Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

SZOMBAT, 1992. JAN. 18. A HELYZET 9 Passz Hajdanában elöntött a büszkeség, amint a messzi kelet-német tartományban, ottani kollégáim titkolatlan irigységgel és bánattal nézegették kis kék könyvecskémet. Fölöttébb érdekes volt akkor számomra, hogy vélhetően zökkenőmentesen ( de nem várakozás nélkül ) lépdelhetek a berlini S-bahn lépcsőin a nyugati övezet felé. Mindehhez csupán a gyorsvasúti állomás emeletére kellett feljutnom. Kétségkívül történelmi jelentőségű hatással éltük meg azt az esztendőt, s a későbbiekben már szinte aprócska örömként hatott a vízumkényszer eltörlése újabb- és újabb országokkal. Emlékszem, a hosszú és nehéz várakozás idején, a suhancképű keletnémet határőr vizslató tekintetére rövidkét szüneteltetve az járt az eszemben: a diktatúra nem gyalogtúra. Tudat alatt bizonnyal ügyeltem rá, hogy hangosan ki ne ejtsem az ismételgetett szavakat. Ámbár magyarul biztosan nem lett volna nagy hatása. Sok víz lefolyt már azóta a Dunán, az Elbán, az Anion és más egyéb folyókon. Európa átalakult, mióta a kelet-németek Sopron környéki menekvésének is tanúja lehettem. A térkép újra rajzolódik, zökkenőmentesen jutunk határokon túlra. Talán ezért volt oly értelemszerű városkörnyéki rovatot is Hetedhét határon névvel illetni. Dorozsmán túl ugyan még nem kérnek útlevelet, de ha tennék véletlenül, akkor az bizonnyal pass-control lenne. Egyszerűen kérnék a Passportot. Jóízűen mosolyogva betűzgette az olasz vámtisztviselő tavalyelőtt a tintakék könyvecskén: Magyar Népköztársaság. Közelesen erre módja nem marad. Se neki, se másnak. Új címerrel, az államforma korrekt megjelölésével kikerül a polgárokhoz az új útlevél. Televíziós reklám percein keresztül taglalja a fennkölt hangú „tisztviselő" a mindenekfeletti hírt: van új útlevél, szép is, utazni lehet vele, meg minden. Kívülről? Majdhogy mint a régi. Színben és elnevezésben mindenképpen. Nem Passport ez kérem. Oda van írva: Útlevél. Ahol kérik, biztos tudják, hogy mi az a kékség, amit megtekinthetnek. Nagy időket élünk. Pártjaink és kormányunk ellátnak bennünket a megfelelő illeték ellenében új útlevéllel. Az.t se tagadják kormányzati apparátusi (pénzügyi ) tényezők, hogy a hivatalos pénzpolitikának a döntő szerepe jut kifejezésre a fekete és nem fekete valutaárfolyamok közelítésében. Az ötvendolláros apanázs felülvizsgálata még nem következett be. Csakúgy bizonytalanságban vagyok miért pont az útiokmány elnevezését magyarítjuk, ha már újítottunk. Passz. Mármint a kérdést. BECSEI PÉTER Ki állíthatja meg az autóst? A hatályos KRESZ alapján csak rendőr vagy határőr állíthatja meg a gépjárműveket, illetve ellenőrizheti a különféle okmányokat - mondta csütörtökön az MTI érdeklődésre Suha György rendőrségi szóvivő, azzal kapcsolatban, hogy január l-jén hatályba lépett a gépjárművek környezetvédelmi ellenőrzéséről szóló közlekedési miniszteri rendelet. A közlekedési tárca szóvivője, Horváth Árpád szólt arról, hogy ellenőreik egyelőre rendőrjárőrrel közösen teljesítenek szolgálatot. Tehát ellenőrzés esetén a rendőr állítja meg a gépjárművezetőt, s a környezetvédelmi szakember végzi el a szükséges méréseket. Májustól azonban várhatóan módosul a KRESZ, s a jövőben a megkülönböztető karszalagot viselő ellenőrök intésére is kötelesek lesznek megállni az autósok. Universitas-szellemben A Szegedi Universitas elképzeléseibe illeszkedő együttműködési szerződést kötött tegnap