Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-15 / 12. szám

SZERDA, 1992. JAN. 15. 1 OKTATAS9 A nemzeti alaptanterv tervezete Részleteket közlünk a nemzeti alaptanterv-tervezetből, amelyet egy munkaközösség állított össze, s amely a kötelező iskoláztatás közös alapkövetelményeit tartalmazza. A teljes szöveget az önkormányzatok és a nagyobb oktatási intézmények kapják meg. A nemzeti alaptanterv célja A nemzeti alaptanterv (NAT) a Magyar Köztársaság alkotmányában foglalt és az emberi jogok, valamint a gyermeki jogok chartáiban kihirdetett értékek alapján határozza meg a kötelező oktatás alapkövetelményeit. Célja a nemzeti, az európai és az egyetemes emberi értékek közvetítése. „Alap"tanterv, mert csupán a minden magyar állampolgár számára szükséges és tőle elvárható közös ismereteket, képességeket és készségeket tartalmazza. „Nemzeti", mert fontos szerepet szán a nemzeti hagyományok ápolásának és a nemzeti azonosságtudat fejlesztésének, beleértve az ország nem magyar nemzetiségű és etnikumú állampolgári identitásának ápolását és kibontakoztatását. „Nemzeti" abban az értelemben is, hogy a politikai érdekek felett állóan a közös nemzeti érdekeket szolgálja. A nemzeti alaptanterv szükségessé teszi helyi tantervek készítését. Keretül szolgál ahhoz, hogy az iskolafenntartók és az iskolák pedagógiai szemlélete érvényesülhessen. Ilyen módon lehetővé válik, hogy az iskolákban a nevelést és az oktatást különböző világnézetek szellemében lehessen megszervezni. MŰVELTSÉGI TERÜLETEK ÉS TÖMBÖK A NAT a következő műveltségi területeket, illetve ezeken belül (zárójelben jelezve) a következő tömböket tartalmazza: 1. anyanyelv; 2. idegen nyelvek; 3. matematika; 4. vizuális kommunikáció, tömegkommunikáció, informatika; 5. természetismeret (ezen belül fizika, kémia, biológia, természetföldrajz); 6. ember és társadalom (ezen belül történelem. emberismeret, erkölcsismeret, vallásismeret, társadalomismeret, Társadalom- és regionális földrajz); 7. művészetek (ezen belül irodalom, képzőművészet és tárgykultúra, zene. film); 8. technika és környezetkultúra; 9. életvitel, család, háztartás; 10. testnevelés és sport. Az itt felsorolt műveltségterületek és műveltségtömbök különböző variációkban szervezhetők tantárgyakká. (...) A NAT a közös értékeket, a mindenki számára szükséges, elérhető és mindenkitől elvárt közös ismereteket, képességeket és készségeket határozza meg. A nélkülözhetetlen közös tudás mellett azonban a tanulóknak szükségük van az érdeklődésüknek, adottságaiknak megfelelő sajátos képzésre is. (...) A NAT két szintre bontja a követelményeket; elemi szintre és alapszintre. Az elemi szint a 6-12 évesek fejlődéslélektani és gondolkodási jellemzőit veszi figyelembe; az alapszint a 13-16 évesekét. A váltás tehát a tipikusnak tekinthető pszichikus fejlődés legkarakterisztikusabb pontjára kerül. Ezért vág egybe a nyugat-európai országok döntő többségében alkalmazott iskolaszerkezeti felosztással. A 16 éves felső korhatár a tankötelezettség időpontjából következik. Mindenki számára közös követelmények ugyanis csak a tankötelezettség időszakára fogalmazhatók meg. ALAPTANTERV ÉS ISKOLASZERKEZET Mivel az alaptanterv lényege, hogy a mindenki számára szükséges és mindenkitől elvárható közös ismereteket, készségeket. képességeket tartalmazza, akármilyen iskolatípusban tanul is a fiatal, az alaptanterv elvileg nem függ az iskolaszerkezettől. A gyakorlatban azonban számításba kell venni, hogy a korábbi erőszakolt egységesítés ellenhatásaként a következő években az iskolarendszerben többféle szerkezeti változat jelenik meg. (...) A tantervi szöveg azt is jelöli, meddig kell az alapszintű követelményekben eljutni a 13-14 éves életkorig (azaz a jelenlegi 8. osztályban). Ez a megoldás lehetővé teszi az alkalmazkodást a különböző iskolaszerkezeti variációkhoz, (például a 8+4; 6+6; 4+8: 6+4; 6+4+2; 10. 