironkodva is, de nem tolja el a köpenye zsebe felé nyúló hálás kezet a búcsú pillanatában. Nem kapzsiságból teszi. Kényszerből fogadja el, mert a hivatalosan megállapított béréből, nemhogy olyan életszínvonalat nem tud magának teremteni, mint amilyen társadalmi fontossága alapján megilletné őt, hanem a borravaló nékül, jó, ha lakásrezsijét tudja még fedezni. No, persze kedves, villamosban zsörtölődő asszonyom, Az alábbi adatokat a városi kórház-rendelőintézet munkaügyi osztályának vezetőjétől illetve a SZOTE egyik klinikájának főnővérétől kaptuk. Kezdő orvos bruttó fizetése: 11 ezer forint. Kezdő ápolónő bruttó keresete: 8 ezer forint. 34 éves munkaviszonnyal rendelkező betegápoló bruttó bére: 17 ezer forint. Délutáni ápolói műszakpótlék: óránként 5 forint. Éjszakai pótlék: óránként 25 forint. Több, mint 20 éves munkaviszonnyal rendelkező kórházi ápolónők átlagbére: 13 ezer 510 forint, ugyanennyi munkaévet számláló körzeti asszisztenseké: 11 ezer 622 forint. Az alapellátásban húsz évet eltöltött orvos átlagkeresete: 19 ezer 720 forint. Több, mint húsz éve gyógyító kórházi orvos havi átlagkeresete: 19 ezer 560 forint. Az elmúlt év decemberében az alábbi összegekkel vonultak nyugdíjba a városi kórház-rendelőintézet orvosai. 53 éves munkaviszony után: 11 ezer 772 Ft 46 éves munkaviszony után: 14 ezer 952 Ft 44 éves munkaviszony után: 11 ezer 633 Ft 43 éves munkaviszony után: 12 ezer 109 Ft 41 éves munkaviszony után: 10 ezer 807 Ft 39 éves munkaviszony után: 10 ezer 238 Ft amikor az egészségügyiek béremelési követelésén háborog, ne csak a hálapénzzel „teletömött zsebű" orvosokra gondoljon, hanem a nővérekre, asszisztensekre, laboránsokra, a beteghordókra, akiknek nem jut boríték, csak a hivatalosan megállapított alamizsna. S gondoljon arra is: az egymásbaéro, kötelező ügyeletek után járó díjat adóztatják, s a dolog úgy van kitalálva, hogy minél több inspekció - az adósávok miatt -, annál kevesebb fizetés. Persze nem kell félnie a tiltakozó megmozdulások miatt, mert sietek megnyugtatni, az ovrostársadalom nem munkabeszüntetésre készül, mert a gyógyító akkor sem sztrájkolhat, ha holnaptól ingyen kell dolgoznia. Tagjait köti a hipokratészi eskü, s a maga baja, bánata, és kifosztottsága ellenére sem hagyhatja ellátatlanul betegét, nem torlaszolhatja el a kórházak, rendelők bejáratát. Követelési lehetőségei korlátozottak, s ehhez a kevéshez legalább egy kis szolidaritást kér. KALOCSAI KATALIN Morzsák a Bibliából „NEKEM ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN..." (Máté ev. 28:18) Előző írásomban a keresztény egyházak egyetemes imahetére utaltam, Jézus imádkozásra felhívó, bíztató szavait idézve. E héten folyó, láthatóságában nem nagyot mutató, de mégis világméretű, a föld minden táján élő keresztyének körében egyszerre, ugyanarra a Jézus-kijelentésre, felhívásra figyelés, lelki odafordulás, imádkozó érzésekben összekapcsolódás, előtte leborulás. Nem felszínes tömegdemonstráció jellegű esemény ez, hanem egy belső, lelkületi rendeződés, irányulás az új évben is élő Igéjével és Szent Lelkével munkálkodó Krisztus iránti engedelmességre. Ennek témájából kínálok ízelítőt kedves olvasóimnak. „A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. És mikor meglátták Őt, leborultak előtte; némelyek pedig kételkedtek. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevébe; tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté ev. 28:16-20) Jézus szervezte ezt a találkozót Galileában a hegyen, ahol három évvel korábban nagy sokaság hallgatta elámulva tanítását az Isten országáról, az Atyáról, az iránta való bizalomról; a régieknek megmondott törvény új értelmezéséről és az élet új felfogásáról. Ezeket az élményeket erősítette és gazdagította meg hároméves tanítványságuk. Olyan szép volt minden, aminek véget vetett a gazdagok, hatalmasok, erőszakosok érdeke, gonoszsága, a császár ellen lázadók keresztre feszítésével. Jobbnak is látszott eltűnni a szemek elől, és a sokaság helyett a hegyen, csak tizenegyen összegyűlni, emlékezni, összerakni, fölidézni a nagyon személyes benyomásokat. Érthető, hogy amikor meglátták élve, a kereszthalál sebeinek nyomaival testén, leborultak, némelyek pedig kételkedtek. Jézus hozzájuk lépett és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Azoknak is mondta, akik kételkedtek, nem csak azoknak, akik csodálva, imádva leborultak. Gondolataik még egyaránt a múlthoz kötötte őket, és ahhoz, ahogy a múltat értékelték. Bennük még a gonosz, félelmetes, gyilkos hatalom emléke élt és működött, akár a mai emberben. Másnál látják a hatalmat, hamisnak, gonosznak, Jézust és minden szépet, igazat elpusztítónak. Jézus óriási bejelentést tesz a galileai hegyen, amivel át akarja alakítani gyökeresen a mi hajalomról alkotott felfogásunkat. Az Ő feltámadása azt mutatja, hogy mások a hatalmi viszonyok, mint ami látszik. Az Övé minden hatalom mennyen és földön. Korlátozhatatlan. Mindent megtehet, amit akar. Úr a hatalmak felett. Nem egy sorban áll hatalma a világiakkal, esetleg ott az első, hanem felette azoknak. Hatalmát nem önmagáért birtokolja, hatalmával szeret, megvált és újjá teremt. Az önmagáért való hatalom kegyetlen, gyilkos, mindent megemésztő, ahogyan a Sátán működik. Ez a hatalom viszont az oka, a küldetésnek. Azért tegyetek tanítványokká minden népieket, mert nekik van szükségük erre a kapcsolatra. Nem önmagát akarja erősíteni ezzel, majd megemészteni, megsemmisíteni a végén a meghódoltakat, hanem szeretetéből az élet örökkévaló teljességére juttatni, mindent újjá tenni. Meggyőződésem, hogy Jézus a hegyre Galileába nem azért rendelte tanítványait, hogy a hajdani hegyi beszédre, a jézusi tanításokra, elvekre tanítani küldje őket minden néphez, hanem először is annak megértésére, megragadására és rábízására, hogy „neki adatott minden hatalom mennyen és földön". Ezzel a Hozzá kapcsolódással lehet tisztulni, nemesedni emberségünkben, lehet segíteni másokon nem csak e rövid földi élet kellemesebb átfutása, hanem az örökkévalóság távlataira. Ezekre az Igékre figyelő, ezekre imádságában és odaadásában válaszoló keresztyénség életén, hitén és szolgálatán át a Krisztus ajándékai áradnak ez évben az embervilágba. PAPP LÁSZLÓ REFORMÁTUS LELKÉSZ Egérfogó TANDI LAJOS Fölhív egy olvasónk, közli, hogy menjünk a francba, utálja a Délmagyart, hülyeségeket ír, megalapozatlanok a hírei s különben is... Fölhív egy másik olvasónk, és gratulál, ilyen jó még nem volt az újság, hiteles és pontos, mindent megtud belőle, amire kíváncsi. Fölhív a harmadik olvasónk, s azt mondja, szorít nekünk, tiszteli erőfeszítéseinket, jó úton járunk, csak így tovább. Fölhív a negyedik olvasónk, kioktat a magyar helyesírás szabályaiból, hangsúlyozza, hogy gyomláljuk ki cikkeinkből az idegen szavakat, helyettesítsük szép és pontos magyar kifejezésekkel. Fölhív az ötödik olvasó, nem mutatkozik be s nagyon kemény a hangja: hogy közölhetünk olyan hírt, miszerint a mostani négyes ikrek az elsők Szegeden, holott '85-ben már világra segítettek négy csecsemőt. És fölhív a... és szid és dicsér és elküld a... és megmondja a nevét, és letagadja, hogy ki ő, és háborog, és szitkozódik, és néha elsírja magát. S ez így van rendjén, ha az újságot olvassák. A minap a magyar kultúra tiszteletére rendezett televíziós kerekasztal mellől ingerülten ugrott föl a művelődési államtitkár-helyettes, megsértődvén, hogy a megszentelt napot olyan időpontban köszöntik, amikor a televízió nézettsége minimális, s olyan embereket