dr. Szalai István, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és dr. Dinya László, a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola főigazgatója. A jövőben a két szegedi főiskola közös, második diplomát adó posztgraduális élelmiszeripari szaktanárképzést indít. A 4 éves képzés végén a hallgatók olyan szaktanári oklevelet kapnak, amellyel középiskolákban, szakközépiskolákban helyezkedhetnek el. Az együttműködés értelmében a tanárképző matematika-fizika és matematika-technika szakos hallgatói élelmiszeripari technika tantárgyakat tanulhatnak, illetve ilyen irányú minősítést szerezhetnek majd a SZÉF-en. P.J. Autópárt Svájcban Dreher, a vezér Amikor négv évvel ezelőtt a választásokon feltűnt ez a név az egyik listán, sokan mosolyogtak. Láttak már a választópolgárok hasonló és még furcsább neveket is a jelölt pártok között. Valamennyi tiszavirág életű vállalkozás volt, csupán azt akarta bizonyítani, hogy minden svájci polgárnak joga van arra, hogy pártot alapítson és képviselő-jelöltként lépjen fel. Még akkor sem szűnt meg a mosoly, amikor valahogy mégis kaptak mandátumot. Ilyen is előfordult már. A szinte véletlenül megszerzett 1-2 mandátum a következő választáson ismét elveszett és a kis párt feledésbe merült. Annál nagyobb lett a megdöbbenés, amikor ez a nevetségesen furcsa nevű párt ahelyett, hogy elvesztette volna amit eddig nyert, hat főre szaporította parlamenti képviselőinek számát. Ez már szenzációs választási „győzelemnek" számított és a riporterek egymásnak adták a kilincset a pártvezérnél, hogy kitudakolják sikerének titkát és érdeklődjenek pártja programja iránt. A 47 esztendős dr. Michael Dreher jogász és közgazdász. A zürichi-tó partján fekvő luxusközségben, Küsnachtban lakik, ahol önálló gazdasági tanácsadó irodát vezet. Felesége szintén diplomás jogász. A furcsa nevű párt alapítója és vezére tehát nem akárki, van mit aprítania a levesbe, a svájci illemszabályok értelmében szóba lehet vele állni. Az újságírók kérdéseire kitérő válaszokat adott. v A többség pártjának nevezte magát azon az alapon, hogy a svájci polgárok döntő többsége autótulajdonos, ő tehát a többség érdekeiért kíván síkra szállni. Azt már nem tette hozzá, ami ebből következik, hogy számára ezek szerint azok, akiknek nincs autójuk, nem számítanak teljes értékű embereknek. A környezet- és természetvédelem véleménye szerint csak afféle olcsó frázis, amit a zöldek találtak ki, akik azelőtt tulajdonképpen vörösök voltak és csak akkor váltak zöldekké, amikor látták, hogy a marxista eszmékkel már nem mennek sokra. Tehát igenis még több autóutat kell építeni, a természetet nem kell kímélni, a vasutaktól és más nyilvános közlekedési eszközöktől meg kell vonni minden támogatást, elvégre aki ember, annak úgyis van autója, a többi pedig nem számít. A feministák, akik a nők jogaiért harcolnak, fundamentalisták. A nőknek egyébként sincsen szükségük jogokra, hiszen az ő felesége sem érzi magát vele szemben háttérbe szorítva. A parasztságot sem kell támogatni, mert nem termel a gazdaság számára értékes és hasznosítható árukat, tehát minden ráfordított pénzösszeget az ablakon hajítanak ki. (Ebben véletlenül igaza van. A svájci talaj ugyanis annyira rossz, hogy legelőgazdálkodásos állattenyésztésen kívül semmire sem alkalmas. A köves talajon azonban ennek ellenére gabonát és kukoricát akarnak termelni, ami csak nagy mennyiségű műtrágyázással lehetséges, ezúton pedig káros vegyi anyagok