12 osztályos iskolákhoz). (...) A HELYI (ISKOLAI) TANTERV Az iskola az alaptantervre és esetenként az iskolafenntartói tantervre építve, általában az alternatív tantervekre, programokra, taneszközökre támaszkodva, azokat felhasználva állítja össze, foglalja működőképes rendszerbe helyi tantervét. Természetesen az. iskola maga is készíthet programokat és taneszközöket. A helyi tantervnek a következő elemeket célszerű tartalmaznia: az iskola nevelési elveinek és pedagógiai koncepciójának tömör megfogalmazását; az iskolában tanított tantárgyak rendszerét és tematikáját; az iskola óratervét; a tanításban használt tankönyvek és más alapeszközök felsorolását; a tanulók értékelésének tervét. Az alaptanterv országos szinten kiindulásul szolgál a vizsgakövetelmények összeállításához, az iskolákban pedig iránymutatást ad a tanulók teljesítményének folyamatos ellenőrzéséhez. A NAT ÉLETBELÉPÉSE A korábban megszokott, felülről vezényelt „bevezetéssel" szemben, a NAT jóváhagyását követően minden iskola maga tervezi meg, hogy legkésőbb a '90-es évek második feléig melyik műveltségi területen milyen módon és ütemben igazítja tantervét az alaptanterv követelményeihez. Természetesen a NAT bizonyos követelményeit addig is figyelembe lehet venni. (...) A NAT fokozatos életbe léptetésének a következő általános feltételei vannak: az alaptanterv által orientált szabad tankönyv-, taneszköz- és tanításiprogrampiac; az értékelési és vizsgarendszer, a tanítók és tanárok felkészítése, egyes esetekben átképzése vagy kiképzése az új feladatokra: á pedagógusképzés és továbbképzés korszerűsítése a nemzeti alaptanterv figyelembevételével; az iskolák munkáját támogató központi és helyi tanácsadó és szakértő hálózat kiépítése. Anyanyelv Az anyanyelvi kommunikációs nevelésnek minden életkorban fő feladata az értelmes, szép magyar beszéd, az eszközszintű olvasás, írás és helyesírás használatához szükséges képességek és készségek kialakítása - az adott életkorra jellemző gondolkodási szintnek, társadalmi igénynek megfelelő mértékben. Kiemelt törekvése az anyanyelvi nevelésnek a szótértés és az önkifejezés képességének fejlesztése. Annak elérése, hogy a partnerek minél teljesebben értsék a kommunikáció üzenetének minden összetevőjét, a szóbeli és az intonációs eszközök jelentését, a testbeszéd (az arcjáték, a gesztusok stb.) jeleit. Egyúttal minél pontosabb és árnyaltabb kifejezésére legyenek képesek gondolataiknak, érzelmeiknek, akaratuknak. Elérendő feladat, hogy az. anyanyelvi műveltség, a szövegértési és szövegalkotási képesség minden életkorban összhangban legyen a tanulás és önművelés követelményeivel, és segítően szolgálja a logikus gondolkodást, az önálló véleményalkotást, fejlessze a problémaérzékenységet, nyújtson alapot az idegen nyelvek tanulásához. (...) Az anyanyelvi nevelés a nemzeti kultúra átadásának, átvételének folyamata is. ezáltal a nemzeti azonosságtudat és felelősség kialakításában is fontos szerepet tölt be. A tanulók életkorát és az anyanyelvnek a személyiség egészében betöltött sajátos szerepét alapul véve az anyanyelvi nevelés szintjén a verbális ismeretnyújtással szemben a tanulók rendszeres és változatos nyelvi tevékenységének ajánlatos elsőbbséget kapnia. Kiemelkedő szerepe lehet e folyamatban a személyes élménynek és átélésnek, sőt a játéknak is. Alapszinten az anyanyelvi, kommunikációs nevelés minden tevékenységi formájában a képességek fejlesztésének a szilárd grammatikai ismeretek a legfőbb biztosítéka. Elméleti ismeretek nyújtásával növelhetjük a tudatosságot és a kritikai szemléletet a kommunikációs folyamatok értelmezésében és a szövegelemzésben, szövegalkotásban. (...) Az anyanyelvi, kommunikációs nevelésnek kiemelkedő szerepe van az emberformálásban, a gondolkodási és kifejezésben önállóság fejlesztésében, ezzel pedig a beszélő szellemi igényességének és egészséges önbizalmának erősítésében is. Ezért az anyanyelvi nevelés folyamatában - életkornak megfelelően, de minden szinten - egyenlő súlya van a nyelvi norma elsajátíttatásának és az egyéni képességek felszabadításának, az eredeti stílusú önkifejezés bátorításának. KÖVETELMÉNYEK ELEMI SZINT 1. Az elemi szintű anyanyelvi nevelés egyik hangsúlyos feladata a kommunikáció minden fajtájának átgondolt fejlesztése; egyben a tanulás alapjául szolgáló beszédészlelés és beszédértés tudatos gondozása. Az anyanyelvi képzés magában foglalja az élőbeszéd, az olvasás, az írás és a helyesírás eszközszintű, a köznapi társas kapcsolat meg-, teremtésére alkalmas használatának és az. ehhez szükséges alapvető képességeknek és készségeknek szilárd alapokra helyezését. 2. Az elemi szint készíti fel a tanulókat az alapvető kommunikációs helyzetekre. a normát követő, a beszédhelyzethez alkalmazkodó, egyúttal a beszélő egyéniségének megfelelő megnyilatkozásra. Az elemi szintű anyanyelvi nevelésnek a norma és az egyéni változat összhangjára kell törekednie a kiejtés gondozásában is (...) 3. A szövegértó képesség fejlesztésével az elemi szint indítja el az önálló tanulás és az önművelés tevékenységeinek folyamatát, alapot teremtve az idegen nyelvek tanulásának megkezdéséhez is. 4. Az anyanyelvi nevelés fontos törekvése, hogy az igényes szóbeli és írásbeli nyelvhasználat megalapozásával hozzájáruljon anyanyelvi örökségünk közvetítéséhez és ápolásához. 5. Mindezen célok megvalósítását az a gondolat hatja át, hogy az anyanyelvi rfevelés is a kisiskolás korosztály értelmi és érzelmi fejlesztésének kiemelt területe. TARTALMAK, TEVÉKENYSÉGEK, KÉPESSÉGEK Olvasás, szövegértés 1. Különféle műfajú szövegek értése, értelmezése néma olvasás alapján is. 2. A szöveg értését támogató alapvető szövegelemző műveletek gyakorlása. A téma megnevezése, adatok kiemelése, összefüggések feltárása, a szöveg tagolása. 3. Szöveghű, folyamatos, értelmes felolvasás. 4. Lexikonok, kézikönyvek használata, eligazodás a könyvtárban - életkoruknak megfelelő szinten. Kommunikáció, szóbeli és írásbeli szövegalkotás 1. A mindennapi élet és az iskola szokásos beszédhelyzeteiben helyes, stílusos, egyéni megnyilatkozás. Köszönés, megszólítás, kérés, társalgás, tájékoztatás. 2. A szóhasználat fejlesztése szóban és írásban. 3. Hallott és olvasott szövegek, szövegrészletek reprodukálása. 4. Különféle műfajú szóbeli szövegek alkotása. 5. írásbeli szövegalkotás különféle műfajokban. 