ültettek egy asztalhoz, akik ugyan a magyar kultúra kikezdhetetlen személyiségei, de mégiscsak más pártokat képviselnek. Úgyhogy a magyar kultúra napját államtitkárostul, Makoveczestül, Kósa Ferencestül és Sándor Györgyöstül együtt leminősítette a magát közszolgálatinak kikiáltó televízió. Holott véleményem szerint a Magyar Televíziónak, mindkét csatornájának, mindennapi műsora a magyar kultúra napja kell, hogy legyen. Híreivel, bemondóinak intelligenciáival, profi munkatársai szép magyar beszédével, szenvedélyesen is objektív problémafelvetéseivel, igényes riportjaival, művészien kivitelezett tévés produkcióival és sorolhatnám. Divatja van ma a médiák tetemre hívásának. Pártok kötélhúzása, klikkek iszapbirkózása, önjelöltek fáklyagyűjtogatása és sokezer tisztességes újságíró napi felelőssége egyaránt jellemzi életünknek ezt az immár kitörölhetetlen, szidva is szeretett és szeretve is szidott velejáróját. A rendszer bukfence megszédített itt politikusokat, közéleti embereket, tudósokat és művészeket, mindannyiunkat. És valahányan a másiktól várunk eligazító szót, sebeinkre gyógyírt, zászlójeleket és igehirdetést. S hamar rá kellett jönnünk, mindez nem megy. A pluralizmus, a tolerancia, egymás véleményének tiszteletben tartása és megértése, a másként gondolkodás elfogadása - úgy tűnik - hosszas vajúdás után születhet csak meg. S addig magukat függetlennek kinyilvánító orgánumok igyekeznek befolyásolni a tömegeket, néhány, pártjához elkötelezett fórum kényszerül elvtelen hegyhengertetésre, ingadozó vállalkozások hordják teknővel a napot - vajon kiknek? Elemeire hullik a magyar újságírók szövetsége, politikai érdekek mentén szerveződnek az újabb csoportok s valamennyi a szakmai autonomitást, a politikai függetlenséget tűzi zászlajára. Ugyanarról az eseményről másképp tudósít a kormánypárt iránt lojális kollega s másként vezeti föl a témát a liberális ellenzék tollforgatója. Mást mutat kamerájával a Tévéhíradó és mást a Napzárta előtt, máshová helyezi a hangsúlyt a Vasárnapi Újság, s máshová a 168 óra. Tapsolhatnánk: paradicsomi állapot, mindenki megtalálja érdeklődésének, politikai ízlésének, érzelmi töltésének, sorsát irányító impulzusoknak megfelelő hangot, véleményt, újságot, újságírót, riportot, műsort, műsorvezetőt. Csakhogy aki a 168 órának elkötelezett, az nehezen viseli a Vasárnapi Újság hangnemét, és fordítva, aki az Új Magyarországra esküszik, az fölháborodik a Beszélő cikkein. S a kutya itt van elhantolva. Mert a sokféleség egy, a demokrácia rövidnadrágját viselő társadalomnak még földolgozhatatlan, megfejthetetlen, befogadhatatlan terrénum, idegesítő kaleidoszkóp, zavarba ejtő, elbizonytalanító realitás. így aztán nem csodálkozom, hogy csörög a telefon és elküldenek melegebb égtájra, az egyik névtelen telefonáló határozott baloldaliságomat dicséri vállveregetve, s ugyanazon cikkemhez egy másik azért gratulál, mert határozottan határoltam el magam a baloldal minden földalatti kísérletétől. S örülök, ha ingerült és zaklatott emberek nekünk mondják el panaszaikat, s annak is, ha azért hívnak fel, hogy általunk köszönetet mondjanak orvosnak, buszsofőrnek vagy csak egy segítőkész ismeretlennek. Mi a teendő? - kérdezte anno egy levitézlett politikus. A dolog teszi magát - az élet él. Ezt kellene hitelesen és pontosan tükrözni. Ebben a lapban is. Ez a mi munkánk, s talán nem is olyan kevés. BARKAS KATALIZÁTOR megrendelhető: mm WESTAUTO KFT. . Szeged, Petőfi S. sgt. 52/B. (Szivárvány-kitérőnél) Telefon: 6210-177. A KLAPKA TERI LILA ABC-be várom kedves vásárlóimat. Bő áruválaszték, udvarias kiszolgálás, olcsó árak. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 5-20-ig, szombaton: 5-17-ig, vasárnap: 7-11 óráig. FODOR GÉZA magánkereskedő