Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám

8 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. JAN. 23. Ábrahám András volt a szövetség elnöke, s elfelejtett ember is Hetvenéves a szegedi maratoni elindítója A mai atléták úgy ismerik, hogy Ábrahám András. A ré­giek közül a legtöbbnek nem mond ez a név semmit, dc ha azt írom, hogy Niirmi, akkor mindenkinek beugrik a kép: az az alacsony termetű ember, aki él-hal kedvenc sportágáért. Hetvenéves, de szívének felét még a mai napig is az atlétika tölti ki: a megyei sporttági szakszövetség társadalmi akti­vistája, az SZVSE atlétikai szakosztályának a tagja. Min­den versenyen ott van - ha fizetnek, ha nem versenybírói díjat. Munkájának eredménye lemérhetetlen. Egyike volt azoknak - amit kevesen tudnak róla -, akik hagyományt terem­tettek a szegedi maratoninak. Vele beszélgettem a napokban. - Hogyan is kezdődött? - Közvetve a Délmagyar­ország lapnak köszönhetem, hogy atléta lettem. Az édes­anyám ugyanis újságkihordó volt, s segítenem kellett neki. Természetesen futva vittem a lapokat, hogy minél hamarabb végezzünk. A Szegedi Vasutas­ban 1936-ban igazoltak le. Nem lettem országos hírű atléta, inkább a kerületi versenyeken ismertek. A hosszútávfutás volt a kedvencem, sőt 1945-ben már maratonin is indultam. Elsősor­ban csapatember voltam, így szereztem néhány országos csapatbajnoki érmet is - no nem aranyat... A szegedi maratonin még 1957-ben - akkor a Vasutas volt a rendezője - rajthoz áll­tam. - Még versenyzett, de már bekapcsolódott a szövetség munkájába. - Negyvennégy karácsonya táján Csíkos Ferenc - sajnos, már régen meghalt - szólt, hogy menjek el a Pesti Szállóba - a volt tisztiklub helyén működött -, ahol megalakítjuk az itteni FOTÓ: GYENES KÁLMÁN atléták szövetségét. Először tit­kár, majd 1960-ig elnök voltam. - A szobafestői munka mellett edzőskődodütt is. Nem volt ez egy kicsit sok? - A... dehogy! Engem egy­szer egy testnevelő tanári dip­lomával rendelkező ember úgy megsértett, hogy elhatároztam edzői vizsgát teszek. így is lett, s a Szegedi Postásnál kezdtem a szakmai munkát - tanítványom volt a válogatott Kun Sándor is -, majd amikor megszűnt a szakosztály, átmentem a Szege­di Spartacushoz. A versenyző­im a lakásomon öltöztek, mert annyira mc«toha körülmények között dolgoztunk. Többször előfordult, hogy a „fusiért" kapott pénzemet az atlétáimra költöttem. - Beszéljen arról, hogyan is volt az a szegedi maratoni feltámasztása? - Annak idején a Szegedi Vasutasban nagyon kitűnő ma­ratonista gárda dolgozott. Aztán egyik pillanatról a másikra ez a társaság szétszéledt, s ezzel együtt egy időre versenyt sem rendeztek a Tisza-parti város­ban. 1956-ban felvetődött, hogy hagyományt kellene teremteni a sportág szegedi rendezé­sével. Beszéltem Csíkos Fe­renccel, Kakuszi Ferenccel erről, majd felutaztam Nyírd Györgyhöz, az országos szö­vetség főtitkárához, sőt a szövetkezetek országos köz­pontjával is egyeztettük az elképzeléseket. A következő évben már meg is rendeztük a szegedi maratonit, s az idén lesz a 36. - Az eddigi 35 maratoninak valamilyen minőségben min­dig résztvevője volt. - Az elején, mint a pálya rendjéért felelős, majd mint kü­lönböző helyekre állított ver­senybíró működtem, s remélem, az idein is ott leszek... Egyéb­ként bennem lett egy tüske is. 1978-ban Kakuszi Ferenccel együtt volt az utolsó rendezé­sünk, s úgy érzem sikerült meg­mutatni az utódoknak hogyan kell egy ilyen rangos eseményt megszervezni, s lebonyolítani. Ennek ellenére 1981-ben ki­hagytak a maratoni 25. évfor­dulóján