kerülnek az élelmiszerekbe.) Még csak úgy szinte mellékesen említette, hogy mindenekelőtt komoly tisztogatásra lenne szükség nemcsak a közlekedésügyben, hanem a menekültek ügyében is. Ez a kijelentés már gyanúsnak számít azok előtt, akik valamennyire értenek a svájci rejtjeles nyilatkozatok igazi értelmének megfejtéséhez. Voltak már, és léteznek még ugyanis Svájcban olyan szélsőséges pártok, amelyek a nemzet és faj védelmében fellépve újra meg újra az idegenek ellen uszítanak. Csoportosulásaiknak és pártjaiknak mindig újabb neveket adnak, de a lényeg mindig ugyanaz marad; s a parlamentbe is sikerül mindig valahogy, valamilyen név alatt bejutniuk. Az egyik képviselőjük néhány évvel ezelőtt nyíltan kijelentette, liogy a Svájcba befogadott idegeneket ki kell herélni. Talán az új Autópárt is efféle fajgyűlölő, nacionalista szervezet lenne? Nem biztos, de ki tudja. Dreher nyilatkozataiból sok mindenre lehet következtetni. Egy azonban már bizonyos. A pártvezér kijelentette, hogy az Autópárt nevét meg akarja változtatni, mert el akar kerülni minden félreértést, ami bármiféle^komolytalanságra enged következtetni. O ugyanis minden tekintetben a legkomolyabban kíván politizálni. VEZÉNYI Technika, praktika, politika Moratórium, de kinek ? A frekvenciamoratórium blöff, így mondják. Hogy kik tesznek ilyetén megjegyzéseket ? Nos, nem a mindenben kotnyeleskedő faluszéli újságírók, hanem történetesen az ilyeneknek titulált tollforgatók által is nagyrabecsült jog-értők. Visszaolvasható, amint alkotmányjogász és sajtótörténetben, médiaügyben járatos férfiú fölteszi a kérdést jó fel évvel ezelőtt a 168 óra hetilapjában, hogy vajh „Ki dől be a blöffnek ?" Mindaddig, amíg félig-meddig elméleti vita folyik a frekvenciamoratórium létéről-nem létéről, addig filozofikus távlatokban mozog a közembertől nagy messzeségben a valójában igen eshetősen köznapi kérdéskör. A lételmélet kiterjesztése viszont a frekvenciamoratórium keletkezéstörténetére és fejlődésére ez idő tájt más, megragadható jelentést kapott. Nem oly régen idéztem röpke jegyzetben a véleményt, mely szerint a boszorkányokkal egyetemben valójában moratórium sincsen. De valamely belső utasításra mind ez idáig úgy cselekszik a kormányzat ezen része, mintha lenne. Mármint moratórium. Pedig a Parlament nyilvánosság előtt ilyesmiről nem döntött. Mindaddig talán fikciónak tűnik az egész frekvencia, éteren sugárzó műsor-probléma, amíg a vélhetően színfalak mögötti alku és átlátszó praktika keveseket érint. De visszautalva példaként a Bordányban tervezett műsorszóró mini átjátszó ügyére, több kérdés felvetődi);, mint amennyi a mai ismereteim szerint épkézláb módon megválaszolható. Csak azt ne felednénk, hogy egykoron a gazdaságilag is alapvetően fontos tanyás vidék visszafejlesztése kormányprogram volt. Most a külterületen élők egy része komfortos körülményeket teremthet és újfent prosperál a tanyai lét. Ahhoz akar mintát adni egy szegedi kft., hogy milyen egyszerűen ellátható a műholdas programokkal, helyi televízió-stúdiós adásokkal a tanyavidék. Mindemellett még a magyar, földi tv-műsorokat is felerősítve, jobb minőségben továbbítja a hagyományos háztetős antennákra. Ahol tehát kábeltévé készülne, ott megoldható a műszaki problémák garmadája egy, csúcstechnológiát képviselő német mini átjátszóadóval. Gondoltak egyet Bordányban, s igénybe kívánták venni e bizonyos kft. szolgáltatását, úgy mint referencia terepet. Elutasítást vívott ki magának a kérelem a Frekvenciagazdálkodási Intézetnél, s a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium is hasonlóan vélekedik: frekvenciamoratórium van és még kísérleti jelleggel se adnak lehetőséget a korszakos jelentőségű és egyszerűségű mini átjátszó kipróbálására. Hiába minden érv, hogy a műsorvétel egyszerűsége és öt-hatezer forintos lakásonkénti csatlakozási költsége messzemenően kedvező lenne a lakosságnak. Mondhatni: ki foglalkozik manapság itt már a lakossággal ? Kinek az érdeke, hogy az országba olyan technológia kerüljön, amely a pusztában éppúgy, mint hegy-völgyön műsort továbbítana, égi és földi televíziót egyaránt ? A kormányzati szerveknek a jelek szerint nem. A vállalkozó szellemű kft. műszaki tanácsadója elém tárta azt a levelet, amely a „Köhém" osztályvezetőjének aláírásával még a kísérleti, mindenféle műszaki paraméterek ellenőrzésére és mérésekre módot adó üzemét is kizárja. Az érvek között élen jár a moratóriumra való hivatkozás, mondván azt, amit eddig is megannyiszor hallottunk. Látni ugyan jogszabályi korlátozást nem láthattunk Az már csak másodlagos dolog: a kérelemben megjelölt UHF-sáv meglehetősen telített, írja. Túl azon a megjegyzésen, hogy a „meglehetősen telített" nem a legpontosabb műszaki érvelés, állítólag másban is csalóka a válasz. Nevezetesen, hogy a 60-as csatornáig terjedő sáv 50-től fölfelé tiszta, mint a friss hó. Meditációra késztet, hogy ne mondjam találgatásokra ad okot az egész frekvenciamoratórium (ál)história, a Derzsi-féle minisztériumra való visszamutogatás. Mert praktika lehet emögött, az állami vállalati átmenekvés, avagy lobbizás eshetősége. A derekasan veszteséges Műsorszóró Vállalat ezért nem fogadja jó szívvel a mini átjátszók ingyenes közreműködésének ajánlatát sem a földi programok vételének javításában. Pedig a nevezett, illetve érthető okok miatt meg nem nevezett vállalkozás emígyen a kötelezően előírt állami feladatokból vállalt volna részt ingyenesen, ha a 12-15 kilométeres körben működni képes mini átjátszót behozhatja. Azt a technikát, amely Törökországtól kezdve Németországon át Svédországig eredménnyel és megelégedésre okot adó módon működik. A bökkenő talán ott van: a postatörvény, a médiatörvény a kormányzati érdekek szemszögéből készülget. A színfalak mögött a többedik variáció is titokban tartatik. Tudnivaló azonban, hogy a Műsorszóró Vállalat már együttműködésbe kezdett egy debreceni vállalkozással, AM mikro műsorszóró monopolisztikus, országos kiépítésére. Ilyen technikával Budapest-Csillaghegyen működtet a monopolvállalat AM mikro sugárzót. Amely műholdas adásokat továbbít. Értő szakembertől hallom, hogy ez a technika nem ad lehetőséget helybéli stúdiók műsorsugárzására. Mindemellett a vételhez parabolaantenna szükségeltetik. Előkerül egyébiránt a régi képlet, amelyben a tanyai olvasókör működését kizárta az állami bürokrácia, mondván, nem tudni, mit csinálnak a sóshalmi szervezkedésgyanús parasztok. Lám-lám, a konkrét összehasonlítás és példálózás mellőzésével sem feledkezhetünk meg róla, hogy a letűntnek vélt rendszer továbbélése lobbikban is megmutatkozik. Átpolitizálva, de átlátszó érvekkel és érdekszövetséggel. BECSEI Svarcoljunk mindannyian Ma mintha kisebb volna a tömeg a Moszkva téri emberpiacon, Budapesten. Néhány éve még ide járt mindenki - majdnem száz kilométeres körzetből jöttek az emberek, hogy egy-két napra szóló alkalmi munkát, segédmunkát találjanak maguknak. Mi történhetett? A munkanélküliség nem lett kisebb, sőt, napról napra nő. Márpedig, ahol munkanélküliség van, ott azonnal megjelenik a feketemunka - ezt a nálunk fejlettebb országokban is tapasztalhatjuk. Nagyon sok munkaadó úgy gondolja: „miért fizessek én társadalombiztosítást? miért fizessek segély-járulékot? elég, ha odaadom a pénzt a munkásnak, s azzal el van boronálva." Aki pedig nem talál munkát égen-földön, az kénytelen belemenni ebbe az alkuba, hiszen nincs sok választása. Tudja persze jól, hogy így nem növekszik a nyugdíjalapja, és semmiféle biztosítás nem védi, ha munka közben balesetet szenved - ám a valóságban ez nem tűnik olyan nagy bajnak sokak szemében. Hiszen aki munkanélküli segélyt kap, az egy bizonyos határnál nem kereshet többet hivatalosan, mert akkor elveszíti azt a kis segélyt is. Az 6 érdeke tehát az, hogy keresetének jó részét ne vallja be (így aztán adóznia sem kell utána). A munkahelyi balesetek pedig - nos, mindenki azt tapasztalhatta negyven éven át, hogy a vállalatok, téeszek minden lehetséges eszközzel igyekeznek nem munkahelyi balesetnek feltüntetni a sérüléseket, hiszen akkor romlik a statisztika és oda a szép prémium. A Moszkva téri fogyatkozásnak inkább az az oka, hogy kevesebb lett az építkezés a fővárosban és több lett a fekete munkaalkalom vidéken. Régebben úgy tartották, hogy a családi házakat, nyaralókat két cég építi: az OTP adja hozzá a pénzt, az SZTK pedig a munkaidőt - betegállománnyal. (Az OTP már egyre kevesebb pénzt ad, betegállomány pedig nem szükséges többszázezres munkanélküli-állomány mellett.) Németországban a gazdaságkutató intézetek be is vallják, hogy például az építkezéseket nem lehet bejelentés és TB. alapján mérni. Ott például számba veszik, hogy mennyi mész és cement, tégla és ablakkeret fogy, s abból következtetnek az építkezések valódi számára. A mezőgazdaságban pedig kialakultak az „állandó" svarcolók. Egy fólia vagy üvegház melegébe nem léphet be akárki: ott fontos a munkás megbízhatósága. Tehát ha nem a gazda, vagy családtagja gondozza a hajtást, akkor a munkásnak nagyon gondosnak, kipróbáltan becsületesnek kell lennie. (S ugyanez a helyzet a városi takarítónőknél is.) Korunk új jelensége azonban, hogy egyre több azoknak a száma, akik a „hivatalos" munka mellett svarcolnak. Mivel kell a pénz, „fekete" taxizást, kertápolást, tervezést, építést vállalnak hét végén, este. De maguk a vállalatok is igyekeznek ügyeskedni a munkabérrel. A szellemi dolgozók esetében a fizetésnek csak egy részét adják oda fizetésként - a jövedelem többi része tiszteletdíjként, vagy egyszeri megbízásként. (A nagymama, kishúg, unokaöccs, szomszéd néni nevére) érkezik. A cég megspórolja a TB-járulékot - a munkavállaló pedig az adót. Azt mondják a szakemberek, hogy a statisztika ma nem képes mérni az ötven főnél kisebb vállalkozásokat. így azután valószínű, hogy a bruttó nemzeti termék (a valódi termelés) nem csökkent oly mértékben vagy 8 százalékkal -, mint azt a hivatalos számok mutatják. Ott van az az árnyékgazdaságban, a fekete szférában. Mindenesetre: a feketemunka tömeges elterjedésének van egy irdatlan veszélye. Ez pedig: a munkaerkölcs további romlása, a felelősség eltűnése. Ha egyszer valaki „nincsen", nem felelős a munkájáért sem. Én nem dolgoztam, ő nem fizetett, ki kérheti számon a munka minőségét? S a végső károsult: a .fogyasztó, aki a felelőtlen munka eredményét használni szeretné. Én, te, ő... mi. Sós PÉTER JÁNOS