6. Szövegelemzésen alapuló szövegalkotó műveletek szépirodalmi ismerettartalmú sszövegeken. 7. Tapasztalatszerzés saját fogalmazásaik korrigálásában, átszerkesztésében, változatok alkotásában. írás, helyesírás, köznyelvi ejtés 1. Az iskolai feladatok minden műfajában eszközszintű, egyúttal olvasható, esztétikus írás és helyesírás normákhoz való alkalmazkodással. 2. A kiejtéssel megegyező gyakran használt szavak készségszintű helyesírása, a kiejtéstől eltérő hangkapcsolatok írása, szóelemzés alapján, a hagyomány elvének alkalmazása a gyakran használt j-s és ly-os szavakban és a kiemelkedő jelentőségű tulajdonnevekben; az elválasztás, a mondatvégi és egyéb írásjelek: például a mondatközi vessző megfelelő használata, tájékozódás a helyesírási szótárban. 3. Egészséges beszédlégzés, helyes hangképzés (artikuláció), az időtartam és a hangkapcsolatok helyes kiejtése a köznyelvi norma mellett a tájnyelvi és alkalmi ejtésváltozatok figyelembevételével; a mondat- és a szövegfonetikai eszközök: ritmus, hangsúly, hanglejtés, szünet megfelelő alkalmazása. 4. Értelmes, a szöveg gondolati és érzelmi tartalmának kifejezésére törekvő vers- és prózamondás. Ismeretek az anyanyelvről 1. A szöveg és a mondat felismerése: a mondat fajtái a beszélő szándéka és a szerkezet szerint: az alany és állítmány, valamint a bővítmények szerepe. 2. A szó, a szótag, a szótő és a toldalékok felismerése; a szó alakja és jelentése, többjelentésű, rokonértelmű szó. A szófajok: az ige, a főnév, a melléknév, a számnév, a névmások (személyes, mutató, kérdő), az igekötő, a névelő és a névutó felismerése; a szóhasználat fejlesztése képzett és összetett szavakkal. 3. A hang és a betű; a hangutánzás és hangulatfestés a köznyelvben és a szépirodalomban. ALAPSZINT TARTALMAK, TEVÉKENYSÉGEK, KÉPESSÉGEK A kommunikáció Az anyanyelvi kommunikációs nevelés célja a tanuíók ' .'mntunikációs képességeinek minél hatékonyabb kifejlesztése annak érdekében, hogy a másik ember megnyilatkozását minél teljesebben, minden összetevőre (nyelvi forma, intonáció. testbeszéd) kiterjedően tudják felfogni. Képesek legyenek a beszédhelyzetnek megfelelő, hajlékony, világos, hangnemében változatos (például tárgyszerű, humoros, ironikus) nyelvi forma alkalmazására. Gondolataikat, érzelmeiket olyan árnyalt és pontos formában tudják kifejezni, amely kellő egyensúlyt teremt a nyelvi és társadalmi normák követése és az eredeti, önkifejező beszédmód között. 1. A tanuló szerezzen sokoldalú tapasztalatot a kommunikációs folyamat tényezőiről, e folyamatban ismerjen meg fogalmakat és összefüggéseket: a kommunikatív első és második személy; a partnerek közti viszony: alá-, fölémellérendeltség; a nyelv (a jelrendszer). 2. Legyen tisztában a kommunikáció alapvető funkcióival a beszélő szándékának, céljának megfelelően: tájékoztató, ábrázoló, felhívó/kifejező funkció; a kapcsolatteremtés és -fenntartás nyelvi eszközei; a mctanyelvi szerep. 3. A szövegösszefüggés, a beszédhelyzet, a beszélők közös előismeretei és ezek hatása a szöveg jelentésére, a szöveg szótári és alkalmi jelentése; a tipikus beszédhelyzeteknek megfelelő és az egyéniséget is kifejező nyelvi forma. 4. A nem nyelvi kifejezőeszközök (arcjáték, képmozdulat, testtartás és távolság, más néven testbeszéd) szerepe a kommunikációban, kapcsolatuk a nyelvi közléssel. Olvasás, szóbeli és írásbeli szövegalkotás Abból kell kiindulnunk, hogy a szövegértés és -alkotás fejlettsége szoros kapcsolatban áll a tanulás, önművelés folyamatának és a tanultak szóbeli és írásbeli megfogalmazásának eredményességével. A különféle szövegekkel végzett műveletek a problémaérzékenység, a logikus gondolkodás, a kritikai érvek és érvelési képesség fejlesztését is szolgálják, és ezáltal a nyelvi találékonyság, az önbizalom nevelését is. 1. Olvasás, szövegkezelés különféle típusú és tartalmú szövegekben, megfigyelések és következtetések megfogalmazása a szöveg jellemzőiről: a téma bevezetése, a tételmondat, a szöveg fókusza, a témaváltás, előre- és visszautalás a szövegben, a szöveg kifejtettsége; a kihagyás; a kulcsszavak, ismétlődés a szövegben; a gondolatkiemelés nyelvi eszközeinek megfigyelése. 2. Különféle típusú szövegek értelmezése és alkotása: tájékoztató szövegtípusok: hír, tudósítás, elbeszélés, vélemény, kritika, riport, értekezés; ábrázoló szövegtípusok: leírás, jellemzés, méltatás; érvelő szövegtípusok: vita. tanács, következtetés, bizonyítás, rábeszélés; a kommunikatív kapcsolatot ápoló szövegtípusok; társalgás különféle partnerekkel, meghívó, levél. 3. A szöveg tolmácsolása: a mondatés szövegfonetikai eszközök (intonációs eszközök) megismerése és alkalmazása: hangerő, hangerőváltás, hangsúlyozás, hangszín és hangszínváltás, a hanglejtésformák, a tempó, a szünet; a nyomatékos és nyomatéktalan mondat; a bekezdések, a párhuzamos információk jelzése, a tételmondat kiemelése élőszóban, a semleges és a kiemelkedő hangsúly és hanglejtés; a szöveg egységét biztosító, tartalmát értelmező, a beszélő szándékát kifejező kiejtésmód eszközcinek biztonságos alkalmazása. 4. Helyesírás. Az alapelvek: a kiejtés szerinti, a szóelemző írásmód, az egyszerűsítés és a hagyományos írásmód: a különírás és egybeírás; a gyakran használt idegen szavak helyesírása; az idézés, a forrásjelölés helyesírása; a központozás megfigyelése a bonyolultabb mondatokban: különféle szövegekben a kettőspont, a gondolatjel, a pontosvessző, a zárójel, a... használata. Nyelvtani ismeretek Az anyanyelvi grammatikai ismeretek nyújtásának legfőbb célja, hogy tudatosítsa azt a semmi máshoz nem hasonlítható szerepet, amelyet az anyanyelv a gondolkodásban és a személyiség fejlődésében betölt. A grammatikai tanulmányok hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanuló életkorának megfelelő tudatossági fokon ismerje anyanyelve szabályrendszerét, tisztában legyen a magyar nyelv szerkezetével, szókincsének jellemzőivel; a magyar nyelvnek más nyelvekkel azonos, illetve azoktól eltérő fő jellemvonásaival. A nyelvi szabályrendszer tudatos ismerete fejleszti az egyéni nyelvhasználatot, és egyúttal további kellő nyelvtani alapot nyújthat az idegen nyelvek tanulásához. 1. A tanuló legyen tisztában a szövegszerűség ismérveivel, az írásbeli és szóbeli nyelvhasználat segítse elő a szöveg sajátosságainak mélyebb megismerését. A szöveg szerkezeti egysége, a szerkezeti kapcsolóelemek: névmások, kötőszók, toldalékok; a névmások szerepe a szövegkohézióban; a szöveg jelentésbeli (tematikus) egysége; a rokonértelműség; a párhuzam, ellentét; alá- és fölérendeltség; ismétlődés a szövegben; a szöveg szó szerinti és átvitt, elsődleges és másodlagos jelentése; a szöveg kifejtettsége a különféle műfajokban, a hiány és a részletezés. 2. A mondat: A mondat fajtái a modalitás és a szerkezet szerint, az alá- és mellérendelt mondatok; a szintagmák fajtái, a mondat szintagmatikus szerkezete, a mondatrészi szerep és a szófajiság összefüggése, a szavak toldalékolhatósága. A mondat kötelező, nem kötelező bővítményei: az alany és az állítmány egyeztetése: az alanyi és tárgyas (határozott és határozatlan) igeragozás: az igemódok és igeidők használati szabályai. Sajátos magyar mondatformák: a birtoklást, a szükségességet kifejező mondatforma. A mondat szó szerinti és átvitt, elsődleges és másodlagos jelentése. 3. A szavak: a szófajok rendszere; a szavak jelentése: egy- és többjelentésű szavak; azonos alakú; rokon- és ellentétes értelmű szavak állandó és alkalmi stílusárnyalata; a szókincs rétegei: irodalmi nyelvi, familiáris, argó szavak, a szakszókincs; a szóalkotás; szóképzés, szóösszetétel, a mozaikszók, a szóelemek fajtái és szerepük; a névszó és az igeragozás. 4. A beszédhang és a fonéma. A magyar nyelv hangállománya; a hangok képzésmódja; a hangok megkülönböztető jegyei; a hangok alkalmazkodása; a hangrend és az illeszkedés; a mássalhangzók alkalmazkodása; a mondat- és szóvégfonetikai eszközök. Stilisztikai és retorikai ismeretek A stilisztikai ismeretek rendszerezésének és elmélyítésének fontos szerepe van az egyéni (pontos, kifejező, hatásos) stílus kialakításában, jelentősen hozzájárulhat a mindennapi kommunikáció különféle műfajainak értéséhez a társalgási, tudományos és a publicisztikai rétegekben. A nyelvi-stilisztikai tanulmányok - az irodalmiakkal együtt - segítik a nyelvi érzékenység növelésével egyrészt a műalkotások teljesebb megértését, az olvasói beleélést, a műalkotások többértelműségének felfogását, másrészt fejlesztik a műalkotás keltette élmény, vélemény és kritika igényes megfogalmazásának képességét. 1. A stílus szerepe a köznyelvi nyelvhasználatban. 2. A művészi nyelvhasználat. A nyelv poétikai funkciója; a művészi stílus; a művészi stíluselemek a köznapi nyelvhasználatban. 3. A képiség nyelvi eszközei. Metafora, metonímia, hasonlat, szinesztézia. 4. A zeneiség eszközei. Alliteráció, áthajlás, hangszimbolika, hangulatfestés. 5. Néhány retorikai eljárás és eszköz. Az érzelemkifejezés eszközei, a kiemelés, az ismétlődés. 6. Költői szóújítás, a mondatszerkezet művészi átalakítása. Ismeretek a nyelv életéről E tanulmányok célja, hogy a szélesebb körű anyanyelvi műveltségre támaszkodva a tanulók tudatosan vállaljanak részt a nemzeti hagyományok átörökítésében, erősödjön felelősségtudatuk saját nyelvhasználatukat illetően. A történelmi szemlélettel is megalapozott nyelvi ismereteik hozzájárulnak nemzeti azonosságtudatuk tartalmasabbá válásához, erősödéséhez. 1. A jelek és jeltípusok, a nyelv mint jelrendszer, a nyelv és a gondolkodás kapcsolata; a nyelv szerepe a személyiség fejlődésében. 2. A beszéd mint az emberi cselekvés leghatékonyabb formája. 3. A mai magyar nyelv jellemzői. 4. A nyelv rétegei: a tájnyelvek, a csoportnyelvek. 5. A magyar nyelv történeti változása. 6. A magyar nyelv eredete, a finnugor nyelvrokonság, a finnugor nyelvek és népek. 7. Elemi ismeretek a hazánkban élő nemzetiségek és etnikai kisebbségek nyelvéről. 8. A határokon kívül élő magyarság nyelvi kultúrája. (Kérjük, hogy a tervezettel vitázó szakcikkeket a Művelődési és Közoktatási Minisztériumba Dobos Krisztina helyettes államtitkár és Baranvi Károly főosztályvezető nevére, a közérdeklődésre számot tartó és a napilap-terjedelemhez illő észrevételeket pedig szerkesztőségünk kulturális rovatába küldjék.)