emlékplakettet kapottak sorából. Pedig nagyon sokan tudják - Kakuszi Ferenc, Temesvári Gyula, Keszthelyi Gábor -, hogy milyen szerepem volt a maratoni életre hívásában és életben tartásában. Az igaz­ság az, hogy végül pótlólag megkaptam az elismerést... - Már kevesebb, mint két hónap van hátra a 36. szegedi maratoni idei versenyéig. Gondolom, az ötvenes évek végén, a maiaktól eltérően, másra kellett a szervezőnek ügyelnie. - Akkor egyrészt könnyebb, másrészről nehezebb volt a verseny megtartása. A verseny­zők előtt haladt a rendőrségi autó, az utolsó futó mögött a mentő. A Széchenyi térre pedig Baráth János és Joachim Brúnó kerékpárosai hozták a híreket. Balogh Zoltánnak volt motorja, aminek pótülésén én ültem, vigyázva a rendre, s a verseny tisztaságára... Mit kívánhatunk egy hetven­éves. az atlétikáért élő ember­nek, mint nagyon hosszú és sportmunkásságában sikeres éveket. SÜLI JÓZSEF A háziga/dáké maradt a Móra Kupa A Szegedi 600. Számú Móra Ferenc Szakmunkásképző Intézet labdarúgó- és kézilab­datornát rendezett a Móra Ku­páért. A házigazdák mindkét sportágban a legjobbnak bizo­nyultak. /\ kézilabdatorna végeredmé­nye: 1. Szegedi Móra F. Szakm. (testnevelő tanár: Pusztaszeri Miklós), 2. Szegedi Bebrits szakközép., 3. Békéscsabai 41 l-es szakm. A legjobb dobó díját Farkas Roland (600-as) kapta. A legjobb kapusnak Rákóczi Gábort (Békéscsaba), a mezőny legjobbjának pedig Paplógó Ferencet (Bebrits) választották. A labdarúgás küzdelmeinek végeredménye: 1. Szegedi Mó­ra F. Szakm. (testnevelő: Salán­ki István), 2. Békéscsabai 411­es szakm., 3. Kaposvári szakm. A legjobb góllövő: Komáromi Zsolt (600-as). A legjobb ka­pus: Milente Árpád (Kaposvár). A legjobb mezőnyjátékos: Ba­logh János (Békéscsaba). A Petőfitelep is „beindul" A labdarúgó megyei III. osztályban szereplő Petőfitclepi FC vezetői és játékosai január 26-án, vasárnap délután 2 órakor találkoznak először a petőfitelepi pálya mellett lévő iskolában, ahol a „fő téma" az alapozás megkezdése lesz. Tizenharmadiknak lenni... Beleon nem unt bele! Egy vízilabdázó előkerült! A Szeged SC pólósainak óévbú­csúztató-új esztendőt köszöntő vacsoráján Beleon ugyanolyan jó étvággyal fogyasztotta el a csülköt, mint az energiabe­vitelre általában gondosan ügyelő aktív játékosok, és épp olyan lelkesen beszélt szeretett sportágáról, mintha még mindig a vízilabda lenne számára a legfontosabb dolog a világon... - Zsolt, most visszavonul­tál, vagy egyszerűen csak „bújócskázol"? - Maradjunk annyiban, hogy elsősorban anyagi okok miatt „iktattam ki" a pólót az életem­ből. Nem volt könnyű a döntés­hozatal, hiszen ez a játék jó né­hány gyönyörű pillanattal aján­dékozott meg az elmúlt nyolc­tíz évben. Szentesen és a Bp. Honvédnál is stabil embernek számítottam, és arra is büszke vagyok, hogy Gyarmati Dezső idejében - igaz, csak egyetlen alkalommal - a válogatottban is helyet kaptam. - A szegedi emlékek is ilyen szépek? - 1988-ban Millerrel együtt érkeztem a Tisza partjára, és úgy érzem, az első évem meg­lehetősen jól sikerült. A máso­dik idényben - amikor főként a szélen kellett (volna) bizonyíta­nom - már nem tartoztam a „többnyire nagybetűs" játéko­sok közé, vagyis a bajnoki bronzérem kiharcolásában nem én játszottam a főszerepet. Ta­valy, dr. Kiss Lajosnál már ismét elfogadható teljesítményt Egy vízilabdázó eltűnt! Nem egy medencében megvívott balsikerű közelharc után, hanem csak úgy, egyik napról a másikra. A 26 esztendős Beleon Zsoltot október eleje óta nemigen látták délutánonként az újszegedi Sportuszodában, azon a helyen, ahol az egykori csapattársak, dr. Török B., Lengyel, Dongó, Szabó és a többiek változatlanul az évek során megszokott rendszerességgel gyakorolnak... nyújtottam, és talán nem túlzok, ha azt mondom: a hajrában megszerzett 5. helyben egy kicsit az én produkcióm is ben­ne van. - Ősszel viszont már csak két meccsen és alig pár percig jutottál szóhoz a csapatban. - Előre kell bocsátanom: Kásás Zoltánt nagy szakember­nek tartom, és maximálisan megértem őt, amikor leginkább azokat veszi figyelembe, akik szinte valamennyi edzésen ott tudnak lenni. Én már az előző bajnokságban is „másod­állásban" vízilabdáztam, ugyan­is már akkor beláttam: min­denképpen dolgoznom kell ahhoz, hogy eltartsam a csa­ládomat. Esténként ugyan ke­ményen edzettem, ám októ­berben mégis azt mondtam magamnak: ha csak tizenhar­madik vagyok ebben a gár­dában, akkor nem érdemes to­vább csinálni... Ezt így utólag könnyű elmesélni, de bevallom, rengeteget töprengtem és tépe­lődtem, sőt a mai napig is sajog a szívem, ha a pólóra-gondo­lok... - Ha már ennyire benne vagyunk a nosztalgiázásban: annak idején kik ellen ját­szottál a legszívesebben? - Világélctemben a védeke­zést kedveltem, és pályafu­tásom alatt olyan remek vízi­labdázókat is (ki)fogtam né­hányszor, mint Msveniaridze, Budavári, Csapó vagy Kuncz. Mindig igyekeztem kitalálni a csatárok gondolatát, és legbelül állandóan azt hajtogattam: nincs univerzális, lefoghatatlan já­tékos! Persze, ezt a tézist az el­lenfelek olykor próbálták meg­cáfolni... - Szóval, egyszer s minden­korra vége? - Hazudnék, ha azt állítanám: végérvényesen lemondtam a visszatérésről. Dr. Cseri András 35 éves koráig egészen magas szinten pólózott. dr. Török B. és Lengyel sem „mai gyerek", mégis fontos pillérei a csapat­nak - tehát nem félek attól, hogy viszonylag fiatalon örökre cl kell felejtenem a vízilabdát. Hiszem, hogy valamikor, évek múlva csak úgy emlegetem majd ezt a - kitudja, meddig tartó? - időszakot: „amikor pihentem egy darabig"... RÉTHI J. ATTILA Búza Mihály: szerződésszegés!? A Tisza-Új SK vezetősége levélben kereste meg szerkesz­tőségünket, s az alábbiak közlését kérte. „Meglepetéssel olvastuk a Délmagyarország egyik múlt heti számában, hogy Búza Mihály lett a Szőregi Rákóczi ladarúgó­csapatának az edzője. Ezzel kapcsolatban a következőket jegyezzük meg: 1. Búza Mihály 1992. június 30-ig a Tisza-Új labdarúgó­csapatának szerződtetett edzője; 2. Búza Mihály kérelemmel fordult a vezetőséghez, hogy munkahely változtatása miatt szerződését közös megegyezéssel bontsuk fel. Mivel az indok nem valósult meg - nem változtatott munkahelyet -, így az egyesület a szerződésbontáshoz nem járult hozzá: 3. Mivel az edző a szerződésben vállalt kötelezettségeit a mai napig nem teljesíti, szerződésszegést követett el. Munkáját más személynek kell ellátni, ezért az egyesületünknek kárt okozott, melyet meg kell térítenie. Polgári peres úton kívánjuk érvé­nyesíteni igazunkat. (A követelésünk: Búza Mihály és az alkalmazott szakember bére közötti különbség - ez sem kis összeg...); 4. Szakmai kártérítési igényünk is van - szerződésünk egy példánya a sportigazgatóságon található -, ezért a szerző­désszegésnek szakmai büntetését kezdeményezzük. Végezetül, tudjuk, hogy a megyei I. osztályban egy ilyen jellegű vita újszerűnek tűnik, de ott, ahol több mint egymillió forintba kerül egy csapat működtetése, ott a rábízott feladatot mindenkinek felelősséggel kell ellátnia. A szerződésszegéssel okozott kárt meg kell téríteni. " Újszentiván, 1992. január 22. Bubka „rúdbalesete" Berlinben Új otthonra talált Berlinben Szergej Bubka, aki szovjet színekben háromszor volt vi­lágbajnok és 28 alkalommal javította meg a rúdugrás világ­rekordját. A donyecki olimpiai aranyérmesnek már a családja is megérkezett Berlinbe, sőt velük jött bátyja, az ugyancsak neves rúdugró Vaszilij Bubka, valamint kettőjük edzője. A Bubka fivérek szorgalma­san edzenek és készülnek a hét végén kezdődő fedett pályás nemzetközi versenysorozatra. A legutóbbi ddzés alkalmával viszont Szergej Bubkának az egyik kísérleténél eltört a rúdja, szerencsére azonban nem érte sérülés. A sportoló nem állta meg szó nélkül a „rűdbalese­tet", így vélekedett: „Sajnos na­gyon rosszak voltak a feltételek, igen mély az elrugaszkodógödör. Nem szeretem az ilyen zavaró körülményeket, mert mindig az a célom, hogy hibátlanul gya­koroljak. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy jó eredményeket tudjak elérni." Bubka fedett pályás premierje pénteken a franciaországi Lie­vinben lesz, aztán februárban már minden héten indul egy­egy nagy erőpróbán, így 5-én Stockholmban, 11-én Osaká­ban, 15-én Los Angelesben, majd 21-én Berlinben láthatják a nézők, amint a fellegeket ostromolja. A „téli csúcs" szá­mára is a genovai tető alatti Európa-bajnokság lesz (február 28. - március 1.) „Bízom ben­ne, hogy a téli évad nyugodtan telik el - említette a 28 éves sportoló. - Az idény fő verse­nye számomra is az olimpia". Totózóknak 4. hét OLASZ A OSZTÁLY 1. ATALANTA (6.)-NAPOLI (3.) 1,2 Atalanta otthon : 2 győzelem, 3 döntetlen. 3 vereség Napoli idegenben: 2 győzelem, 5 döntetlen. 1 vereség 2. CREMONESE (17.)-GENOA(ll.) X Creinonese otthon: 2 győzelem, 1 döntetlen, 5 vereség Genoa idegenben: I győzelem . 4 döntetlen, 3 vereség 3. FIORENTINA (13.)-JUVENTUS (2.) X Fiorentina otthon: 4 győzelem, 2 döntetlen. 3 vereség Juventus idegenben: 3 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség 4. FOGGIA (ÍO.)-INTKRNAZIONALE (9.) X Foggia otthon: 4 győzelem , 2 döntetlen, 2 vereség Internazionale idegenben: 2 győzelem, 3 döntetlen, 3 vereség 5. PARMA (7.)-LAZIO (4.) 1, 2 Parina otthon: 4 győzelem, 4 döntetlen, vereség nélkül Lazio idegenben: 4 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség 6.ROMA (12.)-VERONA (14.) 1 Roma otthon: 2 győzelem, 5 döntetlen, 1 vereség Verona idegenben: 3 döntetlen, 6 vereség, győzelem nélkül 7. SAMPDORIA (8.)-CAGLIARI (15.) 1 Sampdoria otthon: 5 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség Cagliari idegenben: 1 győzelem, 1 döntetlen, 7 vereség 8. TORINO (5.)-BARI (16.) I Torino otthon: 2 győzelem, 5 döntetlen, 1 vereség Bari idegenben: 1 döntetlen, 6 vereség OLASZ B OSZTÁLY 9. CASERTANA( 19,)-PISA (9.) X Casertana otthon: 2 győzelem, 4 döntetlen. 3 vereség Pisa idegenben: 1 győzelem, 5 döntetlen, 3 vereség 10. CESENA (5)-MESSINA (15.) 1 Cesena otthon: 6 győzelem, 3 döntetlen Messina idegenben: 4 döntetlen, 5 vereség. 11. COSENZA (7,)-BOLOGNA (14.) 1, X Cosenza otthon: 5 győzelem, 4 döntetlen Bologna idegenben: 2 győzelem, 2 döntetlen, 5 vereség 12. TARANTO <18.)-REGGIANA (2.) X, 2 Taranto otthon: 4 győzelem, 5 döntetlen, 1 vereség Reggiana idegenben: 4 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség 13. VENEZIA (20.)-LECCE (10.) X Venezia otthon: 1 győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség Lecce idegpnben: 1 győzelem, 5 döntetlen, 4 vereség + MÉRKŐZÉS OLASZ A OSZTÁLY 14. MILÁN (l.)-ASCOLI (18.) 1 Milán otthon: 7 győzelem, 2 döntetlen, vereség nélkül Ascoli idegenben: 1 döntetlen, 7 vereség, győzelem nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents