Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-15 / 12. szám

ALAPÍTVA: 1910-BEN .aBtrajim—ati SZERDA, 1991. JAN. 15., 82. ÉVF. 12. SZÁM HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: T 85 FT, ÁRA: 7,40 FT •••aaHBMMDBI „Közép-Európa a hazám" Egy este Duray Miklóssal „Közép-Európa a hazánk. Itt élek otthon. Klasszikus értelemben vett szűkebb hazám nincs. Leg­alábbis nem tekintem annak." E szavakkal nyitott az Együttélés Mozgalom vezetője. Nem csoda. A szlovákiai magyarság (s ezúttal tegyünk említést a mintegy 22 ezer csehországiról is) 1945-ig kiszol­gáltatott volt, '45—48-ig hontalan, aztán következett negyven év, mikor egyetlen lehetősége maradt, beolvadni a szlovák nemzettestbe. Ekkor az alapvető állampolgári jogokat a magyar is megkaphatta, nem üldözték-irtották nyelve, hovatartozása, „kollektív bűnössé­ge" miatt. Ebből fakadt az a hamis értékrend, hogy a proletár interna­cionalizmus igenis hoz majd meg­oldást a kisebbségek dolgában. Csak a tapasztalt generáció nem hitte el. Már akik megmaradtak kö­zülük. A fiatalokat sikerült az öt­venes évek elején elbódítani. Ok, a csalódottak nemzedéke kell. hogy elindítsa az. újjászületést. „Megtanulni az ellentmondást. Ez ma a kisebbségi sorban élő ma­gyarság legnagyobb feladata." A második, szó szerint idézendő mondat, ettől az egyszerűen beszé­lő, racionális, mégis érzelmekkel teli embertől. Nehéz fölemelni a fejet annyi félelem, négy évtized módszeres és sikeres asszimiláló törekvései után. Hiszen az érvé­A hangulat kísértetiesen hasonló volt, mint 1988 februárjában. Akkor a Jurta színház telt meg úgy, hogy sokadmagammal a lépcsőre szorultam. Először láthattuk, s hallhattuk élőben Magyarországon Duray Miklóst. Azt az embert, aki a hatvanas évek elején döntött úgy, hogy életét a szlovákiai magyarság sorsának jobbítására szenteli. Duray megpróbáltatásait, élet- és korrajzát ismerhettük már a szamizdathan terjesztett „Kutyaszorítóban" című könyvéből. A regényes szociográfia előszavát Csoóri Sándor írta. Kapott is érte a hivatalos sajtóban, a pártfeladatát Csoóri és Duray szidalmazásában túlteljesítő, kenetteljes meghajlásairól ismert műsorvezetőtől, Hajdú Jánostól. Hétfőn a Magyar Demokrata Fórum budapesti székházában tartott előadást Duray Miklós, megint csak zsúfolt ház előtt. Nem pártösszejövetelnek adott otthont az MDF. Ennek ellenére - mint megszokhattuk már bármelyik politikai erő házatáján - a sajtón kívül jószerével kizárólag a „nyugodt erő" hívei gyülekeztek. Sajnos. (Ha a „szabad madár" otthonába látogatott volna Duray, nyilván a másik szekértábor várja, még „kakukktojás" sem került volna fészkükbe. Sajnos.) Mert a szlovákiai magyarság helyzetét bemutató előadás, és az azt követő kötetlen beszélgetés mindannyiunknak fontos volt. Pártállástól függetlenül. nyesülés egyedüli módja volt, még ma is az, ha beolvad a magyar, s szlovákosodik. Két világháború és két fordulat, negyvenötben, negy­vennyolcban oda vezetett, hogy 1,5 millióról 570 ezerre apadt a ma­gyarok száma. Szétzilált és har­madára olvadt kisebbséget kell most újjászervezni. Ezért alakult meg 1990 februárjában az Együtt­élés Mozgalom. Duray szerint meg kell vívniuk saját belső ba­jaikkal, saját ellenségeikkel, kis köreik mást gondolóival. a többi nemzettel, a többi kisebbséggel időnként, s mindezt úgy, hogy ne pusztuljanak bele. Innen nézvést tál sok szervezet képviseli a magyar ügyet Szlová­kiában. Valaki a hallgatóságtól az RMDSZ-t állította „bezzeg gye­FÓKISZ wm DRAKULA GRÓF, James Bond, sőt még Miss Muffett is, a Szezám utcából, évekig kapta a munkanélküli segélyt Nagv-Bri­tanniaban, mígnem végül az angliai Southwark bírósága hétfőn úgy döntött, hogy nem jár nekik a pénz. Igazából persze nem is a film- és mesehősök vették föl a segélyt, hanem 12, állással rendelkező csaló jutott így többszörös bevételhez. Kezdetben hétköznapi álneveken vetették föl magukat a listára, utóbb viszont már Erzsébet királynő, John Lennon, Paul McCartney, Róbert Mugabe (a zimbabwei miniszterelnök) és más személyek nevét használták, majd áttértek a költött figurákra. A bíróság nem nevetett az ötleten. BONNBAN BEJELENTETTÉK, hogy a német kabinet a jövő hét szerdáján foglalkozik a magyar-német alapszerződéssel, amelyet deeember közepén parafáltak a német fővárosban és aláírására Budapesten hamarosan sor keriii. Ezzel szemben a német-csehszlovák alapszerződés jóváhagyása a bonni kormány részéről továbbra is varat magára. A Csehszlovákiából a második világháború után kitelepített németek képviselői a bajor CSU (Keresztényszociális Unió) vezetésével el akarják érni, hogy a háború végén hozott, rájuk vonatkozó Benes-féle rendeleteket Prága nyilvánítsa törvénytelennek. ÁGOSTON ANDRÁS, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke visszatért nyugat-európai útjáról, amelynek során több ország és nemzetközi fórum képviselőivel tárgyalt. Közlése szerint beszélgetőpartnerei fogékonyak voltak a ki­sebbségek ügye iránt, tájékoztatták őt arról is, hogy megítélésük sze­rint a menekültek teljes hazai amnesztiája nélkül nem lehet lezárni a beindított békés rendezést Jugoszláviában. A MAGYAR PRIVATIZÁCIÓVAL foglalkozó hivatal új kez­deményezések tömegével állt elő, hogy így építsen a tavalyi re­kord szintű eladasokra - jelentette kedden a Financial Times című brit lapban Nicholas Denton budapesti tudósító. A lap szerint „azért sürgős az erőfeszítés, mert Magyarországon foly tatódik a recesszió ­annak ellenére, hogy Kelet-Európában itt a legnagyobb a külföldi befektetők száma". ~x JELENTŐSEN EMELKEDTEK az olajárak a hét elején a lon­doni tőzsdén, miután elterjedt a gyanú, hogy az OPEC-tag­államnk illetékes miniszterei soron következő ülésükön az olajter­melés visszalögu.sárói döntenek majd. ÉVENTE KÉTMILLIÓ MENEKÜLT áraszthatja el Európái a Szovjetunió felbomlása nyomán. Ezt a The Guardian című brit lap idézte kedden a londoni Európai Védelmi és Stratégiai Ta­nulmányok Intézetének legfrissebb elemzéséből. rekként" Duray elé. hogy Romá­niában bezzeg képesek voltak összeadni az erőket. Valóban, a szlovákiai magyarságot jelenleg négy politikai szervezet képviseli. Elsőként alakult meg a Független Magyar Kezdeményezés, mely épp most akar önálló párttá szerve­ződni. s amely túlságosan függvé­nyévé vált a „Nyilvánosság az erőszak ellen " mozgalomnak. (Ez utóbbit Duray szellemes szófordu­lattal úgy jellemezte, hogy inkább illene hozzá az „erőszakkal a nyil­vánosság ellen" kifejezés.) Az Együttélés szinte egyidőben alakult a Magyar Kereszténydemokrata Körökkel, s létezik még a palettán a Magyar Néppárt is. A meg­osztottság valóban nem kedvező, de ez nem jelenti azt, hogy minő­ségekkel rosszabbul állnának, mint az RMDSZ, melynek belső harcai közismertek. Idén júniusban vá­lasztások lesznek a Cseh és Szlovák Köztársaságban. Ezért két-három hónapon belül eldől, hogy a magyar szervezetek képe­sek-e a közös fellépésre. Duray Miklós úgy ítéli meg a helyzetet, hogy csak így lehet esélyük meg­felelő helytállásra. Kiábrándultság. Ez jellemzi északi szomszédunkat, s benne a magyarság jó részét. Ott az infláció 60 százalékos, a politikai pártok száma háromszorosa a magyaror­száginak. Vállalkozók alig vannak, nincs miből vállalkozniuk. A mun­kanélküliség vészesen nő, legma­gasabb a magyarlakta Gömör és Zemplén megyékben. És ehhez jönnek még az anyaország, azaz a mi pártviszályaink, melyek átve­títődnek Szlovákiába. (Bizonnyal máshová is, a térség magyarlakta vidékein.) „A demokratikusan választott hatalom demokratikus eszközökkel is igyekszik legalizálni az elnyo­másunkat." Ez a paradoxon a kö­vetkező pontos mondat Duraytól. S hozzá egy megjegyzés, határoktól függetlenül: demokráciához, az igazihoz, demokraták kellenek... A megoldás? Területi és kultu­rális autonómia, mint azt annyiszor elmondták már. Ám ettől félnek leginkább Szlovákián innen. Cseh­országon túl. Is. Közép-Európa politikai térképének átalakulásától függetlenül a kisebbségek jövőjü­ket az önrendelkezésben találhatják meg. Ennek két formája, a területi és a kulturális autonómia. Hang­súlyozandó: két olyan formája, mely a szorongatás ellenére elér­hető, egymástól elszigetelten azon­ban illúzió csupán. És ide kívánkozik a negyedik idézett mondat: „Tragikusan nem ismerjük egymást Közép-Európá­ban." Ami a szlovákiai magyarokat illeti: ők várnak bennünket. És reális terveket is várnak. Reális együttműködést. ígérgetésektől menteset. GAZSÓ L. FKRF.NC Róka fogta csuka, csuka fogta róka szindrómában szenvedtek tegnap Vásárhelyen, a tangazdaságban megtartott megyei tejterméktanács megbeszélésén résztvevők: a tejtermelő gazdaságok és egyéni gazdák, s azok érdekképviselői, a mezőgazdasági termelők szövetsége, valamint az agrárkamara. A téma - január közepe lévén - az 1992-es termékértékesítési szerződések, egészen pontosan annak megvitatása, milyen tejfelvásárlási árajánlatot vezet elő a megyei tejipari vállalat. Amennyiben ugyanis magasra tornásszák a felvásárlási árakat, visszaesik a termelés, ha meg alacsony szinten maradnak, akkor a termelők mennek tönkre. mmmmmmm A vásárhelyi tejfelvásárlási árat megvitató ta­nácskozás végeredménye sajnos senkit sem nyugtatott meg, de igazából nem is lehel mit tenni. Schopper Já­nos. a Szegedi Tejipari Vállalat igazgatója A és B va­riációt készített, s javasolta a jelenlévőknek: vá­lasszanak közülük. Mind a fizikai, mind az extra, vagyis bakteriológiai tisztaságú tej esetében átlagosan ötszázalékos felvásárlásiár-emelést javasolt az in­dítvány. A résztvevőket legvégül név szerinti szava­zásra szólították fel, amelynek során egyöntetűen az A-t találták szimpatikusabbnak. Eszerint például ;:/ clsőosztályú, fizikai tisztaságú tej literjéért 14, a bakteriológiai tisztaságúért pedig 16 forintot kaphat a termelő. Schopper János elmondta: az ajánlatot úgy volt kénytelen megtenni a vállalat, hogy nem tudja, mi lesz a 2,8 százalék zsírtartalmú tej hatósági és fogyasztói ára, s nem is sejtik, mi vár az exporttámogatásra. Az „alaptejen" lévó 2 forint 50 filléres fogyasztóiár­támogatást előbb már egyszer megszüntette az FM. ám egy friss értesülés szerint ehhez - mivel törvény írja elő - parlamenti szavazás is szükséges. Annyit te­hát a tegnapi tanácskozással kapcsolatban minden­képpen tudni kell, hogy a tejterméktanács által elfo­gadott A variáció egyáltalán nem biztos, hogy így ma­Abban megegyeztek a tejtermelők s az érdek­képviseletek: már a tönkremenésig visszafogták ma­gukat. Eljött az ideje annak, hogy a kormányzat is te­gyen valamit. folytatás a 3.oldalon TARTALOM Egy flotta története „835 ellenséges hajót megsemmi­sített és további 539-et megron­gált" 2 Előrejelzések a magyar gazdaságról „elérte a mélypontot, de a fellen­dülésre még várni kell" 4 Beszélgetés dr. Máté-Tóth Andrással „az semmi, hogy ők komolyan vesznek, a lényeg, hogy az Isten komolyan vesz bennünket" ...,7 Pataki Sándor tárcája 16 / Éjszakai pirulák Ha gyógyszeráremelés, szidjuk a patikust. Ha hiánycikk az éppen népszerű pirula, őt átkozzuk. Ha a hibásan kiállított receptet nem fogadja el, ő kapja meg a magáét. Ha nem adja vény nélkül, amire éppen állítunk, feljelentéssel fe­nyegetjük. Ha ráírja, hogy 3x1. ak­kor ráripakodunk, hogy a doktor úr másképpen rendelte el. Ha hosszú a sor, a káromkodásokat neki adresz­száljuk. Mint a futballmérkőzésen. Büntetlenül és következmények nélkül kiadhatjuk a létező összes le nem vezetett indulatunkat. És most egy újabb ok a rájuk tá­madásra. Rendelet született arról, hogy ezentúl a gyógyszertárak ügyeleti ideje alatt kiváltott re­ceptek kiadásáért - a mennyiségtől és a tételek számától függetlenül ­80 forintos pótdíjat, vagyis ügyeleti dijat kell fizetni. Mielőtt azonban bárki is fel­hördülne. sietek hozzátenni, hogy ha az orvos a vényen jelzi a sür­gősséget, és az ügyeleti szolgálat megkezdésének idején állította ki a receptet, akkor nem számolják fel a közel száz forintos többletet. Egy­fajta védelem ez a sokszor indo­kolatlanul előrángatott, ügyeletes gyógyszerésznek. Kérdezhetik persze, hogy ki az a némber, aki nyomós ok nélkül fut­kos éjnek-évadján a gyógyszer­tárba? Miért gyalogolna be a város központjába, Iw nem az éjszaka belázasodó gyereknek lázcsillapí­tóért, vagy a házipatikából hiányzó fájdalomcsillapítóért, netán köt­szerért? De hányan zörgetnek csendes éji órán, akik többhetes recepttel a zsebükben, a bárból vagy éjjeli vendégségből sétálván haza, be­ugranak - mert éppen útjukba esik - az ügyeletes patikába gyógyszer­utánpótlásukért. Esetleg azért vá­lasztják az éjjeli beszerzést, mert akkor nem kígyóznak hosszú sorok. S hányszor csengetik ki bandába verődött, markos legények a gyógy­szerésznőt, adjon nékik, de tüstént injekciós tűt, meg fecskendőt. A narkó segédeszközei ugyanis rend­szerint estére elfogynak, s mivel hosszú még az éjszaka, pótlásukról gondoskodni kell. E megvilágításban tán más­képpen ítéltetik az első hallásra érthetetlennek tűnő és bosszantó ügyeleti pirula-díj. Am elek a gya­núval, hogy nem kevés éjszakai perpatvar színhelye lesz az ügye­letes patika. Mert ha áremelés, szidjuk a pa­tikust....ha hiánycikk az éppen nép­szerű pirula, őt átkozzuk ha pótdíj, őrá zúdítjuk haragunkat. KALOCSAI KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents