Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. JAN. 16. PANORÁMA 11 Vér, sár és Robin pajtás A gyerekek mindent tudnak A boszorkány vért csorgat a fémtálba, nagyot köp a vörös tócsába, azután szuperhosszú körmeivel elkezd kotorászni a tányérban. hogy a kotyvalékból a jövőt kiolvassa. Enyhén szólva gusztustalan jelenet, amit pedig várhatóan sok tízezer gyerek is megnéz, hiszen a filmet, a Robin Hood legújabb, ezúttal amerikai változatát, elsősorban a gyerekeknek szánták. Aminthogy a Robin legendája valóban mese, tehát joggal számítanak a filmgyártók az ifjú közönségre. Márpedig ebben a Kevin Costncrrel (ő volt az Oscarokkal kicsit túlértékelt Farkasokkal táncoló főszereplője és rendezője) készült legújabb Robin Hoodban nemcsak a ronda öregasszony gusztustalankodik. Mindjárt az elején egy kedves kis kézlevágással indít a film, és egyéb nyalánkságok is bőven akadnak még benne. De hát miért tegyünk szemrehányást a Robin Hood készítőinek? Nem tettek mást, mint alkalmazkodtak a kor filmes és egyéb divatjaihoz. Hiszen már a játékgyárak is úgy hirdetik például a Magyar Televízióban - legújabb termékeiket, hogy az űrbéli szörnyecskék a gyermeki szemek előtt teszik tönkre egymást. Az, hogy egy szereplő az üvegablakon át kizuhan a kertbe. hogy asztalokat, székeket vernek miszlikre emberek fején, hovatovább már a humoros hatáskeltés eszköze. S most a pofonokról, a csupasz ököllel bevitt rettenetes horogütésekről nem is esett szó. - Nem igazi ez a bunyó, a gyerekek is tudják, hogy kaszkadőrök művelik az egészet - nyugtatgatják ilyenkor egymást és a felnőtteket a filmkészítők. S mi tagadás, van némi igazság abban, hogy a gyerekek már majdnem mindent tudnak. S az elvont esztétika emlőin nevelkedett dramaturgok ehhez azt is hozzáteszik; hogyha a gonosz, a rossz a filmben, vagy akár a bábszínpadon nem elég erős, nem elég „hatékony", akkor a jó győzelme sem okozhat igazán élményt a fiatal - s nem csak a fiatal - nézők számára. Hagyjuk hát csorogni a boszorka vérét, legyen erős ökle és fegyvere a gonosznak, hiszen máskülönben hol marad a jó győzelme felett érzett torokszorító öröm? Igazságszagú ez az érvelés, de mégis van vele egy kis baj. A gyerek (s ehhez hozzá kell számolni a gyermeklelkű felnőttek tömegeit is) azt látja, hogy az asztal lapja forgáccsá törik valakinek a fején. Jó esetben a tudata mélyén még hozzászámítja, hogy ezt két kaszkadőr műveli egymással, de az ütés, a rombolás agresszivitása így is örömöket ad az arra hajlamosaknak. Azt viszont már szinte senki sem méri fel, hogy egy valódi asztallap soha nem törik miszlikre valakinek a kobakján, így. darabokra csak a koponyacsont mállhat. A filmbeli látványhoz ugyanis a papírtörékenységű speciális falap szolgál, amit kisujjal is össze lehet törni. A fejen szétvert flaska valójából cukorból van, csakúgy, mint az „ablaküveg", amin át ki lehet repülni a szobából. Ha ott valódi üveg lenne, minden körülmények között vér folyna, súlyos balesetek nélkül normál feltételek mellett az ilyen jelenet meg nem úszható. (Különösen, hogy többnyire ismételni is kell!) A csupasz ököllel bevitt rettenetes ütések nemcsak állon, fejen, hasfalon okoznának maradandó nyomokat, hanem aki üt, az sem biztos, hogy csontrcpedés nélkül használhatná a továbbiakban az öklét. Nos, ezek azok a mozi (tv) hatások, amelyekkel senki nem számol. Azzal ugyanis, hogy felnő(tt) egy generáció, amelyik azt hiszi, lehet asztallappal egymást fejbe verni, s ennek nem lesz káros következménye. Lehet üvegeknek nekiesni sérülés nélkül, lehet csupasz ököllel verekedni mindkét félre nézve súlyos balesetveszély nélkül. (Az agresszivitásnak most csak ezt a három gyakori formáját hoztam példának, de e filmtípus szakértői a módszerek és technikai eszközök tucatnyi más változatát is ismerik.) Arról, hogy az élet agresszívebbé vált, elsősorban nem a filmek tehetnek. Ám abban nagyon besegítenek, hogy minden harmadik kisgyerek Rambónak képzelje magát. Feltételezésem szerint még abban is, hogy a határaink közelében ifjú emberek úgy kezeljék a géppisztolyt, gránátot, mintha filmbeli trükkös játékszerek lennének, amivel - ha úgy hozza a sors - szétlőhetjük a szüleink házát is. (A valóságos jugoszláviai esetről a magyar sajtó is beszámolt.) Az indok, a motiváció az életből, a társadalomból való. Az eszközök felhasználásának könnyelmű módszereit a filmek is sugallják. Különböző okok miatt nem vagyok az amerikai civil társadalom szervezeteinek lelkes rajongója. Ám az erőszak ellen fellépő szervezet ottani mintájára nem ártana itthon is valamivel próbálkoznunk. Filmek tiltása ritkán - talán soha - nem vezetett eredményre. Orvosok, pszichológusok, egyházi személyek, hétköznapi szülők azonban rendszeresen minősíthetnék nálunk is ezeket a filmeket. Természetesen leminősíthetnék. A várható hatás bizonytalan, de a jelenlegi semminél egy ilyen szerény jelzés is többet érne. BERNÁTH LÁSZLÓ Családi tükör Zsuzsika, a tizenhét éves nagylány hazamegy életének első komoly randevújáról, és figyelmezteti a mamáját: - Ha történetesen éjszaka álmomban valamit kibeszélnék - nem kell elhinni! * - Milyen férjed van? - Rossz. Olyan, mint az ördög. - Szarva is van? -Lesz!! * Két lánytestvér annyira félti, óvja a macskát, hogy a lakásból ki sem engedik, nehogy találkozzék a szomszédék félelmetes kandúrjával. - rt^ucceltUs*. Jjzdnntí Je.* i^dSMSTZi n. étfl^f.2 ^KJcreéőt/t if*. ÉU^cJ^ AT _<*.«, , Jf** gjyc . (cJtC.ii.de.-rf /tUf „ tA. '1+f.túK*.: Ct- A-A.,' /'C-K,*/' fier. i+jft- L* i/Afrz^fz—"Tf a x Ji íN f A fiatalabb lánynak megkérik a kezét, férjhez megy, majd a házasságkötés után rögtön nászútra utazik ifjú férjével. A nő vére másnap táviratot kap: „Azonnal engedd ki a macskát!" * Az ideggyógyász faggatja a beteget: - És a szerelemről mi véleménye, asszonyom? - Azt sem tudom, hogy mi fán terem. - Ez lehetetlen! - Higgye el, doktor úr, hogy így van. Én még sosem csaltam meg a férjemet! Lemezforgató Csak vájtfülüeknek! E felcím után általában lemezújdonságok ismertetése következik, most azonban nem két lemezről, hanem jóval többről, a Lemezbarátok köréről szeretnék némi információt nyújtani. Tavaly decemberben indult az ifjúsági házban a Csak vájtfülüeknek! című programsorozat. Ahogy az estek házigazdája, Szerdahelyi Zoltán elmondta, céljuk az ínyenc lemezgyűjtőket egy baráti társaságba gyűjteni, műfajra való tekintet nélkül. Szeretné bebizonyítani. hogy az igazi közönség szívesen hallgat mind komoly-, jazz- vagy rockzenét. Itt a lemezklubban mindegyikre sor kerül, így például a hónap első előadása, Schumann dalciklusa után a punkzene egyik képviselőjének, a Stranglers-nek a lemezei következtek. Lemezklubok működtek már Szegeden, de azok mind specializáltak voltak: pl. Frank Zappavagy különböző jazz-klubok. Ilyen irányban ez az első próbálkozás, s reméljük hosszú életű lesz. A lemezbarátok minden kedden 18 órakor találkoznak a házban. A program rövid előadás, majd a lemez meghallgatása - egyelőre, mert ahogy egyre állandóbb, törzsközönség kezd kialakulni, úgy válik egyre Annak ellenére, hogy az épület rekonstrukciója és átalakítása miatt bezárt a Műcsarnok, a kiállítási intézmény folytatja korábbi kezdeményezéseit, így a három évvel ezelőtt elindított nemzetközi pályázatát és kiállítássorozatát is. Csakhogy most nem a Műcsarnokban, hanem az Ernst Múzeumban látható a 11. Nemzetközi Minta Triennálé. Ezúttal olyan intézmények vállalták a szponzorálást, mint az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, az Amfora, a Design Alapítvány, az Ipari Fejlesztési Bank. valamint a Győri Textilművek. Jelezvén ezzel, hogy nem csupán művészeti, képzővagy iparművészeti kiállításról, dizájn bemutatóról van szó. Hanem nagyon is praktikus, az ipar több ágát megérinthető kínálatról. A rendezők szándéka is megfogalmazódik a kiállítás alcíméül választott szlogenből: Mintakalandok a síkbál a térbe. Az első minta-pályázatra főleg grafikusok, textiltervezők, fesoldottabbá az est hangulata. Jólesik leülni a napi hajsza után a félhomályos klubhelyiségben, megmártózni a zenében, beszélgetni a már ismerős lemezbarátokkal. Híreket, információkat vagy esetleg lemezeket cserélni. A társaság életkorát tekintve vegyes, a fiatalabb generáció mellett feltűnik a középkorúak néhány képviselője is. Elgondolkozva figyeltem, hogyan hallgatnak zenét az emberek. Egyikük átszellemült arccal élvezi, a másik arcát tenyerébe rejtve, az ütemre ringatózva, csukott szemmel „éli át". A hátsó sorban néhányuknak a zene háttér marad, halkan beszélgetnek társukkal. S van, aki a távolba révül, csak ujjai melyekkel a ritmust követi jelzik, hogy jelen van. A programban nem az újdonságok, az aktuális divatirányzatoknak megfelelő slágerek kerülnek előtérbe, hanem a tartós, az igazi alkotások, melyeket akár tíz év múltával is érdemes elővenni és meghallgatni, így a januárban hátralévő két előadás is igazi csemegét kínál az ínyenceknek, a 21-i a Dobvirtuózok címet viseli, míg 28-án a Ten Years After kerül TAKÁCS VIKTOR Megszólal végre a kisember! Társadalmunkban valós igény, hogy ne mindig csak a vezetők, miniszterek, polgármesterek, pártelnökök nyilatkozzanak a sajtóban. Hanem szólaljon meg a végre a kisember! Ebben a kérdésben a sajtónak is van vaj a fején. Merthogy nem kutatjuk fel elég nagy elszántsággal azokat a kisembereket, akiknek annyi mondanivalójuk lenne a nyilvánosság számára. Érzem én is a felelősség súlyát, ezért a a közelmúltban egy igazi kisember véleményét kérdeztem meg mai magyar létünk legégetőbb problémáiról. A kisember - nevezzük S.-nek - joggal képviselheti rétegét a közvélemény előtt, hiszen valóban kicsi, mindössze 79 centi magas, súlya is alig több, mint nyolc kiló. Apró termetét némileg zsenge kora magyarázza. S. alig múlt öt hónapos. Ugyanis a kisfiámról van szó, vele készült az alábbi beszélgetés. Mosolyogva nyugtázza, hogy kiveszem a kiságyból, keresztbe vetett lábamra fektetem. A riportermagnót ugyan elsőre meg akarja enni, de némi ügyeskedés után sikerül úgy elhelyeznem, hogy ne érje el. És felteszem az első kérdést. - Mondd fiam, téged nem aggaszt, hogy jövőre ismét emelik a benzin árát ? - Blü. - felelte S. lakonikusan, jelezve, hogy nem érdekli a dolog, egyetlen kocsi van a családban, az ő babakocsija, az meg nem benzinnel, hanem papával-mamával megy. - Szerinted jövőre mire lesz elég az a 4100 forint, amit anyád GYES-ként kap? - Ö-ö-ö! - nyögte S., és gyanús szagot szimatoltam a nadrágja felől. -Na jó, váltsunk témát! Ki lenne a legjobb színházigazgató? - íjjijjijjijj! - lelkesedett S., és kezével bőszen hadonászva jelezte, hogy ő szeretne lenni. Majd elgondolkodott, és hozzátette: - Plörn. Plöm, plöm. - Gondolod? - akadékoskodtam. - De hát te még csak egy pelenkás vagy! - Krrrr! - vágta rá S„ és be kellett látnom, igaza van. Egy igazgatói fizetésből telik dadára. - Azt mondják egyébként is, hogy '92 már a gazdasági fellendülés első éve lesz. - Höhöhöhö! - kacagott S., hogy majdnem leesett az ölemből. - Te nem bízol a kormányunkban? - kérdeztem elszörnyedve. - Blütty. - jelentette ki teljes határozottsággal, de hogy egész pontosan mire gondolt, azt nem tudom. - Mégis tudnál valami biztatót mondani a többi kisembernek? - Ájájájáj! - tiltakozott S. nagy hévvel, majd feszengeni kezdett. - Oáoáoá! - közölte velem. - Na, jó, jó, visszateszlek a csörgőidhez - nyugtattam meg csak még egyet mondj meg nekem. Mire alapozod mindazt, amit elmondtál? - Híjjj! - mondta huncutul, jelezve, hogy nem árulja el a forrásait. Még kérdezni akartam valamit, de a kisember már szájába vette kedvenc nyulát, és rám sem hederített többé. MÁROK Mintakalandok Kiállítás az Ernst Múzeumban tők küldtek ragasztott, tűzött, varrott, mozaikozott, raszteres és más, hagyományos és divatos stílusokat követő képeket, rajzokat és textileket. Akkor, az áttételes ajánlat is elsősorban a textiliparnak szólt. Most megjelentek a térbeli művészetek is, nem titkolva, hogy a minták, mintaötletek egyebek közt a kerámia-, az üveg- és műanyagipar merítésére számíthatnak. Persze a minta ezen a kiállításon is igen sokféle értelmezésben jelenik meg. Egyrészt, mint használati, másrészt, mint használaton túlmutató médium. Aztán ott van a minta, mint az esztétikai minőség, a dizájn része. S felsejlenek a mintában rejlő esztétikai-emocionális lehetőségek. v m m m W 1 « 1 1 I I 1 A mintának azt a szerepét, amely érzelmeinkre, érzékeinkre hat, amellyel vonzóvá (vagy éppen taszítóvá) tud tenni egy tárgyat (terméket) egyre többre értékelik a termelők, a fogyasztók. Ez a felismerés azonban már túlmutat egy kiállítás keretein, noha létjogosultsága éppen a használati értékében van. Száztíz művész, a világ különböző országaiból, vállalkozott arra, hogy értelmezze a minta fogalmát. Hogy kísérleti, játékos definíciót fogalmazzon meg. Amerikai, görög, finn, osztrák, lengyel, cseh, francia, német kiállítási tárgyak érkeztek a budapesti seregszemlére. S természetesen erős a magyar jelenlét is. Olyan művészek állítottak ki, mint Attalai Gábor, Balázs Irén, Gulyás Kati, Polgár Csaba, és igen sok a fiatal, néhány éves alkotói múlttal rendelkező iparművész és grafikus hazai és külföldi színekben egyaránt. (Képünkön Balázs Irén: Szárnyak) KÁDÁR